Felvidéki Magyar Hirlap, 1938. december (1. évfolyam, 22-46. szám)
1938-12-02 / 23. szám
Áras 10 fillér Előfizetési ér évente 36.— P, félévre 18.— P, negyedévre 9.— P, havonta 3.— P Egyes szám ára 10 fillér, vasárnap 20 fillér. POLITIKAI NAPILAP Szerkesztőség és kiadóhivatal, Budapest, Vili, József-körút 5. Telefon, kiadóhivatal és hirdetési osztály 1-444-00. Ciano olasz kiilü-gyminiszter drámai erejű szavakkal foglalta össze az elmúlt hónapok eseményeit, de nemcsak ezt tette, nemcsak az olasz erő és határozottság himnuszát zengte, a Duce lángeszét igazolta, nemcsak érdekes, ismeretlen részeit tárta föl az elmúlt világfeszültségnek, hanem hitvallást tett az olaszmagyar barátság mellett is, s olyan meleg szavakkal emlékezett meg rólunk, amilyeneket ritkán hall nemzet külföldi államférfiú szájából. Hálatelt szívvel, megnyugodva és boldogan köszönjük meg Cianonak, a Dúcénak és az olasz nemzetnek ezt az újabb kiállást mellettünk, mert annak bizonyítékát látjuk benne, hogy az olasz impé- rium továbbra is százszázalékosan magyarbarát politikát kíván folytatni, s középeurópai érdekeinek megfelelően továbbra is Magyarországot tekinti dunai politikája alappillérének. Az elmúlt hetek változásai, Csehszlovákia pálfor- dulása, a tengely új lehetőségei Európában, nem változtatták meg nézetét s a magyar-olasz viszony döntő tényező marad a középeurópai térben. A magyar nép ösztönös hangulata nem csalódott, amikor a bécsi döntés után elsősorban a Dúcénak köszönte meg az .eredményt: a római külügyminiszter expozéja most való adatokkal támasztja alá a sejtést. Tényleg Olaszország volt, mely Mussolini szeptember 25-i cikkével felgöngyölítette a magyar kisebbségi kérdést, s / az elkövetkező tárgyalásokon erőteljesen mellettünk szállt síkra, ellensúlyozva az ebben az időben már jelentkező ellenerőket. Olaszország nem saját érdekeinek használta ki a magyarok nemzeti követeléseit, hanem fölismerve azok jogosságát, mindent elkövetett teljesítésükért. A bécsi döntés többéves politikai fejlődést fejez be, egy kitűzött cél elérését, egy beteg európai rendszer kimúlását. Cianó expozéja mintegy az új fejlődést vezeti be, s leszögez néhány alapelvet, amit az olasz hatalom követni kíván. Leszögezi például, hogy az olasz-ma- gyar együttműködés változatlan marad, sőt talán erőteljesebb lesz, mint eddig volt. Olaszország a jövőben is számít a megerősödött Magyarország barátságára, s e barátság több mint érdekközösség: a két nemzet érzelmeibe ágyazott szeretet és valóság. Ezt bizonyítja az olasz képviselők önkéntelen tüntetése is Magyarország mellett. Nincs okunk semmiféle aggodalomra, ha tudjuk, hogy Európa egyik vezérhatalmassága minden körülmények között mellettünk áll, továbbra is elismeri törekvéseink jogosságát és közös alapon találkozik velünk. Olaszország békepolitikát folytat, de a jövőben sem feledkezik meg nemzeti érdekeiről. Európa szerte feltűnést keltett Ciano egyik célzása, s az a közbekiáltás, ami e célzás után a fasiszta képviselők között elhangzott, a hangszórók szárnyán elharapódzott egész Rómában, egész Olaszországban, egyetlen éles, általános, természetes olasz kiáltássá vált, a népakarat kitörésévé, átjutott a határokon is, Berlinbe, Párizsba, Londonba, s a világlapok ma már mint reálpolitikai adottságról cikkeznek róla. Amikor Ciano Olaszország természetes törekvéseiről beszélt, az országból kitört a szó: „Tunisz, TuA pénzügyminiszter a Nemzeti Egység Pártjában Ismertette az álláshalmozásokról és a tisztviselők jólétének emeléséről szóló törvény javaslatokat Egyhangúan elfogadta a Ház a miniszterelnök napirendi indítványát — Pénteken dönt a Ház a felvidéki képviselők behívásáról A Nemzeti Egység Pártja csütörtökön este félhét órakor az Esztérházy-utcai klubhelyiségében pártértekezletet tartott, amelyen a párt tagjai teljes számban meg. jelentek, hogy meghallgassák Reményi- Schneller Lajos pénzügyminiszternek néhány fontos törvényjavaslatról szóló ismertetését. Az értekezleten a kormány szakminiszterei mind jelen voltak, továbbá a főispáni kar igen sok tagja. Az álláshalmozások szabályozása Szinyei-Merse Jenő ügyvezető alelnök bevezető szavai után Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter szólalt fel, hogy néhány szociális és a tisztviselők érdekében hozott törvényjavaslatot a párt előtt behatóan ismertesse.' Az első ilyen fontos intézkedés az álláshalmozás szabályozásával* foglalkozó törvényjavaslat, amelynek hiánya a múltban igen sok panaszra adott alkaImat. Éppen ezeket az anomáliákat van hivatva a törvényjavaslat megszüntetni. Az álláshalmozásnál két fogalomról van szó: az egyik a keresethalmozás, amelyről a javaslat tulajdonképpen intézkedik, a másik már az összeférhetetlenség körébe vág s erről már az igazságügyminiszter fog javaslatot kidolgozni. Ez a javaslat a legközelebbi időben szintén benyújtásra kerül. A keresethalmozás és a nyugdíjasok A keresethalmozásról szóló javaslat kierjed valamennyi állami tisztviselőre és nyugdíjasra, tehát mindazokra az alkalmazóiakra, akik az államtól közvetlenül, vagy közvetve fizetést, vagy nyugdijat élveznek. A tényleges tisztviselők mellékjövedelmét már egy korábbi törvény szabályozta. A moat benyújtásra kerülő javaslatban tehát csak a nyugdíjasok kereset- halmozásáról történik intézkedés. A kérdést szabályozni kelle'.t, mert sok kifogásra szolgáltatott okot, ha valaki nyugdíjba ment, s mellette más nagy jövedelmű állást foglalt el. Azt kell szem előtt tartani, hogy melyek azok a jövedelmek, amelyeknek a nyugdíjjal való találkozása a nyugdíj csökkentésére kell hogy vezessen. Tehát tulajdonképpen mindenféle mellékjövedelem a törvény hatálya alá esik. Az általános szabály az lenne, hogy mellékfoglalkozásként a nyugdíj mellett meg lehet keresni annak a jövedelemnek a felét, amelyet aktív korában utoljára élvezett valaki. A miniszter ezután behatóan ismertette azokat a foglalkozási ágakat, és kereseti lehetőségeket, amelyek a törvény szabályozása alá esnek, majd megjelölte azt a felső határt, melyet a törvény megszab és amely kimondja, hogy a nyugdíj és a mellékjövedelem összege nem lehet több, mint amennyi a kiszolgált miniszter utolsó fizetése • volt. Megemlítette a miniszter, hogy az alsó határ bizonyos kategóriákban és bizonyos képzettségek szerint változik. Például a főiskolát végzetteknél négyszáz pengő, az egyéb végzettségűeknél háromszáz pengő, viszont családvédelmi szempontból enyhítő korrektivum, hogy minden gyermek után ez az összeg tíz százalékkal emelkedik. A férjes állami tisztviselőnők A törvényjavaslat intézkedik a női állami tisztviselőkről is, akiket két kategóriákba sorol: akiket él lehet bocsátani és akiket él kell bocsátani. Az első fokozatban azok a női tisztviselők tartoznak, akiknek a férje a hetedik fizetési osztály jövedelmével egyenlő keresettel rendelkezik. A második kategóriába pedig azok, akiknek a férjük a hatodik fizetési osztály, nak megfelelő jövedelmet húz. A család- védelmi szempont itt is érvényesül; minden gyermek után tíz százalék emelést en. gednek meg. További engedménye a törvénynek, hogy életbeléptetésétől számítva, csak hat hónap után lehet elbocsátani ilyen női tisztviselő- nőket. A tisztviselők helyzetének javítása A másik és a további két törvényjavaslat a tisztviselők anyagi helyzetének javínisz!” Olasz célt és világpolitikát jelent a közbekiáltás, bizonyára többször találkozni fogunk vele az eljövendő évek történetében. Franciaország a belső válság nyomorában küzd és gyengül, Olaszország majd szétreped a szűk határok közt felgyülemlett népi erőtől. Tunisz etnográfiailag régen olasz már, s a Duce érteni fogja a módját, hogy a gyarmat olasz lakosságának jogokat biztosítson. Az olasz politika egyre határozottabban a Földközi-tenger köré csoportosul. Nagy eredmény^ volt az olasz-angol szerződés életbelépése, mert egyenjogúságot biztosít az olaszoknak az angolok házi tengerén. Ki hitte volna két évtized előtt, hogy ilyesmi lehetséges, s az olasz eléri az angol rangját Európa legkényesebb érdekövében! A spanyol kérdés megoldása ugyancsak olasz érdekeket támaszt a Földközi-tengeren, déli irányt jelez az abesszin politika is, s most e merész tuniszi közbekiáltás. Északon a hatalmas tengelytárs: Németország biztosítja a nyugalmat. Olaszország Münchenben oly óriási szolgálatot tett Hitlernek, hogy a birodalom évtizedekre le van kötelezve, s a Führer több ízben ünnepélyesen ígéretet is tett e kötelezettségek beváltására. S ha így van, Magyarország szerepe is világos az olasz politikában: a délfelé néző impérium középeurópai hátvédje vagyunk, fontos láncszeme az olasz hatalmi pozíciónak nélkülözhetetlen barát, erős szövetséges. Azt az érzelmi kapcsolatot, tehát, amely Olaszországot Magyarországhoz fűzi, tekintélyes érdekközösség támasztja alá, s ezt fontos leszögezni, mert minden érzelmi közösség kétszeres erejűvé válik, ha politikai és gazdasági szükségszerűségekre épüL (sp->
