Felvidéki Magyar Hirlap, 1938. december (1. évfolyam, 22-46. szám)
1938-12-10 / 29. szám
ms DECEMBER 10. SZOMBAT______________________________________________ TEEBIDEKI i^Gfc&RHIRMB Csöndes éjszakai beszélgetés egy kárpátorosz gárdavezérrel a felkelők hős A Felvidéki Magyar Hírlap kiküldött tudósítójának riportsorozata a Kárpátaljáról észre, hogy már Munkács házsorai között haladunk. Százkilométeres út soha nem volt rövi- debb, mint ez. Máriáss Imre ■—itgiw i Ungvár—Munkács, dec. 9. (A Felvidéki Magyar Hírlap kiküldött tudósítójától.) A két ungvári éjszaka emléke volt úti- társam a Munkács felé vezető úton és valami furcsa, szinte megnevezhetetlen érzés azért, hogy előre hátrafelé kellett venni utunkat. Előre az utat elzárta az országutat elzáró, testünkbe mélyülő határ; így negyven perces út helyett óraszám kellett utazni, amíg Munkácsra értünk. Egy percig sem hisszük, hogy így ma radjon. Az ungvári éjszakák emlékei között először olt szerepelt a cseh golyózápor, másodsorban pedig az a beszélgetés, amely ugyancsak a késő éjszakai órákban a Korona- szálló kávéházának egyik sarok márványasztalánál folyt le közöttem és egy kárpátorosz felkelő között. Nem is fogom elfelejteni szlávosan kes- tenyvágású szemét s magyar szavainak szlávosan lágy kiejtését, de azt a tüzet sem, amely ebből a keskenyvágású szemből kicsapott s hangjának azt a remegését, amelyet lelke belső felindulása okozott. Ha kell körmünkkel, fogunkkal.. • — El tudja-e képzelni, — izzott a hangja, — hogy mit érezhet egy olyan nép fia, akinek testvérei arra kényszerülnek, hogy életük kockáztatásával szökjenek át éjszakánkint a határon — kenyeret kérni. Nem az a szégyen, hogy a magyartól kérnek kenyeret. ki a csehek kezéből a fegyvert és fordítottuk ellenük és ha kell, akkor puszta körmünkkel és fogunkkal védekezünk mindaddig. amíg a világ meg nem adja a leg- elemibb jogunkat, amíg vissza nem adja szabad akaratunkat, hogy magunk dönthessünk sorsunk felett. Robbantottunk, nekimentünk a csendőröknek — Én tudom, mindnyájan tudjuk, mi a nagy akadály? Az, hogy az eredményt előre megmondtuk. Cigarettára gyújt s úgy hörpinti ki feketekávéját, mintha a forró ital hűsíthetné belső tüzet. Azután gárdájukról beszél. — Azok a feketeinges legények, akik az állomáson magukat köszöntötték, a Kurtyák- és Fenczik-párt hívei. Ezek három héttel ezelőtt alakultak meg; megalakulásuk olyan visszhangot keltett, hogy nem tudtunk annyit felvenni, mint ahányan jelentkeztek. A régi gárda, amelynek tagja vagyok, kezdettől fogva úgy keletkezett, hogy mi kárpátoroszok és magyarok, akik odaát szolgáltunk körülbelül ezren, teljes felszereléssel elszakadtunk a hadseregtől, csoportokra szóródtunk és megkezdtük a mi szabadságharcunkat. — Nem hősködöm, ha azt mondom, hogy ennek a gárdának minden tagja leírhatatlan nélkülözések között, oroszlánként harcolt. Ember a saját ügyéért sohasem tenne annyit kockára, mint amennyit a fajtájáért. — És ha már ott tartottunk, hogy ösz- szeesünk az éhségtől, hogy megvesz bennünket a téli éjszaka hidege, ha fiatal szervezetünket olyan gyengének éreztük, mint az aggoké lehet, akkor elég volt hírét hallani egy-egy cseh, vagy ukrán gaztettnek, amit véreinkkel szemben elkövettek és máris talpra keltünk és felrobbantottunk hidakat, országutakat és nekimentünk a cseh csendőröknek, mint tettük Hosszúmezőn, ahol tizenhármat fogtunk el. Át akartuk hozni őket Magyarországra, de sajnos, a magyarok nem engedték. — A magyarok lovagiasak és pontosan tartják magukat a megállapodások betűihez, ami nagyon szép vonás, de a csehekkel szemben egyáltalában nem helyénvaló. Nem, érdemlik meg. Különösen a Kártpátaljára került csehek Ez a cseh nép aljas. Akiket a cseh társadalom kivetett magából, azokat ide dobták hozzánk, a gyarmatukra. Elmosolyodik. Nem zavarom kérdéssel, az ilyen éjszakai beszélgetések maguktól opol'ű rl ívlr -n o o*vr irollAmaonL'lzo hiszen testvértől kérik es testvértől kérni nem szégyen, — de szégyen az a tehetetlenség, lealázó az a helyzet, hogy nincs erejük kikövetelni a sorstól, ami minden emberteremtést megillet: munkát és az érte járó kenyeret. — Egy ember, egy-egy család lehet elesett, lehet szegény, lehet nyomorban, de egy nép nem. A nép, az felség, legyen az számra nézve kicsi, vagy nagy, de sohasem szabad odajutnia, hogy palást helyett rongyokba burkolózva koldulni legyen kénytelen, — mégha testvértől is. — A szegénység különben is viszonylagos valami és nem örök. Háború előtt volt Európa térképén kis nemzet és most — birodalom. És birodalom is széthullhat darabokra. A Kárpátalja szegény, de annyi vagyona van, hogy tisztességesen megélhet belőle, ha nem rabolják ki; ha fáért, munkáért megkapja az ellenértéket. Akkor is szegény, de tisztes szegénységben él, ami talán azért sem baj, mert így a lelke gazdag marad. És lélekben ez a nép gazdag. Nem elfogult Ságból mondom; vallásos, hűséges és szorgalmas. Folyóink délre visznek, terített asztalunk, munkaasztalunk nyáron a magyar Alföld, északon fejünk felett hegyek tornyosulnak, arra nem járhatunk. Húsz évig gazdag államban éltünk nyomomltab bul, mint valaha. Nem akarunk tovább így élni. j * — Ezért; ragadtunk fegyvert, ragadtuk —m ■ b iiiBÉi ■ ~7»i. Keresztény üzletvezetőt felvidéki cipöüzlejjink részére KERESÜNK. — Ajánlatok (Kauciói Je Ugaréi Hí asenstein óh Vogler rt.-lioz., liorottya-ntca 8. A pódiumon a kékfrakkos zenekar előtt dízőz énekel. Tekintetének iránya a pódium felé vezet ugyan, de nem látja sem az énekesnőt, sem a zenekart, mert a fülében olyan elemi erővel visszhangzik az előadott dal: Szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország, Gyönyörűbb, .mint a nagyvilág. — November 20.-án lépett a mi gárdánk akcióba — emlékezik a saját hazájára. — A klotényi majorból kizavartuk a cseh fináncokat és csendőröket. Olyan nagy volt az ijedtség, hogy egy cseh zászlóaljat vezényeltek Klotényre. — Kilenc nap múlva Vinyicedombon, Korláthelmec közelében egy egész cseh századot támadtunk meg és megtisztítottuk a dombot. Minden áldozat nélkül. Már mint a mi részünkről. Munkánk eredménye az volt, hogy szerény fegyverraktárunk két géppuskával gazdagodott. — Sokan nein tudják elképzelni, hogy miként csatlakozhattak hozzánk Magyar- országból az oda előzőleg átmenekült kárpátorosz testvéreink. Nem is képzeli, hogy ez milyen egyszerű: éjszakánként ugyanis a csehek visz- szavonulnak a határról. A szabadban nem érzik magukat biztonságban. Hátravonulnak hát a határtól egy-két kilométerre lévő falvakba és a falvak között olyan vígaii lehet közlekedni, mintha — útlevelünk volna. Ha valami nagyon g*yanusat hallanak, akkor persze lövöldöznek, de mi nem viselkedtünk soha gyanúsan. Mi fegyvereinkkel mindig nyíltan értésükre adtuk, hogy mit akarunk. Tessék csak megkérdezni őket, mit mondtunk nekik Turjabisztránál, Turjánál, Perecseuynél, Turjapaszi- kánál, Antalócnál. Azt hiszem, sokáig fognak még emlékezni ezekre a községekre. Dörgő taps csattan fülünkbe. Annyira belemélyedtünk a beszélgetésbe, hogy birtelenében, azt hiszem, a taps és óljen a kárpátorosz gárdának szól hőstetteiért. Pedig csak az énekesnő fejezte be a Szép vagy, gyönyörű vagy Magyar- ország dalát. — Azokra gondolok, — simul a hangja bársonyosan meghatottra — akik közülünk cseh kézbe jutottak és nem volt idejük előbb végezni magukkal. Az egyiket például tűz fölé állították és úgy vallatták. Perzselték. — Eh, — szakítja magát félbe kézle gyintéssel. Ha majd kisüt a nap A hajnal szürke, rőt színével siklik félénken tapogatózva, az ablaküvegei' sápadtra halványítja a gárdaparauesnok arcát. Lángoló szeme alatt sötét árnya latban húzódnak meg az átvirrasztott éj szakák. — Egy hónap alatt nem aludtam át tel jesen soha egy éjszakát. Ma leheteti volna, de nem tudok. Üzi-hajtja őket a vagy, a keserűség, a kétségbeesés. — Már virrad, — mondom. — Úgy látszik, reggelre szép idő lesz. — Ha majd felettünk is kisüt a nap, — mondja és úgy szorítja meg búcsúzóra a kezemet, mintha puskatus lenne. Most újra érzem jobbomon csontos ujjai szorítását és csodálkozva veszem „Pidkarpattya“ indusztrizáiása... Tegnap este az ukrán rádió büszkén bejelentette, hogy „Pidkarpattyán“ — így nevezik ukrán nyelven Kárpátalját — tésztagyár alakult, mely rövidesen már meg is kezdi működését. A gyárnak annál nagyobb jelentősége van, mivel egyedüli lesz Csehszlovákiában, amennyiben 2 hasonló gyár a szudéta-vidéken volt és Németországhoz került. A gyár — úgymond — külföldre is fogja exportálni termékéit?!... Hát ez mái- boszorkányosság, vagy legalábbis nem tiszta munka! Ügy látszik, hogy Yolosin papi mivoltához méltatlanul, ukránjai boldogitására már az ördöggel is szövetkezett, másképp lehetetlen, hogy keletkezhetett oly ördögi gyorsasággal egy kész tésztagyár „Pidkarpattyán!“ Avagy a legutóbbi esőzések folytán a természet tréfája következtében, gomba helyett tésztagyárak nőttek volna ki Pidkarpattya vadrengetegeiben? Vagy talán csak az ukrán bemondó fejében? Mert, hogy mikor s hol épültek fel a gyár épületei, honnan pottyantak le a gépek, berendezések, kik az alapítók vagy tulajdonosok, mennyi a részvénytőke és végül hány száz munkaerőt fog foglalkoztatni a külföldre is exportálni akaró Cseh-szlovákia egyedüli tésztagyára? Ezekkel az — úgy látszik — nem fontos részletekkel még adós maradt a bemondó... No, de ismerve véletlen elszólásokhoz kötött igazmondását, hiszünk a gyár létezésében, csak még azt szc- retnök tudni, vájjon nagy-ukrajnai terményt fognak-e ott feldolgozni, avagy román kukoricából fogják előállítani a tésztát?... Mindkét esetben „ezt a tésztát“ — egye meg Volosin, Revaj társaságában, mi nem bírnék megemészteni... Mindenesetre azonban a legnagyobb elismerés és csodálat hangján kell szólaminfc „Pidkarpattya“. iparosításának gyors előretöréséről. mert kétségen kívül megállapítottuk, hogy egy kiválóan prosperáló, nagyban, gyárilag űzött iparág, mely főleg a külföld számára exportál, bár Ízléstelen csomagolásban, de nagybani adagolással könnyen romlandó árukat, igenis működik Pidkarpattyán éspedig: a hazug hírek gyártása ,.. KO. Leventék látogatása a Felvidéken A budapesti leventék látogatást tettek Ga- lántán és ott résztvettek a százhatvan új levente avatásán. Galántára jöttek a győri cserkészek is és megjelentek a galántai cserkészek felavatásán. Budapestről leventeszázad érkezett Érsekújvárra is. Az ünnepélyes fogadtatás keretében megtörtént az érsek újvári leventeavatás, majd a Kormányzó tiszteletére, díszfelvonulást és díszelőadást rendeztek. Nógrádi és honti leventék díszszázada vett részt Losoncon, az ottani bajtársak felavató ünnepélyén. Egyúttal zászlókat is avattak. Munkácsot, Mohács leventedíszszázada látogatta meg. A leventék átnyújtották Kecskemét ajándékzászlóit a munkácsi egyesületeknek. A pestszenterzsébeti leventék Ipoly in egye községeit látogatták meg. Ezután Ipolyságra mentek, ahol díszelőadást rendeztek. Hummm Ut Budapest, VI., Rózsa-utca 111. sz. 9 Éjszaka, ál a haláron
