Felvidéki Magyar Hirlap, 1938. november (1. évolyam, 1-21. szám)

1938-11-12 / 6. szám

1938 NOVEMBER 12, SZOMBAT jEBBmaa ^UgyARHIRLAE 5 Leírhatatlan boldogság Irta: Szvatkó Pál Akik ott voltak, életük legnagyobb élményeként őrzik meg Horthy Miklós kassai bevonulásának emlékét. Erős katonákkal, edzett, börtönviselt kisebb­ségi élharcosokkal beszéltünk, akik csaknem szégyenkezve vallották be, hogy a hatás erősebb volt, mint ők. „Nem akartunk sírni”, mesélték, „ka­tonásan álltunk, arcunkra merevséget erőltettünk, de amikor megkondult a Dóm harangja, s a szürke, novemberi időben hirtelen jött szél mozgásba hozta az egész zászlóerdőt s feltűnt fehér arabs lován a kormányzó alakja, — az elszántságunknak vége lett. A könny kicsordult, s mi férfiak órákig, szakadatlanul, erősen sírtunk, mintha húsz év bánata és nyomorúsága akart volna egyszerre fölszabadulni és eltá­vozni belőlünk”. Mások, akik Budapes­ten hallgatták a bevonulás közvetíté­sét, elmesélték, hogy többször kényte­lenek voltak lecsavarni a rádiót, mert egyszerűen nem bírták a lángoló hév­vel előtörő érzelmeket, s azt hitték, megszakad a szívük, ha a hódító bol­dog izgalomban nem. tartanak néhány pillanatig szünetet és nem gyűjtenek új erőt és új egyensúlyt a további rész­letek meghallgatására. Nem tudjuk, hogyan érzett és ho­gyan ünnepelt a magyarság a múltban, a múlt századokban. Nem tudjuk, ho­gyan hatott a népre 1848 március 15-én Petőfi Sándor lángszava, vagy később Kossuth Lajos egy-egy gyújtó beszéde. De amióta élünk és eszünket bírjuk, a magyarságot soha el nem árasztotta a boldogságnak és az öröm­nek olyan mámora, mint most, amikor Kassa visszatért. A müleniumi ünnep­ségek inkább csak a magyar büszke­ség és a magyar megelégedés önérze­tes kifejezései voltak, s ha joggal ün­nepelt is a nemzet, lelkesedése távolról sem jelentette az ösztönös és az elemi érzelemkitörésnek azt a fokát, ami akkor robbant ki évszázadokra kiható erővel, amikor Horthy Miklós a kassai Dóm elé érkezett. A magyar történe­lem legnagyobb napjai közé tartozik 1938 november 11-e. Ki hitte volna! Pontosan, s valami szörnyű, végzetes szabályszerűséggel éppen ma van húsz évé annak, hogy a compiégne-i erdő­ben elhangzott a francia trombitás fegyverszünetet jelző kürtjele, a hang, amely a németek és a magyarok teljes megadását jelentette, Versailles, Tria­non, s a húsz éves bánat-kezdetét. Pontosan húsz év múlva, ugyancsak a déli órákban, megkondult a magyar­ság számára a kassai Dóm harangja, kezdetét jelezvén az új életnek, a jóvá­tételnek, a nemzet fölfelé ívelésének, a húsz év előtti igazságtalanság első helyrehozásának. Szívszorongató, leírhatatlan pillanat volt. Uj március idusa, új lángoló, gyújtó szavak, a nemzet lelkének új kitüzesedése. * A visszakerült Felvidék megszállása a kassai aktussal befejeződött. Most, amikor visszaidézzük az elmúlt -apók eseményeit, köszönetünk és csodála­tunk elsősorban a nagyszerű magyar hadsereg felé száll. Milyen más volt e hadsereg, mint annakidején gúnyo­lódva és fölényeskedve leírták előt­tünk! Hányszor hallgattuk szorongó szívvel a prágai jelentéseket és leíráso­kat, s nem volt módunkban válaszolni. Kicsinek, gyöngének, elhanyagoltnak nevezték a honvédeket, s gőgösen mu­tattak páncélerődökre, harci szörnye­tegekre, beherrót fegyvergépekre, ame­lyekkel „másodpercek alatt végeznek minden ellenséggel és semmiesetre sem engedik meg, hogy bárki átlépje a ha­tárt”. Nos. az eredmény mást igazolt. Rendetlen, összekuszált, s a mozgósítás nem várt bonyodalmait kikerülni nem tudó sereg nyomában példás fegyelmű és rendű magyar honvédség foglalta el a Felvidéket. Nem tudtuk, hogy a magyar katona ennyire tökéletes és fölszerelt már. Milyen hatalmas a kü­lönbség az elvonult és a bejött hadsereg között! A bevonulás legkisebb részlete is simán és zökkenő nélkül történt, a nem hisszük, hogy á német és az olasz hadsereg mellett sok európai sereg volna még, amely ennyire biztosan és tökéletesen tudna végrehajtani egy nehéz parancsot. Rossz utakon, nehéz terepen, kedvezőtlen őszi időben, el­pusztított kommunikációs vonalakon, egyetlen pillanat késés és akadály nél­kül valósította meg a honvédség az elő­írt tervet, holott a feladat annyira bonyolult volt, hogy még a kivonulók is minduntalan haladékot kértek, mert nem birkóztak meg a nehézségekkel. A honvédek nem adtak haladékot, s óramű pontossággal dolgoztak. Nagyszerű volt az első találkozás az újjászületett magyar erővel. Minden aggály, mesterségesen szított hitetlen­ség és húsz éves propagandával táplált bizonytalanság örökre elpárolgott. Ha­zugság volt, amit a magyar „szervezet­lenségről”, „tökéletlenségről”, „rendet­lenségről” a fülünkbe duruzsoltak. Lát­tuk, hogy nem igaz. Láttuk a honvé­det, láttuk, kinek a kezére bíztuk sor­sunkat, láttuk és boldogan megnyugod­tunk. Magyar Öntudatunk hatalmasan megnőtt * A világ sok külföldi újságíró, a rádió örömrivalgása, ezer és ezer fénykép és adat segítségével látta, hogyan fo­gadta a Felvidék a magyarokat. Látta a mámoros városokat, falvakat, hallotta az emberek százezreit, megfigyelhette az öröm túláradó hangulatát. Azt mondják, az elzásziak 1918 novemberé­ben olyan f'—’dtatáct rendeztek a be­vonuló franciáknak, hogy ez a lelkese­dés éveiben meggyőzte a kételkedőket is arról, hogy Elzász akkor Francia- országhoz akart csatlakozni. De mi volt az elzászi mámor ahhoz viszo­nyítva, ahogy most a felvidéki magya­rok fogadták a honvédeket, és Kassán -Magyarország kormányzóját! . Sok né­met győzelmet és bevonulást éltem át Berlinben, Saarbrückenben, Bécsben és Karlsbadban, de távolról sem hasonlít­ható egyik sem ahhoz az abszolút és fönntartásnélküli boldogsághoz, ahogy Kassa — a csehnek mondott Kassa — Horthy Miklóst üdvözölte. Kell meg­győzőbb érv, biztosabb statisztika és erőteljesebb bizonyíték, mint a rádió elé vinni egy-egy külföldi hitetlent, vagy elvezetni Kassára, Ungvárra, Munkácsra, Komáromba, Lévára, Lo­soncra, Érsekújvárra, Beregszászra és megmutatni ezt a szinte őrjöngő, síró, toroló boldogságban úszó tömeget! Elképzelhető, hogy valaki jobban akar­jon valamit, mint ez a nép Magyaror­szágot? Talál valaki az egész vissza­csatolt területen őslakost a komáromi cívistől az ungvári ruténig, a surányi szlovákok üzenetétől Csárszky kassai püspök áldást kérő könnyes szeméig, aki ne álma beteljesedésének és a leg­nagyobb boldogságnak nevezné a visz- szacsatolás pillanatát ? Mennyi érv, mennyi adat, mennyi papiros vonult föl a komáromi tárgya- ásokon, majd a bécsi döntés napján. Akkor nehéz volt ellenük küzdeni, de ma már olyan fölényes érv áll a ma­gyarság rendelkezésére, ami elfujhat minósn esetleges utólagos rekriminá- ciót, s napnál világosabban hirdeti a magyarság igazát. S ez az érv annak a több mint egymillió embernek egyet­len, lelkes, összeforró, mámoros, mesz- szehangzó, vad, teljes és boldog diadal­ordítása, aki visszatérhetett Magyar- országhoz. A külfölúi újságírók szemé­ben is könny csillogott, amikor látták ezt. „Nem hittük volna” morogták megindulva és döbbent lélekkel hall­gatták a milliók gátakat sodró zúgását, s bizonyára elszorult szívvel csak most gondoltak igazán arra az igazságtalan­ságra, amit Trianon jelentett Minden magyar szó, minden magyar állítás hatványozott érvényt és hitelt kapott a világ előtt azokban a napok­ban, amikor a Felvidék egyetlen kitörő örömrivalgással ünnepelte visszatérését a hazához. * A kassai bevonulásnak még van né­hány mozzanata, ami mélyen és örökre belenyúl a szívbe. Gondoljunk Ester­házy Jánosra (így nevezem, ahogy mi neveztük őt a P. M. H.-ban hosszú éveken át, s higyje el Vezérünk, hogy neve így csupaszon leírva szentebb és nemesebb, mintha száz címet monda­nánk hozzá, mert történelmi esengése van, olyan szent és olyan nemes, hogy nem tudom könnyeimet visszatartani, amikor e sorokat írom) gondoljunk egysüferű, s mégis fenséges szavaira, a búcsúra, amelynek megrendítő, ko­moly szózata ott fog szerepelni a ma­gyar történelem legnagyobb mondatai között, gondoljunk kétszázezer odaát maradt testvérünkre, akivel eddig min­dennap együtt dolgoztunk, gondoljunk új céljainkra, s a magyar-szlovák test­véri esedés nehéz és sok áldozatot köve­telő előkészítésére, s látni fogjuk, mi mindent jelentett a kassai nap. Új vi­lág, új sors és új célkitűzés pillanatát. A legnagyobb boldog meglepetés ak­kor ért, amikor Horthy Miklóst szlová­kul hallottuk beszélni. Mintha legtit­kosabb gondolatunkat leste volna el a Főméltóságú Ur, felvidéki szívünk hir­telen megdobbant: ezt akartuk, ezt vártunk titokban, ezt reméltük és óhaj­tottuk. Mi felvidékiek nemcsak a ma­gyarokkal vagyunk összeforrva, a szlo­vákokkal is. A tájaik, erdőik, dalaik, örömük és bánatuk a miénk is, a húsz éves zárt együttélés és a Prága elleni közös harc után méginkább, mint az­előtt. Nem akarunk lélekben elszakadni tőlük. Nem akarunk ellenük cselekedni. Nem akarjuk nyelvüket, kultúrájukat elvenni, s körömszakadtig védeni fog­juk őket, ha valaki hozzányúl a Ma­gyarországhoz átjött szlovákok emberi jogaihoz. S mivel úgy van, a szívünk­ben hirtelen zengeni kezdett a Tátra, zúgni a Vág fekete hullámai, susogni a kárpáti erdő, a bacsák dala, énekelni a sok szlovákiai csodaszép város, ami­kor Horthy Miklós, Legkegyelmesebb Urunk, ebben a világtörténelmi pilla­natban békét, boldogságot, jövőt és gazdagságot ígért régi sorstársainknak. Ez a gesztus több volt, mint politika. Két, ezerévig együtt élő szuverén és önérzetes nemzet új viszonyának első és döntő értékű jele. Hozzánk a csehszlovák köztársaság elnökei nagy' állami aktusok alkalmá­val sohasem szóltak magyarul. Boldo- gak vagyunk, hogy mi tehettük meg az első lépést és a Legelső Magyar szlovák nyelven ölelte magához felvidéki sors­társainkat. Lévára utazik egy budapesti iskola November 14-én, hétfőn délben két külön társasgépkocsi érkezik Lévára a Budapest, II. kerületi Batthyány-utcai polgári leány­iskola, hogy az ottani római katolikus polgári leányiskolának hímzett magyar selyemzászlót nyújtson át a felszabadulás emlékére. A kül­döttség sok mái ajándékot is visz és kis mű­soros délutánt rendez a lévai római katolikus polgári leányiskola növendékeinek. A Janin* Cigarettapapír B. T. Budapest, Vili., Nagytemplom-utca 17. ajánlja legfinomabb, közkedvelt gyártmányait: MINQJG DlVATI FMN WEB MÍttős/fttrt- l^es hosszújfcére^en SENATOR CELOJ szűrővel, rővidj SENATOR CEHOnfcffER/ parafa végg» SENATOR EJfTEA a legfinomabb vat­tás hüvely, rövid és hosszú méretben JANIN A füstszűrös hüvely versenyáron 1»kPIR OM ÉS EGÉSZSÉGES! SENATOR papír 60 és 12Ös1»opal, lehe­let-flnom, különleges minőség SENATOR RAPID a legdrágább papír, hosszában hajtogatott és gumizott SENATOR BLOK papír, kitéphető és gumizott szélű JANINA cigarettapapír a legfinomabb minőségben

Next

/
Oldalképek
Tartalom