Felvidéki Magyar Hirlap, 1938. november (1. évolyam, 1-21. szám)

1938-11-12 / 6. szám

TELVIDEkl J^G^ÄR-HTBIÄE WSS NOVEMBER SZOMBAT makim rcoLEUM cízlAmpa Jobb ifloK jönnek Beköszönt JÓZSEF világítási Nzaküzlet Budapest, VT,, ja Vilmos császár-üt *iu A magyar honvédek Csodálatos volt ez a diadalút d trianoni határtól az új országhatá­rig. A magyar honvéd megpecsételte a magyar, diplomácia bécsi diadalát: birtokba vette az új magyar Felvidé­ket. És a főiembadult magyar nép a legszebb oldaláról ismerte meg az „új” házéit: a magyar hadsereg új arcán át. Mi húsz éve nem láttunk magunk közt magyar honvédet. Le­sújtott, leigázott nép _ voltunk, nem volt sajéit katonánk, csak idegen •mundért láttunk, idegen vezényszót hallottunk. Égy nép akkor érzi hogy alacsonyabb re iidii, ha nincs saját ka­tonasága' és csak akkor szabadul meg ettől az alacsonyabbrendüségi érzéstől, amikor meglátja a saját nemzeti hadseregét. Mi ezt kaptuk meg a honvédek megpillantásakor. Védtelenek voltunk és mcst egyszerre a védettség diadalmas érzését aján­dékozta nekünk a magyar honvéd­sereg. Számunkra, felvidéki magya­rok számára a legfőbb Hadúr bevo­nulásán kívül a legszimbo U leusab b jelenet az az egyszerű királyhelmeci fényképfelvétel, amelyen a Felvidék magyarságának, fölként nagy költője, Mécs László, az egyszerű civil, öröm­től zokogva átöleli a magyar lcato- nát? A szívünket,, le lkunkét olyan tö­kéletesen. megszólaltató költő ebben a néma jelenetben szavak nélkül mind­annyiunk helyett olyan kifejezően be­szélt. A védtelen testvér köszönti a vitéz védő testvért. Az erőset. Diadal­masat. Délceget, szépet. Nem lehet a magyar honvédre a büszkeség öröm­könnyei. nélkül nézni. Húsz* éven át ilyennek álmodtuk. Ilyen fölszerelt­nek es ennyire magyarnak. Lelkűnk­től lelke zeit miénknek. Mi János vi­téz és Toldi Miklós népe vagyunk, Hunyady, Zrínyi, Kinizsi, Rákóczi és Görgei fiai. Nincsen magyar ifjú, aki ne azzal a sóvárgással tekintene, a magyar vitézek pompázó sorára, mint az ifjú Toldi: Hej, ha én is, én is közietek lehetnék, szép magyar vi­tézek, aranyos leventék! S ugyanezzel a sóvárgással, de lemondóan, szomo­rúan vágyódnak a magyar hadfiak közé azok az idősb magyarok is, akik már csak emlékezhetnek egykori hadfi voltukra. Fiatalnak-ör egriek egyaránt eszménye és álma: ilyen katonának lenni. Húsz éven át el kel­lett titkolnunk ezt a mélységes vá­gyunkat. nem csoda, ha most olyan megváltó, fölszabadító, diadalmas sikollyal, tör ki niindannyiunJcból. De némcsak az egyes katona és nem­csak a díszmenet, nem a. díszes külső imponált úgy nekünk, hanem a belső lényeg: a szervezettség. Az, hogy itt minden tökéletesen vágott. Nem egy hadsereg vonult itt be tökéleteny&m,­íiüpiivj ÍLÍPI1VI 1845 1C« l NÉUMANNiftf-/^ m. ftir. udv. és kém. szállító BUDAP^5jr,iy.,MuíEu>l körút t. Magyarország legnagyobb r u h/a üzlete FÉR§7*J í < / Ifid : N /\fií v ATO ZTAL1 ETswrenfV' niértékosztájy. Minden felvidéki magyar emlékszik még országos hírű cégünkre. mű gépezetével, ha,nem a honvédség mellett még több más had-oszlopa, is a nemzeti szervezetnek. A kakastol­las csendőr, a zrinyisisakos rendőr, a kékruhás vasutasok, pontos magyar postások, a közhivatalok polgári se­rege. Ezek a. honvédek nyomában ném-rt- uunLü.'jsáaaal foglalták el ör- nwuka,helytbket. A katonai elő­véddel szinte eg-jh^rónaiban haladlak az északi határok'', felé ff. vonatok, mentek a levélkilm-dó postások, s ki­hordlák a leveleket, a hivatalokban öt perc múlva asztalaiknál ültek a közigazgatás szervei. Egy pontos óra" "•-gépezet működött itt precízen, biztosan, határozottan. A honvédség külső megjelenése fölszabadította uj­jongó érzéseinket, de ennék a hatal­mas gépezetnek a tökéletessége ki­vívta csodálatunkat és elismerésün­ket, S■ mi leborulunk a magyar szer­vező erő nagysága előtt, DARVAS JANOS Budapesten is lelkesen ünnepelték a kassai bevonulást 1938. november 10-én érték el a magyar honvédcsapatok a felszabdalt Felvidék szívé­nek, Kassa városának határát.. A trianoni csonkaország magyarsága lelkesen ünnepelte a magyar történelemnek ezt a nagy nap­ját, az iskolákban' szünnapot rendeltek, de az egész ország lakossága is különböző mó­don adott kifejezést a, visszacsatolás felett érzett határtalan örömének. Budapest székesfőváros ezen a napon kü­lönös ünnepi díszbe öltözött. Polgármesteri rendelet értelmében a- egész városban min­den házon ott lengett a inagyar zászló, s este fényesen kivilágították a várost. Tün­dér! fényben úszott a Halászbástya, a Cita­della, a királyi vár kupolája, a Parlament kupolája, a Bazilika homlokzata, s a Dunát mint lángfüzér szelte át a kivilágított Lánc­híd. A városban feldíszítették az ablakokat, mindenütt gyertyalángok gyulladtak meg, s a főváros lakossága örömtől eltelve höm- pölygött a főbb útvonalakon. A későéjszakai órákig tartott a kivilágí­tás, amelyet november 11-én, pénteken dél­előtt a többi ünnepségek követtek. Abban a pillanatban, amikor vitéz nagybányai Horthy Miklós, Magyarország kormányzója honvéd- csapataink élén. bevonult Kassa városába, déelőtt 11 órakor nemcsak a fővárosban, de, az egész országban meakondultak a templo­mok harangjai, s hangjuk vitte az égbe a magyarság háláját, , A dandár-székhelyeken, Budapesten a Ci­tadellán 21 ágyúlövés dördült el, Jelem a nagy történelmi pillanatot. A fővárosban két percre minden élet megállott, a járművek két percre leálltak, az üzemekben és műhelyek­ben két percrec abbamaradt a munka, s a munkások mindenhol elénekelték a magyar imádságot. A főváros kereskedéséiben két percre felfüggesztették a kiszolgálást, hogy az ott alkalmazottak leróhassak köszönótá­két és hálájukat a kétperces szüneteléssel az isteni Gondviselés és azp-k iránt, akik ezt a nagy napot a magyarságnak megszerezték. A főváros utcái szinte elnéptelenedtek erre a két percre, már kora reggel igen kevés jármű közlekedett az utcákon, mert a gép- kocsitulajdonosok legnagyobb része elindult, hogy résztvegyen a kassai bevonuláson. A főváros nagyobb terein hangszórókon keresz­tül közvetítették a kormányzó kassai bevonu­lását, s mindenhol htalmas tömeg hallgatta meghatva ennek a jelentőségteljes esemény­nek közvetítését. A bevonulás örömére szentelt két perc le­telte utón a forgalom megindult ugyan, de a hangszórók előtt végig kitartott a közön­ség a szitáló eső dacára, s együtt lelkesedett, együtt ünnepelt Kassa és az egész Felvidék népével. A székesfőváros, amely végig ünne­pelte a magyar honvédség bevonulásának útját a Felvidékre, a visszacsatolt Felvidék megszállásának utolsó mozzanatán, a kassal bevonuláson is méltó módon vette ki részét az egész magyarság ünnepléséből. Varsóban felépítették a magdeburgi fogházat amelyben egykor Pilsudski raboskodott A független Lengyelország ünnepe VARSÓ, nov. 11. Ma az egész lengyel sajtó Lengyelország függetlenségének húszéves évfordulója alkal­mából a lengyel nagyhatalom fejlődési állo­másaival foglalkozik. A sajtó hasábjain 1918 november 11-től felvonulnak azok a diadal­mas fejezetek, amelyek Lengyelország újkori húszéves történelmében a lengyel fejlődés állomásait jelentik. November 11-én Varsóban hatalmas ará­nyú ünnepségek zajlottak le. A Lengyelország minden részéből Varsóba özönlő szervezetek már a megelőző napon megkezdték az ünnep­lést, koszorúkat helyezve el az ismeretien katona sírján és Pilsudski marsall lakóhelye, a Belvedere-kastély előtt. A város lobogó- diszben pompázik, reflektorok világítják meg a középületeket. Pénteken délelőtt a varsói székesegyházban ünnepélyes szentmise volt, amelyen a magyar kormány képviseletében Hory András varsói magyar követ és megha­talmazott miniszter vett részt. Utána a var­sói Szabadság-téren Rydz Smigly marsall a felvonuló csapatok diszmenetét fogadta. Ezt követően diszebéd volt a marsallnál. A dél­után folyamán különböző ünnepségek zajlot­tak le. Többek között megnyitották a Belve­dere-kastély parkjában felállított magdeburgi fogházépűletet, amelyben Pilsudski marsall a háború utolsó éveiben fogságot szenvedett. Az épületet, mint ismeretes, Magdeburg vá­mosa felajánlotta Lengyelországnak, azt dara­bokban szállították Varsóba és újra felépí- ■»tték. . , • , ■ ^Pénteken este díszelőadást rendeztek a var­sói' Operaházban. A* Express Poranny pénteki száma a Var­sóban. állomásosé diplomáciai képviseletek vezetőivel folytatott interjúsorozatot közöl. Hory András magyar követet, az Express Poranny tudósítója szintén megkérdezte, hogy milyen érzésekkel kiséri a magyar nem­zet a lengyel függetlenség húszéves évfordu­lóját. Hory András a következőket mondotta: — Ma, Lengyelország függetlenségének huszadik évfordulóján mi magyarok értjük meg talán a legjobban, mi ennek a jelentő­sége Lengyelország számára. Szívünk minden dobbanásával együttérzünk a lengyelekkel Ez a nap azonban számunkra is a boldog na­pok közé tartozik, mert ma tér vissza húsz- évi fogság után az elrabolt Felsőmagyaror- szag egy része az anyaországhoz és ma vo­nul be ünnepélyes keretek között Horthy Miklós kormányzó a visszaszerzett nagy ma­gyar városba: Kassára. A mai nap tehát ná­lunk is a feltámadás jegyében áll, annak a feltámadásnak jegyében, amelyet az olasz nép nagy vezére, Mussolini már 1927-ben megjósolt és ettől az időponttól követelt. A történelem könyvének lufi fekete, hői aranybe tűkkel megírt lapjaft forgatva csak egy meggyőződés kelhet beifnünk életre: Lengyelország és Magyarország ^mindig akkor voltak nagyok és boldogak, hal váll váll mel­lett, egymásra támaszkodva haladtak a jövő felé. Isten és népeink ereje adja, hogy így legyen. ~ ^ ’ i / — írj Nagy téli offenziva a spanyol harctereken SALAMANCA, nov. lí. Á csütörtök esti hadijelentés, szerint, a nemzeti csapatok az ebroi harc éren több fontos magaslatot meghódítottak és négy­száz foglyot ejtettek. A segrei harctéren az ellenség minden támadása kudarccal végződő t. A köztársaságiak vesztesége itt többszáz halott és több mint 2000 hadifogoly. A badizsákmány között Van húsz géppuska is. A cas'ellőni harctéren a köztársaságiak továbbra is minden ered­mény nélkül támadtak és közben érzékeny veszteségeket szenvedtek. A nemzeti re­pülőgépek szerdán sikerrel bombáznák a valenciai kikötő katonai célpontjait BARCELONA, nov. 11. A csütörtök esti köztársasági hrdije­lentés szerint a segrei harctéren tovább folytak a heves harcok. Az ebroi harc­téren az ellenséges csapatok mindenütt folytatták támadásaikat. A castelloni harc­téren sikerült visszaverni az ellenség tá­madásait. Szomorú találkozásom volt pénteken Budapesten. Szlovenszkói ma­gyar kisebbségi lappal találkoztam. Elszorult a szívem s valami régi nyomás ült a tel­kemre. Szavak és fogalmak merültek fel bennem: kisebbségi magyarság, kisebbségi harc, kisebbségi sajtó. Keserű íz jött a számba, keserű élet árnyai telepedtek körém s egy embert, életet elgyötrö, alacsonyító múlt je­lent meg előttem: Icisebbség. A pozsonyi Űj Hírekkel találkoztam Buda­pesten. A kisebbségi magyarság pozsonyi napilapjával. Még nem rég mi is, én is cipel­tük a kisebbségi nép életét, de már négy nap óba csak emlékként él bennünk s a szabadi lélekzet első napjaiban szabad hazánk mun­kás gondjait emlegetjük. Már a felszabadult nép feladatait fogalmazzuk a közvélemény felé, hogy a sürgető időben minél gyorsabban állíthassuk erőinket megújuló magyar életünk szolgálatába. S most még fölkísérteti a múlt. A mi életünkben már a múlt, de sok magyar testvérünk számára még szomorú jelen. S ne­künk, aldk átéltük a kisebbségi sors minden keserű tapasztalatát s akik a Gondviselés se­gítségével szabad hazában feszítjük akara­tunkat a magyar haladás szolgálatába, olyan nehéz a szívünk, ha elvált testvéreinkre gon­dolunk. S most itt találkoztunk velük. Oh, nem, nem felejtünk el benneteket s ha mos­tanában sokat gondoltunk is a magunk ölű­mére s boldog munkájára, jó Új Hírek, remé­lem, nem szemrehányásként jöttél. Az elvált magyarság szomorú, könnyes arcát láttuk a szigorú betűk alatt s a tárgyilagos stílus alatt a mi gyakorlott, szemünk elolvasta a fáj­dalmat. A sors különös utakon kerget bennünket, magyarokat, de ügye, mi már soha többé el nem válunk egymástól volt és maradt kisebbségi magyarok. Húszéves frigy köt Cssze s mi soha sem leszünk hűtlenek. Mi, volt kisebbségi magyarok üzenjük nektek kisebbségi magyarok: tartsatok ki híven a vártán. B. L. A Fe! vi dék felszabadulásának ünnepe az Üllői-úti sporttelepen A magyar sporttársadalom ■ boldog örömét juttatja kifejezésre az az ünnep, amelyet a Ferencváros vasárnap délután 143 órakor rendez az Üllői-úti sporttelepen a Felvidék felszabadulásának az emlékére. A Ferencvá­ros—Kispest bajnoki mérkőzése előtt az egy- begyült közönség elénekli a Himnuszt, majd Usetty Béla dr. országgyűlési képviselő, a Ferencvárosi Torra Club elnöke méltatja a történelmi esemény jelentőségét. 20 év »tán és felaánTon őrömmel üdvözlöm kedves vetőimet szolgálataimat HlNUt Budapest IX, Szvetenay-u. 20. w. rektóainaiitlr/vá-la'at, /;éspajpínez, gyári raktára. Bud^jTDsl, Jlt Nagymező-utca 37-39. szám. • .fejeién/122 i-383, 112 - 939 1939-re koSarcá-, elö^qyzö-, fali-, zseb- tfb napidra* tí tömbök nagy ndlazsUkbmm.

Next

/
Oldalképek
Tartalom