Felvidéki Magyar Hirlap, 1938. november (1. évolyam, 1-21. szám)
1938-11-11 / 5. szám
/ Bz>egész magyaf/társadalom szeretettél köszö/iu fe I sz a b a d u 11 f töstvf reit. EgfLitt örül velük, ami- ' 'kor éa rádió azerjeviszi boldog ünnepségük hangját. Felvidéki testvérek! A magyarok milliói hallgatnak Benneteket rádión — magyar ráción: itfst xáetién. MA NEM HÚZUNK! Ma munkaruhák kizárólagos gyártói: Budapest VII., Rákóczi-út 12. Osztályaink: Férfiruha, fiúruha, sport, uridivat, fehérnemű, munkaruha, háztartási, szövetosztályok és mértékszerinti uriszabóság. TELniDEki -_Mä(tVaRH I RMP 1938 NOVEMBER 11, PÉNTEK Ungvár városának egész lakossága, apraja, nagyja és messze falvak népe ünneplőben, zászlók alatt vonult fel a város főterére, mely már a kora délutáni órákban megtelt az embertömegekkel. A kordon mögött szorongtak a várakozók, de senki sem tágított a hosszas várakozási idő étlenére sem. Alkalmi kórusok alakultak és órákon keresztül zúgtak a jelszavak, amelyek leghívebb kifejezői voltak a tömeg érzelmeinek. Horthyt, Magyarország kormányzóját éltette fáradhatatlanul a tömeg, egy szavalókórus Imrédy, Kánya, Teleki nevét dübörögte, erre visszhangul egy másik kórus Jaross, Korláth, Esterházy nevét hangoztatta. Állandóan zengett o lengyel—magyar határ követelése, Becket és a lengyel köztársaság elnökét éltették, 3 aztán szüntelenül ismétlődött a ruszin nép körülrajongott vezérének neve: Bródy András, Bródy András. Bródyndk minisztertársát, Fen- csiket is ünnepelték, majd egy név hangzott fel és olyan szenvedély támadt a nyo-i mában, amely elemi erővel harsogott. — Ki az a Volosinf — kiáltották. — Áruló, — zúgott rá a tömeg. — Ki az a Baczinszkyt — Senki — kiáltozták vissza. Most már megértjük, miért ropogtak ebben, a városban a puskák, miért vonu t.nttak fel a csehek nehéz ágyúkat és miér1 állítottak minden utca sarkára nehéz géppuskát. Ungvár fényárbaa A megpróbáltatás órái azonban véget értek. Most végtelen öröm önti el a megpróbált magyarokat és a ruszinokat. A kormányzóság épületétől a főtéren felállított tribün sarkáig festői■ népviseletben ruszin ifjak sorakoznak és együtt lelkesednek, mint ahogy apáik együtt harcoltak Esze Tamás kurucaival Rákóczi szabadságlobogója alatt. Olyan friss öröm tölti el a tömeget, hogy szinte szívüket kínálják meztelen tenyerükön. A kormányzóság palotájának ablakai zsúfoltak emberekkel. A modern palota belül teljesen üres. csak a meztelen falak fogadják a belépőt,’ vagy néhány összetört íróasztal, beszáradt tintatartók és az egyik sarokban MaSaryk ottfelejtett szobra. A törvényszék ablakai is zsúfoltak, a cseh oroszlánt leverték a párkányról és nemzeti színű lobogó került helyébe. A párkányokon is függenek az enrberfürtök Ó3 mindenütt zászlók. Testvérien ölelkeznek a piros-feliér-zöld színűek a ruszinok fehér-kék-piros lobogóival. A hatalmas emelvényen ott vannak a magyarság és a ruszin nép vezerei, a város előkelőségei díszmagyar öltözetben a nők, a férfiak pedig sokan régi, festői mar gyár katonaegyenruhájukat .viselik. Az egész város fényárban úszik, csak azok a házak feketék, csak azoknak sötét az ablaka, amelyekből sietve hurcol- kodtak el a húszéves centralizmus képviselői. Elmentek az idegenek, akik a most ünneplő téren kótyavetyélték el az elmúlt napokban bútorukat és holmijukat. Éljen a magyar hadsereg Az ünnepséget a cseh csapatok kivonulása után lázas buzgalommal készítették elő. A főtér díszemelvényét dél óta építették. Bár hevenyészett az ünnepség, mégis olyan megkapó és felemelő minden, hogy az ember a megilletödéstöl könnyekre fakad. A magyar iskolák növendékei, cserkészek állanak sorfalat, az apácaiskolák egyenruhás leánynövendékei veszik köröskörül a teret. Hat óra 18 perc: egy pillanatra néma csend a tízezernyi és tízezernyi tömegen, aztán dübörgő erővel tör fel a hangorkán: — Éljen'a magyar hadsereg! Siegler Géza altábornagy dandárparahcsnok vezetésével a 6-os vegyesdandár . elős csapatai rálépnek az Ung hídjára. Feltűnnek menetelő sorok, az acélsisakokon megcsillan a fény. — Fegyverbe — harsog a tömeg, —s mindent viísza, a Kárpátokat vissza. Most a menet élén fehér karszalaggal a, karjukon az ungvári nemzeti tanács tagjai érnek a térre, aztán a nemzetőrök következnek. Mögöttük hozzák zászlók között a diadalkaput, amelyet őszirózsák borítanak, s az őszirózsák között a vér pirosságával fénylik az „Isten hozott” felírás. Ungvár népének húsz év óta meggyötört szíve uj* jong ebben a felírásban. Együtt ünnepelnek magyarok és ruszinok Azután kocsi virágokkal díszítve, négy magyarruhás szépséges leány rajta, a )cocsi rúdja, kerekei, küllői virággal díszítve, a leányok pedig ielemarokból, szórják a virágot." A virágkoesi mögött Siegler altábornagy lovagol sötétpej lovon és soha nem hallott üdvrivalgás köszönti a délceg katonát. Mögötte tisztjei, majd a honvédek századai. Záporozva hull a virágszirom, a katonák bokáig süppednek a virágszőnyegben. Az árvalányhajas cserkészek, apró farkaskölykök, öregcserkészek is résztvesznek a diadalmas bevonulásban. A virágot szóró kocsi körbejárja a teret és a záporozó virágesőben a katonák el* helyezkednek. Mindegyiknek a kezében hatalmas őszirózsacsokor. A ruszin ifjak ruszin nyelven, magasra emelt karral üdvözlik a felszabadító hadsereget. — Nem állunk meg a Kárpátokig! —• kiáltják. Hat óra 25 pere ... Ungvár főterén felvonul a felszabadító magyar honvédség. a virágokat, a lelkesedést és a könnyes fogadtatást, majd a losonci fogadtatás! ünnepély véget ért. Rimaszomba than Rimaszombatba szintén délután négy órakor vonultak be csapataink vitéz Miklós ezredes parancsnoksága alatt. A romantikus és gyönyörű felvidéki városka keskeny emeletes házai föl^gérő lobogókkal, virágokkal, a kormányzó arcképével Imre, a Nemzeti Tanács elnöke, majd Eszenyi Gyula dr. városbíró, a Magyar Párt elnöke lelkes szavakkal üdvözölte a bevonuló csapatokat. A Főtér négyszögletű és a négy betorkolló utca sarkán díszkapu volt felállítva. Száztagú. cigány- zenekar a Rákóczi-indulót játszotta és az egész város könnyes boldogság volt. Az új országhatárok biztosítására csapataink a.határok legszélsőbb pontjait elfoglalták. CSATÁR ISTVÁN Diadalmas iJJtVíOVTI'1» varra Magyarok és ruszinok együtt ünnepelték a felszabadító honvédcsapatokat UNGVÁR, nov. 10. (A Felvidéki Magyar Hírlap kiküldött tudósítójának jelentése.) A történelmi komédia véget ért: a főváros Uzshorod megszűnt létezni és az ungparti régi magyar város, a munkácsi gorögkatolikus püspökség székhelye, visszatért Szent István koronájához. Ezen a bíborvörösbe hajló novemberi csodálatos szépségű estén a 6-os vegyesdandár belépett a kár- páialja föld legnevezetesebb városába, átlépte az Uüg folyót és Ungvár főterén újból birtokba vette azt a várost, amely a ruszinföldre nehezedő cseh centralista kormányzatnak volt a székhelye. Záhonynál kidőlt a határkő A 6-os vegyesdandár parancsnokság délelőtt állapította meg a bevonulás programját, miután hosszas tárgyalások folytak a csehekkel, akik el akarták odázni az átadás időpontját. De ez nem sikerült. , . - , A vegyesdandár egyik vadászzászlóalja reggel kilenc órakor Záhonynál átlépte a trianoni határt és a csap— ungvári vasútvonalon megindult a város felé. A hír sasszárnyakon járt és hallatlan izgalmakat .okózott a városban, amelyben már amúgy "is pattanásig feszültek az idegek, hiszen a csehek az utolsó órákat az eddigieknél is győzelmesebbé tették. MUNKÁCS, nov. 10. Elérkezett a nagyszerű pillanat: hon- védeink tbevonultak Munkácsra is. Ezek a. nagyszerű katonák a csütörtöki .napon mámoros örömtől kipirult arccal, vidám katonanótákkal ajkukon, kemény, fegyelmezett, megállíthatatlan léptekkel meneteltek tovább: Beregszászról a megszállási zónának utolsó célja, Munkáéi felé, ahová a déli órákban érkeztek. Csa>- patáink útját mindenütt a felszabadított területek lakosságának határtalan öröme és lelkesedése kísérte s a pompás egyen, ruhákat, rohanvásakokat, csillogó fegyve^ veket illatos virágdísszel vonta be az ujjongó nép. Rákóczi szülőföldje felé SÁTORALJAÚJHELY, nov. 10. Sátoraljaújhelyről csütörtökön indultak tovább a honvédség csapatai Rákóczi szülőfaluja, Borsi felé. Reggel 8 órakor a rom. kath. templomban szentmise volt, mely után a város majdnem egész lakossága Fáy István dr. főispán, Bornemisza Miklós alispán és Orbán Kálmán dr. polgármester vezetésével kivonult a sátoraljaújhelyi kisállomás mellé, amely október 11-én szabadult fel j a cseh megszállás alól. A felsorakozott csapatokhoz a parancsnok beszédet intézett, akiket ezután Orbán Kálmán dr. polgármester üdvözölt továbbvonulásuk alkalmából. OSTENDE KAVÉHXZ O BUDAPEST / A VILÁGHÍRŰ jr ▼ Sl fölváltra jnnzsikál NTQ GYULA énelápl Vidékiek ée külföldiek taUlkosóhelye, l : ■ ..........—i-i.. .... ,_i-Ä.__,_______ J*1 Honvédek Munkácsom
