Felvidéki Magyar Hirlap, 1938. november (1. évolyam, 1-21. szám)
1938-11-11 / 5. szám
W38 NOVEMBER 11, PÉNTEK ♦ *FEBWDEta 3 KASSA JÖVŐJE Irta: SZVATKÓ PÁL fái Kw INTERJÚ 3 Cígac.etta'val* OGcaó & ía itojtyfoki Nikotex SifmpKimQ--mig. ißjMiA cl^äkyw^ Nüu&Xj Mi is ünnepi díszben vonulunk fel ezekben a nagyszerű ünltópi napokban. Minket azonban csak dohánykisárudákban láthat. Hogy kik vagyunk Mi? ^Boldog magyarok, akik nem akarnak ezekről a rég nem látott drága magyar helyekről elpiakadni. Amikor ez év februárjában előadást és a felvidéki fiatalok megoldásokra éhes szellemének szokása szerint kétnapos vitaestét tartottunk Kassán, a Lőcsei Házban, minden hitünk és biztonságunk ellenére nem hittük volna, hogy néhány hónap múlva megvalósul a kisebbségi magyarok egyetlen, nagy, örök, kínzó és epedő látomása, a fehér ló álma, a kép, amit sírva vagy vigadva, nyomorúságos kisebbségi napokban, sarokba lökve, a csüggedéssel viaskodva, vagy föl-föl bizakodva annyiszor láttunk: Magyarország kormányzója fehér lovon bevonul Kassára és megáll a ragyogó Dóm előtt, hogy üdvözölje Rákóczi szellemét. Megtörtént. Villámgyorsan, álomszerűén, szinte valószínűtlen biztonsággal történt meg. Hűvös és nyomott lelkünk, amit húsz év arra szoktatott, hogy óvatos legyen, leszokjék az öröm, kitöréseiről s a lelkesedés a kisebbségi sors transzformátorán át szívóssággá változzék benne, majdnem nem tudja mihez kezdjen a rászakadt határtalan boldogsággal, s az egyetlen, ami a lélek telítettségét jelzi, csak a könny lehet . . . De abban a pillanatban, amint az álom beteljesült, a szüntelen munkához és körültekintéshez szokott felvidéki lélek máris megkérdezi: és mit cselekszünk ezután? Hogyan fogjuk kamatoztatni az adományt,, amit az Égtől kaptunk, hogyan építjük ki új pozíciónkat? Nem akarunk megállni. Ha most más is lesz az iránya és a tartalma annak a munkának, amit a kisebbségi sors utolsó éveiben végeztünk, egyre sikeresebben, a módszerünk és a magatartásunk ugyanaz marad. Megvesztegethetetlen realizmussal, a legszebb nemzeti szolidaritással és mindent az egység és az összetartás nemzeti vezérgondolata alá rendelve indulunk az új életbe és Kassát kiépítjük a felvidéki új alkotó magyar gondolat és cselekvés fellegvárává. Ez a város a visszacsatolt Felvidék legnagyobb értéke. Az egyik legszebb magyar kincs, a régi felsőmagyarországi urbanizmus remekműve. Kétségtelenül koronája annak, amit visszakaptunk, a legnagyobb eredmény, egy darab nagy magyar történelem és nagy magyar Európa. A nap, amikor honvédeink beléptek a Felvidék metropolisába, a mai mámoros napok közül is a legszebb és a legfelejthetetlenebb. A toll reszket a kezemben: magyarok, felvidékiek, kisebbségi bajtársak, ma, november tizedikén egyszerre vonult be a honvédség öt városba, Kassára, Losoncra, Lévára, Munkácsra, Ungvárra! * Megszoktuk régi életünkben, hogy a felvidéki magyarságot két részre osz- szuk. Beszéltünk „nyugatszlovákiai” és „keletszlovákiai” magyarról. Az elnevezés inkább bizonyos földrajzi és tö- mörülési fogalmat jelzett, mint lelki különbségeket — ilyenekről szó sem volt — s míg a nyugati magyar Pozsony, újabban Érsekújvár köré csoportosult, a keleti Kassát tekintette központjának. Ide összpontosult a Losonctól a kárpátalji határig terjedő magyar politika, az egész keleti fél kultúrája, de idetömörült a keleti szlovákság is, a Szepesség szorgalmas németsége. A keleti szlovák nem azonos a nyugati szlovákkal, sem lelkileg, sem nyelvileg nem az. Míg a nyugati gyakran kacérkodik a cseh szövetség gondolatával, a nyelve is csehesebb, a keletiben több a lengyel nyelvi hatás, s lelke inkább húzódik a magyar-lengyel közösséghez. A zipsze- rek magyarsága pedig ma is valóság, amikor a hitlerizmus mindenhová elhozta a német népiség eszméit. Nem szabad engedni, hogy Kassa megszűnjék a Felvidék keleti részének központja lenni. Maradjon a jövőben is a mágnes, amely magához vonja déli, északi, keleti és nyugati vidékének embereit. A város gazdasági és kulturális jelentősége óriási. El sem képzelhetjük, hogyan rendezkedhetnék be nélküle az az északi és keleti terület, amely most leszakadt tőle, hogyan közlekedhet, hogyan gazdálkodhat és hogyan fejlődhet a szűk sáv, amely elnyújtva, vasút, út, folyó, piac, termőföld, központ és gravitáció nélkül szorult most a lengyel és a magyar határ közé. A helyzet az, mintha Kassa elvonásával, a fejét vágták volna le az egész vidéknek, s kelet felé csak elnyújtott, élettelen test maradt volna kiterítve. Lehetetlen, hogy a természetes gravitáció törvényei itt előbb-utóbb érvényre ne jussanak. Kassát tudatosan és okosan az egész keleti Felvidék központjává kell kiépíteni. A város helyzetének vannak bizonyos veszedelmei, s ha nem sikerül valamiképpen kiegyensúlyozni az északi kifutó területek hiányát, a metropolis fejlődése ismét megrekedhet Északról elvágták Kassát. A keleti szlovákok és a szepesi németek nem özönölhetnek beléje. A hetvenezer lakos közül legalább tízezer bevándorolt kormányszlovák és cseh elhagyja a várost. Nehéz probléma lesz a fejlődést újból megindítani, de biztosak vagyunk abban, hogy a város élelmes polgársága és a kifejlődött ügyesség hamarosan megtalálja a megoldást. Elsősorban erős lüktetésű katonavárossá és iskolavárossá fejlődhet az új Kassa. A szlovákság és a szepesi németség hamarosan kénytelen lesz belátni, hogy közgazdaságának teljes tranzitóforgalma csak Kassán át bonyolódhat le dél és kelet felé, sőt nyugat felé is, mert a keletebbre eső részek vasútvonalai és útjai hosszú ideig még a városon át vezetnek. E tranzitó-lehetőségek ügyesen ki- használhatók és minél élénkebben, minél nagyobb kedvezményekkel, a városba kell vonzani a határon túl élő népeket is. Eddig ilyesmi elképzelhetetlen lett volna, a szigorú és ellenséges határelzárások miatt, de most remélni merészeljük, hogy békésebb gazdasági légkör keletkezik a Duna medencéjében s a szlovák-magyar határ nem jelenti többé azt a lelki és gazdasági maginot- vonalat, amit az ezer páncél- és betonerőddel védett régi (és leomlott) cseh- magyar határ jelentett. Kassának szüksége van a keleti szlovákokra és a Szepesség népeire. S e népeknek még nagyobb szükségük van a kassai gócpontra. Itt, ezen a vidéken indulhat meg a leggyorsabban és a legbékésebben a szlovákok és a magyarok egy- másratalálása, két testvérnemzet végleges kiegyezése. Kassa jövőjét úgy szervezzük, meg, hogy a város tudatosan vállalhassa és megvalósíthassa a nagy feladatot: a szlovákok kapuja lehessen Magyarország felé. * Másfél év előtt magyarországi asz- szonnyal utaztam Kassáról Miskolc felé. A hölgy kassai volt, de Budapesten élt az első fordulat óta, s látogatóiban járt szülőföldjén. Ragyogó optimizmus és hit áradt a derék asszonyból, — csak eggyen sopánkodott. „Mihez kezdünk majd a sok új palotával és házzal, ha Kassa visszakerül, ezekkel az óriási hodályokkal, amiket a csehek maguknak építettek! ?”. Akkor mosolyogtam e naivnak látszó gondolaton, — de ma élő valóság lett az akkori nevetségesen távollévőnek látszó másodrendű aggodalom. Egyetlen pillanatig sem szabad engedni, hogy az új épületek rendeltetés nélkül maradjanak és bús ürességgel várják a düledezést. Szívós munkával új célt és értelmet kell adni nekik. A felvidéki magyar szellem, a kassai magyarság megtalálja az utat a város fellendítésének fokozásához és nem engedi, hogy Kassa rendeltetés nélküli határvárossá változzék. Rákóczi városa ismét a magyar kultúra központja lesz, vonzóerő rangjával és szépségével, a keleti Felvidék lüktető gócpontja, amely kívánatossá teszi mindenki’ számára, hogy feléje közeledjék. A nagy ünnep napján időszerűtlennek látszik a jövőre gondolni. De a felvidékiekben ott él az előrelátó realizmus, amely az öröm pillanataiban is igyekszik az új célt és az új rendeltetést meglátni. Kassa magyar város, ezt nemcsak az 1910-es népszámlálással bizonyította be, hanem az 1938 júniusában lefolyt csehszlovák községi választásokon is, amikor népe minden terror és agitáció ellenére bebizonyította, hogy többségében a magyar pártokra szavazott, s amilyen szívósan kiépített^ az elmúlt években új magyarosodásé” ugyanolyan szívósan kiépíti a jövőbejfc új nagyságát és rendeltetését is. A váS^ ros legnagyobb ünnepének napján ezt józanul és bátran leszögezzük. A honvédség mindenütt elérte a demarkációs vonalat A magyar királyi honvédség csapatai mindenütt elérték az előírt demarkációs vonalat és a lakosság mindenütt nagy lelkesedéssel fogadta őket. es gumiáruk védjegye! Magyar Ruggyaiftaárugyár R. I. Közel 50 éves gyértiási_tapasztolot
