Felvidéki Magyar Hirlap, 1938. november (1. évolyam, 1-21. szám)

1938-11-10 / 4. szám

2 TEMJIDeKi *J^cfe5»RHTRTAl> 1938 NOVEMBER 10, CSÜTÖRTÖK ír** * *«íi*<** J0* .für ®TUNGSRAM i/X/MF tárrtfi fa * fMti&cify' 'Diadalul €t& Ipoly vMéKén DRÉGELYPALÁNK, nov. 9. Az Ipolyhídvégen szolgálatot teljesített cseh katonák közül öt született cseh ka. tona elbujdosott a községet övező erdőkbe, hogy ne kelljen a távozó cseh őrséggel együtt elmeimiök. A magyar csapatok be­vonulása után jelentkeztek és kérték a pa­rancsnokot, hogy Magyarországon marad­hassanak. Ipolyhidvég megszállása után a magyar honvédség osztagai továbbvonultak Nagy. faluba, ahol a község bejáratánál diadal- kapuval várta az egész közeég lakossága a felszabadító magyar katonákat. A diadal- kapunál a községi bíró, az Egyesült Ma. gyár Párt helybeli elnöke és a tűzoltóság parancsnoka mondott üdvözlő beszédet. Egy magyarruhás leányka csokrot nyújtott az osztag parancsnokának. község jegyzője, Köhögik a magyarokat a cseh rádióm alatt állandóan üldözte, megszökött. Kedden kis fiúgyermek született Nagyfalu községben, akit a felszaba­dulás emlékére vitéz nagybányai Horthy Miklós iránt való legmélyebb tiszteletből Miklós névr* keresztel­tek. Nagyfalu község ügyeit az elmenekült vezető jegyző helyett most a szlovák szár­mazású Schulek János ssgédjegyző intézi, akinek erre a magyar hatóságok megbí­zást adtak. Nagyfalu után Ipolybalog községet szállta meg a magyar katonaság. A temp­lom előtti téren elsőnek Kuzma János dl* helybeli plébános, akit a cseihk még két héttel ezelőtt elkergettek községéből — ét* csak közvetlenül a magyar bevonulás előtt tért vissza — üdvözölte a bevonult csapa­tokat. Megemlékezett a húsz évi elnyoma­tás fájdalmáról és szeretettel beszélt a visszafoglalás történelmi jelentőségéről. A község nevében Molnár István bíró, az Egyesült Magyar Párt nevében Pásztory István mondott üdvözlő beszédet. Az ün­nepséget Te Deum és a Himnusz fejezte be. A magyar tanítóság helyén maradt. A tanítók elmondották, hogy magyar érzelmük miatt a cseh kormány no­vemberi fizetésüké letiltotta és nem kapták meg illetményeiket a jegyzők sem. Ipolyhidvég község képviselőtestülete el­határozta, hogy a templomteret a felsza­badulás örök emlékére Horthy Miklos- témek nevezi el. Vámosmikola községből a magyar hon­védség csapatai kedden reggel nyolc óra­kor indultak útnak, hogy az ipolyszakál- lasi hídon át bevonuljanak Ipolyszakállas községbe. A honvédcsapatok tizenegy óra­kor érkeztek meg a szskállasi Ipoly-híd- hoz. Néhány perccel később Ipolyszakállas község lakossága türel­metlenül dobálta az Ipolyba a hidat elzáró spanyollovasokat és üdvrival­gása közben megkezdődött a bevonu­lás a községbe. A csapatok után száz levente vitte a száz ajándék-zászlót. A FELSZABADULT BEREGSZÁSZON ért és most van az első pillanat, amelyben szabadon lehet végre sírni. Itt Füleken azonban nem sírnak az emberek. Itt csak ujjongás van. Szilaj, féktelen, boldog sza. badságünnep. Talán azért van ez így, mert Füleken a fiatalság viszi a szót. Csupa lel­kes fiatalember, csupa magyarruhás lány és rengeteg gyerek. És micsoda lányok! Szépek, frissek, tűzről pattamtak, táncolva énvüklik a hazafias dalokat, körültáncolják a huszároéoat, a kakastollas komoly csend, őröket. Ilyen friss fiatal örömmel sehol se hallottuk még. hogy éljen a magyar had­sereg. Egy angol hölgy, Miss Sylvia Ste. venson, aki a Daily Mail tudósitója és a huszárokhoz csatlakozva, lóháton teszi meg az utat, nr.eghatottan mondja, hogy soha életében nem látott még ilyen elragadó, megkapó ünnepet, ilyen mámoros magyar boldogságot. Nincs ee tankja, se motoroságyúja és most, amikor ezek az acélmonstrumok itt dübörögnek előttünk, ötezer hang sikolja, ujjongva: — Éljen a magyar tank! Odarohannak a felvirágozott harci­kocsikhoz, csókolják, simogatják őket, nyakába ugrálnak a gépfegyverkezelőnek, meg a sofőrnek: — Ugy-e, hogy hazudtak a csehek? — kérdik egymástól diadalmasan. — Ugy-e, hogy mindenük van a magyar honvédek­nek! Néhány perc múlva egy országzászló vonul be a város főterére, Törökbálint község küldte « szabad magyar Füleknek, ahol már ki is jelölték a helyét. Most itt az új orsz'i gzászló előtt üdvözli Fülek népe a szabadító magyar katonákat. Itt beszél Kovács József községi bíró. Itt je­lenti Kalmár János, félkarú frontharcos vitéz Béla Miklós ezredesnek:-— A füleki frontharcosok húsz éven át hűek maradtak! Ezredes úr rendelkezzék velünk! Itt az országzászló körül harsog, zúg szüntelenül a Kormányzó és Imrédy Béla neve. De még megrázóbb, hogy amikor Schuszter József húsz év elmúlt szenvedé­seiről beszél, milyen elszántan, milyen gyűlölettel kiáltják az emberek: — Le az árulókkal! Az egész Felvidéken, amerre csak jöt­tünk, mindenüt: a legnagyobb elkesere­déssel tárgyalják az árulók problémáját. A leszálló estjében Fülek minden ma­gvarja együtt énekli most a felujjongó Himnuszt. Egekre szárnyal a magyar imádság. Aztán megkondulnak a harangok és az emberek lehai‘o‘t fejjel indulnak a templom felé. A rabság, d szenvedés nap­jaiban fogadják meg, hogy ha egyszer visszatér ide a magyar lobogó, az első út­juk a templomba vezet. Most mennek hal­kan, csendesen, imádkozó lélekkel. Ezer, meg ezer gyertyaláng fénylik át a novemberi este sötétjén. Ezer, meg ezer torokból s száll a „Boldogasszony Anyánk” fenséges melódiája. A füleki vár ormán pedig háromezer villanykörtéből kirakatva kigyul a csonkaország és a megnagyobbo­dott magyar haza térképe.. Alatta égre lángol két szó, amit a felszabadult Felvi­dék üzen a távozó cseheknek. Két szó, amely még az éjszakán át is kíséri oké* és belelángol a magvar földön töltött utolsó álmukba is. Két szó, amely nem felejt és mindent Visszakövetel. Két szó: — Mindent vissza! MARSCH ALKÓ LAJOA BEREGSZÁSZ, név. 9. (A Felvidéki Magyar Hírlap tudósítójától) Szerdán reggel félkilenckor együtt állottak a Beregszászra bevonuló magyar csapatok Asztelyi réten, ahol díszszemle volt. Pont­ban 11 órakor indultak meg a csapatok Be­regszász felé. Az újságírók két hatalmas autókárján közvetlenül az elővéd után ha­ladt Már Bulcsu község előtt két-három kilo­méterről a felszabadított emberek sokasága szegélyezte az országutat, lelkesen éljenezve az előrenyomuló csapatokat. Egyik diadalkapu a másikat követte és amikor a csapatok be­értek Beregszászba, virágeső fogadta őket A házak kivétel nélkül fel voltak lobogózva és az ablakokban virágok és nemzetiszínű sza­lagok között Horthy Miklós képe díszlett. Végig a Bocskay-utcán, majd a Kossuth La- jos-téren ember-ember hátán szorongott. Fel­emelő volt az a lelkesedés, amellyel ez az oly sok viszontagságot látott város fogadta a magyar honvédeket. A Főtéren a tömeg ha­talmas négyszöget formált, amelynek köze­pén állottlsk fel a csapatok. Magyarruhás leánykák, akik hetek óta éj szakánkon t titok­ban készítették el ruhájukat erre a törté­nelmi napra, magyarruhás fiatalemberek, és öregek állottak a tömegben. A Kossuth Lajos- téren feledhetetlenül szép ünnepség volt. Or- tutay Jenő, a Nemzeti Tanács elnöke üdvö­zölte elsőnek a bevonult honvédeket, majd megható jelenet közben Pásztor Ferenc re­formátus lelkész és Rékai J.enő rokkant át­nyújtotta a bevonult csaljatok főparancsno­kának a volt 11-ik ^honvéd gyalogezred zász­laját, amelyet húsz év óta rejtegettek Be­regszászon. Maga a város képe feledhetetlenül szép volt, virágosán lobogósan a halk hajlású beregi szőlőhegyek között, amelyeken ez idén elma­radt a szüret, a csehek állandó lövöldözései miatt. Itt a városban már erőteljesebben és világosabban érezni azt, hogy mit jelentett a cseh uralom és mit sem törődve a nemzetközi megállapodásokkal, hogyan vittek el maguk­kal minden elvihetőt a csehek. Meglátogattam az országos kórházat, amely méltán volt sorolható Európa legmodernebben berendezett kórházai közé. A háromemeletes, hatalmas tetőteraszokkal ellátott gyönyörűen berendezett kórház úgyszólván teljesen üres. A csehek csak a legnagyobb könyörgésre vol­tak hajlandóak, meghagyni azt a minimális berendezést, amely a legsúlyosabb betegek ellátására feltétlenül szükséges volt. Elvitték az összes ágyakat, úgy hogy hatszáz könnyebb beteget szélnek kellett ereszteni, elvitték a orvosszerekét, de elvitték a mosdóikat, lámpá­kat, leszerelték a telefonközpontot és a liftet, sőt a csapokat is" kitördelték a falból, hogy az épület egy része beázott. De nem kegyel­meztek a gyönyörű parknak sem és elvitték belőle a legszebb dísznövényeket is. Ugyanilyen pusztítás látható a cseh gimná» ziumban, a főpostán és a többi középületben is. Rémtörténeteket beszélnek a beregszásziak azokról a kegyetlenkedésekről, amelyeket a csehek az utóbbi hónapokban a felkelőkkel szemben elkövettek. Éjszakáról éjszakára lö­völdözéstől volt hangos az utca. A csehek statáriumot hirdettek és aki 7 óra után aa utcára merészkedett, arra figyelmeztetés nél­kül rálőttek. Sokan sínylették meg még az utolsó hetekben a cseh börtönöket, magyar testeken suhogott a cseh puskatus és magyar gyermekek hátán csattant az ostor. Amikor az este leszállóit Beregszászra, az ablakokban gyertyák gyultak ki. Minden ab­lakban ott díszlett égő gyertyák között a kor­mányzó képe piros, fehér, zöld szalagokkal diszítve virágok között. Az ósdi házak kivi­lágított ablakai feledhetetlenül szép látványt nyújtottak. Kemál Atatürk állapota isméi súlyosra fordult Kemal Atatürk, a török köztársaság el­nöke néhány héttel ezelőtt májbajban súlyo­san megbetegedett, de állapota azután, köny- nyebhedett, úgy, hogy . a kezelőorvosok már jelentést sem adlak ki az államfő állapotáról. Mint egy ankarai távirat jelenti, kedden este ismét hirtelen rosszabbodás állott be Kernel Atatürk állapotában. A beteg állapota ismét komolyra fordult. A szerdán reggel kiadott orvosi jelentés szerint Kerrnl Atatürk az éj­szakát rosszul töltötte és állapota változatla­nul komoly, Dzselál Bayar miniszterelnök An­karából Isztambulba utazott, hogy megtegye az esetlen szükséaes intézkedéseket..- a—..1 ~»o Telefonközpontot kap az ógyal'ai csillagvizsgáló állomás A Diai Telefonkereskedelmi Rt. a Magyar a magyarért mozgalom utján az őgyallai ki­fosztott csillagvizsgáló intézet számára telő. fonközpontot ajánlott fel öt mellékállomással, A vállalat a felajánlásról táviratban értesítette vitéz Imrédy Bélánét, a vallás- cs közoktatás- ügyi minisztert cs a csillagvizsgáló intései igazgatóságát. liánra <, Felborul! cseh fánk f r.noj „«.. Mikor beérünk a Fő-térre, a Stefániai- tastély előtt már magyar rendőrök, csend, őrök tartják fenn a rendet, a honvéd-táv. íráfzok már idáig vonták meg a telefon­drótot és berobogott a magyar királyi posta címeres automobilja is. Tegnap eb­ben a városban a csehek még megtámad­ták az ünnepre készülő magyar lakosságot. Öt cseh tank robogott az emberek közé, akik a Fő.teret takarították, seperték a mai bevonulásra. Vad, véres verekedés volt a csehek és a magyarok közölt. Persze a csehek húzták a rövidebbet. Ráadásul reggel még egy cseh tank fel is borult és elégett. „Élten a magyar fanki“ — De délre vége volt a húszéves rossz álomnak, mert már itt vonulnak előttünk hófehér paripákon a magyar huszárok. Óriási meglepetésre ezúttal nem nekik jut a legriadóbb éljen, hanem a bevágtató tankszázadnak. Mihamar azt is megtud­juk, hogy miért. A csehek ugyanis az egész Felvidéken elterjesztették, hogy a magyar hadsereg teljesen felkészületlen. Felvidéki irodalom I. ALTALANOS ÉRDEKŰ. 2.80 Aixinger L.: Pozsony. 20 képpel, kötve Arkv A.: Ruszlnszkó küzdelme az autonómiáért 1918--1927, .... 1.20 Baranyai Z.: A kisebbségi j^ogok védel­mének kézikönyve . jé . . . . . . 4.—• Bruckner Gy.: A Szepeíbég népet"Tn-p- rajzi . és . művelődéstörténeti1" tanul­mány . . . . -v- • '• • / • 2.— — A reformáció/ és eíTén-reformáció története a Szepjj?ssjjgbetv: . . 10.— Itrlmár H.: Autójlton a Tátrába . . 1.— Fisch bárt E.: A csehszlovákiai nép- számlálások $’s a felvidéki kisebbsé­gek nyelvi jógái . / . . j , . • 2. Divald K.: Eperjes templomai < u « . 1-60 ■------Felvidéki sétál?. 4.— Haiczl: Érsekújvár múltjából . . • » ?■— — Léva története d XVÍI. században 4.40 Halász A.: A felsőmágyarországi lakos­ságnak munkával való ellátása a ma­gyar és a cseh uralom alatt ... 2.— Pleiter Ferdinand (Zeidler Testiére» nemzeti könyvkereskedése, ^ Betauest, IV., Kossuth Laies-eltt 5. Telefon 18-57-30, 18*7^“0®*

Next

/
Oldalképek
Tartalom