Felvidéki Magyar Hirlap, 1938. november (1. évolyam, 1-21. szám)
1938-11-27 / 19. szám
8 TEHHDEto .ÄGfekR-HIRIflE 1938 NOVEMBER 27, VASÁRNAP ér lomincMliMK *v a csőn és BMI! Bárig! iCáSsná a Bieiisnstoi« mnm% ®éfp tulajdonosa \ I BUdaMSt. csak IB&M&6ez?-Űt 64 " . * ' ... Az angol kormány kérésére Amerikában meg a godesbergi filmhíradót A csehbarát Wickham Steed feliratai veszélyeztetik az angol-német megbeszélések sikerét Londonból jelentik: Sir John Simon kincstári kancellár, mint Chamberlain miniszterelnök helyettese, Mander képviselő kérdésére előadta az alsóházban, hogy az angol kormány kérte az Egyesült Államok kormányát Kennedy József londoni nagykövete útján, hasson oda, h„gy a Paramount News Reel filmvállalat vonja vissza a Chamberlain miniszterelnök godesbergi tárgyalásáról készített hangos hiradó filmnek azokat a részeit, melyek szövegét Wickham Steed írfa, miután ezek a részletek veszélyeztetik az angol és német kormány közt folyó nagyfontosságú megbeszélések sikerét. A nagykövet helytállóknak találta és kormányához toft. ti vábbította az előterjesztéseket és a washingtoni hatóságok Hays filmcenzor útján figyelmeztették a filmvállalatot, hogy a kifogásolt részletek fontos közérdekeket fenyegetnek. A kincstári kancellár leleplezései nagy érdeklődést keltettek angol sajtókörökben. Wickham Steed, aki valaha a Times főszerkesztője és Magaryk és Benes Személyes barátja volt, fontos szerepet v'.'t a csehszlovák állam megteremtése körül, 1920 óta a legelkeseredettebb harcot vívta a szerződések felülvizsgálása ellen és újabban a legélesebb támadást indította az angol kormány ellen Csehszlovákia határainak módosításával kapcsolatban. Egy falu utrakél... Mátyusföld leghűségesebb községe nem jöhetett haza — Levertség, szomorúság Vágkirásyiban Vágsellye] november 26. A felvidéki olvasók valószínűleg még emlékeznek arra a szeptemberi PMH-cikkre, amely örömmel adta tudtára minden magyarnak azt a fontos eseményt, hogy Mátyusföld szigetközsége kultúrházépítésbe kezde t. A leghűségesebb jobbágy-község, Királyi példát adott ezzel magyarságáról és emberségéről. Megmutatta elpusz'íthatatlan nemzeti jellegét, amellyel rendűiéi lenül áll őrt a magyar-éhes szláv medve szája előtt. Évszázadok óta él az olvasztótégely forrósága körül, de annak lángja nem tudott olvasztani, bomlasztani közösségében. Magyarul beszéltek, írtak, imádkoztak, ámbár szlovák papjuk, jegyzőjük, hivatalaik sohasem maradtak le arról, hogy Isten szlovák „báránykái” közé vigyék őket. Ellenálltak és az ütés erősebbé tette őket. Árva közösségnekt a revízió gondolata fogta össze, fázós szíveiket a biztos hazatérés gondolatának tüzénél melengették. Ez az egyetemes vágy bírta őket alkotásra, magyarságuk megmutatására. Királyi magyarjai az Egyesült Pár; legfanatikusabb tagjai közé tartoztak, messzi vidékek magyar ünnepségeivel elzarándokoltak, hogy a magyar gondolat mellett tüntessenek. Az Anschluss óta folyton a „nagy napra” gondoltak. Titokban elővették a régi zászlókat, vagy újakat varrtak. A lányok megszabták magyar ruhájukhoz az eddig tiltott zöld színt; hímeztek és varrtak szüntelenül, hogy nemzetiszínű ruhában pompázzanak a várva-várt napon. n Királyi kimaradt" Ezt a röpke mondatot tudták csak kinyögni a rádiót hallgató emberek a bécsi döntés meghallgatása után. Királyi kimaradt, — egy csomó rossz sejtésük rémlett most fel és lépett ki az utolsó hetek szorongásaiból. Mert a komáromi tárgyalások óta nem egyszer volt ilyen sejtésük Nem egyszer szomorodtak él azon. hogy a néprajzi határok cikk-cakkozása közepette kinnrekedhetnek és nem térhetnek haza. A falu lelkét, apraját és nagyját a teljes idegkimerülésig foglalkoztatta ez a gondolat. Féltek, de reméltek és mindenre képesek voltak, hogy reményük a valóságba szökjék. München után az elsők közt tűzték ki a magyar lobogót és lelkesen tüntettek a közeli magyar feltámadás hallatára. Elmentek a komáromi tárgyalásokra és izgatottan érdeklődtek sorsuk felől Esterházy Jánosnál, aki a szomszéd községben lakik. Ilyen erős lelki felajzás után megtörve vették künnrekedésük hírét. A szomszédos magyar falukban az öröm felborította a rendet, ujjongásukat harangzúgással és tömegtüntetésekkel demonstrálták. Itt ellenben a gyász jeléül húzták meg a haranglábon rejtőzködő kis harangot, tompán és leverten kongatták. Elkeseredetten szaladgáltak a későesti sötétségben, megtámadták a cseh katonákat és csak azért is kitűzték a magyar lobogót. Bánatos csoportok énekelték a Himnuszt, egyszer-két- szer, — újra és újra, egyéb ének nem került elő a nótafából. A falu útrakél A bécsi döntés első eredménye a csendőrség és katonaság brutalitása volt. Kegyetlenül nekimentek a szomorlcodő tömegeknek, nem kíméltek senkit és semmit. A „szlovák” föld elvesztését ezeken az ártatlan magyarokon akarták megbosz- szulni. Vezetőiket és a „hangos magyar- kodókat” összefogdosták és ütni-verni kezdték. A szomorú falut módfelett megrémítette a goromba sorsfordulat és menekülésre szánta el szegény fejét. Igyekeztek kikerülni a puskatust és a meghurcoltatást. A vezetők, amint az újabb kilátásba helyezett büntetés után hazaengedték | őket, egy szál ruhában, kenyeregfari znyával a hátukon, búcsút mondtakf a falunak. A sűrű katonai vonalon keresztül, a szomszédos falukba menekültek. Késő éjjel, vagy kora hajnalban kopogtattak be az ismerősök kapuján és leverten kértek bebo- csáttatást. Piszkosak és sárosak voltak, őszi földeken csúszva-mászva kellett szökniük. Útnak eredt minden épkézláb emben vagy legalább is tervbe vette. A két éjtsza. kán (a bécsi döntés után) csaknem kiürült j a falu. A mozgósított legények sem jöt i tek haza, hanem átszöktek a magyar hon- ! védséghez. i Csak pár nap múlva tompult el bennük i a fájdalom és vitte őket vissza a táj magyarságának hívó szava, az elhagyott csatád sorsa. Sajgó szívvel, süketen tértek vissza boldog Magyarországból Csehszlovákiába. Tanácstalanul és némán álldogáltak házaik előtt és hallgatták a rádiót, amely a megszállás kezdetéről adott közvetítést. Magyar menekültek Természetesen mindnyájan nem mehettek haza. Soknak magyarsága és magyar munkája eddig is szálka volt a hatóságok szemében, amit most bőségesen megbosszulnának. Nem vállalhatják az újabb kisebbségi sorsot, amelyről még most sem tudják, hogy milyen lesz. A mostani kisebségi helyzet keservesebb a múlténál: Hlinka- gárdisták és hasonló szervezetlen soviniszták kezében vannak, akik sokszor a legegyszerűbb emberi jogokról is megfeledkeznek. Az útrakelt falu a természet és a sors parancsa miatt félig-meiddig viszatért, de nem tért vissza lelke, életkedve és életcélja. Suta és szellemileg béna. Eddigi vezetői eltűntek. Ki önként és idegesen menekült, ki kényszerítve hagyta el őrhelyét. Az utóbbiakhoz tartoznak a tanítók, akiket egyszerűen internáltak a hatóságok. Összefogdosták és az új határ vonalán szélnek eresztették őket. Pedig várja őket a magyar iskola, várják őket a magyar gyermekek és mindenekelőtt a nép. Tanácsot akar tőlük és erősítést újabb utukra. A nagyjcvőjű, szép magyar falu. a nemzet egyik leghűségesebb telepe bénán áll és várakozik. Minha a világ szakadt volna le lába alatt, úgy hogy semerre sem mer lépni. Pedig mekkora alkotókedv és erő duzzasztotta eddig! Szépült, művelődött, saját emberségéből rendezte ügyeit és hatalmas iskolát emelt. Sehol nem volt any- nyi ismeretterjesztő előadás a Felvidéken, mint itt, sehol nem alkottak annyit, mint itt. És most? ^asiisztiSISénp ERTUS a g y a r T.e h e t s é g 14 ViíagbMijfoksájg m Vadásztöltény-, Gyutacs- cs Félárueyáí |.*I. - Budapest, V., Mésleg-uíea 3. szám. r-4 ^— főbb Csonka kulturház: jövő, vagy halál? A kisebbségi sors leginkább emelő, építő, biztató élményeit a népi élet, népi hősköMemény részleteinek az átélése adta. Ilyen volt a vágkirályi kultúrház is, amelynek alapjait a szegény sziget-nép szinte hihetetlenül hősies munkával hozta össze. Nem támogatta őket senki, nem a hatóság, sőt még a felvidéki magyarság Sem és mégis meg tudták valósítani. Csak a kisebbségi sorsban jártas ember érti meg, mit jelent sziget községben, idegen ui-alom alatt 150.000 koronás kultúrházat építeni. Mit jelent összehozni ezt a pénzt kukoricából, gabonából, izzadtságból és koldulásból! A királyiak mégis megtették. A nyárvég napjaiban Isten segítségével és ingyenmunkával, áldozatkészséggel lerakták az alapokat. És építették szorgalmasan, húzták a falakat, gyalulták a deszkákat. Minden kéz közreműködött addig, míg a mozgósítás el nem vitte. Akokr az építlce zés abbanmaradt. Most csonkán éli a ház. A betonfalak környéke csendes. Senki sem iár ide, meg- rongyolódott a kedély, az építőkedv pedig sután megbúvik a szomorúság alatt. A torzó sorsa ma még bizonytalan. Nem tudni: felépül-e, hatalmas falai menedéket nyujtanak-e még a magyar kultúrának Rejtett szimbólum, amelyből új élet, vagy halál virágozhatik ki. Nyomott a hangulat, embert pusztító nemzeti gyász van most Királyiban, ki fiát, ki testvérét siratja. Ebből az elkedvetlenítő zajlásból azonban mégsem halál hanem újabb élet születik. Erről kezeske- dik a mult, a nép legyűrhctetten nem, ereje és elpusztíthatatlan alkotó kehve^ Mátyusföld hűséges diaszpórája.,*. sajgó szívvel bár, de újból elindul küldetését ismét: őrhelye hgdz a magy kultúrának és példaadója. ;* népi alkotásnak- * jr J A /'Vájlak Sánfrr, Székrekedés BujU apes' / AédiássyirisKval szembeni If Eladás kicsinyben és nagyban D i j we n 1 árjegyzéket Mvánatra kiiidiink Felvidéki frontharcosok A felszabadult Felvidéknek az anyaországtól eltérő sajátos viszonyait legjobban jellemzi a frontharcosi és ezzel kapcsolatban a vitézi kérdés. Az anyaországban mind a kettő csupán a világháborúval függhetett össze, ezzel szemben a Felvidék harca nem fejeződött be a háború végén, sőt akkor indult meg igazán és ennek csak a dicsőséges felszabadulás vetett véget. Teljesen hibás magyarázat lenne az, amelyik a felvidéki frontharcos- ságot visszaviszonyítaná a világháborúra és figyelmen kívül hagyná a felvidéki magyarság húszéves szabadságharcát. A világháború minden magyar vitézség és más hadierény ellenére nekünk, felvidékieknek egy húszéves rabságot eredményezett, viszont húszéves szabadságharcunk sikere hozta meg a felszabadulást és ez tartotta meg a Felvidék magyar jellegét, ami a helyzet teljes ismerete mellett ugyanceak le nem becsülhető hadi1 tettnek; számíthat. Az is hibás felfogás, hogy ez az általánosságban vértelennek nevezhető szabadságharc nem kívánt .volna hősiességet, önfeláldozást, általában hadierémyeketi, Egy-egy hadi vitézség inkább pillanatnyi vakmerőség szüleménye volt, kockára tette az egyén életét, együtt járhatott ezzel a kockázattal a sebesülés, rokkantság vagy fogság is; szabadságharc alatt ugyanezek a kockázatok mind fennállottak, sőt valamennyi, harcos, állandóan tudatosan vállalta őket, sohasem pillanatnyi vakmerőség fellángolásából. A mi szabadságharcunknak is vannak sebesültjei, csakhogy ezeknek a sebei húsz évig gyógyíthatatlanok voltak, vannak rokkantjai, akiknek a rokkantsága egész családokra kihallott, voltak elesettjei, bár ezeknek a túlvilági megdicsőülés helyett még egy húszéves purgatóriumot kellett végigszenvedni, akadtak hadifoglyai, ekik önként vagy kényszer hatása alatt adták meg magukat, hogy szabadül- jnak a harc következményeitől. Szabadságharcunk jellemzésére és a világháborús és szabadságharci hősiesség megkülönböztetésére legjobb píldát most láthattunk, amikor az anyaországi frontharcos szervezet városunkba látogatott és üdvözlésére kivonultak a világháború veteránjai, mellükön a hadi ki1, un tetősek egész garmadájával. Ugyanez a kép bizonyára minden felvidéki városban megismétlődött. Látnunk kellett, hogy a legmagasabb tiszti és legénységi kitüntetésekkel hivalkodók százai gyávultak meg a húszéves szabadságharc folyamán, sőt nagyon sokan vannak olyanok is, akik az ellentábor légionistái leitek. Most ezek is előjöttek és büszkén viselik háboríts kitüntetéseiket, hivatkoznak az anyaországból annyit emlegetett frontharcosi és vitézi kiváltságokra. Jogokat, előnyöket követelnek, mert „háborús érdemeikért” megilleti őket. Ugyanakkor szerényen Ulrehúzódnakv helyesebben' kitérnek az ilyenek útjából azok, akik bátran viselkedtek a világháború alatt is, de nem veszítették cl bátorságukat szabadságharcunk alatt sem, sőt keserűség tölti el azokat a szabadságharci „frontharcosokat”, akik tesfcf hibájuk vagy koruk miatt csak a hú"7 éves háborúban küzdöttek az első okban. Ennél' á' kérdésnél meg kell alkuin’ mprt a frontharcosi és vitézségi 'tlrtékmé' «... . j^gyáltatában nem azonos az anyaorszá mar-var ban as a Felvidéken. A szabadságharca» • J? a világháborúnak frontharcosai mm minden esetben azonosak, sőt... A fék \ddéyi* frontharcosok és felvidéki vitéz:' teljasítmúnye szeren'e vissza területein kef és ezért teljesen jogosult mozgalom indult már meg, hogy különittesséh el ez íértata°be«?nn?eTlSí&ta * J*** « "W .'fej- és derékfájást, Ideqesséo'&t-rt téz’ -seg n^sllett értékmérőnek ott a „feléi egyéb bajokat okoz. Ilyenkor j vidéki’’-ség is, segít önnek Is M; V1 (Losonc.) Biró
