Felvidéki Magyar Hirlap, 1938. november (1. évolyam, 1-21. szám)

1938-11-10 / 4. szám

Szerdán Beregszászra és Fiilekre vonultak be a honvédek A visszavonuló csehek kifosztották a beregszászi kórházat Leírhatatlan örömmámor a felszabadult területeken Kaita, Losonc, Léva, Rimaszombat és Ungvár felszabadítása következik BEREGSZÁSZ, nov. 9. '(‘A Felvidéki Magyar Hírlap tudósítója. nak jelentése.) A cseh uralom utolsó nyo­mott éjszakája, amelyben a húszéves láz_ álom utolsó rémségeképpen még mindig Ugatva kattogott a cseh legiopiáták gép­fegyvere, véget ért és a szerdára virradó hajnalhasadással Beregszász sokat sanyar­gatott népe fölött is fölkelt a magyar nap. Beregszász magyarjai, bár szívüket már sebes lüktetésre korbácsolta a közelgő fel- szabadulás tudata, ezt az au tol só éjszakát még sötét alt- lakok, lehúzott redőnyök mögött, megfélemlített csendben vírrasztották át, mert emlékezetükben még a való­ság erejével élt az a töméntelen szenvedés, kegyetlenség, megpróbál­tatás, amit a hosszú cseh elnyomás alatt végig kellett szenvedniük. A cseh terror még az utolsó napokban is kegyetlenül dühöngött és a legutolsó pillanatig megakadályozta, hogy a felsza­badulást váró magyarok örömujjongásuk­nak kifejezést adjanak és zászlóval, virág­gal előre' felkészüljenek a dübörgő léptek­kel közelgő magyar honvédok fogadtatá­sára. A felszabadulás mámoros órái A felszabadulás mámoros órái azonban a szerdai napon végre mégis bekövetkez­tek. Pontban délelőtt tizenegy órakor felharsant a kürtőit ujjongó szava, s a debreceni vegyes- dandár gyalogos és tüzérosztagai el­indultak Asztélyról Beregszász és a •vele szinte egybeépült Bulcsu birtok­bavételére. A kemény léptekkel menetelő magyar honvédek elé lelkes csoportokban siettek a felszabadítandó terület lakosai. Asszonyok, férfiak s apró gyermekek várták könnybe lábadt' szemmel a szabadságot hozó kato­nákat. Az a tizepbnromkilom“tp,-es útszakasz, amely Beregszászra vqzet, jelbir.ző . példáját mutatja a húszéves cseh uralomnak, ká­tyúk hupmnók, pocsolyás gödrök tették szinte iá'rbr',toflnn‘'áJ ezt o>. utat, amelyen az autók, szekerek s autóbuszok mindun­talan megfeneklettek a tengelyig érő sár- ban. - - • Bulcsú és Beregszász határában mór tömőit sorokba sűrűsödve, díszes diadal- kapu alatt, izgatottam várta a város bol­dog lakossága a bevonuló magyarokat. A házakon, s az emberek kezében nemzeti- szinü zászlókat lengetett a szél, s a nép ajkáról harsogó zúgással szállt ég felé a mámoros éljenzés, s a könnyes szemekkel 'nekelt nemzeti ima. Ahogy csapataink végigvonultak Bereg­szász széles főutcáján. az úttest két oldalán hömpölygő má­moros emberáradat, mint csodás, illatos esőt szórta lábaik elé az őszi kertek és rétek tarka virágait. A Sok virág gyűlt, gyűlt, s katonáink virág­szőnyegen meneteitek a város fő­terére, amely- tegnap még Mavaruk.tér volt, de most már ismét a régi boldog, magyar Kossuth-tér. Virágeső hull a honvédekre Ä boldogság és lelkesedés önkívületében úszó tömeg mint egy száj dörgő harsogás­sal kiáltotta: FI jen Nagy magyarországi Éljen Horthy Miklós, a vezér! .., Éljen Imrédy Béla !... Éljen a Duce!... Éljen Hitler!... Mindent vissza!... Mindent vissza!.. FÜLEK, nov. 9. Szerdán délben Somoskőújfalunál is le­omlott a trianoni határ. Most már a gyor­san mozgó alakulatokkal, daliás huszá­rokkal, motoros tüzérekkel, tankos száza­dokkal robogunk Fülek felé, hogy aztán csütörtökié elérjük Losoncot, Rimaszom­batot és Lévát, ahová a déli órákban fog­nak bevonulni a 7-ik vegyesdandár alaku­latai. Csütörtökön estére már ott leszünk az új magyar határon. S aztán egyelőre vége az öt nap óta tartó diadalmenetnek. Azért mondjuk, hogy csak egyelőre, mert bizony, ha csupán ezeken a honvéd fiü­A lakosság lelkesedése még magasabbra hágott, araikor a felvonuló honvédség csa­patta: tei után megérkezett Beregszászra a magyar rendőrség első csapata is, Mák. láry Andor dr.-nak, Beregszász uj magyar rendörkapitányának vezetésével. A magyar csapatok ünnepi fogadtatása félháromkor folyt le Beregszász főterén. A beregszászi nép óriási négyszöget formált s egyre harsogó lelkesedéssel ünnepelte felvirágozott, meghatott, ságtól kipirult arcú, könnyesszemű honvédeinket. Amikor éberswaldi Siegler Géza tábornok, a debreceni vegyesdandár parancsnoka a virágokkal és lobogókkal díszített emel­vény elé érkezett, a lakosság ujjongása mennydörgésként visszhangzott végig a főtér lobogós háztömbjei között. A honvédek ruháit, fegyvereit illa­tos takaróba vonta az a sok-sok virág, amelyet a beregszászi leányok szórtak reájuk. Az ünnepségen Ortutay Jenő, a Nem­zeti Tanács elnöke, ég a polgárság részé­ről Fekésházy Zoltán mondott üdvözlő beszédet a magyar hadsereghez. A rossz álom véget ért, húszévi szen­vedés után Beregszász ismét magyar. kon múlna, meg sem állanának a Gerlach­falvi csúcsig. Ma a’ rőt, lilás őszi színekben pompázó tarjáni hegyek alatt kezdődik a nap. Innen indul az a hatalmás mer,vet, amety szinte nem,is katonai előnyomulás -már, hanem valami hetédhétországra szóló lakodalom. Igaz, hogy a virág, zászló és pántlikaerdő alatt egy acslöklű, vas fegyelmi hadsereg masíroz, de a tankok páncélját virágtakaró borítja. Lovasbandérium vágtat előttünk Fülek vára felé. S bizony azt még a leg­szigorúbb kapitány úr sem tilthatja meg, hogy esők a nótáskedvű, gyöngyöepáras magyarruhás leányzók ne menjenek a ma­gyar regimen után. ^ „Huszárok, édes szép magyar huszárok“ Somoskőújfalu és Salgótarján népe ha­talmas ünnepséggel indítja útnak a huszá­rokat. Aztán a hadiszállás „sajtóbusza” is robogni kezd a tankok, huszárok, motoros tüzérek nyomában. Ragyáié község előtt négy diadalkapu is várja honvédeinket. — Huszárok! Édes szép magyar huszá­rok! — sikoltják, ujjongják feléjük a ragyolci leányok, akik életükben most ta­lálkoznak először a világ első lovaskato­nájával. Az egyszerű parasztházak abla­kában fényes nappal is égnek a mécsek éa a gyertyalángok. Közöttük szalaggal éke­sítve, virággal díszítve szabadító Horthy Miklós képe! Egy rozzant paraszt viskó lakói nem tudták már másként megtisz­telni Magyarország nagyurát, mint úgy, hogy levették a falról az aradi tizenhárom tábornok olajnyomatos képét, aztán Kos­suth Lajos helyére odaragasztották Horthy Miklós fotográfiáját. Itt már a Kossuth- nótát is úgy éneklik az emberek: — Horthy Miklós édesapánk —: Felesége édesanyánk. Igen! Ezen a földön a szabadságharc romantikája virágzik ki mostanában. A ra­gyolci lányok, a Klapka.induló, a Legyen, úgy mint, régen volt dalolják, kacagják sírják, amíg csattog a huszárlovak patája. Odébb meg. a Garibaldi-nótát éneklik, de valahogy ilyesféleképpen: Hozd -majd Hitler tisztát, — Mussolini miskát.., Aztán az utolsó eor mindenütt beleful­lad a fojtogató zokogásba: Éljen a szabad­ság! ................. Díszbe öltözött a régi vár Délután két óra van már. amikor a ködből- egyszerre kibúvik a felejthetetlen kép: Fülek "vára. De már kilométerekről látni lehet, hogy diszbeöítözött még a régi %Tár is. A falon ott van Nagymagyarország óriási hófehér térképe, alatta pedig né­hány háznagyságú betűk hirdetik: Min­dent vissza! Mikor beérünk Fülekre, mindnyájunkat meglep valami. Amerre jártunk eddig, mindenütt síró férfiakat, térdelő aggokat, imádkozó magyar anyó­kákat láttunk az első magyar honvéd jöt­tén. Mindenüt* érezzük, hogy a húszéves tragédia feszültsége épp csak hogy véget Fülek újra a miénk!

Next

/
Oldalképek
Tartalom