Felvidéki Magyar Hirlap, 1938. november (1. évolyam, 1-21. szám)
1938-11-09 / 3. szám
— "KP*-'-----1938 NOVEMBER 9, SZERDA tewidho J^SfiWPirrinsró „Harminckettes baka vagyok én“ — Rozsnyón ROZSNYÓ, nov. 8. YA „Felvidéki Magyar Hirfßp’’ káto- iiai munkatársának tel'efpnjelentése.) Még a jazigok és kvádok idejében keletkezett ez a város, s a történelmi falak, az öreg várostorony, a püspöki palota és a templomok bizonyára fel se vették ezt a kis történelmi intermézzót, amit a húszéves cseh uralom jelentett, de a lakosság türelmetlenségében már tegnap majd szétvetette a falakat, és ma, szerdán, a bevonulás napján szinte megremegteti a falakat a harsogó éljen és a lelkesedés. De, bogy sort tartsak,- ma délelőtt II órakor Bánréve felett lépték át a régi határt a honvédek, az élénkbe jött aba- fálui lakosság ujjongó lelkesedésének túl- áradása közben. Külön vonat hozta Putnokról a város társadalmának kitűnőségeit és kocsin, kerékpáron érkezett nemzetiszinekkel a lakosság. Ma máj*, ez á harmadik határátlépés a lakosság örömujjongása közben;, olyan mint egy gyönyörű és naponkint ismétlődő ólom. Virgg, virág, virág, ölelés, ásók, kitárt karok, lobogók, nemzetisziny szalagok, rcagyarruhás lányok, magyarruhás bandérium, boldogságukban táncoló, ugrándozó gyermekek. Gyönyörűség reggel csak rágondolni is éo gyönyörűség egy nap ilyen élményeivel teli lélekkel aludni térni. Tornaalja volt az első nagyobb helység, ahol a lakosság ezrekre menő számban gyűlt össze a katonák fogadására, onnan tovább robogtynk Pelsöc felé, majd egy érakor beértünk Rozsnyóra. Sajnos, ninca idöjn részletezni a felejthetetlen képet, mert az útprogram és a tu«}ósí tási lehetőségek alig adnak módot arra, különösen ma, hogy yz ember a gondolatait összeszedje. Ezt a gyorsan odavetett pár sort kurír viszi Egerbe és ott olvassák telefonba. Fé'lnégykor indul a futár, az ünnepség hároir. órakor ért véget. Ez mindent megmagyaráz. Amint bekanyarodunk a város főtéréi«, a Rákóczi Aérre, amelyet a mai napig Maöaryk-tér néven voltak kénytelenek említeni, ott találtuk úgyszólván a város egész lakosságát. Kendőlobogtatás, éljenzés fogadott bennünket. Hát még később a magyar katonákat! A tér közepén szobortalapzat, a talapzat, oldalán Kossuth, neve, de a szobor helye üreg. így is fájó látvány, pedig gyöngéd ihlettel a szobor helyére Valóságos muskátli ligetet varázsoltak és beborították nemzetiszínű szalagokkal. Mögötte a nagytemplom, oldalt a püspöki palota, a bátratok temploma, az előkelő úri paloták, a felvidéki vámosokat jellemző /finom vonalakkal. Az ablakok zsúfolva emberekkel. Hát még a tér. Talán egy gombostűt sem lehetne már elejteni. És virít ezer színben, itt a bányászok bársonyos fekete ruhája, amott a diáksapkák búzakékje, gyönyö V felvidéki lányok színpompís magyar ruhában, régi magyar viseletben, elemisták kezében egész erdeje lengedez a kis nemzeti- színű zászlóknak, a polgárság ünnepi feketében, végül a különböző egyházak küldöttségei. És ragyog minden arc, minden szem és lázas boldogságban izzik minden hang. Félkettőkor fordul be a diadalkapun fi dfxndárparancsnok, követve kíséretétől. A levegő megreszket a feltörő éljen szavától.* Azután sűrű sorokban a katonaság, huszárok, gyalogság, tüzérség. M'hdez vidám trombitaszóval• Harminckettes baka vagyok én — zengi a katonazenekar és a téren könnybeborul- nak a szemek. Vonulnak, jönnek a magyar katonák és minden lábdobbanásukra a szívek dobba, iiása a visszhang. MÁRIASS IMRE Csallóköz - ismét otthon... Irta: Hanlos László Pontosan egy hónappal ezelőtt történt, hogy somorjai, nagymagyari, nagylégi és a többi csallóközi templomok és iskolák, házak és viskók tetején, ablakaiban meg. jelent a magyar háromszínű lobogó. Mintha varázslat történt volna, mintha a mennyországból hullottak volna alá a pi- ros-fehér-zöld zászlók, Csallóköz egy pillantás. alatt piros .fehér-zöld lett. A templomok percek aaltt tömődtek meg síró-zokogó emberekkel, akik egymásra borulva énekelték a magyar imádságot: Isten áldd meg a magyart Végigszáguldottuk autón, motorkerékpáron az ünneplő magyar falvakat, eírtunk, örültünk. Azt sem vettük észre, hogy a cseh csendőrök autóbuszokon jönnek, nehéz gépfegyverek kandikálnak ki az autóbuszok ablakain. Ml már nem láttuk a cseheket, csak ünnepeltünk. A cseh felírások, címerek percek porbahullottak, a diadalmas tömeg ponta több Te Deumot is tartott csak azért, hegy többször elénekelhesse azt a magyar imádságot, amit húsz esztendő alatt csak szíve-lelke mélyén mert eldúdolni, csak titokban tudott tanítani apró gyermekeivel. De talán ez volt az igazi imádság, mert meghallgatott bennünket a Magyarok Istene. Felejthetetlen napok voltak ezek az ok- tóber.eleji napok. Gsendőrazuronyok és géppuskák asszisztálása mellett ünnepelalatt natünk. De csak három napig. Parancs jött, szigorú cseh parancs, hogy a zászlókat be kell vonnunk, hogy nem szabad ünnepelnünk, nem szabad sírnunk és örülnünk. Nagyfödémes utcáin puskák dördülfek, egy magyar gyermek és egy magyar apa raggyant a földre. Magyar vér folyt a szelíd ünnepség, örömmámor miatt. De most már ünnepelhetünk. A híres Csallóköz visszatért. De sajnos, nem egészen. Isten a Duna lassan hömpölygő vizével vette körül ezt az áldott magyar földet, . természetes, határait a bécsi döntés megbolygatta. Ott maradtak a magyar Pozsonypüspöki, ott maradt Szu- nyogdi, Vereknye, ■ Főrév, ott nóaradtak a Csallóköz jellegzetes sváb falvai. És ott maradt Pozsony, Csallóköz szíve. Ez fáj a csallóközieknek. Pozsonyt sajnáljuk, hiszen ott találkoztunk, déltájban a pozsonyi vendéglőkben, a pozsonyi szőlősgazdák borkiméréseiben, ott gyűjtöttük össze azt a töviskoszorút, amit a húszéves idegen uralom font fejünk köré. Oda hordták magyar asszonyaink a tejet, túrót, csibét, libát, onnét tértek vissza üres batyuval és pénzzel telt erszénnyel haza, csendes magyar falujukba. Ezeknek a magyar asszonyoknak fog talán a legjobban fájni Pozsony elvesztése. De megvigasztaljuk asszonyainkat, . a magyar haza gondoskodni fog mini magyar haza jT . jé / </, ». jé' JF tj * tr/ / J dolgozik a Magyar Rgggyantaáru- gyár, 5 évtized szívós munka jóval gyarapítja a magyar ipar tekintélyét. Az elszakítottság hosszú 20 észtén* deje alatt hatalmasan fejlődött a Magyar Ruggyantaárugyár. Teljesítő- képességünket a modern technika minden eszközével világnívóra fokoztuk fel, a magyar kéz munkájának ^dicsőségére.;? ■T Boldogan üdvözöljük visszatért ma** Ä — Aä 1. m JL JL. — 8^-- l-~~ _X — X_* » r m g 4 'ígyar testvéreinket, régi jó üzletfeleinket és/ eljövendő új barátainkat a szebb magyar jövő ha;nalán és örömmel ajánljuk fel nékik szorgos munkánk gyümölcseit. . ;' .V \ :: MAGYAR RÜGGYANTAARUGYAR R. T. B U D A P E S T-J Csallóköz, az Aranykert kincseit most már magunknak termi majd meg. Az ünnepek után hétköznapok jönnek, amikor kezünkbe kell vennünk újból az eke szarvát, dolgoznunk kell az új Magyarország jövőjéért. Ez a munka. a diadalmas magyar munka folytatása, ment minden kapavágás, minden barázda egy-egy állomása a magyar jövőnek. Ide hallatszik az üdvrivalgás, a mámoros magyar tinnep minden magyar faluból. Halljuk az orgonák bugását, halljuk a magyar szívek dobogását, könny pereg le arcunkon a magyar imádság hallatára, Csallóköz, Mátyuaföld, Nógrád, Gömör, Kassa, Királyhelmec, Beregszász, Munkács, Ungvár ; ismét magyar lett. A miénk lett. Ide halljuk Mécs László szavát: Kongatom harangom, ifjú szivem kongatom... Az egész felvidéki magyarság szive együtt dobog, az ifjú szív bevonult a nagy magyar szivbe, hogy együtt dobogjon ... Indul az új magyar munka. Eddig önmagunkért kellett küzdenünk, létünkért, fönnmaradásunkért, magyarságunkért. Most békésen, boldogan hajtjuk le fejünket esténként nyugovóra, nem kell félnünk, hiszen testvéreink, magyar katonáink és a várva-várt kakastollas magyar csendőreink vigyáznak éberen álmunk, vagyonunk fölött. A cseh csendőrsisak helyett most már a kakastollas magyar csendőr, vainkat. Nem kell tőlük félnünk, nem kell menekülnünk tőlük, ők nem géppuskákkal, hanem szeretettel járnak közöttünk. A magyar Duna hosszabb lett. Most már a csallóközi Dunán is magyar lobogókat . lenget a szél a hajókon, csaknem Pozc'onyig miénk a legnagyobb európai folyó. Hidat is kapunk Győr felé, hidat, ösz- szekötő kapcsot a magyar élet felé. Ez a győri híd azt jelenti majd, hagy Csallóköz örökre a miénk, örökre elválaszthatatlan Szent István koronájától De ez a hid fogja pótolni azt a veszteséget is, amit a pozsonyi piaccal vesztettünk. Sajnos, csak részben. De semmi sem tart örökké. Csallóköz Pozsonyé, Pozsony Csallóközé, a kettőt is csak ideiglenesen lehet egymástól elválasztani. Mi csallóköziek remélünk. Reméljük a további dicsőséges magyar jövőt, amikor mindent, mindenkit magunkra ölelhetünk. Amikor Pozsonypüspöki, Vereknye, Szunyogdi és Főrév magyarjai is újra igazi, csallóköziek lehetnek. Amikor magyar gazdaasszonyaink Pozsonyba mehetnek piacra. Dübörgő léptekkel indulunk az új magyar életbe. A magyar munkába, hogy megmutassuk azt, hogy hogy tudunk dolgozni. A húszéves álom.' valóra vált, a húszéves fátyol lekerült szemünkről, a húszéves nyomasztó köd nem üli már lelkünket. Magyarok lettünk újra, Csallóköz mi édes testvérünk járja—-magyar ja 1 -1 ismét otthon van , Kérjen árjegyzéket
