Felvidéki Magyar Hirlap, 1938. november (1. évolyam, 1-21. szám)
1938-11-25 / 17. szám
Ára: 10 fillér Előfizetési ár évente 36.— P, félévre 18.— P, negyedévre 9.— P, havonta 3.— P Egyes szám ára 10 fillér, vasárnap 20 fillér. POLITIKÁI NAPILAP Szerkesztőség és kiadóhivatal, Budapest, VIII, József-körút 5. Telefon, kiadóhivatal és hirdetési osztály 1-444-00. Együtt maradiunk. Kormányzói kézirattal december elsejéig elnapolták a képviselőház üléseit Imrédy Béla miniszterelnök és a kormány íe mondott A főméltóságú kormányzó a döntést fenntartotta — Rövid ülésben elnapolták a Házat — Lelkes tüntetések Imrédy Béla melleit Megkezdődtek a kihallgatások a kormányzó úr Ofőméltóságánál (sp) — A közeli napokban bevonul a Felvidék tizenhét képviselője a parlamentbe és zártan Jaross Andor mellé sorakozva, megkezdi politikai munkáját. A bekapcsolódás izgalmas magyar politikai időben történik, de minél izgalmasabb ez az idő, annál indokoltabbá teszi, hogy a felvidéki magyarság politikailag legalább egyelőre együtt maradjon, addig, amíg ki nem alakul az egységes és erős magyar politikai front, a reformprogram megvalósítására alkalmas homogén többség. Ebből a szempontból az elmúlt napok politikai zajlása bizonyára jótékonyan hatott a felvidéki magyarságra, mert bebizonyította, hogy a bizonytalan helyzetben egyetlen út kínálkozik számára, ha törekvéseivel és céljaival nem kíván elsikkadni a veszélyes útvesztőkben: kitartani bevált és erős keretei között, követni Jaross Andort, aki tudja, mit kíván a Felvidék s akinek mai kulcshelyzete lehetővé is teszi, hogy a kívánságokat és az eszméket némi türelemmel és óvatos körültekintéssel valóra váltsa. Ha tizenhét képviselővel Jaross Andor sziklaszilárdan megállhat a parlament porondján és a komp- romittálatlan felvidéki szellemmel az igazi reformokat támogatja, akkor a mérleg nyelve a magyar politikában is eldöntheti a harcot, természetesen abban az értelemben, ahogy a felvidéki magyarság is kívánja. Nem véletlen, hogy á politikában hosszú idő óta lappangó ellentétek éppen most robbantak ki, a Felvidék visz- szacsatolásának pillanataiban. A fel- szabadulás eseménye oly nagy és átfogó, hogy magával ránt minden problémát. A közvélemény zsilipjei megnyíltak, az eltolódások mozgásba hozták a sokáig csitított és külpolitikai meggondolások miatt nyugvó temperamentumokat, s valamennyi irány és eszme érzi: most vagy soha. Most, e feszült drámai pillanatokban kínálkozik alkalom minden gordiusi csomó megoldására. Soha visz- eza nem térő alkalom nyílik a reformok nemes lavinájának megindításár hoz, minden fölkészült a végső döntésre,. — ne csodálkozzunk, ha az ellenerők is teljes vértezetben fölvonulnak, s inkább félreértésből, mint tényleges elgáncsolási szándékból, valamennyi kártyájukat kijátszva, zavarják a készülő kibontakozást Bármennyire fáj nekünk, felvidékieknek, hogy a bonyodalom éppen most keletkezett és rontja ünnepünket, mégis megértjük, hogy most történt, s talán jó jelnek is látjuk, hogy visszatérésünk máris korszakok életét eldöntő elhatározások elé sodorta a magyar életet Amikor jöttünk, azt mondtuk: mi vagyunk a kovász. Nos, a kovász már hatni kezd: az erjedés megindult. Egyelőre csak az erjedés belső nyugtalanságát érezzük, de e vajúdás minden kibontakozás előtt esedékes, s tudjuk, hogy a szebb és biztosabb jövőt készíti elő. A legörvendetesebb számunkra^ a magyar közvélemény állásfoglalása. Számtalan jelből a lapok hangjából, az ifjúság tüntetéseiből, az intellektuális középosztály megnyilatkozásából azt olvassuk ki, hogy Magyarország tömegei mellettünk állnak. E jelekből arra kőA belpolitika hullámverése, amely a eaerdai képviselőhöz ülésén érte el tetőpontját, amikor a miniszterelnök napirendi indítványát leszavazták, mára jóformán tiszta képet alakított ki. A helyzet most már világosan és tisztán áll: a jobboldali nemzeti erők kikristályosodása múlhatatlanul szükséges, hogy egységes politikai szemléletbe tömörült kormányzópárt megkezdhesse a reformpolitika lebonyolítását. Ezt hirdette tegnap este a pártértekezleten Imrédy Béla miniszter- elnök is. A miniszterelnök egyébként az éjszaka folyamán megjelent a kormányzó úr őfőméltóságánál és beadta a kormány lemondását. Az államfő a lemondás elfogadását és a döntést magának fenntartotta. A még éjszaka kiadott hivatalos jelentés szerint, ma, csütörtökön délután megkezdődtek az államfőnél a politikai élet vezetőtényezőinek kihallgatásai. Ilyen körülmények között a képviselőház mai ülésén előrelátható volt, hogy sor kerül a Ház elnapolására. Pártértekezlel a képviselöházban Már a kora reggeli órákban mozgalmas élet volt a képviselőházban. Ugyanis reggel kilenc órára értekezletre hívták össze vetkeztethetünk, hogy legfeljebb véletlen és sorszerű küldetés, hogy a reformokat vágyó általános új szellemet a felvidéki magyarság hangoztatja a legvilágosabban. Benne csattan ki a nagy magyar vágyakozás s ő az, aki tisztán és helyzeti energiájánál fogva a leg- nyiltabban száll síkra a magyarabb magyarságért. De irtózatos tévedés volna azt gondolni, hogy e reform-szellemet csak az egymillió felvidéki ember képviseli és formáját rá kívánja erőszakolni a többi kilencmillió magyarra. Aki ismeri a magyar nép vágyait és törekvéseit, — s mi sine ira et studio évekig tárgyilagosan tanulmányoztuk, — jól tudja, hogy nemzetünk többsége, a nép milliói és milliói, határtól-határo- kig s a határokon túl, beleszámítva Erdélyt, a Vajdaságot, s mindent, ahol magyar kisember él, vágyva-vágyják a reformokat, amelyekről Gömbös Gyula beszélt először konkrét formában, s mindennapi imádságukban kérik az Egek Urát, hogy teljesítse kéréseiket. Nem egymillió visszajött magyar akarja rákényszeríteni formáját és a Nemzeti Egység Pártjának tagjait és ez a tanácskozás a Ház egyik bizottsági termében pont kilenc órakor kezdődött. Már kilenc óra előtt megérkezett a Házba Jaross Andor miniszter, majd a kormány többi tagjai és vitéz Imrédy Béla miniszterelnök, Kolosváry Borosa Mihály miniszteri tanácsos, a sajtóosztály vezetőjének kíséretében. Az értekezleten Imrédy Béla miniszter- elnök bejelentette, hogy a tegnapi események után szükségesnek tartotta a kormány lemondását felajánlani. A kormányzó úr őfőméltósága a döntést fenntartotta magának, s ugyancsak ma megkezdődnek a kihallgatások is. Ujfalussy Gábor a párt lelkes ovációitól kisérve biztosította a miniszterelnököt törhetetlen hűségükről. Imrédy Béla miniszterelnök megköszönte a bizalmi nyilatkozatot és hangoztatta. hogy ez nemcsak erőt ad neki a további küzdelmekhez, hanem kötelességet is jelent a számára, hogy mindig hűséges harcosa maradjon azoknak az eszméknek, amelyeknek szolgálatában a párt áll. Izgalmas élet a folyosókon A rövid pártértekezlet után a képviselők csoportokba verődve tanácskoztak a szellemét a kilencmilliós többségre, ha- 1 nem egymillió magyar kívánja kilencmillió beleegyezésével néhány százezer-1 rel szemben hirdetni a legáltalánosabb magyar vágyakat. Sőt, ha tovább haladunk a logikai sor kibogozásánál, éppen az ellenkező eredményre juthatunk, mint egyesek gondolnák. A Felvidék népe nem a legradikálisabb. Megszokta, hogy óvatosan és megfontoltan kell cselekednie. Ismeri a politikai célok technikai kivitelét és irtózik a túlzásoktól és meggondolatlan, az ügyet kompromittáló demagóg nekikerekedésektől. Amióta Pesten vagyunk, mást sem cselekszünk, csak csititjuk a túlheveseket és a túl- radikálisokat, mert félünk, hogy nemes tüzük az uralkodó szélben tűzvészt okoz. Amit mi kívánunk, józan és szinte hűvös megvalósítása bizonyos nemzetát- építő gyakorlati feladatoknak, fontolva haladás, de persze egyúttal szívós és tántoríthatatlan haladás is. Húsz évig így cselekedtünk, nem rögtönöztünk föllángoló, s azután szétpattanó forradalmakat. Utunk egyetlen, egyenes felHáz folyosóin, ahol eddig már nagyszámban gyülekeztek a többi pártok tagjai. Egyöntetűen alakul: ki az a vélemény, hogy a kormány lemondása illuzorlussá teszi a napirend első pontját, a kormány- program feletti vita, s az alko Hiányosság szelleme is azt kívánja; hogy a Ház ülései mindaddig szüneteljenek, amíg a kormányválság el nem simul. Tehát a rövid időre való elnapolása szükségessé válik. Mind világosabban alakult ki a Jobboldali képviselők között az a felfogás, hogy a mostani helyzet, a kormánypártnak kettészakadása, csupán átmeneti lehat s az erők egészséges átcsoportosulása rövidesen megtörténik. Nem tartják a mai helyzetet egyébnek, mint olyan alkalmi szövetkezésnek, amelyben a szélsőjobbtól a szélsőbalig egy alkalomra ősz- szefogtak azok az erők, amelyek adott pillanatban, ha elvi kérdésekről lesz szó, ismét szembekerülnek egymással. Tehát szükségszerűen találkozni fognak ismét a nacionalista, nemzetit és jobboldali érzésű politikusok. Mert az a reformpolitika és program, amelyet Imrédy Béla felé vezető vonal volt, lassú, de meggondolt cselekvés. Amit magunk elé tüzünk, megvalósítjuk, nem macedón, hanem a kollektív szervezkedés európai módszereivel. S mivel így van, az esedékes magyar mozgalmakban mi inkább a cselekvő mérséklet elvét képviseljük, mint a forradalmi gőzt, s az erőszakos, másokra fölkényszerített szellemet, amivel megvádoltak. A reformokat kívánó általános magyar vágy azáltal kap határozott formát és belső potenciát a mi visszatérésünkkel, hogy az álmok és a kusza elképzelések világából szociális tapasztalatainkkal és húszéves gyakorlatunkkal levezethetjük a való világba. Ez a mi feladatunk, s erős elhatározásunk, hogy megkíséreljük megvalósítását! Az első lépés a cél felé csak az lehet, hogy nem engedjük sorainkat megbontani, s nem áldozzuk fel belső megszervezett- ségünk húszéves vívmányait csillogó, de bizonytalan tervek miatt. A tapasztalat, amit az elmúlt három hét eseményeiből leszűrhetünk, a következő: együtt kell maradnunk.
