Felsőmagyarországi Hirlap, 1917. július-december (20. évfolyam, 50-99. szám)

1917-12-15 / 96. szám

Huszadik évfolyam 96. szám. Sátoraljaújhely, 1917. Szombat, december 15. W9 POLITIKAI ÚJSÁG ÍKegj elen minden szerdán és szombaton este. Kéziratokat vissza nem adunk. Szerkesztőség: Kazinczy-ufcza 6. Kiadóhivatal: Candesmann 311. és Társánál. FŐSZERKESZTŐ: Dr. HOLLÓ ANDOR Előfizetési ár: Egész évre 12 korona. Félévre 6 korona. Negyedévre 3 kor. Egyes szám ára 12 fillér % Hirdetésedet a Iegjuíányosabb árban dözlünd jüíég két nap és eldől a világ sorsa. Eldől, hogy a derengés, mely rózsaszínű fény­képét vetette a barna éjszaka sö­tétjébe, csalóka, tűnő őszi fény, vagy a visszatérő áldás örök csil­logása, mely mutatja a megtalált utat a kibontakozás felé ? Nehéz és keserves két nap ez, a borzal­makban, gyászban, szenvedésben megviselt lelkeknek. Nehéz két nap ez, mely alatt élet és halál kérdése eldől, remények és vágyak tövises kálvária-utja ez. Teljes a bizalmunk, hogy meg lesz a szent, áldott béke. Hogy a keleti fényesség megmarad az égen, tündöklő csillagát nem ta­karják el uj fellegek. Hogy a re ményekből most mái nem lesznek keserű reménytelenségek. Az első lépést, melyet a belső láztól el­gyötört orosz nép tett faradtan, de becsületes bizalommal felénk, nem lehet elutasítani. Nem lehet semmi okból. Árért sem, ha te­hetetlen hódítási törekvések nem sikerülhetnek, azért sem, hogy az örök háború vakmerő örjöngői az egész világgal szemben is győzni akarnak. Mink élni akarunk, mink a béke nyugalmára, nem diadal­mi torok véres örömeire vágyunk. Nem tudhatja senki, milyen üzeneteket vittek haza azok, akik a brest-litowski várfalak alatt tár gyalják a nagy kérdést. De hin­ni sem szabad mást, minthogy a megértés, a megbocsájtá5, az em­beri türelmesség üzenete van a világtörténelem heroldjainak tar­solyában. A diplomaták nem akar­hatnak, nem is üzenhetnek mást a béke útjára megtért orosz nép nek, mint amit nálunk is a népek akarnak : megértő, egymást meg becsülő, tiszta szép békét, mely­nek nyomán nem marad gyülöl- ség, nem marad a szivekben ke­serűség. Áldozatodban egyformán nagy ma a világ minden népe, akiket háborúba sodort a végzet. Min­degyik odaadta a mi legbecse- aebb volt neki, hagyjuk meg egy­másnak, ami még becses, az ön­érzetet, az elégedettséget. Ha ilyen békét kötünk, soha sem áll­hatnak egymás ellen fegyverbe ilyen pokoli gyülölséggel a világ megszenvedett népei. Sohasem gyilkolhatják többé halomra tör­vényes megengedett formák kö­zött az életre teremtett ember­testvéreket, Es ha a népek egy­mást egyszer megértették, meg­szerették, úgy nincsen többé olyan diplomácia, mely ezt a békét megdönthetné, felboríthatná. „Szeretet fája“ Gr. Széchenyi György főispán nagyarányú mozgalma •• Sátoraljaújhely város szegényeinek ingyen fával való ellátása érdekében. — dec. 15. Amitől féltünk, bekövetkezett, A hosszú enyhe őszt majdnem miu- deu átmeaet nélkül felváltotta a ke méuy tél. Az öreg Mikulás megrázta hóhermelines bundáját és a felhők magasságából tele szórta ezt a meg­átkozott földet csillogó hópikkelyek- kel. A bánatos szürkesség áthatlan jeges takaróval ború t be, megder- mesztve a testeket, lelkeket. És a mezítlábasok beláthatatlan hosszú sora akiknek ványadt sováuy testét már az őszi szél is kékre mar­ta, kétségbsesetten tárják ki esdően, a nélküiőzésektől raeggómberedett karjaikat az emberséges emberek felé : »Mentsetek meg a megfagyás borzalmaitól, nyújtsatok módot, hogy takaratlan testünk legalább a nap néhány órájában élvezhesse az ott hon édesen jótókouy durizsoló me legét.« A panaszló szavak fájdalmas visszhangként verődnek vissza az apátián, anyátlan árvák, bánatos öz­vegyek kicserepesedett ajkairól, ame­lyekről az élet színét régen lemosta az elhuilajtott könnyek gyöngysze­mes zápora. És Széchenyi György Gr. főis pánuuk a jajok toimácsoiojáva sze gődött. A tél hideg üdére nyomá­sának ólomsuiyát elviselhetőbbé akarja tenni azáltai, hogy kér Zam pleuváimegye földbirtokosaitól, fa- ktreskedőitői, fatermelőitől fát „Sze­retet fája“ gyanánt a sorsüldözöttek részére. Szomorúan köztudott tény, hogy a háború okozta nehéz meg­élhetési viszonyok ólomsuilyal ne­hezednek reá egyes társadalmi osztályainkra, legkivált olyanokra, amelyek gigászi küzdelmünkben vérrel és mnnkaerővel emberfelet­tiin áldoznak. örvendetesen tapasztalható vi­szont az a körülmény is, hogy azok, akik a konjukturális gazda­godás előnyeit nem remélt módon élvezik, nem zárkóznak el attól az áldozástól, a jótékonyság abbeli gyakorlásától, amellyel a sújtott és nélkülöző polgáitársaik nyomo­rúságos helyzetén könny itenek. Eunek a ténynek és tapasz­talatnak összevetése adja az im­pulzust eme soraim megírására. Mélyen benn járunk az őszben és a tél halálos ölelése ijjesztő rémként közeleg. A szenvedők és a nélkülözők hosszú sora, tarkítva az apátián anyátlan árvák, bánatos özvegyek százaival kétségbeesetten tekint a mérföldes lépésekkel közeledő tél felé. Mindnyájuk ajkán fájdalmas kérdőjelként lebeg, hogyan fog­nak védekezni a tél fagyasztó hi d gével szemben, kinek az atyai gondossági! szive fogja lehetővé tenni, hogy néha napjáu élvezhes­sék az otthon édesen jótékony melegét. A sok bánatos kérdésre, is­merve az eddigi atyai gondos­kodást, úgy hiszem Zamplóuvár- megye nemesen érző kösönsóge fogja a méltó feleletet adui. A tüzifaternaés egy hányadá­nak „szeretet fája“ gyanáuti in­gyenes vagy nagyon mérsékeli árbaui felajánlása által lehetővé fogják tenni, hogy kitűzött célo­mat, — mely nem egyéb mint Sátoraljaújhely város nagyon nagy számú szegényének ingyenes, eset­leg nagyon mérsékelt árbaui fával való ellátása — elérhessem. Evégből megkérem, méltóz­, .,, . ,. „kir. a r*1, kir. horvát-szlavon tasséic az altalam megindított „sze^csendőr3ég ama tÍ8Btjeif ie!készei retet faja“ mozgalom részére in gyen vagy mérsékelt áru fát aján­dékozni és eme nemes cseleke­detéről a Sátoraljaújhelyben meg­jelenő „Felsőmagyarországi Hír- lap“-ot a fa mennyiség és mikénti ajándékozásának megjelölésével, a megbízásomból történő nyilvántar­tás, az illetékes főszolgabirói hiva talt pedig, az összegyűjtés és el­szállítás céljából kiértesíteni. Nemes cselekedetének jutal­ma az az ei nem múló hála és mérhetetlen köszönet, amellyel a szegények ezrei jótékony adako­zását kisérik. Gr. Széchenyi György, Zemplénvármegye főispánja. Zanaplénvármegye páratlanul ál­dozatkész közönsége már a mozga­lom első piianatában is méltó fe'e- letet ad. Lakos István 1 waggon fa, Dr. Fuch EmilVéke4 szekér fa, Ligeti Miklós 2 szekér fa, Műnk Pál 200 korona felajánlásával sietnek elsők lenni az adakozók között, ama hosszú névsor­ban, a melyikben bizonyára ott fog tündökölni a vármegye minden fa- birotosáuak a neve. Buzdítani úgy hiszük felesleges. Mindenki akinek szive van akiben emberi érzések vannak ad a nemes mozgalomhoz annyit, amennyi tőle telik. Gr. Széchenyi György főispán­nal szemben legyen a mozgalom nagy hatalmas eredménye bizony­sága annak a szetetnek, ragasz­kodásnak, amellyel főispánunk iránt Zemplénvármegye egész közönsége viseltetik. Testvéri szeretettel ajánlja fel mindenki „szeretet fáját“, a melynek életet vissz* varázsló melege, egy félben marad élet minden örömét fogja elregélni hideg téli uapokon, az özvegyeknek, az árváknak, a nél­külözőknek. Segélyezés a Szurmay- Sándor-alapból.- dec. IS.' A társadalom áldozatkészsége lehetővé tette, hogy a magyar S»ur- may Sándor-alapból, valamint a hon­védelmi miniszternek segélyezési cé­lokra rendelkezésére álló egyéb pén­zekből a segélyezés megkezdessék. Egyelőre egyszeri pénzsegély nyújtásról van szó, amit a drágaság és a tél közeledte indokol. A na. kir. honvédelmi raiuiszter a törve iyhatÓ3ágokhoz rendeletét intézett, mely szerint a m. kir. hon­védség, a m. kir. népfölkelés, a m. és tisztviselői, valamint tiszt- és<tisztviseiőjeiöltjei, akik a háború­ban rokkauíak lettek vagy hadisó- rültekké váltak és segítségre rászo­rulnak és a kérelmezés idejében tény­leges katonai szolgálatban nem álla­nak, továbbá a háborúban hősi ha­lált ha't, sebesülés vagy harctéren szerzett betegségek (sérülések) kö­vetkeztében elhalt m. kir. honvéd, m. kir. népfelkelő, m. kir. ép m. kir. horvát-szlavon cser.dőrtisztek, lelké­szek, tisztviselők, tiszt- és tiszvise- lőjelöilek özvegyei és árvái segélye-, zés iránti kérvényeiknek benyújtá­sára felhivassanak. A kérvények szerkesztésének egyszerűsítése és megkönnyítése cél­jából űrlapok lesznek a na. kir. honvéd állomás-parancsnokságoknál. Buda­pesten a na. kir. honvéd térparancs- nokságuái eg} szerű szóbeli, vagy le­velező-lapon beküldött irásbeÜ kére­lem alapján kiszolgáltatva mindazon gén yjogosuhakuak, akik, segély iránt kérvényt benyújtani óhajtanak. A kérvényezőnek az általa ki­töltött és aláirt kérvényt lakhelyé­nek községi e'ő!járóságáuál (polgár­mesterénél, Budapesten kerületi elöl­járóságánál) kell benyújtania, ahon­nan azok haladók nélkül továbbit- tatnak. Zongorái bérelnék Ajánlatokat a kiadóhivatalba kérek Lapunk műi száma 4 oldal.

Next

/
Oldalképek
Tartalom