Felsőmagyarországi Hirlap, 1917. július-december (20. évfolyam, 50-99. szám)
1917-12-15 / 96. szám
96. szám (2) FELSOMAGYARORSZAGI HÍRLAP Szembat, december 15. Munkában a Yáros hadikölcsöDjegyzési irodája. • • Nagy hadikölcsön est a városi színházban. • • Közel egy millió korona az eddigi jegyzés. — dec. 15. A város hadikölcsönjegyzési irodája Farkas Andor polgármester személyes felügyelete alatt hatalmas munkát fejt ki a VII. hadikölcsön érdekében. Napról- napra növekszik a hadikölcsön jegyzés eredménye, amely már eddig is jóval túlhaladta a kilenc- százezer koronát. Szerdán este nagyszabású propaganda estét rendez a város hadiköicsönjegyzéii irodája a városi színházban. Az estélyen — melynek egész jövedelme a hadi kölcsön ügyét fogja szolgálni — a Miskolczi Nemzeti színház kiváló művészgárdája fog fellépni. Palágyi Lajos színigazgató a legnagyobb készséggel nyújtott segédkezet az estély sikeréhez, amikor Farkas polgármester ez iránt hozzáfordult és társulata kiválóbb tagjait minden ellenszolgáltatás nélkül küldi hozzánk, hogy a nagy nemzeti érdeknek szolgálatában művészetük legjavát nyújtsák nekünk. Az est műsora egyébként a következő: I. rész : 1. Bevezető beszéd a hediköl- esönről. 2 Rásó Ida (Ernőd, Gyóni versek) 3. Korda Sándor (Budai, Zcrko-' vitz da'ok.) 4. Teleki Ilonka (Müdalok.) 5. Mikor a halottak visszatérnek. Alkalmi játék 1 felvonásban. Irta: Dr. Benda Jenő. Személyek: Szabó gazda . . . Szendrő Gju'a A felesége . . . Daly Juliska Rosál leányuk . . Rásó Ida Sándor rokkant katona Faragó Sándor Mózsi korcsmáros . Korda Sándor 10 perez szünet. II rész: 0. Versek. Elmondja - Faragó S. 7. Óh Ttrév ; Csuda jó dolog a szerelem — lárckettős, előadják; Teleki Ilonka és Szerdrő Gyula. 8. Részeg a fö'd, Testamentum. Énekli: Korda Sándor. 9. Lupi bácsi. Bohózat 1 felvonásban Gábor Andortól. A férj .Szendrő Gyula A feleség .... Rásó Ida Lajos bácsi . . . Faragó Sándor Szobaleány . . . Dely Juliska Conferencier Korda Sándor. Zongoránál ül: Jármi Ernő. Az estélyre jegyeket Gojdics Vilma dohánytőzsdéjében lehet előre váltani. í'fcm szabad szénért élelmiszert adni. • • A belügyminiszter rendelete. — dec. 15. A tavaszou divatba jött a magyar városoknál, hogy osztrák és német vállalatoknak ólelmicikket adjanak szénért. Áhi'ólag többféle nagyszerű üzleteket csináltak. Persze ez már régen volt s most már senki sem gondol ilyen csereüzletekre, hiszen magunknak sincs mit elcserélnünk s épen azért rnindeu meglepetés uélküi sj kissé fanyar mosollyal fogadhatjuk a bel ügymiaiszternek azt az alábbi rendeletét, amit tegnap küldött a törvényhatósághoz. A rendelet igy szól : A kereskedelemügyi miuiszter ur utján arról értesültem, hogy az utóbbi időben felek és egyes ható ságok is'kompenzációs tárgyalásokat folytattak német és osztrák szén- száilitó cégekkel és szénszállítás ellenében különböző élelmi és egyéb cikkek rendelkezésre bocsátását helyezték kilátásba. Minthogy az Ausztriából ég Németországból részünkre behozandó szénmenuyiségek határozott összegben meg vaunak állapítva és fölöttük a rendelkezés a kormányt illeti, amely ezt az országos szánbizottság utján gyakorolja, az ily természetű tárgyalások és megállapodások pe dig az Ausz riábói és Németországból havonki' t bohozott szón megállapított kontingensét nem nö ’élnék, msrt azok csakis euaek a szén- kontingensnek a terhére eshetnének, figyelmeztetem, hogy az emütett eljárástól, ara sly sikerre úgysem vezethet tartózkodjék. Sok milliót kitevő kára van az államnak és a magánosoknak az él- szaporodót va-ulí tolvaj'ásokból. A helybeli állomáson is gyakran ismétlődnek ezek, és a vonalainkon uta zók is nagyon sok esetben károsodnak az utazó zsebtolvajlások működése folytán, ezért tehát elsőrangú követelményként tűnik föl a vasúti rendőrség szervezése. Ha azonban a tolvajiások számát és a kár érté két tekintjük, úgy találjuk, hogy első sorban is a vasút állomásokat kellene szigorúbban ellenőriztetni, mert sokszor nem egy, hanem több vag- gon kifosztása történik mag egy-egy éjjelen. Ennek megakadályozását el lehetne érni a most rendelkezésre álló erővel is még pedig olyformán, hogy vasúti katonai rendőrség szervestetnék. Minden éjjel őrjáratnak kellene ott cirkálnia és minden, ott teljesi tett munkáról tudomással kellene eirnia, hogy azután megtudhassa, hivatalos, avagy „magáik“ munkát végeznek-e azok, akik a telt vaggo- nok körül szorgoskodnak. Ez pedig nehézségekbe egyáltalában nem üt- közaók. Ha a tolvajok tudnák, hogy épen az ő szerűm eltartásukra szolgál a katonai kirendeltség, akkor aligha űznék oly szabadon kisdedjátékaikat. Csak ennek bevezetése után lehet a zsebtolvajok megfékezésére gondolni, mivelhogy a zsebtolvajok ellen maga a közönség is is védekezhetik. haszoutól. Igyekezzünk hogy a jó hazafiak aranykönyvóbe Írják nevünket, ne pedig a kötelességmu'aszlók fekete listájára. Királyunk első volt a maga tizenkótmilliós jegyzésévé'; gyanússá válik, aki halogatja a tehetségéhez mért, részvételt. És jegyezzünk sokat, minél többet, hogy ki- kényszeritsük a békét azoktól akik a háborút erőszakolták reánk. litír jiutt tin Oroszországból a hadifoglyok? — Dec 15, A Moldovában internált erdélyi túszok már útban vannak Bukarest felé. Alanti bécsi információink oroszországi hadifolyaink sorsáról szólnak, amiről a bécsi Vöröskereszt Egylet vezetősége a következőket jelenti : — Momentán nehéz volna pontos felvilágosüást nyújtani, mondotta igy magas személyiség, a hadifoglyok viszonyairól. Hogy helyzetük javu't-e & maximalista uralom alatt, erre nézve kevés adat áll rendelkezésünkre. Amit tudunk, mindössze annyi, hogy a forradalmi kormányzat gondja a fogolytáborokra kiterjedt, ami elsőforbau a foglyok szabadságának nem sok, de a régi helyzettel szemben jelentősnek mondható kiszélesítésében nyilvánult m«'g. — Nem szabad, hogy már ma I a foglyok hazabocsátására nézve Jtulvérmes reménnyel á tassnk azokat, akik oly eprdve várják haza az orosz fogságból hozzátartozóikat. Ne feledjük el, hogy még csak fegyverszünetről vzu szó, ami a hadifoglyok do'gát legfeljebb a bánásmód tekintetében befolyásolja. A fegyverszünet a dmuokrácionális vonalát, a csapaíeltolásokat, a katonsi müvekre vonatkozó részleteket álit- pitja meg. A hadifoglyokról a várva várt s talán nem oly távoli béke okmányai rendelkeznek. A nemzetközi szabályok szerint ugyanis a hedifogság-szökés, kicserélés, vagy békekötés következtében szűnik meg. A békeszerződéseknél eddig rendszerint a legelső pontok között szerepeli a hadifoglyok kölcsönös, ha- iadóktaiau kicserélése. Természetesnek kell tartanunk, hogy a békekötésnek ezentúl is ez lesz egyik legfontosabb feltétele. Tehát nem a fegyverszünet, hanem a béke adja vissza idegen rabságban teDgődő katonáinkat. — Alig íudoék precízen válaszolni arra a kérdésre, hogy a békekötés utáu mint történik a hadifoglyok kicstrélóse, illetőleg hazaszállítása. Nyilván többféle tekintet az irányadó. A roppant nagy Oroszország minden részében s a legtávolibb keleten is vannak fogolytáborok. Lehetséges tehát, hogy éppen a szállítási nehézségek folytán először a messzebb eső országrészeken internált foglyokat indítják útnak. Éppen oly valószínű, hogy az elsőség azoké, „MODIANO-CLUBSPECIALITE“ SODORNI VALÓ SZ1VARKAPAPIRNAK ÁRA ma 1 könyvecskében 60 lap van. finden könyvecskén rajta van a védjegy, #i , 30 filler. «Kft*. ffir« Vasúti rendőrséget terveznek. — dec. 15. A nagyon elszaporodott vasúti tolvajiások és vaggoní'osztogatások megakadályozása végett vasúti rendőrség felállításáról tanácskozunk a belügyminisztériumban. A tervek szerint minden vasúti vonalon megfelelő számú detektívet osztanak be, akik azután nemcsak a zsebtolvajokra ügyelnének, hanem nyomoznának a feltört vasúti kocsik tettesei iránt is. A nagy fontosságú kérdés megoldása elé hatalmas akadályok gördülnek, amelyek közül elég csak egyet említenünk : az emberhiányt. A rendőrségek jelenlegi létszámából egyetlenegy embert nem vonhatnak el erre a célra, mert a háborúban megsokasodott munkával szemben olyan kicsi miudenüt a létszám, hogy azt csökkenteni lehetetlenség. A rendőrök és csendőrök most is emberfölötti munkát vógezuek, hogy a közbiztonság fontos érdekeit kielégíthessék. TSOMSaoi aBBEiKg«^n!E«im^.!piaaa^g^ Legyünk jó hazafiak. •• Siessünk jegyezni hadikölcsönt Roskadozik a háború vára. Előbb- utóbb összedüi. Kinek mindegy azonban, hogy előbb-e vagy utóbb? Ki ne rövidítené meg szívesen a béke után való epekedés idejét? Hol az az épeszű, ép szivü ember, aki, ha ma meg iehetue kötni az általános, tisztességes békét, azt felelné Pató Pál módjára : „Eh ráérüuk arra még“? Vau pedig mód siettetni a háború rémes éjszakájából a békeimjnai kibontakoíását. Petőfi János vitéze mesés kalandozása közben a boszorkányok sötét birodalmába vetődik, ahol egy hűséges óriás segítségéve! elpusztítja a boszorkányokat. Amint velők egymás után elbánik, fokról fokra mind világosabb lesz a táj s az utolsó gonosz lény kimúlásával egészen kiderül. A mi mesébe i!lő vitézünk, a hadsereg, rég birkózik már sok ádáz ellenséggel, le is gyűrt közülök már többet, annak köszönhetjük a pirk adást. Most az utolsókkal küzd és hi minkéi, az ő hü óriását, a magyar nemzetet, hogy hetedik hadi kölcsönüukkel siessüak támogatására, mert akkor biztosabban és hamarább elvégzi nagy munkáját. Mondhatjuk-e neki azt, hogy „Eh ráérünk arra még“? Siessünk a hadiköicsönjegyzés- sel, hogy el ne maradjunk az azzal járó tisztességtől és sokféle nagy
