Felsőmagyarországi Hirlap, 1917. január-június (20. évfolyam, 1-49. szám)

1917-04-13 / 28. szám

28. szirn (2) FELSOMAGYARORSZAGI HÍRLAP Péntek, április 13. fi bérkocsis hiénák. Ariiig mái Tárotok noiudent el­követnek, hogy az idegen forgalom emelése által a pénzügyi helyse tünkön javítsanak, addig nálunk as adminisztráló körök legkisebb meg­erőltetése nélkül tödül as idegen, hogy specialitásainkat, szemlélje, ta- □ulmányosza. Annak idején országos port vert fel a Magyarország néhai nagy pub­licistájának, Bartha Miklósnak, Fel- »őrnagy arországré! írott riportja, a melyben ékes helyet tendenciózus felekeseti színben megvilágítva fog- láltunk el mi is. As antiszemita beállítástól elte- kiütve, kellemetlen igasságokat vag­dosott fejünkhös, mikor már abban ai időben is. megállapította, hogy Sátoraljaújhely város, közintézmé­nyeinek más városoktól való külön­bözősége folytán aem annyira híres, mint hirhedt. A lépten nyomon feiburjánzó, □eraesak háborús, de békébeni dud- vák között magasan, mint a mák üti fel a fejét az a szégyenteljes állapot, ami huzamosabb idő óta, helyi lapjaink hasábjain sokszor eredménytelenül szóvá téve a bér­kocsik körül mutatkozik. A sok satnya agyonhajszolt ki­szipolyozott gebékről a baoüus ter­jesztő szégyenteljes kocsikról egy szót sem szólnánk. A háború folytáu változott viszonyoknak, a magasra szökött állatáraknak, takarmányhi ánynak, a megfizetetten gyártási munkáknak tudnánk be azok hiá­nyát, ha nem volnánk feltétlenül meggyőződve, arról az illetéktelen nagy jövedelemről, amelyet a bér­kocsis kegyelmes urak, uzsora, a vi­teldijak önkényes felemelése által ssereznek. Mint a jó fej ős tehén állja a nyusást az egyébként sok más ol dalról kiszipolyozott közönségünk és tehetetlen vad dühében a fogait cd- korgatva tűri ezt némán hangtala­nul. Es ha néha-néha egy megnyu- sott ajakról néhány elégedetlen só­haj száll halkan a rendőrség felé, úgy jaj annak a panrszlónak. A bérkocsis hiéoák maffia szerű szö­vetkezete, véres keresztet rajzol a házára. Még négyszeres áron sem jut keosihoz ésha olykor egyet egy kis séta kee&izátra invitál éktelen durva gorombaságokat vagdosnak a fejéhez. A bérkocsis hiénák nem csoda, hogy a piacon állanak, ma már szemtelenebbek a példaszóbeli le­gyeknél. Gorombábbak, illetlenebbek a bécsi kollégáiknál és Igev áloga- tottabb sértések özönét zúdítják az alázatosan valamit akaró utasra, Ma már ott tartunk, hogy hely­beli ember a legmesszebb útra is gyalogosan indul el, csak bogy ne kellesen a pénzéért szemen szedett gorombaságokat elszenvednie. Az idegenek pedig tódulnak tanulmá­nyozni azt a lehetetlennek látszó állapotot, hogy egy város, agilis, rendőrkapitánya, miért is nem tud megbirkózói e goromba durva hié­nákkal. Zongora-hangoló mp"" már megérkezett. Előjegyzéseket elfogad Eandcsmann jVfiksa él Jársa papirkeráikedése. Színházi hét. (R. K.) A székesfehérvári szinügyi bizottság, mint aki hivatva van a publikum száz és száz különböző véleményét egy csokorba összefűzni és azzal a színjátszó müvésseket ékíteni vagy lesújtani, nem teljesí­tette egészben a feladatát. Nem tel­jesítette teljességgel még pedig azért, mert osak néhány rövid szóval, as elismeréssel fukarkodva, jutalmazta meg színészeit, szioészeiuket. Már ama rövid idő a'att is, amióta Fodor Oszkár művészgárdája városunkban működik, amikor az az első előadáson a tenyerek halkan Összeverődtek és a megelégedett, kielégített tetszés végigszántott a nézőtéréi), a közönség — színészek megértésben összeforrtak és egy kellemes művészi élvezetekben dús sziniszezont alapoztak meg. Röviden a tárgyra térve, az elő* adások kívánni valót alig-alig hagy­nak maguk után. A drámai együttes bemutatkozója; „Névtelen aiszouj,, mindvégig lekötötte a pub ikum fi­gyelmét és nem egyszer hosszas nyiitssini tapsokkal jutalmazták a művészek játékát. A címszerepet játszó, azt átérső, átszenvedő He- vessy Mariska megrügeitette, növelte azt a dicséretet, amely jöveteiét megelőzte, Kevés vidéki színpad büszkélkedhetik hasonló értékű mű­vésznővel, akinek drámai kitöréseit csupa erő, szenvedéseinek festését oaipa átérzett melegség jellemzi, anóíkü1, hogy ne a legnagyobb ter­mészetesség, as átszenvedett indula­tok emberi hangján szólna hozzánk. Majtényi László az uj szerelmes ssiuész tehetséges, képzett sainész, aki méltó partneréül üizonyu t, Fa- Jussy István régi, jéhirü ismerősünk. Egyformán ünnepelt operett, drámai, vígjátéki színész. Hasonlóau osztoztak az ünneplésben: Gulyás Menyhért, Csipkés Vaüy, Körner Rezső. A „Legénybucsu“ t a múlt idény­ben már lejátszott közepes sikerű operettet választották az énekes sze mélyset bemutatkozójául A fő női szerepben Vida 1 us, a társulat kitűnő énekesnője nagy sikert ért el. Hangja kellemes, behízelgő, mozgása, be­széde, tánca kifogástalan. A közönség az elismerés minden külső jelével elhalraozta, ami a legékesebb szó­szólója, bírálója művészetének. Ko- ronkay Rózsi értékes tagja a társulat nak. Szerepét graciózusan, finom temperamentummal, ragyogó óuek- müvészettel játszotta meg. Fa'ussy István, az mindig a publikum ked- venoe. Váradi Izsó nagyszerűen táncolt, Pesti Kálmán kellemes hu moru, nem túlzó sziuész. A „Dollárpapa“, Gábor Andor darabja inkább kabaré-tréfa, A pénz komédiája az a pénzzé, amely nem­csak a birtoklása, de puszta tudata is, vállalkozóvá teszi az embert. A címszerepet Pesti Kálmán adta. Régi ruticorozott színész, .pompás humorú, amely elvétve csap osak át a szer­telenségbe. Körner Rezső nagyon sokat fejlődött. Alig ismertük fel a rau;t évad kezdő színészét. FaSusay mint főispán, Gulyás, mint Rosenthal doktor, Majtényi az öreg professzor szerepében tudásuk legjavát nyúj­tották. G. Székely René lesz az, aki & komikáué, az asszonyok csúfolt szerepeit pompás játéka által raeg- edveileti velünk. Csipkés Vally kicsit hideg, ami erősen rontja szín­játszói igyekezetét. Császár Kamilla szokottan bájos, ssép, ügyesen mozog és természetes bájával ruhássá fel apró szerepeit. A közönség nagy­szerűen mulatott az előadáson. A rendezés Gulyás szakavatoltságát dicséri. A Qsászárnő, rértelen, színtelen Wieueriich-operelte. Se zene, ze szöveg. Megmentette a bukástól Vida Ilus és Koronkay Róssi disztingvált játéka, komoly énektudisa, stílusos játéka, Faluisy István sokszor már szinte agyondicsért gyönyörű ének­művészeié. Csipkés Vally tempera­mentumának hőmérője egy fokkal ismét alászálíott. Talán a íütetlen síinpadaak tudjuk be? Pesti Kálmán az öreg virstlis szerepében meg tudta őrizni művészetének bélyegét. Gulyás Menyhért ellenben az előadás kere­tébe egy általán $ele nem illő Ízlés­telenségekkel akart olcsó sikereket elérni. Régi művészember tudhatná jól, hogy a magas perifériák kevésbé érett közönségének kacaja nem az elismerés jeie és nem ezeknek a kiváltása az igazi. színész feladata. Amint nem fukarkodunk az elismerés pálmájával, ép úgy uem rejtjük suba alá az elégedetlenség zokszavát. Egy Gulyás Menyhértnek nincs arra szük­sége, hogy a karzat kedvence iegyeD, amikor művészete által a földszint és a páholyok publikumának dédel­getett komikusa is lehet. HÍREK. ytmilöl i kisleány (él. fcEgy kis leányka irta egy vidéki szerkesztő bácsinak, akiről íudta, hogy szívesen hajt a kis­lányok szavára. Irta pedig annak a híradásnak ötletéből, hogy az állam bázasságközvetitő irodákat állít fel. Ilyenféle híradásnál ugyan mi egyébre is gondolna a mai kisleány, mint arra, hogy a megtnaradottakból, vagy fö’- meutettekből majd csak neki is jut fórjecske. Ha nem nagyobb is, csak akkora, mint a rózsás kisujja, csas férjecske legyen. De ezt a bajosan reális okos­kodást megakasztotta egy még reálisabb, tapasztalat igazolta tauu'ság, hogy amibe az állam mostanában belefog, az vajmi jól sikerül. Megijed biz’ a kicsike is s Összeosucsorgatva csókol kis száját, a hirtelen ébredt gyanú és kétség hangján kérdezte maga-magától: Csak nem adják ezt is jegyre?! Ámd# nincs olyan nagy baj, amelyen az az aranyos szerkesztő bácsi segíteni nem tuduz. És a ki-leány levelet irt, szépet. Hiszen előtte káprázott a sejtelmes jö­vendő rózsán köde, amelyből mosolygós képpel bontakozik ki az a bieoü} os, bajuszos valóság ... Jaj! csak jegyre ne adják! Szerkesztő bácsi tegyen róla, hogy jegyre oe adják, mert akkor eitiiaik ! És a szerkesztő bácsi rábízza ezt a kedves, re­megve súgott könyörgést melyet a súlyos tapasztalat rideg való­sága remegtet — az uj nagy­hatalomra, az újságra. Íme átvesszük mi is. Az ilyen kislányos fohász megérdemli, hogy lánohiradást csináljunk be­lőle, ellentétéül a lánckereske­delemnek, amely nemcsak a eukrot, kávét, rumot, petróleumot és sok más egyebet egész a fédervájszig kivett, hanem még utóbb az állami háaaiságköz ve­títés kedves, drága várva-várt cikkeit: a férjeoskéket is kiveszi a forgalomból! A sok híradás pedig majd csak eljut a magas kormányig s bizonyosan megszületik az a boldogító rendelet, hogy a férje­ket nem szabad jegyre adni! Most se, ezután se! — Katonai kitüntetés. A király dr. Hemiey Adolf cs. és kir. tart. esredorvosnak, hatósági szerencsi orvesnak az ellenség előtt tanúsított vitéz és önfeláldozó magatartása el­ismeréséül a Fereno Jóssef-rend lovagkeresztjét a hadiékitménnyel és a kardokkal adományozta. — Bírósági kinevezések, áthelye­zések. Isépy Andor itóiőtáblabirói címmel és jelleggel felruházott sá­toraljaújhelyi kir. törvéuysaéki biró a sátoraljaújhelyi kir. törvényszék területire viasgálóbiróu!; Gamaul István szepesi járásbirósági jegyző a sztropkói, Lakatos Dániel homonnai kir. járásbirósági jegyző, a gálszécsi kir, járásbírósághoz albirókká lettek kiueveave. — Rosner Imre zátoral- j a újhelyi kir. járásbirósági és Gál Vilmos debreceni kir. járásbirósági végrehajtókat saját kérelmükre köl­csönösen áthelyezte az igazságügy- miniszter. — Eljegyzések. K á 1 n a i Bála tartalékos főhadnagy, eljegyezte Bettel heim Rózsikét Sátoralja­újhelyről. — Strausz Dezső gyógyszerész eljegyezte Falber* baum Rizsát Páoinból. — Katonai kinevezések. A hon- védség Rendeleti Közlönyének leg­utóbbi száma szerint kineveztettek a 10. honvéd gyalogezredben hadna­gyokká Beregszászy Gjula, Zaihovic# Antal, Stark László és Aruótfalvy ÁgOStOD. — Nyilvános köszönet. A sátor­aljaújhelyi isr. népkonyha egyesü­let ezúton fejezi ki hálás köszönetét mindazon nemesssivü adakozóknak, Kik anyagi támogatásukkal lehetővé tették, hogy a mai súlyos viszonyok, között is naponta 120—130 gyer­meket s számos felnőttet láthatott el meleg ebéddel, A megnyitás aov. 5. óta a követkeaő adományok foly­tak be : Schleyer Lajos 15, dr. Fuchs Mór Beregszász, ifj. Deutsch Sámuel Haas Pülöp, Kleiu Ila és Rózsi, Neuman Jenőnó, Fuchs Géza, Földes Albert, Földes Andor, Feuer Fülöp, Groák Miksa, dr. Burger Jakabué, dr. Lichtenstein Jenőné, dr. Hers Józsefnó Teseheu, Eidlict Kálmán Kövesd, dr. Klein Károlyué, Klein Samuaé, Haas Mór, Szegő Márta, dr. Friedman Arminnó, Stern Ödön, Földes Albert, dr. Fürst Ignác, Nó- methy Bertalanná, Fuchs Jenőnó, dr. Burger Jakabué, Herzog Lipótné, György Lajosuó, dr. Roboz Ber- uátné, Hartstein Majerné, Kasztriner Ernő és Géza, Klein Ferencaé, özv. Ligeti Ignácné, Szabó Ilonka, idb. Alexindernó, Messinger Mór, Blu menfeid Adolfuó, Bettelheim Bán- dómé, Bettelheim Samuné, Gold- steiu Jakab 10—10 K. Folyt, kövf

Next

/
Oldalképek
Tartalom