Felsőmagyarországi Hirlap, 1917. január-június (20. évfolyam, 1-49. szám)

1917-01-05 / 1. szám

2Hr Arai 12 fillér. Huszadik évfolyam 1. szám. ___________ Sátoraljaújhely, 1917. Péntek, január 5. POLITIKAI ÚJSÁG Megjelen minden szerdán és szombaton este. Kéziratokat vissza nem adunk. Szerkesztőség: Kazinczy-utcza 5 Kiadóhivatal: Lanúesniann Miksa és Társánál. FŐSZERKESZTŐ : Dr. HOLLÓ ANDOR Előfizetési ár: Egész évre 12 korona.félévre 6 korona. Negyed évre 3 korona Egyes szám ára 12 fillér Hirdetéseket a legjutányosabb árban közlün Dicsőség és hódolat hadikölcsön a legelső magyar vitéznek; úgy vezérünknek, aki Szent István ko­ronájával kitályunkká szentelte­tett. A harmadéves háború győ zelmének történelmi dicsőségében alkotmányunk érintetlenségének büszke hódolatában, a szebb és jobb jövő reményének boldog ígéretében köszöntjük uj fejedel­münk, aki fehérparipáján százezer­nyi magyar ujjongása között vág­tatott a dombra, melyet földünk történelmi emlékektől mégszentelt rögeiből hordtunk össze. Kétmil­lió magyar katona állt a határo­kon túl és őrködött hűségesen, hogy bzent István kardjának a négy világtáj felé lendülő ereje az élet valóságát nyerje. A szent kard acéljából a magyar erő szik­rázott ki, mely uj vezére alatt most járja legvéresebb útját tör­ténelmének. Ünnepelt az ország népe és a szivéből fakadt éljenekte a ma­gyar bakának harcterekről har­sogó diadalmas Rajtája adta a visszhangot. Arcunkat pirosra festi ma az ének, melyet már a harmadik esztendeje fest bibor- szinüre a megpróbáltatásoktól terhes élet. Háborúban koroná­zunk és a nemzet hűsége, meg a király bölcsesége éppen akkor állják a legkeményebb próbát, a mikor legnagyobb tüzét veti a küzdelem, amikor a véres vetél­kedés iegizzóbb napja következnek. Ajándéknak vittük a trónhoz erűnk és hűségűnket. Viszonzá­sul várunk jóságot, szeretetet, tü­relmet és megbecsülést a hódoló magyar népnek. Nem a koroná­záskor ismert meg uj királyunk, amikor ünneptől hangos és ékes volt körülié minden. Már megis­mert azokon a helyeken, ahol fegyverek, ágyuk tüzében mutat­tuk erőnket és hűségűnket. Látta a magyar katonát a galíciai sí­kokon, az erdélyi havas hegye­ken, a Karsztok sziklái közt, min­denütt és mindig hűséggel küz­deni a haza és a trón védelmé­ben. Ott járt köztük nehéz óráik­ban, látta őket szenvedni a véres megpróbáltatásaikban. Es most látja ünnepelni is ezt a népet. Amott az önfeláldo­zás zászlói alatt csodálhatta meg a nemzeti nagyságot, itt szere­tetünk lobogói alatt gyönyörköd­hetett ünnnepünkben. E csodás idők csodás jövő kapuit tárják. Ahol király és népe a megértés egyakáratábao haladhatnak a bol­dogság és nagyság magasságai felé. a béke szolgálatában. Moät, hogy a háboiuban kivívott és vitássá neiu tehető fölényünk be- ál t az emberiesség szolgálatába s ellenségeinknek felkínálta a békét, a hadikö csőn jelentősége, eredményé­nek fontossága egyszerre hihetetlenül megnőtt. Sietve ajánljuk ezt a magyar közvélemény figyelmébe, hogn a h&dikölcsönben való részvé­telét szigorúan ehhez a körülmény­hez szabva határozza meg. A mi fölényünk nem csupán harci sikereinkből, csapataink győ­zelmes előnyomulásából áll, hanem annak elengedhetetetien föltétele az is, hogy hadikészültségünk, jövő sikereinknek ez a biztosítéka is teljes legyen. Fegyvereink ellenállhatatlan ereje elől az ellenség frontról-frontra menekü1. Ellenben keresve-keresi a rést hadikészültségüukbeo, hogy ezen keresztül, a front mögött szükséges teljesítő képességünk meggyöngülő sével öntsön lelket a békére mind­inkább hajlandó, megsanyargatott, mészárszékre hajszolt népeiben. Nem is kell, hogy a hadikölcsön- nei kudarcot vailjuak. Épen elég annyi, hogy a sikere csak addig emelktdjék, mint az előző eredménye. Megszokott furfangjával már ebből is azt a következtetést vonná le, hogy minden erőfeszítésünk hiábavaló volt, semmire sem tudtuk előbbre vinni, mint az előző hadikölcsön. Pedig itt volt az idei termésdus pénzbősége, itt vaunak a tagadhatat­lan harci sikerek. Mind a köt körül­mény megsokszorozhatta volna az ötödik hadikülcsöu eredményét, azon­ban hogy ezeknek dacára sem vol­tunk képetek felmutatni, boldogan magyarázzak arra, hogy a front mögött ügyünkbe vetett bizalmunk is, kitartásunk is megroppant és hogy épen ezért a béke most már megiut nem sürgős nekik. Szó nincs róla .• mi álljuk a harcot tovább is, ha keil, ha a vérontásért a felelősséget ellenségeink a beke elutasításával magukra veszik. És majd keservesen győződhetnek meg róla, hogy maradunk, akik voltunk : rendíthetetlenek és győzelmesek. De békeajánlalunk őszintesége és becsű letessége kötelességünkké teszi, hogy erőink teljes feltárásával eleven útját vágjuk minden elmagyarázási kísér­letnek. Mint a fronton, ép oly szi­lárdak vagyunk a front mögött is, amit letagadhatatlanul azzal bizonyí­tunk be, hogy a hadikölcsönt olyan eredményre segítjük, aminőt eddig még egyszer sem ért el. Minden fillér, melyet a hadi- kölcsönre aduak, a harci tűz szítéi alól szedi el a talajt s ezért hadi- kü'csönünk sikere ma egy béke- törekvésünk sikerével. Tehát most a békét mozdítja elő, aki hadiköl- csönre jegyez. fiz általános Kötelező polgári segédszolgálatról. (Levél a szerkesztőhöz.) Mélyen tisztelt Szerkesztő Ur ! Kedves Barátom 1 Arra kérsz, hogy írjak valamit az újévi számba. Miu táu számtalan komoly és gúnyos le­velet is kapok, amelyben kérdezik, hogy saját jószámtamból tettem e meg indítványomat az .általános kö­telező polgári segédszolgálatról a vármegyei közgyűlésen, avagy talán mások kérelmére adtam-e be indít­ványom, leghelyesebbnek tartom, ha erről Írok pár sort felvilágosításul polgártársaimnak. Senki engem fel nem kért az in­dítvány beadására, azt tisztán saját lelkem sugallatára hallgatva, igazán hazafias érzelemtől áthatva magam készítettem és adtam be, következő okokból : A központi hatalmak e! cnségei különösen Aaglia minden erejét meg­feszíti, hogy összes polgárait harcba vigye és makacsul ragaszkodik ah­hoz, hogy központi hatalmakat vég­sőkig kifárassza. Különösen a magyar nemzetnek, mely a nagy háború kezdete óta a legádázabb ellenségekkel volt körül­véve bizonyságot kell teuuia arról, hogy ezer éves hazáját meg akarja és megtudja védeni és azt a jövő ezredévnek is csorbítatlanul átak&rja adni és fenn akarja tartani. Mezőgazdasági állam lévén min­den egye» honpo gárnak kötelessége a harcban álló katonák segítségére tenni é3 helyettük az országon belül is elvégezni mindazokat a munkála­tokat, amelyek szükségesek, hogy a katonaság semmi hiányt ne szen­vedjen és a honmaradottak és a harcoló katonák családjainak meg éihetése és fenntartása biztositassék. Még ha a béketárgyalások meg is kezdődnének, feltétlenül szükséges lesz, hogy as egé3z nemzet készen álljon a harcra és megmutassa a vi­lágnak, hogy nem engedi magára kényszeríteni egy olyan békét, ame­lyet gonosz ellenségeink diktálnának abban a hitben, hogy már ki va­gyunk merülve és elvagyuuk Csüg­gedve. Ezért szükséges, hogy minden ember a hazában egy katonai szerve­zettnek legyen alávetve és ott tel­jesítse hazafias kötelességét, ahová az a szervezeti felsőbbség odaállítja. Egy mindnyájunkért s minduyájau a hazáért, hogy ez a sokat szenve­dett haza, amely félő, hogy most uj megpróbáltatásoknak lesz kitéve, végre valahára, szabad, boldog és független legyen I Esek voltak és semmi egyebek azok a szempontok, amelyek önzet­len szerény tettemben vezettek. Az ország összes nagy lapjai, sőt a kül­földi „Berliner Tageblatt" is Írtak róla, csak itt Ujhelyben nem akart még a tisztelt hivatalos sajtó sem tudomást venni róla s rólam hát már ez „Zemplén-“! szokás, miad- amellett szívből kívánok barátaim­nak és ellenségeimnek boldog uj évet és főleg azt, hogy indítványom­nak ne kelljen életbe lépni, s legyen már e földön béke. Szeretettel üdvözöl hived és barátod Dr. Székely Albert. Székely Elek pinkapénze A rágalmazással vá- doltakat a bíróság fal­mentette. December 28 án tartotta meg a helybeli kir. járásbiróság a tár­gyalást abban az óriási érdeklő­dést keltő rágalmazási perben, a melyet Székely Elek volt polgár- mester indított, a közismert pin­kapénz ügyéből kifolyólag, Deb­receni Áron kereskedelmi iskolai igazgató, dr. Malárcsik György városi gazdasági tanács és Kolos Sándor városi gépész mérnök el­len. A kir. Járásbiróság, dr, Szir- may István és dr. Holló Andor ügyvédek védőbeszédei után, az összes vádlottakat a vád és kö­vetkezményei alól felmentette és a felmerült költségekben főmagán vádlót marasztalta. Az ítélet in­dokolásában kimundja, dr. Nagy Arthur tanúvallomása alapján, hogy a vádlottak a bizonyítási okiratot nem rágalmazási, hanem bizonyító eszköz gyanánt állítottak ki és igy a vádbeli cáelekményt el nem kö veiték. Az ítélet ellen a főmagán- vádló képviselője, dr. Markovics Manó felebbezést jelentett be. Lapunk mai száma 4 oldal Menyasszonyi kelengye bevásárlásnál ajánljuk Szegő Sándor ruhaáruháznak nagy fehérnemű osz- tályát. Esőlrangu áruk, olcsó árak. 7-Fvv

Next

/
Oldalképek
Tartalom