Felsőmagyarországi Hirlap, 1910. július-december (13. évfolyam, 52-103. szám)
1910-12-31 / 103. szám
Tizenharmadik évfolyam 103. szám. Sátoraljaújhely, 1910. Szombat, december 31 Megjelen minden szerdán és szombaton este. Kéziratokat vissza nem adunk. Szerkesztőség : Kazinczy-utcza 2. Kiadóhivatal: Landesmann Miksa és Társánál. POLITIKAI UJSaG. LAPVEZÉR: MATOLAI ETELE. Előfizetési ár: POLITIKAI FŐMUNKATÁRS: Egész évre 10 korona, félévre 5 korona. Negyed Dr. BÚZA BARNA. évre 2 korona 50 fiilér Egyes szám ára 10 fillér Hirdetéseket a legjutányosabb árban közlünk Az évtized határán. Irta. Búza Barna. Ezzel az esztendővel lezáródik a XX. század első évtizede. Keserves, megalázó tanulságokkal teljes évtized, a magyar nemzet számára. — Gyönyörűen induló, szégyenteljesen végződő évtized, amelynek csúf befejezéséről pirulva fog írni a történelem. Kezdődött a nemzeti vérkeringés erősebb lüktetésével, a nemzeti érzés sokat ígérő lelpezsdü- lésével. A hosszú hatvanhetes uralom lelketlen sivárságát megunta már a nemzet. Vágyai támadtak haladás, boldogulás után. Szűknek és lealázónak érezte már jövő lejlődése számára a 67-es kiegyezés kicsinyes kereteit. A nemzeti életösztön minden irányban feszileni kezdte ezeket a kereteket. A Tisza Kálmán féle elfogult, önző, rideg párturalom mindent leigázó nyomása enyhülni kezdett. Szabadabb levegő áramlott mindenfelé az országban. A nemzet ébredő öntudata a hatvanhetes rendszer két főbás tyáját kezdte erősebben ostromolni : a közös hadsereget s a gazdasági közösséget. Az egyik ellen a nemzeti önérzet vitte harcba a magyarságot, a másik ellen a közös vámterületnek s a közös banknak egyre érzékenyebben jelentkező káros gazdasági hatásai. A küzdelmet a hadvezetőség túlzott katonai követelései idézték fel. Előállottak a létszameme léssel, a katonai költségek na- gyobbmérvü növelésével. Éppen a század kezdetén. Az ország úgy védekezett ezek ellen, mint va lami nemzeti szerencsétlenség ellen. Erezte mindenki, hogy a gazdasági közösség okozta rossz anyagi helyzet mellett végzetes csapás lenne a nemzetre ez az újabb roppant megterheltél és. Aztán a létszámemeléssel szembe állította a nemzeti önérzet a magyar vezényszó követelését. A lejáró gazdasági szerződések pedig telszinre hozták a gazdasági önállóságra való öntudatos törekvést. Ezek a törekvések átjárták és megmozgatták a nemzet minden rétegét. Százával vonultak az or szágházba népes küldöttségek, tiltakozni a létszámemelés ellen s kérni a magyar vezényszót. — Alig van városa s vármegyéje az országnak, amely a magyar vezényszó, az önálló vámterület, az önálló bank mellett fel ne irt volna az országgyűléshez. Minden téren érezhető volt a nemzeti öntudat hatalmas fellob- banása. (Bizony csak „lobbanás“ volt !) Másfélszázados hallgatás után megszólalt újra a tárogató. Vele életre keltek a szivekbe markoló, vért forraló kuruc nóták. Mintha a Rákóczi-korszak annyit üldözött lelke szállt volna közénk. Dankó Pista, Fráter Lóránd dalai hódítva j rták be az országot. Magyar lélekhez szóló színdarabok : »Ocskay brigadéros«. »A bor«, »János vitéz«, egymásután arattak fényes diadalokat. Minden azt mutatta, hogy a magyar nemzeti érzésnek nagyszerű reneszánsza kezdődik. Tisza István az ő közismert el- vakultságával s erőszakosságával megpróbálta útját állani a nemzeti áramlatnak. A katonai terhek eHen védekező ellenzék letö résére felvette a házszabályrevi- ziót. Belebukott. Az egyre nőve kedő nemzeti felbuzdulás elseperte Jött a nemzeti ellenállás nagy küzdelme. Már úgy éreztük, hogy nagy történeti idők forgatagába jutottunk. Következett a koaliciós kormányzat. Mámoros örömmel fogadta a nemzet. Most mar mindenki hitte, hogy uj korszak kezdődik, hogy indulunk előre, a függetlenség felé. Azt hittük akkor, 1906-ban, hogy emelkedni kezdünk a csilla gpk felé, a nemzeti ideálok bűvös közelébe. Es ide jutottunk. A koaliciós időszak sok kiábrándulást hozott. De nem adjtt fel semmi nemzeti törekvést s a létszámemelés és a katonai terhek veszedelmétől megőrizte a nemzetet. S a függetlenségi pártot nem rontotta meg a koalíció, nem vakította el a hatalom. Mikor közeledett a bankszerződés lejárta, hiven programmjához s a nemzetnek tett ígéretéhez, követelte az önálló bankot, mint a gazdasági önállóság első lépesét. Hiába kínálták a hatalmat cserébe az önálló bank elejtéséért, nem telt úgy, mint a hatalomban elődje a szabadelvű párt, hanem a hatalmat dobta oda, hogy programm jáért harcolhasson. Jött a mérkőzés, a választási küzdelem. A nemzet gyenge volt elkábult, behódolt. S ma, az első évtized végén, ott állunk, hogy semmi, abszolúte semmi nem teljesedik abból, ami tiz éven át küzdelemre hevitette ezt a nemzetet, ellenben vállaljuk mindazt a terhet, ami ellen tiz évig a kétségbeesés elszántságával védeke zeit az ország. Semmit se kap a nemzet abból, amire vágyott, még azt a parányi kis készfizetést se, amit olyan öblös hangon s olyan feltétlen bizonyossággal ígért be Tisza István. Ami azonban pillanatra se feszélyezi a kiváló nagyhangú kortest abban, hogy most már ne is ismerje a szegény készfizetést, ellenben amilyen öblös hangon akkor a készfizetést követelte, most épp olyan keményen követelje a létszámemelést. Akkor a nemzet szavazatára volt szüksége, hát olyat követelt, ami a nemzetnek tetszik, most a bécsi udvar szavazatára van nagy szüksége, hát követeli azt, ami Bées- nek kedves. Csakhogy, sajnos, a nemzetnek adott szavát nem váltotta be, a Bécsnek telt Ígéretét azonban nagyon is be akarja váltani. íme: ez az eredménye a nem zet tízesztendős küzdelmének. Az utolsó betűig teljesedik minden, amit Bécs tiz évvel ezelőtt követelt tőlünk s ami ellen tiz esztendeig küzdöttünk. Abból pedig, a mit a nemzet akart, amiért a nemzet egy évtizeden át harcot vivőit, egy hajszálnyi sem teljesedik. Az évtizedes erőfeszítés eredménye a nemzeti ügy teljes veresége s Bécs tökéletes diadala. Soha még ennek a nemzetnek semmiféle küzdelme ilyen nyomorultul, ilyen szégyenletesen nem végződött. Ha legalább fegyver rel vertek volna le, börtönnel, vérpaddal némitottak volna el, ha legalább az ellenség túlnyomó ereje, idegen hatalom beavatkozása tört volna le bennünket, mint a múlt századokban — nem lenne olyan lealázó a vereség. De ide küldenek egy bécsi ügynököt egy néhány millióval, egynéhány hordó pálinkával s a magyar nemzet kardcsapás nélkül, engedelmesen a lábai elé fekszik. Nincsenek már vágyai, törekvései lemond mindenről, amiért éveken át harcolt, s vállal minden terhet, j ami ellen kétségbeesetten védekezett. Nem az ellenség ereje buktatta el a nemzeti törekvéseket, hanem a magunk gyengesége, hitványsága. Az utolsó tüzpróbát, amelyből már a diadal fakadt volna, nem állta ki a nemzet. Csak ezen az egy választáson kellett volna még kitartania s biztosan eléri a célját. Nem tartott ki. Behódolt megadta magát kényrekegyre. Úgy is bánik vele Ausztria, mint bosszúálló győztes az elbukott ellenféllel. Keserű, kiábrándító tanulságokat hozott az első évtized vége. Ez az évtized a maga hatalmas eget ostromló nekilendülésével a maga szégyenletes bukásával — örök történelmi példája lesz a magyar nemzet gyengességének, semmiben ki nem tartó csügge- tegségének. Ennek az évtizednek a lelki tanulságai megértetik velünk, hogy miért nem tudott négyszáz esztendő óta szabaddá lenni ez a hirtelen fellobbanás és teljes elernyedés végletei közt vergődő szerencsétlen nemzet. Lehet e ilyen nemzettel küzdelembe menni? Lehet-e ilyen nemzetnek joga és reménye felszabadulásra, fejlődésre, boldogulásra? Nem kell-e az események szemlélőjének ilyen tanulságok után kétségbeesnie — ennek a nemzetnek jövője felett ? Számithat-e jobb jövőre olyan nemzet, amely létérdekeiről, törekvéseiről ilyen könnyen, egyik napról a másikra le tud mondani ? Avagy nem ez a nemzet választott e 1906 ban teljesen tiszta választáson nagy függetlenségi többséget? Nem irt e föl ötvenkét magyar vármegye az önálló bank mellett? 1910-ben pedig nem kellett már a nemzetnek függetlenség, nem kellett önálló bank s »lelkesedve« sietett {elfogadni Bécs összes megalázó föltételeit. Mennyi duzzadó nemzeti tetterővel, ébredő öntudattal, büszke reménységgel indultunk neki a XX. század első tizedének ! Milyen fásultan, szürke reménytelenséggel, mindenbe belenyugvó letargiával kezdjük a második évtizedet! Az emberiségnek (szárnyai nőttek az első évtizedben : megtanult repülni. Nekünk letörtek a szárnyaink, csak fa földön ' csúszást értjük immár. A LEGÚJABB DIVATU KALAPOK Infoig, Borsalino és Pichler-gyártmány, valamint fiú kalapok nagy választékban kaphatók nridivat üzletében Sátöraljaiijlielyben Különlegességek: Nyakkendők és fehérnemüekben. Angol szabású őszí kabátok mértékszerint k«Rggl szitvejutányos arakban. ■■■■ Lapunk mai szma G oldal,
