Felsőmagyarországi Hirlap, 1910. július-december (13. évfolyam, 52-103. szám)

1910-12-31 / 103. szám

Tizenharmadik évfolyam 103. szám. Sátoraljaújhely, 1910. Szombat, december 31 Megjelen minden szerdán és szombaton este. Kéziratokat vissza nem adunk. Szerkesztőség : Kazinczy-utcza 2. Kiadóhivatal: Landesmann Miksa és Társánál. POLITIKAI UJSaG. LAPVEZÉR: MATOLAI ETELE. Előfizetési ár: POLITIKAI FŐMUNKATÁRS: Egész évre 10 korona, félévre 5 korona. Negyed Dr. BÚZA BARNA. évre 2 korona 50 fiilér Egyes szám ára 10 fillér Hirdetéseket a legjutányosabb árban közlünk Az évtized határán. Irta. Búza Barna. Ezzel az esztendővel lezáródik a XX. század első évtizede. Ke­serves, megalázó tanulságokkal teljes évtized, a magyar nemzet számára. — Gyönyörűen induló, szégyenteljesen végződő évtized, amelynek csúf befejezéséről pirulva fog írni a történelem. Kezdődött a nemzeti vérkerin­gés erősebb lüktetésével, a nem­zeti érzés sokat ígérő lelpezsdü- lésével. A hosszú hatvanhetes uralom lelketlen sivárságát meg­unta már a nemzet. Vágyai támad­tak haladás, boldogulás után. Szűknek és lealázónak érezte már jövő lejlődése számára a 67-es kiegyezés kicsinyes kereteit. A nemzeti életösztön minden irány­ban feszileni kezdte ezeket a ke­reteket. A Tisza Kálmán féle el­fogult, önző, rideg párturalom mindent leigázó nyomása enyhülni kezdett. Szabadabb levegő áram­lott mindenfelé az országban. A nemzet ébredő öntudata a hatvanhetes rendszer két főbás tyáját kezdte erősebben ostro­molni : a közös hadsereget s a gazdasági közösséget. Az egyik ellen a nemzeti önérzet vitte harcba a magyarságot, a másik ellen a közös vámterületnek s a közös banknak egyre érzékenyeb­ben jelentkező káros gazdasági hatásai. A küzdelmet a hadvezetőség túlzott katonai követelései idéz­ték fel. Előállottak a létszameme léssel, a katonai költségek na- gyobbmérvü növelésével. Éppen a század kezdetén. Az ország úgy védekezett ezek ellen, mint va lami nemzeti szerencsétlenség el­len. Erezte mindenki, hogy a gazdasági közösség okozta rossz anyagi helyzet mellett végzetes csapás lenne a nemzetre ez az újabb roppant megterheltél és. Aztán a létszámemeléssel szembe állította a nemzeti önérzet a ma­gyar vezényszó követelését. A le­járó gazdasági szerződések pedig telszinre hozták a gazdasági ön­állóságra való öntudatos törek­vést. Ezek a törekvések átjárták és megmozgatták a nemzet minden rétegét. Százával vonultak az or szágházba népes küldöttségek, tiltakozni a létszámemelés ellen s kérni a magyar vezényszót. — Alig van városa s vármegyéje az országnak, amely a magyar ve­zényszó, az önálló vámterület, az önálló bank mellett fel ne irt volna az országgyűléshez. Minden téren érezhető volt a nemzeti öntudat hatalmas fellob- banása. (Bizony csak „lobbanás“ volt !) Másfélszázados hallgatás után megszólalt újra a tárogató. Vele életre keltek a szivekbe mar­koló, vért forraló kuruc nóták. Mintha a Rákóczi-korszak annyit üldözött lelke szállt volna közénk. Dankó Pista, Fráter Lóránd dalai hódítva j rták be az országot. Magyar lélekhez szóló színdara­bok : »Ocskay brigadéros«. »A bor«, »János vitéz«, egymásután arattak fényes diadalokat. Minden azt mutatta, hogy a magyar nem­zeti érzésnek nagyszerű rene­szánsza kezdődik. Tisza István az ő közismert el- vakultságával s erőszakosságával megpróbálta útját állani a nem­zeti áramlatnak. A katonai ter­hek eHen védekező ellenzék letö résére felvette a házszabályrevi- ziót. Belebukott. Az egyre nőve kedő nemzeti felbuzdulás elseperte Jött a nemzeti ellenállás nagy küzdelme. Már úgy éreztük, hogy nagy történeti idők forgatagába jutottunk. Következett a koaliciós kormányzat. Mámoros örömmel fogadta a nemzet. Most mar min­denki hitte, hogy uj korszak kez­dődik, hogy indulunk előre, a füg­getlenség felé. Azt hittük akkor, 1906-ban, hogy emelkedni kezdünk a csilla gpk felé, a nemzeti ideálok bű­vös közelébe. Es ide jutottunk. A koaliciós időszak sok kiáb­rándulást hozott. De nem adjtt fel semmi nemzeti törekvést s a létszámemelés és a katonai terhek veszedelmétől megőrizte a nemze­tet. S a függetlenségi pártot nem rontotta meg a koalíció, nem va­kította el a hatalom. Mikor kö­zeledett a bankszerződés lejárta, hiven programmjához s a nemzet­nek tett ígéretéhez, követelte az önálló bankot, mint a gazdasági önállóság első lépesét. Hiába kí­nálták a hatalmat cserébe az ön­álló bank elejtéséért, nem telt úgy, mint a hatalomban elődje a szabadelvű párt, hanem a hatal­mat dobta oda, hogy programm jáért harcolhasson. Jött a mérkőzés, a választási küzdelem. A nemzet gyenge volt elkábult, behódolt. S ma, az első évtized végén, ott állunk, hogy semmi, abszolúte semmi nem tel­jesedik abból, ami tiz éven át küzdelemre hevitette ezt a nem­zetet, ellenben vállaljuk mindazt a terhet, ami ellen tiz évig a két­ségbeesés elszántságával védeke zeit az ország. Semmit se kap a nemzet abból, amire vágyott, még azt a parányi kis készfizetést se, amit olyan öblös hangon s olyan feltétlen bizonyossággal ígért be Tisza István. Ami azonban pilla­natra se feszélyezi a kiváló nagy­hangú kortest abban, hogy most már ne is ismerje a szegény kész­fizetést, ellenben amilyen öblös hangon akkor a készfizetést kö­vetelte, most épp olyan kemé­nyen követelje a létszámemelést. Akkor a nemzet szavazatára volt szüksége, hát olyat követelt, ami a nemzetnek tetszik, most a bécsi udvar szavazatára van nagy szük­sége, hát követeli azt, ami Bées- nek kedves. Csakhogy, sajnos, a nemzetnek adott szavát nem vál­totta be, a Bécsnek telt Ígéretét azonban nagyon is be akarja váltani. íme: ez az eredménye a nem zet tízesztendős küzdelmének. Az utolsó betűig teljesedik minden, amit Bécs tiz évvel ezelőtt köve­telt tőlünk s ami ellen tiz eszten­deig küzdöttünk. Abból pedig, a mit a nemzet akart, amiért a nem­zet egy évtizeden át harcot vi­vőit, egy hajszálnyi sem teljesedik. Az évtizedes erőfeszítés ered­ménye a nemzeti ügy teljes ve­resége s Bécs tökéletes diadala. Soha még ennek a nemzetnek semmiféle küzdelme ilyen nyomo­rultul, ilyen szégyenletesen nem végződött. Ha legalább fegyver rel vertek volna le, börtönnel, vérpaddal némitottak volna el, ha legalább az ellenség túlnyomó ereje, idegen hatalom beavatko­zása tört volna le bennünket, mint a múlt századokban — nem lenne olyan lealázó a vereség. De ide küldenek egy bécsi ügy­nököt egy néhány millióval, egy­néhány hordó pálinkával s a ma­gyar nemzet kardcsapás nélkül, engedelmesen a lábai elé fekszik. Nincsenek már vágyai, törekvései lemond mindenről, amiért éveken át harcolt, s vállal minden terhet, j ami ellen kétségbeesetten véde­kezett. Nem az ellenség ereje buktatta el a nemzeti törekvéseket, hanem a magunk gyengesége, hitvány­sága. Az utolsó tüzpróbát, amely­ből már a diadal fakadt volna, nem állta ki a nemzet. Csak ezen az egy választáson kellett volna még kitartania s biztosan eléri a célját. Nem tartott ki. Behódolt megadta magát kényrekegyre. Úgy is bánik vele Ausztria, mint bosszúálló győztes az elbukott ellenféllel. Keserű, kiábrándító tanulságo­kat hozott az első évtized vége. Ez az évtized a maga hatalmas eget ostromló nekilendülésével a maga szégyenletes bukásával — örök történelmi példája lesz a magyar nemzet gyengességének, semmiben ki nem tartó csügge- tegségének. Ennek az évtizednek a lelki tanulságai megértetik ve­lünk, hogy miért nem tudott négyszáz esztendő óta szabaddá lenni ez a hirtelen fellobbanás és teljes elernyedés végletei közt vergődő szerencsétlen nemzet. Lehet e ilyen nemzettel küzde­lembe menni? Lehet-e ilyen nem­zetnek joga és reménye felszaba­dulásra, fejlődésre, boldogulásra? Nem kell-e az események szem­lélőjének ilyen tanulságok után kétségbeesnie — ennek a nem­zetnek jövője felett ? Számithat-e jobb jövőre olyan nemzet, amely létérdekeiről, törekvéseiről ilyen könnyen, egyik napról a másikra le tud mondani ? Avagy nem ez a nemzet vá­lasztott e 1906 ban teljesen tiszta választáson nagy függetlenségi többséget? Nem irt e föl ötvenkét magyar vármegye az önálló bank mellett? 1910-ben pedig nem kel­lett már a nemzetnek független­ség, nem kellett önálló bank s »lelkesedve« sietett {elfogadni Bécs összes megalázó föltételeit. Mennyi duzzadó nemzeti tett­erővel, ébredő öntudattal, büszke reménységgel indultunk neki a XX. század első tizedének ! Mi­lyen fásultan, szürke reményte­lenséggel, mindenbe belenyugvó letargiával kezdjük a második év­tizedet! Az emberiségnek (szár­nyai nőttek az első évtizedben : megtanult repülni. Nekünk letör­tek a szárnyaink, csak fa földön ' csúszást értjük immár. A LEGÚJABB DIVATU KALAPOK Infoig, Borsalino és Pichler-gyártmány, valamint fiú kalapok nagy választékban kaphatók nridivat üzletében Sátöraljaiijlielyben Különlegességek: Nyakkendők és fehérnemüekben. Angol szabású őszí kabátok mértékszerint k«­Rggl szitvejutányos arakban. ■■■■ Lapunk mai szma G oldal,

Next

/
Oldalképek
Tartalom