Felsőmagyarországi Hirlap, 1910. július-december (13. évfolyam, 52-103. szám)
1910-12-31 / 103. szám
103 szám (2) FELSOMAGYARORSZÁGI HIRL \? Szombat december 31 Ej, voltunk már rosszabul is ! Nem arra valók a tanulságok, hogy kétségbeessünk, hanem, — hogy okuljunk ^rajtuk. Nekünk a Desiax mondását kell követnünk : „Az ütközet elveszett? Sebaj ! Nyerhetünk még ma egyet!“ Az első évtized harca elveszett, — kez- dó'dnek ujult erővel, ujult bizalommal a második évtized küzdelmei. S megújulnak a küzdelmek mindaddig, mig a diadal évtizede el nem következik. A közönséghez. Hosszú, nehéz küzdelmekben eltöltött tizennegyedik esztendő' küszöbén szólunk ismét a közönséghez. Tizenhárom esztendeje annak, hogy ez az újság először jelent meg a közönség előtt, tizenhárom éve annak, hogy előszér keltünk védelmére az ország e város és vármegye érdekeinek. Nehéz, szomorúan súlyos időkben indult e lap útjára. Amikor a régi korrupt rendszer minden erejével ráfe- küdt az egész országra és különösen erre a vármegyére, amikor a főispáni — akkor még mindenható — hatalom elfojtott minden szabad gondolkozást, amikor csak egy kötelességük volt az embereknek megyében : tűrni és szenvedni, akkor bontottunk mi lobogót, ,hogy hirdessük, a szabadság, a közéleti tisztaság eszméit, győzelemre segítsük azokat a szent elveket, melyek ebben az egy névben összpontosulnak: Kossuth Lajos. Kemény, súlyos küzdelmeket kellett vívnunk ezekért az elvekért nehéz megpróbáltatásokban volt részünk. A hatalom minden erejével, ravasz taktikáival kellett szembe szállnunk és volt részünk üldöztetésben is nem egyszer. De az igazság győzelmes- kedett. Szívós ellenállásunkon megtört a hatalmasok minden erőszaka, minden ravasz fondorlata és a Felsőmagyarországi Hírlap mai is ott áll sziklaszi- lárdan Kossuth Lajos elvei melKlárika mint írónő. A reggeli kávét kiszürcsölték és a fiatal kívánatosán szép háziasz- szony a hagyományos szokás szerint karikára fűzött kulcsokat csörgetve, elhagyta a szobát, hogy napi dolgai után lásson. Mandula Flórián, a kéthónapos férj, indulatosan vágja magát a páni lag sarkába. Az ártatlan bútordarab fájdalmasat nyekken az erőszakos lökés alatt, de mit törődik most azzal Flórián ur, akinek szivében mélyen szántó keserűség költözött. Vó szes ráncok ülnek ki homlokára s indulatos szavakat dobál a nagy némaságba. — Hiszen jól tudja Klárika, milyen szívesen trécselem el vele reggeli után azt a rövid félórát, amely hivatalos óráim megkezdése előtt rendelkezésemre áll . . . Eddig benn is maradt velem a szobában, mig el nem mentem s mondhatom, egész napomnak úgyszólván ez volt a legkellemesebb félórája . . . Egy idő óta azonban, nem tudom miért, mindez megváltozott, Rágyújtott egy pipára s megkísérelte másfelé terelni a gondolatait. Belebámult a sürü füstgomolyba de hiába, egyszer csak azon vette raaf ;át észre, hogy megint csak a fe- eségéro gondol. lett, lobogtatva Magyarország függetlenségének szüztiszta lobogóját. Végigharcoltunk sok küzdelmet és első helyen álltunk abban a nagy harcban is, mely az elmúlt év derekán folyt az ország gazdasági függetlenségéért és amelyben, hogy nem arathattunk diadalt, nem a mi igyekvé- sünkön, nem a mi munkásságunkon mullott. A pénz, a pálinka erősebbnek, hatalmasabbnak bizonyult a mi becsületes fegyvereinknél. Ámde ez nem csüggeszt minket, a most folyó harcokban is ki kívánjuk venni részünket és bármily elkeseredett legyen is a küzdelem, minket ismét a harcosok táborának első soraiban fog találni e lap olvasóközönsége. A városi politikában is kivettük részünket. Két kézzel hadakoztunk e város boldogulásáért és kíméletlenül szálltunk szembe mindazokkal, akik a közélet küzdelmeiben a közérdeken kívül egyéb célokat is kívántak szolgálni. A város, a polgárság érdekét tartottuk szem előtt állandóan fenállásunk óta és nem mulasztottak el az alkalmat soha, amikor ez irányban dolgozni alkalmunk kínálkozott. De társadalmi téren is mindig ott voltunk, ahol munkálkodni kellett. A leglelkesebben támogattunk minden oly intézményt, mely vármegyénk és városunk társadalmi eletét előbbre vinni igyekezett és kérlelhetetlen harcot folytattunk azok ellen, akik a közbékét, a társadalmi együttérzést megbontani csak meg is kísérelték. És ezen az alapon kívánunk megmaradni ma is. A Felsőmagyarországi Hírlap ma is független minden párttól. A színtiszta igazság az, mely minden sorában megnyilatkozik és egyedül az ország, e vármegye és város érdekei azok, melyekért küzdeni kiván a jövőben is. Kossuth Lajos eszméit irtuk zászlónkra akkor, mikor e lapot előDe hát mi is változtathatta meg ennyire az ő kis feleségét ? . . , Azt éreznie kellett Flórián urnák hogy valami mint egy kínai fal’ közéjük emelkedett. . . nyilvánvalói hogy felesége gondolatait más valami bilincseli le . . . folytonos szórakozottsága, álmodozása mind nagyon gyanús . . . Eh 1 de mit kínozza magát haszontalan töprengéssel, ami semmire sem vezet. Az idő jó felfedező s ő iparkodni fog az időnek segítségére ienni, ebben a felette fontos munkábau. Felöltötte köpenyegét s elindult a hivatalba. Előbb beszólt a konyhába: — Isten veled Klárikám. Neked bizonyára sok dolgod van ? — Oh dehogy — hangzott a kedvesen csicsergő válasz — éppenség gél semmi dolgom nincs. Megcsókolták egymást rendes szokás szerint s Flórián ur bosszúsan lejtett tova. Telve keserűséggel dür- mögte : — Még csak mentegetődzni sem tartotta érdemesnek . . . # A reggeli pipa nem ízlett Flórián urnák. Nem az asszony töltötte, mint ahogy eddig szokásban volt. Betért hát a kis szatócsboltba, ahol cipő pertlitől kezdve dohányig minden kapható volt és néhány szivart választott ki. A vézna sovány boltosnól szőr útnak indítottuk és a Kossuth Lajos szent eszméi azok, melyeknek jegyében további küzdelmeinket megvívni akarjuk. Magyarország gazdasági és politikai függetlenségéért harcoltunk eddig és ennek eléréséért fogunk küzdeni továbbra is minden erőnkből. De ebben a nehéz harcban feltétlenül szükségünk ván a mi hazafiasán érző közönségünk támogatására. Szükségünk van, hogy továbbra is hü segítőtársat találjunk a közönségben, hogy továbbra is azzal a szeretettel támogassanak küzdelmeinkben, amilyennel azt eddig tették. Hisz- szük, hogy igy lesz és ebben a reményben indulunk neki a tizennegyedik esztendőnek, hogy folytassuk azt a harcot, amelynek végeredménye csak egy lehet : a szabad önálló Magyar- ország. A Felsőmagyarországi Hírlap szerkesztősége. Borközraktár. A tokaji borok értékesítésének nehéz kérdése még mindig megoldatlan. Újabban egyre erősebben nyomul előtérbe a borközraktár eszméje. Serényi miniszter is ezt jelölte meg a megoldás helyes módja gyanánt. Ép azért nem tartjuk érdektelennek közölni azt a memorandumot s tervezetet, amelyet még 1909. nyarán Búza Barna dolgozott ki egy Ujhelyben felállítandó borközraktárról. Búzának Darányi földmivelési miniszter meg is Ígérte rá akkor a memorandumban jelzett államsegélyt s hozzájárulást s még 1909-ben felállítható lett volna a közraktár, de Meczner Gyula főispán a gazdasági egyesület szőlészeti szakosztályában ellene szólt s leszavaztatta. O ugyanis csak azt a sárospataki szövetkezeti tervet akarta tovább torszirozni, amelyhez 300000 korona segélyt kértek s amelynek ő lett volna az elnöke, amiről meg Darányi hallani se akart. egy Írott papírdarabot vett elő belegöngyöli a szivarokat lehetőleg bájos mosollyal nyújtotta át a rnoró* * zus Flóriánnak. Flórián, merő szórakozottságból vizsgálta a kezébe nyomott csomagot. Hirtelen elsápadt, majd rákvö- rössó vált s villogó szemekkel bámulta a csomagoló papíron látható Írást. Aztán rohant ki a boltból köszönés nélkül. Az utcán mohó sietséggel hányta ki a szivarokat s olvasni kezdte az összegyűrt papírlapon levő Írást: . . . „Mily kimondhatatlan boldogság volt az kedvesem, téged viszontlátni oly hosszú válás után. Most tudom csak, ki voltál nekem. Bár sohasem fordultam volna el tőled, de a megbánás most már késő. A szerencsétlen frigy, melyet kényszerből kötöttem meggondolatlanul sajnos, felbonthatatlan. Szenvedek, hidd el, kimondhatatlanul szenvedek. A felindulástól reszketve vágta zsebébe Flórián az átkos papirsze- letet. Jóságos ég! Hiszen ez Klárika Írása! . . . Neje szerelmes szavakat intéz máshoz ! De kihez! . . . Valakihez, akit már régen nem látott s akit egész leikéből imád! ... Ez hát a talány megfejtése. Most már érti neje szórakozottságának az okát, újból tudja magyarázni hidegségét. így hiúsult meg a borközraktár eszméje s igy nem tettünk azóta egy lépést sem előre. A borközraktár kidolgozott tervét itt közöljük : A tokaji bor értékesítési kérdései felől tanácskozván, igyekeztünk olyan megoldást találni, amely a lehető legcsekélyebb tőkebefektetés mellett segít borértékesítésünk bajain. A megoldásnak tapasztalatokon nyugvó nézetünk szerint a következőkre kell kiterjedni. 1. lehetővé tenni, hogy a bortermelők bora már a szürettől fogva egész eladásáig szakszerű kezelésben részesüljön, hogy igy a termelők jól kezelt s lehetőleg már érett bort adhassanak el a kereskedőknek s fogyasztóknak. 2. felmenteni a bortermelőt azon kényszer alól, hogy már szüretkor kénytelen legyen borát adósságok, kamatok a jövő évi munka költségei miatt potom áron eladni, vagyis tisztességes kölcsön lehetőségének megteremtésével módot adni a termelőnek arra, hogy borát addig tarthassa, amig a piacra való érettséget s ezzel a megfelelő árat eléri. 3. teljes és feltétlen biztonságot nyújtani minden vevőnek a borok tiszta, valódi és kifogástalanul kezelt volta tekintetében. 4. minden kereskedő és fogyasztó számára feltétlenül megbízható hiteles helyeket létesíteni, ahová tokaji borokért teljes megnyugvással fordulhatnak s ahol ilyen borokat állandóan nagy választékban készletben talá hatnak. Ezeknek a négy pontban összefoglak céloknak az elérésével azt hisszük teljesen meg lesz oldva a tokaji borok értékesítésének oly régóta vajúdó kérdése. Ezeket a célokat pedig mind elérhetőnek véljük egy Tokaj hegyaljai borközraktár létesítése által. A tervezett közraktár célja, berendezése, eszközei teljesen megismerhetők az ide tisztelettel mellékelt vázlatos tervezetből. E szerint a közraktárt a Zeraplén- vármegyei gazdasági egyesület szőlészeti és borászati szakosztálya állítaná, hogy igy a vállalatnak részben hatósági jellege is bizonyos garanciát nyújtson, bár a garancia leg főképpen abban lenne, hogy a közraktár állandóan a nagyméltóságu fö dmivelési kormány felügyelete s ellenőrzése alatt állana. A közraktárba a borok minden kedvezés teljes kizárásával, szigorúan a minőség és jelentkezés szerinti sorrendben vétetnének fel, tehát a közraktár semmi esetre sem Újból kivette e rettenetes papírlapot. Simára vasalta a tenyerével s elmerengett. — Hogyan kerülhetett ez a szerencsétlen levél a szatócsboltba ? Úgy lesz, igen bizonyosan úgy lesz, hogy az a valaki, akinek szól, vé- letlenségből elszórta. * Nehéz órái voltak Flórián urnák az irodában. Alig várta » delet,"úgy robogott be a lakásba, mint a gyorsvonat. Az arca fehér volt mint a kréta. — Az Istenért édes mi bajod? — sikoltott rémülten a kis felesége. Oiyan őszinte, igaz aggodalom érzett ki a hangjából, hogy Flórián megdöbbenve emelte fel fejét, kémlő tekintete bosszúsan vizsgálta az asz- szonyk,a arcát. — Oh szent Isten, — sopánkodott az asszonyka. Szegény férjecs- kém. Azonnal orvosért küldök. Nem szükséges — felelt zordonan Flórián — rajtam orvos nem segít. — Hát mi bajod édesem, szólj, hadd segítsek, de én nem tudlak igy látni. Most már nem tudott magán uralkodni Flórián ur. Úgy bömbölt, mint az orkán ? — Micsoda ? Még te kértezed ? Az ártatlanság leple alá akarsz bújni, te, te, te hűtlen céda teremtés í Felelj, mit tettél a hátam mögött ?
