Felsőmagyarországi Hirlap, 1910. július-december (13. évfolyam, 52-103. szám)
1910-09-03 / 70. szám
70. szám (3) F.ELSÖMAGY ARORSZÁGI HÍRLAP Szombat, szeptember 3. még, holott a dolgok rendje szerint ennek szeptember elsejéig már mind szépen el kellene intézve lennie. Honnan fedezzék u. i. az illető felekezeti iskolafentartó hitközségek a hiányzó rendes költségeket, amiket eddig tandíjbevételből fedezhettek csupán ? így mindjárt a tanítói fizetést. A tanítók fizetése már szeptemberben esedékes, csakúgy mint máskor. Honnan szedjék elő ez ösz- szegeket ki tudja még hány hónapon keresztül? Mert a tanítót természetesen fizetni kell, akárhonnan szerzik is az arra való költséget. A tanító és családja nem érezheti meg, hogy az állam idejekorán nem intézkedett. Az iskolafentartó hatóság jobban elbírja ennek kellemetlenségeit, mint az egyes tanítók. Nem is akarjuk hinni, hogy akadjon intelligens iskolafentartó, mely a tanítót akarná várakoztatni a fizetésre azon a címen, hogy nem lévén tandíjbevétel, a tanító fizetésére nincs fedezet. Erre egyébként joga sincs az iskolafentartónak. O tartozik a tanító járandóságait pontosan kiszolgáltatni bármely körülmények közt is. Az igaz, hogy a tanítók maguk fájlalják legjobban, hogy iskolafentartó hatóságaik saját hibájukon kívül ily kényelmetlen és kellemetlen helyzetbe jutottak a kormány kése- delmező halogatása folytán. De mi célja lehet a kormánynak ezzel a halogatással ? Talán nem akarná a törvényt végrehajtatni? Ezt lehetetlen nem akarnia, mert ez alkotmányos kötelessége. A törvény törvény akkor is, ha azt véletlenül a koalíció alkotta. De még biztos tudomásunk van róla, hogy igenis végre akarja hajtatni. Ebbéli szándékát egy tanitóegyesiileti küldöttség előtt még e tavaszon ki is fejezte a közoktatásügyi miniszter. Miért hát a halogatás? Az általános zavarban és bizonytalanságban éppen kapóra jön az »Egyenlőség« cimü, jól szerkesztett fővárosi hetilap legutóbbi számának illetékes helyről nyert az az információja, mely a kormány szándékaiba némileg bevilágít s melyet tájékozódás szempontjából jónak látunk közreadni. E közlemény szerint a népoktatás ingyenességét biztositó törvény végrehajtására vonatkozó utasítások a beiratások megkezdése előtt nem fognak megjelenni. A legjobb esetben is csak a beiratások befejeztével, szeptember közepén kerülnek kiadásra. Mivel utasítás nélkül a törvényt kényszerítő erővel végrehajtani nem lehet, helyt álló az a nézet, hogy az iskolafentartó hitközségek fentarthatják a status- quot, tehát a végrehajtási utasítás megjelenése előtt tandijat, úgy mint eddig, szedhetnek. (? Szerk.) Megtorló intézkedés ebből nem következhetik. Az utasítás külön intézkedéssel enyhíteni fogja a törvény strict rendelkezését, mely oda céloz, hogy megkönnyítse amaz iskolák helyzetét, amelyek eddig is főképpen tandíjakból tartották fenn magukat. Oly megállapodás jüt létre a minisztériumban, hogy azok az iskolák, amelyek a kormány által fejenkint nyújtható kárpótlásnál a tanulók után nagyobb tandijat szedtek, a fejenként 15 koronát meghaladó tandijrész szedésére miniszteri engedélyt kaphatnak, ha azt kérelmezik s az illetékes közigazgatási bizottság ajánlja. Eddig a „Egyenlőség“ értesülése. Bizonyos, hogy az abban foglaltak nagyon kedvezőek az egyes iskola- fentartókra. Még bizonyosabb azonban, hogy fent már kifejtett nóze tünk szerint el nem ismerhetjük, hogy az utasítások hiánya egy szentesített törvény végrehajtásának útját állhatná. Az meg, hogy bármi okból és bármily mértékben is megengedtessék ezentúl is a tanitásdij szedése a népiskolában, egyenes ellentétben áll a törvény szellemével, intencióival és betűjével is. Azt, hogy a kormány módot találjon arra, ha másként nem lehet, pótló törvény benyújtásával, hogy maga az allam minden iskohi- fentartót a legutolsó fillérig kárpótoljon azért a veszteségért, amely őt a tanitásdij szedésének tilalmával érte, a legnagyobb mértékben helyeselni tudjuk ; de hogy a törvény nyílt rendelkezéseinek megkerülésével továbbra is tandijat szedessen, azt viszont a legnagyobb mértékben elítélendőnek tartjnk. Amidőn e sorok napvilágot látnak, minden vonalon életbe lépett már hazánkban az újabb idők legnagyszerűbb törvényhozási intézkedése, a népoktatás ingyenességének társadalmi és közművelődési szempontból egy aránt óriási fontosságuintézménye. Örömmel és lelkesedéssel üdvözöljük ezt az uj korszakot. if / lett a városi er- Um dobol kivágott 111! III szálfák ára ? jtieczner gyula önvédelme. A szálfák dolgával külön kell foglalkoznunk. Mert annak is hosszú védekezést szentel a főispán ur. Pedig azt mi nem is irtuk sose, hogy ő is kapott volna a szálfákból. Mért védi hát magát olyan nagy igyekezettel ? A szálfák dolga ebben áll: A város az ő erdejét hivatalos üzemterv szerint használja. Minden évre meg van állapítva, hogy melyik területet szabad kivágni. Ezek a turnusok. 1904 ben Székely Elek a képviselőtestület tudta és beleegyezése nél kül kérvényt adott be a földmive- lósi miniszterhez, engedje meg, hogy egy 2 és fél holdas területet, amely az üzemterv szerint csak 1910-ben került volna kivágásra s amely csupa 84 éves szál tölgyfákból áll, már 19C4-ben kivághasson soron kívül, mert ezek a fák mind kiválóan alkalmasak épületfának s a város közönségének a megindult nagy építkezésekhez 1904-ben sok épületfára lesz szüksége. A miniszter, az erdészeti albizottság javaslatára (amelynek einöke Meczner Gyula volt) meg is adta az engedélyt s erről Meczner Gyula elnök sajátkezüleg aláirt leiratban értesítette a polgár- mestert. Evdig szólnak az akták. Dehogy kivágták-ó azt az erdőrészt, hogy a kitermelt épületfákat hová tették, hogy azok árát ki vette fel, annak sehol semmi nyoma nincs. A képviselőtestület még júliusban utasította a polgármestert, hogy ebben az ügyben tartson vizsgálatot s tegyen jelentést. Reichard polgár- mesternek azonban mai napig eszébe nem jutott vizsgálatot tartani. Ha a főispán mondja neki, hogy tarkón vizsgálatot, akkor ott hágy ebédet, uzsonnát, nemzeti ünnepet s rohan examinálni szegény Osoltkót, hogy Walther-é Meczner vagy Mecz- ner-é Walther? De ha a képviselőtestület rendel vizsgálatot, arra rá se hederit. Minek is? Hiszen nem a főispán tisztára mosásáról, hanem csak a város több ezer koronás érdekéről van szó ! Megszólal azonban ebben a főispán ur. Es mosakodik. Mintha ebben is volna mosdani valója. Es nagyon szomorúan, nagyon szégyenletesen, nagyon gyengén mosakodik. Még gyengébben, mint a kukuricában. Azt mondja ugyanis: A pénzügyi bizotságban, az 1904. évi zárszámadások felülvizsgálatában Meczner Gyula elnökle alatt részt vettek: dr. Hornyai Béla, dr. Búza Barna és Isépy István p. ü. bizottsági tagok (\. a p. ü. bizottság 1905. dec. 20-iki keletű jegyzőkönyvet.) A számadásból az, hogy az érdekelt szálerdő is ki lett-e használva, egész bizonyossággal ki nem tűnik, sőt annak, hogy épületfák termeltettek volna ki, nyoma egyáltalán nincs. A pénzügyi bizottság csak az eléterjesztett adatokkal foglalkozhatott; ezekkel azonban a legbehatóbban foglalkozott s különösen az erdőkezelésre vonatkozó tételekkel; igy jelesen : jelentésének 9. pontja alatt a 45 és 46. lapon tételenkint fel van sorolva mindennemű kitermelés és pedig úgy a cser, mint a szálerdőre nézve s az állapíttatott meg, hogy mindkettőben csak hasáb- és galyölfa lett termelve és a szálerdőben még külön 21000 darab szőlőkaró lett készítve ami, még 1904. évben eladett. Miután a kezelés bárca-rendszer szerint történt s a bárcakönyvek, valamint a pénztári napló egymást teljesen fedik, az elszámolás helyesnek találtatott, az 50. lapon azonban javaslatba lett hozva, hogy jövőre a kereseti kimutatások helyességét a helyszínen nyert tapasztalatok után vagy a gazdasági tanácsos, vagy a polgármester által kiküldött más tisztviselő igazolja, továbbá kitüntetendő, hogy a vágás mely területen történt s javaslatba hozatott az is, hogy a fuvarozás is kereseti kimutatások mellett eszközöltessék s a dotáltak a részükre kiadott fa átvételét nyugtákkal igazolják. Mindezeket a képviselőtestület elfogadta, különben pedig a zárszámadásokat, jóváhagyta s a felmentést megadta. Ezen adatokból különösen az tetszik ki, hogy a p. ü. bizottság szigorú pontossággal dolgozott s miután ezen bi zottságban oly kiváló helyi nagyság s jeles tag is részt vett, mint Búza Barna, még csak feltételezni sem szabad, hogy minden nem a legnagyobb lelkiismeretességgel vizsgáltatott volna tneg és Búza Barna a zárszámadások jóváhagyását s a felmentés megadását javaslatba hozta volna. S íme most ugyanaz a Búza Barna a nagy Kátói jellem tagadja meg a saját javaslatát és még ő mer támadni. Tehát a számadásokból nem tűnik ki, hogy ez a szálerdő ki lett-é használva. Sőt nyoma sincs annak, hogy épületfák termeltettek. Pedig termeltettek, Ezt ma már tudja és beszéli az egész város. Azt is beszélik, hogy hova vitték őket. (Ne tessék megijedni, nem Hotykára !) De az áruknak nyoma sincs. Azt mondja a főispán ur, hogy ő erről nem tehet. A zárszámadást nem csak ő, de vele együtt Hornyay Béla, Isépy István és Búza Barna is átvizsgálták. Hát ezek mért nem vették észre ? Ők akkor ép olyan hibásak. Es még Búza Barna meri a főispánt támadni! Igenis meri. Teljes joggal. Tisztában van ezzel a főispán ur is, csak úgy tesz, mintha nem értené. Az 1904-ki zárszámadás egész világosan csak a rendes 1904.. évi turnus kivágásáról s eladásáról számol he. Csak ezt vette számon Behyna, csak erről tett jelentést, csak ezt vizsgálta át a pénzügyi bizottság. Hornyay, Isépy és Búza teljes jóhiszeműséggel fogadhatták el ezt a számadást, mert nekik sejtelmük sem volt akkor arról, hogy a polgármester külön kivételes kivágatásra engedélyt kért és kapott. Annál kevésbbó, mert 1904. dec. 20-iki közgyűlésen Nó- raethy Bertalan kérdésére a polgár- mester kijelentette, hogy ilyen kivételes éngedélyt S nem kért és nem kapott, ilyenről ő nem tud semmit. Azt csak nem képzelhették, hogy Székely Elek képes hamis jelentéssel tévedésbe ejteni a képviselőtestületet. Az 1904-ki rendes turnusnak megfelelt a zárszámadás, aztjtehát őkelfogadták. Hogy kivételes kivágatás is volt s hogy igy annak a bevételével is el kell számolni, azt ők nem is álmodták. Erről csak később, pár óv múlva kezdtek suttogni a városban. Egyetlenegy ember van Székely Eleken kívül, aki az aktákból raeg- áliapithatólag kétségtelenül tudott róla, hogy ilyen kivételes épületfa kivágására a polgármester engedélyt kért és kapott. Ez as egy ember Meczner Gyula. Mert az ő elnöklete alatt véleményezte ezt az erdészeti albizottság s az ő neve van aláírva azon az értesítésen, amelyen az engedély megadását tudatják a polgármesterrel. Hát igenis mer támadni Búza Barna és meri megkérdezni Székely Eleket: hol az épületfa ára ? Es meri megkérdezni Méltóságodat: tudta, hogy a polgármester engedélyt kapott kivételes épületfa kitermelésre s látta, hogy a zárszá. madásban csak a rendes évi vágatás van elszámolva, — mórt nem kérte számon, hogy mi történt a kivételes engedély alapján kitermelt épületfával ? Mórt nem követelte, hogy ennek a vételáráról is számoljanak? Es mikor később, már főispán korában, figyelmeztették, hogy vizsgálja csak meg azoknak az 1904-ben készített gerendáknak az ügyét, mórt felelte azt, hogy ez az ügy teljesen rendben van? Talán jó lenne, ha a pénzügyi bizottság határozatainak ismertetése helyett ezekre felelne Méltóságod ? Mert itt van a hiba, nem a botfában. Ott legfeljebb az a hiba lei.et, hogy még egy pár botot kellett volna kivágui a városi vagyon hüt- jen kezelői számára. — szeptember 3. Dókus Gyula ünneplése. A sátoraljaújhelyi statusquo izr. hitközség képviseletében Lőwy Adolf h. elnök, Sátoraljaújhely látványossága! Megnyílt az „EL1TE*‘ fényképészeti és festészeti műterem. Olcsó árak I Sátoraljaújhely Petőfi-utca 14. (saját ház) Művészi kivitel *
