Felsőmagyarországi Hirlap, 1910. július-december (13. évfolyam, 52-103. szám)
1910-09-03 / 70. szám
7Ö. saám (2) FELSŐMAGYARORSZÁGI HÍRLAP Szombat ,szeptember 3. denkinek, aki rászorul. Első sorban persze a kukuricára szoruló hotykai és bogdányi földesuraknak. Még azt is felhozza védelmére ő méltósága, hogy Pataky Miklós se úgy hirdette ki, (ki se hirdette !) hogy »ínségesek jelentkezzenek“, hanem hogy >a város közönsége jelentse be vetőmag-szükségletét*. (Elég disznóság, hogy igy hirdették s hogy ezt is eldugták a drótostáblára. Most plakátokon hirdetik a kukuricát. Akkor nem tudták?) Tehát nem is ínséges kukurica volt az a kukurica. Ezt állapítja meg az iratokból a főispán ur. Ej, ej főispán ur, hát olyan okos ember létére nem lát tovább az orránál ? Tessék csak felállni azokról az iratokról és jól beléjük nézni. Ott van még ma is vagy húsz nyomtatott blanketta azokból a kötelezvényekből, amiket a miniszter azért küldött le, hogy az egyes terményekről azt írja alá a polgármester s amikből a polgármester természetesen megfe- felelő példányokat alá is irt és felterjesztette a miniszterhez. Tessék csak elolvasni annak a kötelezvénynek az 1 pontját. így szól: 1. Kötelezi magát a polgár- mester, hogy a terményeket csakis a valóban szűkölködő kisgazdák közt és a valódi szükséglet mérvéhez képest fogja kiosztani. Erre a kötelezvényre kapta a polgármester a kukuricát. No, hát nem ínséges segélyezés volt? Lássa főispán ur, minek fog- bele ilyen dolgok bizonyításába, amikbe beletörik a bicskája ? Hisz ön úgyse vett kukuricát, Walter vett, önnek semmi köze a dologhoz, mért akarja hát mégis erőnek erejével bizonyítani, hogy az nem Ínséges kukurica volt? Evvel aztán felsül és az csak önnek árt. Vili. Nem az após vett, a vő vett. Szóval az igen furcsán állapította meg Reichard, hogy a kukurica nem volt Ínséges kukurica. De megállapított ő egyebet is. Hogy nem Meczner Gyula vette a kukuricát. Nem bizony. Hanem a veje, Walther László Es csak valami rettenetes gonosz összejátszása folytán a vélet- lenségeknek történt, hogy Meczner Gyula nevét irta be Csoltkó a lisztába. Ebből látható, hogy a legerényesebb emberrel is milyen furcsa játékot üz néha a véletlenség s milyen gonosz bűnök gyanújába sodorja. íme: 1. Véletlenül van Meczner Gyulának Ujhelyben egy Veresharaszt nevű birtoka. 2. Véletlenül ez a telekkönyvben Meczner Gyula nevén áll. 3. Véletlenül ennek az adóját is Meczner Gyula fizeti. 4 Véletlenül azonban ezt Meczner Gyula Walther Lászlónak adta át használatra s ő is használta. 5. Véletlenül Csoltkó, aki az egész határt úgy ismeri, mint a tenyerét s minden talpalattnyi földről tudta, hogy ki használja, csak erről az egy birtokról nem tudta, hogy azt Walther László használja. 6. Véletlenül a veresharaszti cselédek vitték el a tengerit a városi majorból. (S bizonyára ők is fizették ki Csoltkónak a tegeri árát.j 7. Véletlenül Csoltkó azt hitte, hogy ezek a Meczner Gyula cselédei, és igy Meczner Gyula nevére irta be a kukuricát. (Hát ismerte Csoltkó azokat a cselédeket ? Ha ismerte, akkor feltétlenül azt is tudta, hogy a Walther cselédei. Ha nem ismerte, akkor annyit csak biztosan megkérdezett tőlük, mikor a kukuricáért jöttek, hogy ki cselédei vagytok? S akkor azok megmondták, hogy Walther űréi! Hogy történt hát a tévedés ? Az csak nem lehet, hogy Csoltkó vad idegen cselédeknek is kiadott kukuricát, anélkül, hogy megkérdezte volna, hogy kinek viszik! Hát ha ismerte a cselédeket, az is tudnia kellett, hogy kinek viszik! Hát ha ismerte a cselédeket, azt is tudnia kellett, hogy azok Walther cselédei. Ha nem ismerte, megkérdezte s azok megmondták, hogy Walther cselédei. Hogyan, honnan, miből, mi alapon hitte azt Csoltkó, hogy Mecznernek veszik a kukuricát? Vagy annyit tudott a cselédekről, hogy azok a Ve- resharaszton szolgálnak s miután a Veresharaszt a telekkönyvben s az adókönyvben Meczner Gyula nevén van, ebből hitte, hogy Mecznernek viszik a kukuricát ? No, hát ezt ugyan ki hiszi el ? Hát nézi valaha Csoltkó a telekkönyvet s az adófőkönyvet? Soha életében! 0 a földeket nézi, látja, hogy ki használja azokat, de hogy kinek a nevén állanak a telekkönyvben és az adófőkönyvben, avval ő nem törődik, ahhoz ő nem is ért semmit. Ezen az alapon ugyan soha ebben a földi életben ki nem találta volna, hogy Meczner- nernek megy a kukurica. Szóval nagyon hiányos még mindig az a kihallgatás, Reichard ügyvéd ur. Jó lesz még egyszer sokoldalulag is kihallgatni azt a Csoltkót.) Tehát a véletleneknek ilyen pokoli szövedéke keverte bele Walther László helyett Meczner Gyula szeplőtlen nevét ebbe a panamába. Csoltkóhoz eljöttek a Walther cselédei kukuricáért s mivel a Walther cselédei vitték, tehát ebből azt hitte Csoltkó, hogy Mecznernek viszik. Ez egész természetes tévedés volt Csoltkótól. Ha a Walther cselédei jöttek s vitték a kukuricát, természetesen azt kellett hinnie, hogy Mecznernek viszik. Csak nem gondolhatott olyan képtelenségét, hogy a Walther cselédei Walthernek visznek kukuricát? Vagyis a Walther cselédei vittek Walthernek kukuricát és Csoltkó azt hitte, hogy a Meczner cselédei visznek Mecznernek kukuricát. Vagy tán a Meczner cselédei vittek Walthernek kukuricát és Csoltkó azt hitte, hogy a Walther cselédei visznek Mecznernek kukuricát? Vagy Csoltkó vitt Mecznernek és Meczner azt hitte, hogy Walther visz Csőit kónak? Ejnye, de fene zavaros ez a dolog főispán ur! Tartasson csak még vagy két kihallgatást! Egyszóval itt előadatottt a főispán ur által a tévedések vig- játéka, amelyből az derül ki, hogy hetedhétországon nincs olyan ártatlan ember, mint a főispán ur. No, nyújtsa tel az ujját, aki elhiszi! IX. Fordíts Gencsi! Érdekes, hogy a Zemplén ezelőtt két héttel még egész máskép védte a főispánt. Azt mondta, hogy vett kukuricát, de azért, mert dohos volt, leszállt az ára, senkinek se kellett, hát segített, hogy a kukurica a város nyakán ne meradjon. Persze, mi rögtön kimutattuk, hogy a kukurica ára akkor a börzén 16 korona volt s itt 12-ért kapták, Fuchs Jenő azt is elmondta, hogy a lehető legkitűnőbb vetni való kukurica volt, amiért mindig többet adnak, mint más kukuricáért. Erre el kellett hagyni a jótékonysági álláspontot s átcsapni a tagadás állásponjára. Csak egy ám a baj. Hiszen a Zemplén most két hete megírta, elismerte, hogy igenis vett Meezner Gyula kuktiricát. Még pedig meg irta a leghitelesebb, legközvetlenebb tanú, Székely Vélek informá dója alapján. Hát hogy vagyunk már most ? Székely is tévedett ? Ö is Walthernek nézte Mecznert ? Es Hoty kának nézte a Vörösharasztot ? Furcsa biz ez nagyon ! X. Hát a lóhere ? De más is van még itt főispán ur. Hát a lóheremag, amelynek akkor ijó koro7ia volt a börzei ára s ön a szűkölködő kisgazdáknak küldött segélyből wo koro náért vette métermázsáját, a Csoltkó kimutatása szerint. 160 métermázsát vett. Azt is Walther vette ? Azt is a Veresharasztra vitték ? Nagy kérdések ezek ! XI. Sajtópert! Mondunk valamit főispán ur. Nem ér ez igy semmit. Ha Reichard még tiz kihallgatást csinál is szent István napján, avval még nem tisztázódik a helyzet. Hiszen szegény Csoltkó utoljára kínjában azt is be fogja vallani, hogy a török császár vitte el tőle a kukuricát Fedák Sári számára s ő Fedák Sárit, mert szoknyája volt, Meczner Gyulának nézte. Ezt se a tisztelt barátjához intézett levelekkel, se hat hasábos cikkekei nem lehet elütni. Itt csak egy mód van. Tessék ellenünk sajtópert indítani. Ott, a sajtóbiróság, előtt tisztázódni fog minden. Ott kihallgatják eskü alatt Csoltkót is, Walthert is, a Walther cselédeit is, ott megállapítják, hogy pontosan mikor tetszett hazajönni Abbáziából, szóval ott kisül a tiszta igazság. Hiszen méltóságod a pesti lapokban nagy hangon közzé is tétette, hogy már be is adta a «ajtópert, ebben a Zemplénbeli cikkben pedig már egy szót se szól róla s már nem is ígéri, hogy be fogja adni. Pedig tessék elhinni, hogy a »aj tóper az egyetlen mád, amelylyel magát ez alól a csúnya gyanú alól tisztázhatja. Mert azt csak nem tagadhatja, hogy itt a hivatalos adatok mind ön ellen szólanak. Ne féljen hát tőle, adja be sietve azt a sajtópert! Mi tnár alig várjuk s bizonyára kíváncsian várja a vármegye egész közönsége. Bizonytalanságban. A népiskolai tanítás ingyenességének életbe lépése. Ez évi szeptember elsejével uj éra kezdődik a magyar népvolésügy terén. Ekkor lép életbe a felekezeti iskolákra nézve is az 1898. évi 46. törvénycikk, amely a népoktatás ingyenes voltát mondja ki. Az állami iskolákra nézve ez már az elmúlt iskolai év elején beállott. Sajnálatos, hogy ennek a korszak- alkotó törvénynek az életbe lépése nem történik meg oly simán és méltóságteljesen, mint ahogy ez rendjén volna. Az uj tanév felálltával az iskolafentartók nagy része u. i. a legteljesebb bizonytalanságban van. Azt sem tudja biztosan, hogy csakugyan megszűnt-e már a tani- tásdij kötelezettsége vagy pedig szedhető még továbbra is dij az elemi iskolai tanításért. Mindennek pedig az az oka, hogy a kormány még mindaddig nem adta ki a törvény végrehajtására vonatkozó utasításokat. Sokan azt hiszik emiatt, hogy a törvény végrehajtásra sem kerül s ezért fenntartani vélik a régi állapotokat. Ez a hit természetesen teljesen téves. Mert az, hogy a végrehajtási utasítások meg nem jelentek, a törvény erején mit sem változtat. A törvény törvény marad és annak világos rendelkezései feltétlenül betartandók minden körülmények közt. A törvény ereje soha som függhet valamely azt úgy sem módosítható miniszteri rendelet kiadásától, vagy ki nem adásától. A végrehajtási utasításokat pedig azért várják nagy érdeklődéssel az iskolafentartók, mert tudniok szükséges, hogy a törvény biztosította tanitásdij kárpótlás iránti kérvényt hogyan kell felszerelni és mikor és mily mértékben focnak a kárpótlási összeghez jutni. Elég kellemetlen, hogy ez mind máig is bizonytalan A Nagyszebeni Földhitelintézet törlesztéses kölcsönt nyújt házakra és földbirtokokra. Bővebb felvilágosítás Dr. BURQER JAKAB sátoraljaújhelyi ügyvéd urnái kapható.
