Felsőmagyarországi Hirlap, 1910. július-december (13. évfolyam, 52-103. szám)
1910-09-03 / 70. szám
Tizenharmadik évfolyam. 70. szám. Sátoraljaújhely, 1910. Szombat, szeptember 3. POLITIKAI ÚJSÁG. Megjelen minden szerdán és szombaton este. Kéziratokat vissza nem adunk. LAPVEZÉR: POLITIKAI FŐMUNKATÁRS: Előfizetési ár: Egész évre 10 korona. Félévre 5 korona. Negyed Szerkesztőség: Kazinczy-utcza 2. Kiadóhivatal: Landesmann Miksa és Társánál. MATOLAI ETELE. Dr. BÚZA BARNA. évre 2 korona 50 fiilér. Egyes szám ára 10 fillér Hirdetéseket a legjutányosabb árban közifink VÉGRE! — Megszólalt a főispán. — Tetszik látni, hiába teszünk fogadást, hogy többet már egy szót se Írunk a kukuricáról, nem untatjuk vele olvasóinkat, — mégis csak muszáj mindig azt a szerencsétlen kukuricát fosztogatni. Most is egyszerre csak váratlanul — pedig már azt hittük, hogy megnémult — megszólal a jó öreg Zemplénben maga Mecz- ner Gyula úr és végre valahára nyilatkozik a kukurica felől. Hát tessék megmondani ; lehet ilyen nagy eseményt szó nélkül hagyni ? Nem lehet. Halálos vétek volna, ha csak a Zemplén olvasói vennének tudomást erről amesterileg készült védiratról. Beszámolunk tehát felőle, amint következik : I. Milyen a cikk. A cikknek egyszerűen az a cime : Levél a szerkesztőhö2. S avval kezdi, hogy Meczner Gyula főispán ur a lap felelős szerkesztőjéhez egy levelet intézett. Közli is nyomban a levelet, amely szól a főispán ur tisztelt barátjához, a lelelős szerkesztőhöz. Ez a levél 30 nyomtatott sor terjedelmű s alá van Írva Meczner Gyula. Lentebb közöljük szó szerint. A levelet tehát irta Meczner Gyula. Meczner Gyula leveléhez aztán a Zemplén egy hosszú és részletes kommentárt, magyarázatot ir, amely méltatja a levelet s ismerteti a dolgokat. Ezt a teljes öt hasábra terjedő hosszadalmas magyarázatot pedig — no tessék kitalálni 1 —-Meczner Gyula irta. Igen. Meczner Gyula ir egy kurta levelet a saját aláirásával, hogy azt higyjék, hogy ő többre nem érdemesíti az ügyet, — aztán ir a saját leveléhez egy hosszú kommentárt aláírás nélkül, mintha a lap magyarázná a lőis- páni levél tartalmát. Pedig a fő ispán irta azt is mindvégig. Ugyan ugyan lőispán ur, hát mirevaló ez a szinészkedés ? Minek ez a bujkálás ? Megírtuk már a múltkor, hogy sok mindent tud a főispán ur, többek közt ért valamicskét a képmutatáshoz is, de az írásbeli képmutatást nem érti. Akárhogy igyekszik, nem tud tiz j sort leírni úgy, hogy röktön mindenki rá ne ismerjen az esze munkájára. Ebbe már tessék belenyugodni. Amit a főispán ur ir, azt ezer más cikk közül első elolvasásra nyomban megismerjük. Nem képes elrejteni és letagadni az apaságot. Es igy megállapítjuk, hogy az egész hosszú kisérő cikk a főispán ur elméjének édes gyermeke. A saját kurta levelét a főispán ur maga kisérte hosszú kommentárral Nincs ezen mit szégyelni. Olyan ez csak, mint mikor egy énekes önmagát kiséri zongorán. Lássuk tehát a levelet s az önkisérő cikket. II. A levél. A levél igy szól: A „Zemplén“ szerkesztőjéhez Sátoraljaújhely. Tisztelt Barátom t Távollétemben a „Felsőtuagyar- országi Hirlap“-ban ellenem intézett támadásokra annyit tartok szükségesnek köztudomásra hozni, hogy : az 1905. évi kedvezményes ve tőmag ügyről tudomásom nem volt. Azon időben gyógyulást keresendő, Abbáziában tartózkodtam. Most utólag a megejtett vizsgálatból tudtam meg, hogy vöm, Walther László — épen úgy mint a város előkelő, legvagyonosabb polgárai: Kinc3essy Péter, Jelenek Adám, Fuchs Jenő, a kegyesrendi ház és mások — sziute vett tengerit s ez tévesen az én nevemre lett bejegyezve. Az 1904. évben a földmivelés- ügyi miniszter ur által engedélyezett városi szálerdő kihasználására nézve a városi pénzügyi bizottság elnökletem alatt dr. Hornyai Béla, dr. Búza Barna és Isépy István bizottsági tagok részvételével eszközölte a zárszámadás megvizsgálását, azt helyesnek találta s a képviselőtestületnek a számadás jóváhagyását s a felmentés megadását javasolta. A városi képviselőtestület ezen javaslatot elfogadta. Szives üdvözlettel Sátoraljaújhely, 1910. aug. 28. Kész hived: Meczner Gyula. III. Az önkisérő cikk. A hosszú-hosszú cikk pedig bő ven kitejti, hogy milyen ártatlan Öméltósága. Beszél az 1905. évi költségvetésről és zárszámadásról, hogy abban nincs benne a kukurica. Hát ki mondta hogy benne van? Erre a hiábavalóságra elveszte get egy teljes hasábot. IV. A tengeri és a tengeri fürdő. Aztán jön az alibi. Itthon sem volt akkor Öméltósága. Ezt harsogta már két héttel ezelőtt a másik lájbzsurnál, a Zempléni Újság. Nem volt itthon. Abbáziában volt. Tengerben fürdött. Es nem tengeriben. A Z. U. ezt már két hete előre bejelentette, De a főispán ur még két hétig ült rajta s csak akkor hozza világra a hires alibit. De mintha igy is egy kicsit koraszülött volna. 17-én jött haza Öméltósága, ép két hétig készült a cáfolatra. Es mégis olyan vézna, olyan ködös ez a hosszú vajúdásból született cáfolat. Nem olyan kemény, határozott, sziklaszilárd, mint a Z. U. hivalkodó gőgös híradásában volt. Még azt sem látjuk egész világosan a cáfolatból, hogy tényleg nem volt-é hát itthon a főispán ur a kukurica osztáskor ? Azt mondja, hogy március 6- tól csaknem egész április hó végéig Abbáziában volt. Furcsa. Olyan pontosan tetszik tudni, hogy március 6-tól, Hát mér nem tetszik ép olyan pontosan megírni, hogy április hányadikáig ? Csaknem egész április végéig. Ez nagyon ingadozó kis terminus. Hiszen a kukurica osztás is csaknem egész április végén volt. Sőt egész a végén. 25—26-án. Ha pedig a főispán ur csaknem egész április végéig volt távol, akkor bizonyos, hogy tehát nem egész április végéig, nem pontosan 30 áig hanem pár nappal előbb hazajött. Mondjuk, 24—25 én. Épen pontosan az osztozkodásra. No, majd kisül az is, hogy mikor jött haza! V. Tiszta a dolog. Most pedig következik, hogy mennyire tiszta a dolog a főispán részéről. Rettentő tiszta ! Csak onnan zavarodott össze, hogy Farkas Andor egyoldahilag és célzatosan hallgatta ki Csoltkót. Azért akkor Csoltkó első szóra rösftön határozottan emlékezett, hogy Meczner Gyula kapta a legtöbb kukuricát. Es rögtön célzatosan bemutatta az ő 1905-ben a kiosztáskor készült tisztáját (amikor még nem is gondolhatta, hogy Meczner ur főispán lesz s nem lehetett oka se javára se kárára hazudni. Vagy talán már akkor azon spekulált az ármányos Csoltkó, hogy evvel a lisztával ő Meczner Gyulát mint főispánt még kompromittálni fogja ?) Azon a lisztán is a legfőbb tétel a Meczner Gyuláé. No ebből látható, hogy csakugyan egyoldalit és célzatos volt a Farkas Andor által végzett kihallgatás. (Fel kell függeszteni Farkas Andort!) Annálfogva erre a kihallgatásra azt mondta a főispán ur, hogy nem gilt. Es felhívta hívét, Rei- chard Salamont, hogy szaporán csináljon az egyoldalú kihallgatás helyett egy okosabb kihallgatást. Reichard pedig lélekszakadva, rögtön szent István király napján, magához citálta Csoltkót és csinált vele egy uj kihallgatást. Ez már aztán nem volt egyoldalú kihallgatás, Ez már kétoldalú ki- kallgatás volt. VI. Akta nem látható. Hogy mit vallott ezen a második javított és bővitett kiadású kihallgatáson Csoltkó, azt bizony nem tudjuk. Mert ő főispán ur — régi szokása szerint — nyomban magához rendelte az iratokat betekintés végett. Ez már neki régi szokása. S azóta úgy ül azokon az iratokon, mint a hétfejü sárkány. Azokat ugyan teremtett ember meg nem láthatja. Tehát csak a tőispán ur hosszú cikkéből láthatjuk, hogy mi mindent állapított meg Reichard ezen a „közkívánatra másodszor“ megtartott kihallgatáson. Azt se tudjuk, hogyan, miből, mi módon állapította ezt meg ? Azt se tudjuk, Csoltkón kívül kiket hallgatott még ki ? Csak az eredményt irja meg a főispán ur. No de ez aztán szenzációs. VII. Nem is volt ínséges. Először is megállapítja, hogy az a kukurica nem is volt Ínséges kukurica. Nem is volt szó ínséges segélyezésről, nem is volt szó ínséges kisgazdákról vagy polgárokról. Mert csak annyit mond a miniszteri leirat, hogy »az vétessék fel az összeírásba aki tényleg rászorult. Ezt citálja a főispán ur. S ebből állapítja meg, hogy nem az ínségeseknek küldötte a miniszter a kukuricát, hanem minajánljuk kitűnő szabású tiszta gyapjú kelméből készült fiú- és gyermekruháinkat, 0000 legolcsóbb szabott árak mellett, oooo Szántó jVtor és íársa SÁTORALJAÚJHELY Szécheuyi-tér. Lapunk 8 oldal,
