Felsőmagyarországi Hirlap, 1910. július-december (13. évfolyam, 52-103. szám)
1910-08-27 / 68. szám
Tizenharmadik évfolyam. 68. szám._______ ________Sátoraljaújhely, 1910.__________________________Szombat, augnsztus 27. Megjelen minden szerdán és szombaton este. Kéziratokat vissza nem adunk. LAPVEZÉR: Szerkesztőség: Kazinczy-utcza 2. MATOLAI ETELE. Kiadóhivatal: Landesmann Miksa és Társánál. Előfizetési ár: POLITIKAI FŐMUNKATÁRS : Egész évre 10 korona. Félévre 5 korona. Negyed Ur. BÚZA BARNA. évre 2 korona 50 fiilér. Egyes szám ára 10 fillér Hirdetéseket a legjutányosabb árban közlünk Kimen főispánjai. Irta: Búza Barna. Az egyik azelőtt vármegyei fő jegyző volt. Andrássy elcsapta. Nem tartotta méltónak, hogy egy vármegye főjegyzője legyen. Khuen kinevezte ugyanabba a megyébe főispánnak. Annak jó. Megtámadta, megsértette a kinevezése miatt keletkezett erkölcsi felháborodás. Elégtételt keresett, tisztába akarta hozni a becsületét. Megegyeztek egy választott becsületbiróságban. Aláírta, hogy annak a döntését magára kötelezőnek fogja elismerni. Hogy a párbajról, hogy gondolkozik valaki, az itt mindegy. Mondhatjuk, hogy a középkorból maradt, elavult, igazságtalan, megvetésre méltó intézmény. Ez mind lehet igaz. Itt nem arról van szó. Itt a lényeg az, hogy egy ur alávetette magát egy bíróság döntésének arra nézve, hogy tisztességes ember-e ő, vagy nem. Hogy ez a döntés úgynevezett lovagias ügyben kellett, az teljesen mellékes. Az a fő, hogy ő felkért öt urat: ítéljenek az ő becsülete felől. S előre aláírta, hogy az öt ur döntését magára kötelezőnek tartja. A választott bíróság ítélete nem kedvezett a főispán ur becsületének. S akkor egyszerűen felrúgta az egészet, nem fogadta el, nem vette tudomásul, nem tekintette magára nézve kötelezőnek. S Khuen sietett hü szolgáját tüntető védelmébe venni. S megindult az országos hajsza a kicsorbult darabontbecsület kiköszörülésére. Az egész magyar sajtó egyszerre belépett a párbajellenes ligába. S a párbajjal együtt átkozza, gúnyolja, legyalázza, annak mellékintézményét, a becsületbiróságot. Hogy az semmi, az elavult, kaszinói dolog, amelyhez a dolgozó társadalomnak semmi köze. Csak az nem jut eszükbe megkérdezni, hogy a dolgozó társadalom főispáni tagja, miért fogadta el akkor önmagára kötelezőnek ezt az elavult intézményt. Már bocsánat, ha én előre kijelentem, hogy elfogadom egy bíróság döntését, akkor utólag hiába rugaszkodom ellene. Vagy nem nem ismerem el az intézményt s akkor nem is hatalmazom fel írásban, hogy a becsületem felett ítéljen, vagy elismerem s felhatalmazom akkor pedig, nincs jogom az Ítélet után kiabálni. Hogy egy idegen ember ítéletet mond az én becsületemről, bátran felelhetem, hogy nem illetékes az Ítélkezésre, nem adok rá semmit. De ha én kérem fel, hogy Ítéletet mondjon s előre kötelezőnek ismerem el az Ítéletét, akkor bizony érvényes ítélet lesz az, hiába tiltakozom utólag ellene. Ez nem kaszinói szabály, ez magától értetődő szabálya a polgári józan észnek s polgári becsületnek is. De hát a sajtónak nem tetszett ez a szabály. Menteni kellett a darabontbecsületet. Es láttunk mentési cselekményeket, amiktől megborzadt még a magyar sajtó viszonyaival ismerős ember is. Olvasom, hogy Fejér- váry Géza báró keményen s el- itélőleg nyilatkozott a becsület- biróság Ítéletéről. Csodálkozom. Hogy szólhat olyan tárgyalásról s Ítéletről, amelynek részleteit, adatait nem ismeri? Ez csak a sajtó privilégiuma nálunk. S tényleg másnap már kijelenti, hogy nem igaz, egy szót se szólt, valaki álmodta az egészet. Azután még furcsább dolog jön. Megszólal a lapokban az egyik be- csületbiró. Leszólja az egész el járást, megvádolja s megsérti az elnököt, becstelen visszaélésnek tünteti fel az ítéletet. Érthetetlen Soha, semmiféle polgári bíróságnál se szokás, hogy valamelyik biró a tárgyalás részleteit nyilvánosságra hozza. De itt szinte indokoltnak látszik ez a polgári felfogás szerint is illetlen indis- kréció, mert ha csakugyan úgy folyt az a tárgyalás, akkor az elnök valóságos gonosztevő. Más nap aztán nyilatkozik az illető becsületbiró, hogy nem igaz, ő semmit se mondott, valaki levegőből találta ki az egészet. Es a íőispán, akinek becsülete felett a saját maga által bíróul felkért öt tisztességes ember mondott kedvezőtlen Ítélet, nagy parádéval, a kormány teljes bizalmától ragyogva tér vissza főispáni székébe. Ez az egyik Khuen főispán. A másik, a Betegh (lelki Betegh ?) Miklós ur leveleket irkái a minisztereknek, hogy a ellenzéki tanítókat büntetésből helyezzék át. Nem is kultuszminiszternek írja, akihez tartozik az áthelyezés, hanem Jeszenszky urnák, a kortesügyi államtitkárnak. Úgy látszik, kortesjutalmak és büntetések az ő resszortjába tartoznak. Ö ren delkezik aztán ezek felől a többi minisztériumokkal. Az iroda eltéveszti. A bizalm -is levelet elküldi a tanítónak. Kisül a dcdog s akkor az az egyetlen észrevételük, hogy a levelet alighanem ellopták. Különben nem is szégyellik ezt a gyalázatos, gonosz terrorizmust. Amint nem szégyelték elismerni a vesztegetéseket, etetés itatásokat. S mindezek után cinikus szemérmetlenséggel merik hirdetni, hogy a nemzet szabad akarata hozta vissza őket a kormányra > Ez a másik. A harmadik, az is hírhedt alak. A szép Zemplénvár- megyének, Rákóczi és Kossuth vármegyéjének, az Andrássyak vármegyéjének főispánja. Törvényt megszegni annyi neki, mint más embernek a bajuszát megpödörni. Szabály, jog, igazság: ezek a fogalmak az ő szótárából vastagon ki vannak törülve. Norórius sik- kasztót törvénysértések árán, meg hozott határozatok visszaszívásának árán erőszakkal ott tart hivatalában, hogy nyugodtan lophasson tovább. Okirathamisitás miatt elcsapott egyént képes kor tesérdekekből visszaültetni egy város polgármesteri székébe, megrontva vele a várost, megcsufolva a köztisztességet. Kisülnek róla piszkos apró kapzsiságok : a szegények számára küldött ínséges segélyt megdézsmálta, főispáni hatalmát a maga egyéni céljaira felhasználta, adóját nem fizeti s ne n merik behajtani rajta. S ez az ember már népgyülé- seket se mer tartatni maga mellett mint Erősdy. Tiz ember se akadna a vármegyében, aki védelmére álljon. Mindenki húzódik tőle. A király születésnapján tartott disz- gyülésen mindössze 27 bizottsági tag jelenik meg. Mert ő vezeti a gyűlést. S mindezekre Khuen siet félhivatalosan bejenteni, hogy ez a főispán a kormány teljes bizalmának birtokában továbbra is megtartja állását. Igen, ezek kellenek neki. Az Erősdyek, a Beteghek, a Meczner Gyulák. Ezek méltók ő hozzá, az ő Horvátországból hozott kormányzati rendszeréhez. Madarat tolláról. A főispánjairól ismerhetjük meg, hogy milyen politikát akar folytatni Khuen. Csak csinálja. Csak gyűjtsön maga körül minél szemenszedet- tebb társaságot. Csak [installálja velük ebben a szerencsétlen országban a horvát rémuralmat és korrupciót. Annál hamarább fog a nemzet öntudatára ébredni annak az un- dori erkölcsi mocsárnak hamarább fogja az életösztön kétségbeesett erejével lezárni magáról ezt az válogatott jeles társaságot. Lehetetlen, hogy soká tattson egy hatalom, amely az erkölcsi lazaságnak ilyen silány alapjára van építve ! A Dókus jubileumhoz. A Zemplén szerdai számában bejelenti, hogy a főispán nem fog elmenni a Dókus Gyula tiszteletére rendezendő jubileumi ünnepre, mert többek közt engem is szónokául delegált az ünnepet rendező jegyzői egyesület. Tehát a főispán ur nem akkar elmenni az ünnepre, mert ott én is, beszélni fogok. Megnyugtathatom a főispán urat. Csak menjen el az ünnepre bátran. Én nem fogok felszólalni. Nem fogja sérteni ő méltósága füleit az én szerény hangom, amelyet pedig elég szívesen hallott hajdanában, mikor — elég ostobául — őt köszöntgettem fel. Hogy a jegyzői egylet engem delegált volna ünnepi szónokául, arról mai napig hivatalos tudomásom nincs. Kérni ezt a megtiszteltetést, utána járni eszembe se jutott. Ha tényleg delegáltak, természetesen a legjólesőbb kitüntetésnek veszem derék jegyzői karunknak ezt a szives megemlékezését, de ép az ügy ajánljuk kífünő szabású tiszta gyapjú kelméből készük fiú- és gyermekruháinkat, oooo legolcsóbb szabott árak mellett oooo Szántó pr és Zársa SÁTORALJAÚJHELY Szécheuyi-tér. Laptink <5 ölelni.
