Felsőmagyarországi Hirlap, 1910. július-december (13. évfolyam, 52-103. szám)
1910-08-13 / 64. szám
Tizenharmadik évfolyam. 64. szám. Sátoraljaújhely, 1910. ___________________Szombat, augnsztus 13. POLITIKAI ÚJSÁG. Megjelen minden szerdán és szombaton este. Kéziratokat vissza nőm adunk. LAPVEZÉR: Szerkesztőség: Kazinczy-utcza 2. MATOLAI ETELE. Kiadóhivatal: Landesmann Miksa és Társánál. Előfizetési ár: POLITIKAI FŐMUNKATÁRS: Egész évre 10 korona. Félévre 5 korona. Negyed ur. BÚZA BARNA. évre 2 korona 50 fiilér. Egyes szám ára 10 fillér Hirdetéseket a legjutányosabb árban közlünk yí kukurica főispán vagy a szűkölködő kisgazda. Undorító, piszkos történet. Amit múlt számunkban Meczner Gyula és Székely Elek 1905-iki közös kukuricázásárul irtunk, az egész vármegyében kinos szenzációt okozott. Most már kezdik belátni még azok is, akik eddig jóhiszemüleg Meczner pártján voltak, hogy ilyen embert nem szabad Zemplénvármegye élén meghagyni. Meczner Gyula eddig napfényre került dolgaira azt mondhatták, hogy erőszakos törvénytelen eljárások, de csak pártérdekből történtek, egyéni haszonlesés, magánérdek hajszolása, szóval piszkos egyéni motívum nincsen benne. No hát itt és ebben már van csőstül. Kukurica-csőstül. Apró, garasos kapzsiság( kicsinyes ha- rácsolás a valóban segélyre szoruló szegény emberek rovására. Szóval a legundoritóbb és legpiszkosabb jelenségek. Mert ha valaki ezreket, tizezreket sikkasztja rábízott pénzből, az gonosz dolog, de ha egy gazdag ember tíz forint értéket elharácsol az Ínségesek közt való kiosztás végett neki átadott alamizsnából: az piszkos, undok cselekedet. Micsoda ember lehet az, aki gazdag létére képes magának venni azt a pár métermázsa olcsó kukuricát, amit a szegények közt való szétosztásra küldtek! Es egy ilyen ember ülhet Zemplénvár- megye főispáni székében, az An drássyak, Vayak, Hadikok örökében! Rettenetes dolog! A kötelezvény. Pedig még múlt számunkból nem is tűnik ki ennek a kuku- rica-dolognak egész undorító pisz kossága. Leírjuk most részletesen, hadd lássa mindenki, ho^y Székely és Meczner, ez a két kukurica szövetséges, mire volt képes már öt évvel ezelőtt. 1905. elején nagy takarmány és vetőmag ínség volt. A földművelésügyi miniszter rendeletben tudatta, hogy az Ínséges gazdák számára féláron ád takarmány l) vetőmagot és élelmet. Felszólította a megyei inség-bizott- ságok utján többek közt az újhelyi polgármestert is, hogy jelentse be, mire van az itteni kisgazdáknak szüksége. Székely Elek jelentette, hogy kell széni, kuku- rica, krumpli, lóheremag és lucernamag. Azt is megírta, hogy melyikből körülbelül mennyire lenne szükség. Erre leirt a miniszter, hogy kedvezményes áron (féláron) adja a kért dolgokat. A város álláson ki az árukról kötelezvényt, erre ő elküld mindent, azt osszák szét s a befolyt vételárat küldjék be hozzá. Részletes utasítást ád a kiosztásra, különösen hangsúlyozva, hogy csak a valóiban segélyre szorulóknak kell adni. Erre külömben a polgármester külön is erős kötelezettséget vállalt. Mert a kötelezvénynek, ame lyet a város nevében Székely Elek polgármester aláirt s a miniszterhez beküldött, első pontja igy szól'. /, Kötelezi magát Sátoraljaújhely város nevében annak alulvrt polgármestere, hogy a kölcsönvett terményeket csakis a valóban szűkölködő kisgazdák között s a valódi szükséglet mérvéhez képest fogja kiosztani s az erről készítendő lajstromot a kiosztás megtörténte után haladéktalanul az e célra alakított bizottságnak fogja beterjeszteni. Ezt aláírta Székely Elek, elküldte a miniszternek. S aztán kiosztotta a kukuricát a „valóban szűkölködő kisgazdák“ közt. A valóban szűkölködő kisgazdák voltak: Meczner Gyula és Székely Elek. A kihirdetés. Azt mondhatják, hogy hiszen kapott mindenki, aki jelentkezett. Mért nem jelentkeztek a szűkölködő kisgazdák ? Hát Székely Elek gonoskodott arról is, hogy ne jelentkezzenek. A miniszteri rendelet nyomaté kosán lelkére köti az elöljáróságoknak, hogy a segélyezést s a jelentkezésre vató felhívást minden lehető módon a legszélesebb körben tétessék közhírré, hogy arról mindenki tudomást vegyen. Ezt hangoztatja a legerősebben a miniszter a rendeletében. Ebből következik, hogy legalább is a helyi lapokban s plakátokon közzé kellett volna tenni a dolgot. Akkor megtudta volna mindenki, hogy lehet féláron kukuricát kapni. S akkor lett volna jelentkező bőven. Mert azt csak nem hiszi el senki, hogy ha Uj helyben kellőleg kihirdetik, hogy féláron lehet kukuricát kapni s pláne a legjobb minőségű, vetőmagnak való kukuricát, hát arra ne akadjon jelentkező. Bizony el vittek volna nem 100, de ezer métermázsát is, még pedig valóban rászorult igazi kisgazdák. De hát Székely Elek tudta a módját, hogy hogyan kell valamit úgy közhírré tenni, hogy senki se tudjon róla. Leíratta egy félárkus papírra, öt sorban, apró gépírásos betűkkel, hogy akinek kedvezményes áru termény kell, je lentkezzék. S ezt kifüggesztette a városháza kapuja alatt a drótos fekete táblára, a mindenféle idézések, közgyűlési határozatok s egyéb hirdetések tömege közé. No itt aztán jól el volt temetve. Mert olyan újhelyi kisgazda még nem született, aki azt a táblát valaha elolvasta volna. Nem olvassa azt Ujhelyben — Némethy Bertalant kivéve — soha senki. Ha azt akarják, hogy valamit senki se tudjon meg, csak arra a táblára kell kifüggeszteni. Nagyon jól tudta ezt Székely Elek. Azért függesztette oda ezt a hirdetést is. Ennyiből állt a legszélesebb körben minden lehető módon való közzététel. Persze senki se tudott a dologról. Egy páran mégis véletlenül megtudták s jelentkeztek. — Azoknak adtak 1—2 métermázsát A többin aztán megosztozott a két „szűkölködő kisgazda“. Még csak azt se mondhatják, hogy miután nem akadt jelentkező, hogy a városon ne maradjon s meg ne romoljon a kárára a kukurica, azért, a város iránt való jóindulatból vették meg. Pedig előre tudjuk, hogy ezt fogják mondani. Mert a kukurica április 22-én érkezett s 25-én Csoltkó már bejelentette, hogy minden szét van osztva. Tehát nagyon is siettek elszedni a kukuricát, nem is várták a jelentkezőket. De még ha tényleg nem is jelentkezett volna elég szűkölködő kisgazda, akkor is az lett volna a tisztesség, hogy a felmaradó kukuricát visszaküldjék a miniszternek, küldje el más faluba. Nem pedig elharácsolni gazdag embereknek a szegények számára küldött segélyt. Mert ez nagyon, de nagyon piszkos dolog. Az osztozkodás. Az urak azonban nagyon mohók voltak. Igen ráéheztek a ku- kuricára. Alig várták, hogy megérkezzék a vasúton, nyomban megrohanták és vitték, ki Bog- dányba, ki Hotykára. * Sőt nem csak kukurica kellett nekik. Lucernamag, lóheremag, ezt mind megdézsmálta a két szűkölködő kisgazda. Elvittek pedig: /. a kukuricából: a) id. Meczner Gyula 22 mmázsát, b) Székely Elek 20 métermázsát, 2. a lóheremagból: id. Meczner Gyula 160 kilogrammot 160 koronáért j. a lucernamagból: Székely Elek 39 kilogrammot 39 koronáért 4. a szénából: Székely Elek 20 métermázsát 145 koronáért. Csak kuriózumkép említjük meg, hogy a szénából még Gortvay Aladár »szűkölködő kisgazda* is kapott 214 kilogrammot. A számadás. Azt kérdezhetnék már most, hogy hát ebbe a gyalázatos osztozkodásba nem szólt bele a felsőbb hatóság ? Mindent eltűrtek itt? Hiszen a Székely Elek által aláirt, de meg nem tartott kötelezvényben az is benne van, hogy köteles a polgármester a kiosztás megtörténte után erről részletes kimutatást terjeszteni egy erre alakulandó bizottság elé! Igaz, köteles volt. De hát törődött avval Székely Elek, hogy ő mire köteles ? Csoltkót kiküldte, hogy vegye át és ossza ki a kukuricát. Csoltkó harmadnap jelentette, hogy átvette a kukuricát s a rendelők közt kiosztotta. Hogy kik azok a »rendelők*, hogy kik közt osztotta ki, arról egy szót se szól. Es Székely Elek polgármester egyszerűen tudomásul vette ezt a jelentést. Nem kérdezte Csőit- kótól, hogy kinek adta a kukuricát. Minek kérdezte volna ? ö tudta ! Sátoraljaújhely látványossága! Megnyílt az „ELITE*4 fényképészeti és festészeti műterem. Olcsó árak! ______Sátoraljaújhely Petóíi-utca 14. (saját ház) ____________Művészi kivitel! Lapunk 6 oldal.
