Felsőmagyarországi Hirlap, 1910. július-december (13. évfolyam, 52-103. szám)
1910-12-10 / 98. szám
98. szám (2) FELSOMAGYARORSZAGI HÍRLAP Szombat, december 10. laszolt 45 éve — úgymond — polgára már ennek a városnak, mindig szives szeretettel viseltetett annak érdekei iránt. Ezt a szeretetét — a melyet a küldöttséggel viszonozva lát — nem vonja meg “a város közügyéitől ezentúl sem, mert nem távozik el Ujhelyből. — A lelkes éljenzéssel fogadott beszéd után szívélyes búcsút vett a püspök a küldöttségtől. Hol a sajtóper ? Be nem tartott fenyegetés. Követeljük a a sajtóper megindítását. „Búza Barna rágalmai. Búza Barna volt orszgy. képviselő egy újhelyi lapban súlyos vádakkal illette Meczner Gyula zempléni főispánt. Azt irta róla, hogy az ínségesek számára küldött kedvezményes áru kukoricát ő maga vette át s az ínségesek semmit se kaptak belőle. Meczner főispán kimutatta, hogy mikor az ínséges kukoricát osztották, ő Abbáziában volt s igy a vád nem igaz. Miután a főispán a vádakat magára sértőknek találta, a sajtópert Búza Barna ellen megindította Ilyen hir jelent meg augusztus 24-én csaknem az összes fővárosi lapokban, nyilván egy leadott kommüniké alapján. A hir nem volt igaz. Epedve vártuk a sajtópert, hogy valahára bíróság előtt bizonyíthassuk mindazt, amit a főispán úrról irtunk s amik nem Búza Barna vádjai, hanem a mi vádjaink, a Felsőmagyarországi Hírlap vádjai. Aki a napilapoknak ezt a közleményét olvasta, nem gondolhatott egyebet, mint hogy az a főispán úr uyilatkozata, amelyet kőnyomatos utján adott le a lapoknak. S bár mi is tisztában voltunk avval, hogy ez a nyilatkozat csak a főispántól szár- mazhatik, mégis bíztunk benne, hogy a sajtóper meg lesz indítva s módunk lesz bizonyítani állításainkat- Utóvégre azt csak mégse gondolhattuk, hogy a főispán ur képes lesz — még avval is kompromittálni magát, hogy a nagy fennen hirdetett sajtópert meg nem indítja. Annál kevésbbé hittük ezt, mert az egyidőben erősen főispánellenes, de azóta — isten tudja miért — megint a főispán hű csatlósává ved ett Zempléni Újság is ökölnyi betűkkel nagy lármásan hirdette, hogy a fő ispán megindítja a sajtópert s miután biztos, hogy igazsága van, Búza Barnát okvetlenül elítélik. Ki gon— Magamtól őriztem! Elfutottam, hogy gyöngéd, szűzies, tiszta maradhasson I Es otthagytad a bánatnak i A maga emésztésnek ! Rósz ember vagy urfi! Minden egyes iboiyaszál szemrehányón, haragosan rázta kék fejecskéjét felém. Türelmetlenül hátat fordítottam nekik és eloltottam a lámpát. A sötétség ölébe menekültem előlü. 1Y. A sötétség öle enyhe, hűvös párnát tartott a fejem alá máskor ebben az időben. Most azonban izzó nyugtalanító volt a sötétség öle, egyszerre erősebben éreztem az illatot, az ibolyák bosszút álltak rajtam, valósággal elárasztottak forró, tüzes lélekzetükkel. Megint csiklandozott a langyos, fekete levegő, mintha tüzes hangyák másztak volna rajtam, olyan fájdalmas, idegcsigázó forróságban fürödtem. Es sóhajtva hánykolódtam egyik oldalúmról a másikra, közbe-közbe rövid kábulatba estem fél éberségbe, fél álomba. dolta volna, hogy mindez csak üres kiabálás és a sajtóper nem lesz megindítva. Es lám: a főispán ur nem merte a sajtópert megindítani. Pedig benne volt a napilapokban, hogy a vádakat magára nézve sértőknek találta. S mégis szépen zsebrevágta a sértő vádakat és nem mert azokért a törvényes biróság előtt elégtételt keresni. (Ne tessék összetéveszteni a párbajjal, amit Búza Barnával vivőit a főispán ur. Az nem volt elégtétel azokért a vádakért. Az — mint a párbajbiróság ítéletéből nyilvánvaló — pusztán az egyik cikkben foglalt egyetlen sértő szóért volt elégtétel, avval tehát maguk a vádak nem intéződtek el. Külömben is furcsa lenne, hí egy kardvágás bebizonyíthatná, hogy nem igazak a sértő vádak, amiket a főispán úrról irtunk. Ezt még a középkorban se fogták fel igy.) A törvénye szerint 3 hónap alatt lehet rágalmazásért a biróság előtt elégtételt kérni. A mi vádjaink augusztus 10 óig jelentek meg. a 3 hónap tehát rég eltelt s igy a főispán ur most már nem indíthatja meg a sajtópert. Mi azonban segítségére sietünk a főispán urnák. Módot adunk neki a sajtóper megindítására. Ha nem akarja, hogy azok a súlyos, ő szerinte is sértő vádak, amelyek miatt eddig nem mert sajtópert indítani, mindörökre az egyéniségén száradjanak, lehetővé tesszük neki, hogy a sajtópert most is megindíthassa. E végből ezennel rövid kivonatban közöljük itt újra mindazokat a vádakat, amelyekkel Meczner Gyula főispán urat illettük. S hogy bármikor módjában legyen a főispán urnák a sajtópert megindítani, ezentúl minden hónapban egyszer nyíltan megismételjük ezeket a vádakat. íme tehát itt közöljük koszoruba- fonva mindazokat a vádakat, amiket a főispán úrról állítottunk s amiket ma is mindenben fenntartunk. Állítjuk és bizonyítani vállalko zunk a következőket: 1. Meczner Gyula főispán ur a fegyelmi biróság által szabályszerűen hiva.alvesztésre ítélt Gáthy Gézát, akiről jól tudta, hogy sokszoros sikkasztó, hivatalában megtartotta oly módon, hogy a hivatalvesztésre szóló s már teljesen kész ítéletet súlyos szabálytalanság árán visszatartva helyette egy végzést adatott ki, mely Gáthy fegyelmi ügyét hónapokra, félévnél is hosszabb időre elhalasztotta és igy az elitéit sikkasztót főispáni hatalmával megmentette a hivatalvesztési Ítélet kézbesítése folytán minden valószínűség szerint bekövetkező felfüggesztéstől. Ez által lehetővé tette, hogy Gáthy úgy városi, mint ezzel Ná'uk voltam. A kopott barna ripsz fotelben ültem azon amelyiken vi gyázva kellett ülni, mert gyengén állt az egyik lába, könnyen félrebillent. A szoba zsúfolt, mint egy ócska- butorraktár, három nagy szekrény és Íróasztal is van benne, egy egyszerűbb vásári munka és egy díszes bárok stilusu. A falon olcsó szinnyo- matok közt egy drága rézkarc, a sarokban egy empir formában remekbe készített rózsafa toaletteasz- talka. Az a kevés zagyva butorholmi amit jobb idők hajótöréséből sikerült megmenteni. Es az ablak mellett ült Ibolya kisasszony, meleg haraszt- kendő csavarva a dereka köré, mert a szobában csak keveset és ritkán fütenek. Vékony batiszt blúzán a könyöke foltos, hímez, pénzért, idegeneknek, de kezében apró ezüst- ollócska. Régen apja ajándéka. Es szelíd, tiszta ibolya illáit terjeng a leány körül, egyetlen luxusa, egyetlen pazarló kedvtolése, amióta a jobb idők elmúltak. Oh milyen jó volt úgy szótlanul, sokáig szembenülui vele, együtt ipartestületi és szövetkezeti állásában is (honnan bizo nyára szintén felfüggesztették volna) megmaradjon s az utóbbi állásaiban további sikkasztásokat kövessen el. 2. Meczner főispán ur az 1910. évi ipartestületi tisztujitást is megakadályozta az által, hogy a folyamatban levő ügy aktáit törvény telenül magához rendelte s magánál tartotta egész júliusig s ezzel okozta azt, hogy a sikkasztó Gáthy, akit az iparosok már áprilisban elcsaptak volna, egész haláláig az ipartestület nyakán maradhatott s ott ez alatt is sikkasztásokat követhetett el. 3. Meczner főispán ur Székely Eleket, akit szerződés meghamisításáért s egyébb visszaélésekért az ő elnöklete alatt csapott el a fegyelmi választmány, akinek végleges elcsapatását 1909-ben ő javasolta a belügyminiszternek, 1910-ben magához vette munkapárti főkortesnek s pártolólag adta be ujrafelvételi s visszahe lyezési kérvényét a belügyminisz terhez, vagyis vissza akarta hozni Ujhelybe polgármesternek azt, a kit tavaly ő maga csapatott el, mint okirathamisitót. 4. Meczner főispán ur mint a vármegyei erdészeti választmány elnöke javasolta 1904-ben Székely Elek polgármester azon kérelmét, hogy a város erdejéből egy 2 és fél holdas épületfa területet turnuson kivül kivágathasson, ő értesítette Székelyt, hogy a miniszter megadta a kivága- tási engedélyt, mégis se mint a városi pénzügyi bizottság elnöke, se később mint főispán soha számon nem kérte az engedély folytán kivágott fát s igy ez a fa ma sincs elszámolva, ma se tudják, hová lett és ki vette fel az árát. 5. Az 1905. évben a földművelési miniszter által kizárólag a szűkölködő kisgazdák közt való kiosztás végett küldött 100 mm. kedvezményes áru ínséges kuku- ricából 20 métermázsát s egyéb terményekből is nagyobb mennyiséget Meczner Gyula ur vett meg jogtalan előnyt huzva igy a szegény kisgazdáknak szánt kedvezményből. 6. Meczner Gyula főispán ur azzal védekezett, hogy ő semmit se tud a kukuricáról, mert ő abSóhajtok. A sóhajtás eltizi a képet. — Es a következő — másodpercben már ottülök én is az ab lak előtt. A lány kacsóját fogom, az ezüst olló elárvulva fekszkik rádobva a himzőráraára. A vékony, olcsó áru karika gyűrűn a ragyogó véres ru- bintkövet nézem, a filigrán fehér ujjacskák lágyan viszonozzák a kezem szorítását. Es akkor egyszerre piros lángok csappnak ki a rubint- kőből, lobogó, vészes fénnyel sugározzák be az egész szobát. Magamhoz szorítom a leányt, az megriadt fóléssel néz a szemembe és gyöngén eltaszit magától, de az én csókom már ott ég az ajakán és csókolom, csókolom, vad, harapós, követelő csókkal, amig félig aléltan ő is átölel, magához von. A nyakamon érzem remegő karja görcsös szorítását. „Édes ! Édes 1“ Szívdobogásra riadok föl. Az ágy perzsel és buján magához ölel, mint egy bársonyos, izzó, simuló asszonyi test. Rettenetes az 1 Milyen messze van 1 Édes Ibolya kisassony ! ban az időben, mikor a kukurica érkezett (április 26-án) Abbáziában volt. Kiderült, hogy ez a védekezés is valótlan, mert Meczner ur már április 15 én elutazott Abbáziából. * Egyelőre csak ennyit. Ezt megismételjük majd minden hónapban. Hadd örüljenek s legyenek büszkék Zemplén vármegye főurai s minden rendű és rangú vezetői, hogy milyen kitűnő s a Rákócziak és Andrássyak vármegyéjéhez mennyire méltó főispánunk van nekünk. Egyúttal bárkinek fogadást ajánlunk, hogy a főispán ur a múltkori hetyke közhirrététel dacára most se fogja ellenünk a sajtópert megindítani. Nem meri! Tessék fogadni. A polgármester kérdésről. Némethy Bertalan barátom nyilatkozott a múltkor a Sátoraljaújhelyben a városi polgári pártról s többek közt felemlítette azt az előtte tett kijelentésemet, hogy ha Reichard Salamon lemondana az ügyvédségről s úgy lépne fel polgármesternek, én most már minden erőmmel ellene lennék. Tény, hogy ezt kijelentettem s ma is állom. De ez tisztán csak az én egyéni álláspontom, amihez a városi polgári pártnak semmi köze sincs. Hogy annak a pártnak a tagjai hogy viselkednének Reichard esetleges uj fellépésével szemben, arról még szó nem volt s igy én azt nem tudom. Csak a magam határozott álláspontjával vagyok tisztában. Ezt az álláspontomat részletesen indokolni akartam. El akartam mondani, mért változott meg Reichard Salamon polgármesterségéről való véleményem, mért tartom őt a polgármesteri állásra teljesen alkalmatlannak, sőt ebben az állásban a városra egyenesen károsnak és veszedelmesnek. Közbejött azonban Reichard távozása. Valahára belátta, amit hónapokkal ezelőtt megmondtam a képviselőtestületben, hogy ha nem jön is meg a minisztertől a felmentése, azért nem kénytelen maradni, erővel nem tarthatják ott s ha igazán menni akar, eltávozhat. Akkor azt hirdette ő is, Grósz Dezső is, hogy kötelessége maradni s nem mehet el addig, mig a lemondása jogerősen elfogadva nincs. Kisült, hogy nincs igazuk. lm, a lemondás Es megint mást látok. A magara helyen az ablak előtt mást. A vörös kezű, nagy, széles vállu, tömzsi embert, a szőke szakálast, a bárgyún mosolygót, aki hülye, következetes, könyörtelen kajánsággal lesi a fehér galambot, akit ragyogó felhők közül ide az ő mocskos, csúnya kül városi szegénységükbe vert le egy ioszindulatu égszakadás. A vőlegény- jelölt. Nagy széles tenyerével a lány kezecskéjét simogatja. Iboly kisasz- szony sápadt, az undortól remegő és tanácstalanul, könyörgőn keresi a pillantásomat. Dühösen káromkodva könyökölök föl az ágyban. — Szatócs! Szatócs ! Hozzá mer érni a gazember! Már világos van. A rolló egy ha- sadékán napsugár szűrődik be a szobámba. Robogó kocsik, lármásan csengő villamosok zaját hallom s a derengő félhomályban megit rárajzolódik a falra az ibo'yás szőnyeg. Es a sötétkék virág fejecskék szomorúan pillantanak rám, mint a bánatos leányszeraek. (Folyt, köv,)
