Felsőmagyarországi Hirlap, 1910. július-december (13. évfolyam, 52-103. szám)

1910-12-10 / 98. szám

98. szám (2) FELSOMAGYARORSZAGI HÍRLAP Szombat, december 10. laszolt 45 éve — úgymond — pol­gára már ennek a városnak, mindig szives szeretettel viseltetett annak érdekei iránt. Ezt a szeretetét — a melyet a küldöttséggel viszonozva lát — nem vonja meg “a város köz­ügyéitől ezentúl sem, mert nem tá­vozik el Ujhelyből. — A lelkes él­jenzéssel fogadott beszéd után szí­vélyes búcsút vett a püspök a kül­döttségtől. Hol a sajtóper ? Be nem tartott fenyegetés. Követeljük a a sajtóper megindítását. „Búza Barna rágalmai. Búza Barna volt orszgy. képviselő egy újhelyi lapban súlyos vádakkal illette Meczner Gyula zempléni főispánt. Azt irta róla, hogy az ínségesek számára küldött kedvez­ményes áru kukoricát ő maga vette át s az ínségesek semmit se kaptak belőle. Meczner főis­pán kimutatta, hogy mikor az ín­séges kukoricát osztották, ő Ab­báziában volt s igy a vád nem igaz. Miután a főispán a vádakat magára sértőknek találta, a sajtó­pert Búza Barna ellen megindí­totta Ilyen hir jelent meg augusztus 24-én csaknem az összes fővárosi lapokban, nyilván egy leadott kom­müniké alapján. A hir nem volt igaz. Epedve vár­tuk a sajtópert, hogy valahára bíró­ság előtt bizonyíthassuk mindazt, amit a főispán úrról irtunk s amik nem Búza Barna vádjai, hanem a mi vádjaink, a Felsőmagyarországi Hírlap vádjai. Aki a napilapoknak ezt a közle­ményét olvasta, nem gondolhatott egyebet, mint hogy az a főispán úr uyilatkozata, amelyet kőnyomatos utján adott le a lapoknak. S bár mi is tisztában voltunk avval, hogy ez a nyilatkozat csak a főispántól szár- mazhatik, mégis bíztunk benne, hogy a sajtóper meg lesz indítva s mó­dunk lesz bizonyítani állításainkat- Utóvégre azt csak mégse gondol­hattuk, hogy a főispán ur képes lesz — még avval is kompromittálni magát, hogy a nagy fennen hirdetett sajtópert meg nem indítja. Annál kevésbbé hittük ezt, mert az egyidőben erősen főispánellenes, de azóta — isten tudja miért — megint a főispán hű csatlósává ved ett Zempléni Újság is ökölnyi betűkkel nagy lármásan hirdette, hogy a fő ispán megindítja a sajtópert s miu­tán biztos, hogy igazsága van, Búza Barnát okvetlenül elítélik. Ki gon­— Magamtól őriztem! Elfutottam, hogy gyöngéd, szűzies, tiszta marad­hasson I Es otthagytad a bánatnak i A maga emésztésnek ! Rósz ember vagy urfi! Minden egyes iboiyaszál szemre­hányón, haragosan rázta kék fejecs­kéjét felém. Türelmetlenül hátat fordítottam nekik és eloltottam a lámpát. A sö­tétség ölébe menekültem előlü. 1Y. A sötétség öle enyhe, hűvös pár­nát tartott a fejem alá máskor ebben az időben. Most azonban izzó nyugtalanító volt a sötétség öle, egy­szerre erősebben éreztem az illatot, az ibolyák bosszút álltak rajtam, va­lósággal elárasztottak forró, tüzes lélekzetükkel. Megint csiklandozott a langyos, fekete levegő, mintha tü­zes hangyák másztak volna rajtam, olyan fájdalmas, idegcsigázó forró­ságban fürödtem. Es sóhajtva hány­kolódtam egyik oldalúmról a má­sikra, közbe-közbe rövid kábulatba estem fél éberségbe, fél álomba. dolta volna, hogy mindez csak üres kiabálás és a sajtóper nem lesz meg­indítva. Es lám: a főispán ur nem merte a sajtópert megindítani. Pedig benne volt a napilapokban, hogy a váda­kat magára nézve sértőknek találta. S mégis szépen zsebrevágta a sértő vádakat és nem mert azokért a tör­vényes biróság előtt elégtételt ke­resni. (Ne tessék összetéveszteni a párbajjal, amit Búza Barnával vivőit a főispán ur. Az nem volt elégtétel azokért a vádakért. Az — mint a párbajbiróság ítéletéből nyilvánvaló — pusztán az egyik cikkben foglalt egyetlen sértő szóért volt elégtétel, avval tehát maguk a vádak nem in­téződtek el. Külömben is furcsa lenne, hí egy kardvágás bebizonyíthatná, hogy nem igazak a sértő vádak, amiket a főispán úrról irtunk. Ezt még a középkorban se fogták fel igy.) A törvénye szerint 3 hónap alatt lehet rágalmazásért a biróság előtt elégtételt kérni. A mi vádjaink au­gusztus 10 óig jelentek meg. a 3 hó­nap tehát rég eltelt s igy a főispán ur most már nem indíthatja meg a sajtópert. Mi azonban segítségére si­etünk a főispán urnák. Módot adunk neki a sajtóper megindítására. Ha nem akarja, hogy azok a súlyos, ő szerinte is sértő vádak, amelyek miatt eddig nem mert sajtópert indítani, mindörökre az egyéniségén száradja­nak, lehetővé tesszük neki, hogy a sajtópert most is megindíthassa. E végből ezennel rövid kivonatban közöljük itt újra mindazokat a vá­dakat, amelyekkel Meczner Gyula főispán urat illettük. S hogy bármi­kor módjában legyen a főispán ur­nák a sajtópert megindítani, ezentúl minden hónapban egyszer nyíltan meg­ismételjük ezeket a vádakat. íme tehát itt közöljük koszoruba- fonva mindazokat a vádakat, amiket a főispán úrról állítottunk s amiket ma is mindenben fenntartunk. Állítjuk és bizonyítani vállalko zunk a következőket: 1. Meczner Gyula főispán ur a fegyelmi biróság által szabálysze­rűen hiva.alvesztésre ítélt Gáthy Gézát, akiről jól tudta, hogy sok­szoros sikkasztó, hivatalában meg­tartotta oly módon, hogy a hi­vatalvesztésre szóló s már telje­sen kész ítéletet súlyos szabály­talanság árán visszatartva helyette egy végzést adatott ki, mely Gáthy fegyelmi ügyét hónapokra, félév­nél is hosszabb időre elhalasz­totta és igy az elitéit sikkasztót főispáni hatalmával megmentette a hivatalvesztési Ítélet kézbesítése folytán minden valószínűség sze­rint bekövetkező felfüggesztéstől. Ez által lehetővé tette, hogy Gáthy úgy városi, mint ezzel Ná'uk voltam. A kopott barna ripsz fotelben ültem azon amelyiken vi gyázva kellett ülni, mert gyengén állt az egyik lába, könnyen félrebil­lent. A szoba zsúfolt, mint egy ócska- butorraktár, három nagy szekrény és Íróasztal is van benne, egy egysze­rűbb vásári munka és egy díszes bá­rok stilusu. A falon olcsó szinnyo- matok közt egy drága rézkarc, a sarokban egy empir formában re­mekbe készített rózsafa toaletteasz- talka. Az a kevés zagyva butorholmi amit jobb idők hajótöréséből sikerült megmenteni. Es az ablak mellett ült Ibolya kisasszony, meleg haraszt- kendő csavarva a dereka köré, mert a szobában csak keveset és ritkán fütenek. Vékony batiszt blúzán a könyöke foltos, hímez, pénzért, ide­geneknek, de kezében apró ezüst- ollócska. Régen apja ajándéka. Es szelíd, tiszta ibolya illáit terjeng a leány körül, egyetlen luxusa, egyet­len pazarló kedvtolése, amióta a jobb idők elmúltak. Oh milyen jó volt úgy szótlanul, sokáig szembenülui vele, együtt ipartestületi és szövetke­zeti állásában is (honnan bizo nyára szintén felfüggesztették volna) megmaradjon s az utóbbi állásaiban további sikkasztásokat kövessen el. 2. Meczner főispán ur az 1910. évi ipartestületi tisztujitást is meg­akadályozta az által, hogy a fo­lyamatban levő ügy aktáit törvény telenül magához rendelte s ma­gánál tartotta egész júliusig s ezzel okozta azt, hogy a sikkasztó Gáthy, akit az iparosok már áp­rilisban elcsaptak volna, egész ha­láláig az ipartestület nyakán ma­radhatott s ott ez alatt is sik­kasztásokat követhetett el. 3. Meczner főispán ur Székely Eleket, akit szerződés meghami­sításáért s egyébb visszaélésekért az ő elnöklete alatt csapott el a fegyelmi választmány, akinek vég­leges elcsapatását 1909-ben ő javasolta a belügyminiszternek, 1910-ben magához vette munka­párti főkortesnek s pártolólag adta be ujrafelvételi s visszahe lyezési kérvényét a belügyminisz terhez, vagyis vissza akarta hozni Ujhelybe polgármesternek azt, a kit tavaly ő maga csapatott el, mint okirathamisitót. 4. Meczner főispán ur mint a vármegyei erdészeti választmány elnöke javasolta 1904-ben Szé­kely Elek polgármester azon ké­relmét, hogy a város erdejéből egy 2 és fél holdas épületfa te­rületet turnuson kivül kivágathas­son, ő értesítette Székelyt, hogy a miniszter megadta a kivága- tási engedélyt, mégis se mint a városi pénzügyi bizottság elnöke, se később mint főispán soha szá­mon nem kérte az engedély foly­tán kivágott fát s igy ez a fa ma sincs elszámolva, ma se tudják, hová lett és ki vette fel az árát. 5. Az 1905. évben a földmű­velési miniszter által kizárólag a szűkölködő kisgazdák közt való kiosztás végett küldött 100 mm. kedvezményes áru ínséges kuku- ricából 20 métermázsát s egyéb terményekből is nagyobb mennyi­séget Meczner Gyula ur vett meg jogtalan előnyt huzva igy a sze­gény kisgazdáknak szánt kedvez­ményből. 6. Meczner Gyula főispán ur azzal védekezett, hogy ő semmit se tud a kukuricáról, mert ő ab­Sóhajtok. A sóhajtás eltizi a képet. — Es a következő — másod­percben már ottülök én is az ab lak előtt. A lány kacsóját fogom, az ezüst olló elárvulva fekszkik rádobva a himzőráraára. A vékony, olcsó áru karika gyűrűn a ragyogó véres ru- bintkövet nézem, a filigrán fehér ujjacskák lágyan viszonozzák a ke­zem szorítását. Es akkor egyszerre piros lángok csappnak ki a rubint- kőből, lobogó, vészes fénnyel sugá­rozzák be az egész szobát. Magam­hoz szorítom a leányt, az megriadt fóléssel néz a szemembe és gyöngén eltaszit magától, de az én csókom már ott ég az ajakán és csókolom, csókolom, vad, harapós, követelő csókkal, amig félig aléltan ő is át­ölel, magához von. A nyakamon ér­zem remegő karja görcsös szorítá­sát. „Édes ! Édes 1“ Szívdobogásra riadok föl. Az ágy perzsel és buján magához ölel, mint egy bársonyos, izzó, simuló asszonyi test. Rettenetes az 1 Milyen messze van 1 Édes Ibolya kisassony ! ban az időben, mikor a kukurica érkezett (április 26-án) Abbáziá­ban volt. Kiderült, hogy ez a vé­dekezés is valótlan, mert Meczner ur már április 15 én elutazott Abbáziából. * Egyelőre csak ennyit. Ezt megis­mételjük majd minden hónapban. Hadd örüljenek s legyenek büszkék Zemplén vármegye főurai s minden rendű és rangú vezetői, hogy milyen kitűnő s a Rákócziak és Andrássyak vármegyéjéhez mennyire méltó fő­ispánunk van nekünk. Egyúttal bárkinek fogadást aján­lunk, hogy a főispán ur a múltkori hetyke közhirrététel dacára most se fogja ellenünk a sajtópert megindí­tani. Nem meri! Tessék fogadni. A polgármester kérdésről. Némethy Bertalan barátom nyilat­kozott a múltkor a Sátoraljaújhely­ben a városi polgári pártról s töb­bek közt felemlítette azt az előtte tett kijelentésemet, hogy ha Reichard Salamon lemondana az ügyvédség­ről s úgy lépne fel polgármesternek, én most már minden erőmmel ellene lennék. Tény, hogy ezt kijelentettem s ma is állom. De ez tisztán csak az én egyéni álláspontom, amihez a városi polgári pártnak semmi köze sincs. Hogy annak a pártnak a tag­jai hogy viselkednének Reichard esetleges uj fellépésével szemben, arról még szó nem volt s igy én azt nem tudom. Csak a magam ha­tározott álláspontjával vagyok tisz­tában. Ezt az álláspontomat részletesen indokolni akartam. El akartam mon­dani, mért változott meg Reichard Salamon polgármesterségéről való véleményem, mért tartom őt a pol­gármesteri állásra teljesen alkalmat­lannak, sőt ebben az állásban a vá­rosra egyenesen károsnak és vesze­delmesnek. Közbejött azonban Reichard tá­vozása. Valahára belátta, amit hó­napokkal ezelőtt megmondtam a képviselőtestületben, hogy ha nem jön is meg a minisztertől a felmen­tése, azért nem kénytelen maradni, erővel nem tarthatják ott s ha iga­zán menni akar, eltávozhat. Akkor azt hirdette ő is, Grósz Dezső is, hogy kötelessége maradni s nem mehet el addig, mig a lemondása jogerősen elfogadva nincs. Kisült, hogy nincs igazuk. lm, a lemondás Es megint mást látok. A magara helyen az ablak előtt mást. A vörös kezű, nagy, széles vállu, tömzsi em­bert, a szőke szakálast, a bárgyún mosolygót, aki hülye, következetes, könyörtelen kajánsággal lesi a fe­hér galambot, akit ragyogó felhők közül ide az ő mocskos, csúnya kül városi szegénységükbe vert le egy ioszindulatu égszakadás. A vőlegény- jelölt. Nagy széles tenyerével a lány kezecskéjét simogatja. Iboly kisasz- szony sápadt, az undortól remegő és tanácstalanul, könyörgőn keresi a pillantásomat. Dühösen káromkodva könyökölök föl az ágyban. — Szatócs! Szatócs ! Hozzá mer érni a gazember! Már világos van. A rolló egy ha- sadékán napsugár szűrődik be a szo­bámba. Robogó kocsik, lármásan csengő villamosok zaját hallom s a derengő félhomályban megit ráraj­zolódik a falra az ibo'yás szőnyeg. Es a sötétkék virág fejecskék szo­morúan pillantanak rám, mint a bánatos leányszeraek. (Folyt, köv,)

Next

/
Oldalképek
Tartalom