Felsőmagyarországi Hirlap, 1910. július-december (13. évfolyam, 52-103. szám)
1910-12-10 / 98. szám
98. szám (3) FELSŐMAGYAR 0RSZAG I HÍRLAP Szombat, december 10. elfogadása ma sem jogerős és Rei- chard mégis eltávozott. így ma az én indokolásom tárgytalan. Reichard Salamon egyéniségét tisztelem és becsülöm. Mihelyt megszűnt az az állapot, amelyet kifogásoltam, nincs okom ellene egy szót is szólni. Ő már nem polgármester s igy fölösleges elmondanom, miért nem tartom őt alkalmasnak a polgármes térségre. Ha azonban megtörténik, amit rebesgetnek, hogy visszavonja a lemondását vagy újra pályázik, akkor kötelességemnek fogom tartani részletesen s teljes nyíltsággal elmondani, hogy mért foglalok én csekély erőmmel határozottan állást az ő polgármestersége ellen. Búza Barna, Hogy készül a Zemplén? — A társ-szerkesztők. — Emlékeznek olvasóink az Adriányi féle becsületsértési perre. Dr. Adriányi Bélát a sátoraljaújhelyi törvényszék becsületsértés miatt megbüntette, mert Búza Barnát a Zemplén egyik cikkében agent provocateurnak nevezte s nem tudta ezt a tényállítását bizonyítani. Közöltük lapunkban a múltkor Illésházy Endre nyilatkozatát, amelyből az látszik, hogy a cikket nem Adriányi Béla irta. Pedig Adriányi a törvényszék előtt is kijelentette, hogy ő irta a cikket. Roboz Hugó a Zemplénben felel Illésházy nyilatkozatára s részletesen elmondja, t-ogy született az a „Disz- szonaus hangok“ cimü cikk. No hál mondhatjuk, hogy egy tizenkét énekes hősköltemény sokkal könnyebben a világra jön, mint az a busz soros újságcikk. Közöljük Roboz nyilatkozatának a cikk keletkezésére vonatkozó részét, hadd lássák olvasóink, hogy kik és mi módon Írják a Zemplént s hogy születnek ennek az öreg lapnak a cikkei. íme: I. En fölkerestem a főispán urat és jelezve, hogy foglalkozni kívánunk a dologgal, arra kértem : tegye meg az észrevételeit. A főispán ur ki is fejtette az álláspontját, papiroson — amúgy váz latosan, nagyjából — én azt meg is rögzítettem. II. En Illésházynak jóhiszeműen elmondtam, hogy mint vélekedik a dologról a főispán s elmondottam, hogy minden valószínűség szerint hasonló szellemben irmajd a dologról a Zemplén is. S azzal otthagytam Illésházit. III. Később a felelős szerkesz tőmmel találkoztam s megbeszéltem vele, hogy mint foglalkozzék a dologgal a Zemplén. Ismeri ettem előtte a főispán ur álláspontját s ő annak nyomán — szinte mondatról-mondatra — megadta az instrukciót, hogy mint Írjam meg a cikket és mit Írjak meg a cikkben. En papirosra tettem a közleményt és leadtam azután nyomdába. Tehát, tetszik látni, először is a főispán elmondta Robozuak, hogy mit írjon. Olyan részletesen, hogy azt Roboz ott nyomban papírra is vetette, meg is mutatta Illésházynak, fel is olvasta előtte. Akkor Roboz elmondta Adriányinak, hogy mit akar Íratni a főispán. Erre Adriányi ennek alapján elmondta Roboznak, hogy a főispán utasítása szerint mit Írjon. Erre Roboz megírta a cikket, úgy ahogy Adriányi instruálta őt. Vagyis: Roboz leirta, amit a főispán mondott, aztán ezt elmondta Adriányinak, aztán Adriányi ugyanezt elmondta Roboznak, aztán Roboz ugyanezt még egyszer leirta. No, hát ilyen parádéval még a Timest se szerkesztik. Minek mondta el Roboz Adriányinak, hogy mit mondott neki a főispán ? Hát Roboz nem tudta azt egyszerűen megirni, amit a főispán akart? Vagy Adriányi jobban tud újságot írni, mint Roboz ? Érdekes ! Roboz mondta el Adriányinak, hogy mit mondjon el Adriányi Roboznak. Es Adriányi elmondta azt Roboznak, amit Roboz mondott Adriányinak és Roboz ennek nyomán leirta azt, amit ő azért mondott el Adriányinak, hogy Adriányi viszont mondja el ő neki. Például tegyük fel, hogy ma élne Vörösmarty és ma Írná a szózatot. De nem Írná le, hanem tihivatná Robozt s elmondaná neki. Roboz leírná, elmenne vele Adriányihoz és elolvasná előtte a szózatot. Adriányi erre viszont elmondaná Roboz előtt a szózatot s utasítaná Robozt, hogy ezt ugyanígy írja le s adja ki a Zemplénben. S akkor kisülne, hogy a szózatnak Adriányi a szerzője. De hát mi uj eszmét adott Adriányi ahhoz a dicső cikkhez s mi jogon szerzője ő annak, mikor Illés- háziék vallomása szerint még az agent provocateur szó is benne volt abban a fogalmazványban, amit a főispán diktálása után készített Roboz s amit szerinte akkor még Adriányi nem is látott ? Mindezekből pedig nyilván láthatja mindenki, hogy itt nem bizonyos az' hogy a három ur közül melyik a szerző, csak egy bizonyos, hogy a cikk szerzője nem Adriányi Béla. Lehet, hogy Roboz az igazi szerző, lehet hogy Meczner, de az ki van zárva, hogy Adriányi lenne. Mert ha valakinek Roboz elmond egy cikket s ő ugyanazt a cikket viszont elmondja Roboznak s utasítja, hogy írja meg, az annak a cikknek nem szerzője. Az lehet olyan ur, aki a cikkért verekedni s azért a bíróság előtt felelni vállalkozik, — az ilyet azonban a magyar sajtóban nem szerzőnek hívják. Ezek után pedig mindenki megalkothatja véleményét az egész eljárásról. Külömben nemsokára bíróság előtt tisztázódik ez a dolog, mert Illésházy Roboz Hugót a cikk miatt rágalmazáséit feljelentette. Apró feljegyzések. Csak az A „Zemplén“ c. vén tu- ökör kft- dós nagy előszeretettel vetkezetes. dörgöli laptársainak orra alá, hogy igazat irj, de maga állandóan lábbal tapodja az igazságot. Egyutóbbi számának vezércikkében a Justh Gyula vezérlete alatt működő függetlenségi pártról ir s eközben — hűen eddigi működéséhez, megereszt egynéhány valótlanságot. Azt írja, hogy a függetlenségi párt csak azért ellenzék, mert kormánypárti nem lehet, hogy ez menuyire nem igaz, ezt minden ember tudja, aki figyelemmel kisérte a politikai élet egyes mozzanatait. Tudvalevő dolog, hogy Justh Gyulának és pártjának felajánlották — Dem is egyszer — a hatalmat és hogy csak a függetlenségi párton mullott, hogy a „Zemplén“ most nem neki zeng dicsérő hozsannákat Nagyon jól tudja tehát a függetlenségi párt, hogy miért lett ellenzéki, legalább is olyan jól tudja, mint a hogy a Zemplénről tudja mindenki, hogy miért maradt ezúttal is kormánypárti. Es mert ez utóbbit mi is nagyon jól tudjuk, cseppet sem csodálkozunk azon, hogy a »Z« ferdít és valótlant állít. Csak azt nem tudjuk megérteni, hogy ha va lakinek a párpolitika szépen csendülő érveinek hatása alatt folyton ellenkezésbe kell jönni az igazsággal, miért figyelmezteti — az erre egyáltalán rá nem szoruló laptársait olyan nagy előszeretettel arra, hogy igazat irj ? Talán azért, mert — ugyancsak a »Zemplén« szerint, — csak az ökör következetes ? * Nagyon fáj A kormányt támogató uj- a bukás ságok csak nem tudják elfelejteni azt a bukást, amely a megyebizottsági tagok választásánál érte őket. Fei-fe!sóhajtanak nagy buslakodásukban, sőt olykor-oiykor neki is rúgnak az ellenzéknek, a miért győzni merészelt. Különösen a Z. U., a Székely Elek leibzsur- nálja nem tud belenyugodni a vereségbe. Fájó szívvel kesereg még mindig a bukáson s mint valami vásott gyerek, belekapaszkodik — úgy hátmegett — az ellenzék hajába. Legutóbbi számában is, mikor a vá- laztások ellen beadandó felebbezé- sekről referál, belekap az ellenzékbe és elmondja — isten tudja hányadszor — azt a hazug rágalmat, amit már mi is megcáfoltunk. Újra beszél az ellenzék terrojáról és újra ki jelenti, hogy a választási elnök — az újhelyi választásnál — nem Ma- tolai Etele, hanem Búza Barna volt. Ls mi — mint eddig is tettük — újból jéizüt nevetünk a Z. U. nyelvöltogetésén csepp kedvünk sincs újból megcáfo’ni ezektt a rágalmakat, sőt arra kérjük a Z. U.-t, hogy csak mennél gyakrabban rágalmazzon, mert igy legalább az a néhány ó ízlésű ember — aki kényszerűségből velük tartott — is elfordul tőlük és akkor a legközelebbi választáson — mert a főispán biztosan megsemmisilteti a választást — még nagyobb többséggel fogunk győzni. * Néhány szó Már egynéhányszor fog- a mentő- lalkoztuak lapunk hasáb- szolgálatról jain, avval a botrányosan szégyenteljes állapottal, hogy Uj- helyben mentőszolgálat híján a betegeket, részegeket és ragályos betegeket egy tolóágyon szállítják. Felszólalásunk nyomán meg is mozdult a képviselőtestület és elhatározta, hogy segít a bajon 03 megszervezi a mentőszolgálatot. Azonban mint minden képviselőtestületi határozat, ez is csak határozat maradt. A végrehajtásra már nem gondol senki. Nincs, aki a tervet és költségvetést elkészítse. Pedig hát nem is olyan nagy fáradságba kerülne ezt a borzasztó hiányt orvosolni. Az egész egynéhány száz koronánál nem kerülhet többe, mert hiszen nem kell egyébb, mint egy mar használt mentő kocsi és egy mentőtáska. A betegek ellátását a kórház derék orvosi-kara — élén a kórház országoshirü igazgatójával — szívesen ellátná. Volt alkalmunk e tárgyban beszélni dr. Chudovszky Móric közkórházi igazgatóval és egynéhány orvossal, akik kijelentették, hogy a legnagyobb készséggel vállalkoznak — minden ellenszolgáltatás nélkül is — — ezen eraberbaráti munkára, sőt Chudovszky dr. kijelentette, hogy egy ápolónénét is kivonultat minden sebesüléshez. A városon múlik tehát csak, hogy a mentőszolgálat minél előbb létesüljön. Dethát nálunk a személyi és politikai érdekek kielégítése mindig előbbre való volt a közérdek szolgálatánál és ezért vajmi kevés a reményünk arra, hogy ez az olcsón és könnyű szerrel létesíthető közszükséglet kielégítést nyer. Előfizetőinkhez! Felkérjük lapunk tisztelt előfizetőit, hogy a november hó végén lejárt előfizetési dijat lehetőleg postafordultával küldjék be, nehogy a lap további küldésében akadály legyen, SZÍNHÁZ. Nóra. Ibsen világhírű drámája került színre csütörtökön este a címszerepben Markovics Margittal. Készséggel konstatáljuk, hogy múltkori feltevésünk valónak bizonyult és a Markovics első szereplésében talált hibák tényleg nem egyéniek, hanem csak egyes szerepnél meg- nyilvánulók. Ezen az előadáson Markovics Margit határozottan művészit produkált. Játékában nem volt semmi mesterkéltség, semmi túlzott szenvedély, hűen állította elénk a Nóra szerelmében rettegő, majd később kiábrándult le:két. Különösen a harmadik felvonás végső jeleneteit játszotta meg igazi mesteri tökéllyel. Ibsennek a darab végén felállított óletbölcseleto kellően poentirozva, helyes felfogással jutott az ő játékán keresztül a publikumhoz. A közönség mindvégig hálásan tapsolta és felvonásvégeken gyakran szólította a kárpit elé. Partnere : S zőt s András már nem volt megfelelő. Intelligens színésznek látszik, aki megérti a szerepét, csak életet nem tud adni felfogásának. Játéka élettelen, hanghordozása monoton, orgánuma egyáltalán nem alkalmas hevesebb drámai kitörésekre. Mint rendező azonban kifogástalannak bizonyult. A darab beállítása, de maga a színpad külső elrendezése is bizonyítékot szolgáltatnak rendezői képességeiről. Faragó Sándor ugyancsak ügyes színésznek bizonyult. Az orvos szerepét helyes felfogással, kifogástalanul játszotta meg. Er- nyey és Tömbömé is elfogadhatót nyújtottak. Sulamith. Goldfaden örök szép ze- néjü daljátékának akkordjai vittek egy kis életet pénteken este a színházba. Sulamithot Solti Vilma énekelte, az ő tiszta csengésű szopránján csendült fel a keleti muzsika minden szépsége. Méltó partnere volt Absolon szerepében Székely Gyula és ugyancsak szépen énekelt Abágeil szerepében Fátyol Hedvig. A többi szereplők is kifogástalanul meg- állták a helyüket. A zenekart Tora bor karmester vezényelte elismerésre méltóaD. Liar. M g a végeladás n iá is 1 kerülnek eladásra férfi ruhaszövetek, téli kabát kelmék és női ZZZZZL costüm szövetek. . rendelésre elvállaltalak Moskovits Herman riít-STS Sá torai ja u j h e I y,------------ Rákóczi-ut 6. (Kispiac.) ..............
