Felsőmagyarországi Hirlap, 1910. július-december (13. évfolyam, 52-103. szám)

1910-12-10 / 98. szám

Tizenharmadik évfolyam 98. szám. Sátoraljaújhely, 1910. Szombat, december 10. POLITIKAI ÚJSÁG. Megjelen minden szerdán és szombaton este. Előfizetési ár: Kéziratokat vissza nem adunk. LAPVEZÉR: POLITIKAI FŐMUNKATÁRS: Egész évre 10 korona, félévre 5 korona. Negyed Szerkesztőség : Kazinczy-utcza 2. Kiadóhivatal: Landesmann Miksa és Társánál. MATOLA1 ETELE. Dr. BÚZA BARNA. évre 2 korona 50 fiilér Egyes szám ára 10 fillér Hirdetéseket a legjutányosabb árban közlünk A magyar napilapok. Irta. Búza Barna. Ennek a lapnak a múlt heti számában szó volt a politikai na­pilapokról. Alig volna most va­lami, amit jobban szeretnék min­den jó érzésű magyar embernek a lelkére kötni, mint a napilapok helyes megválasztásának a dolgát. Városban már sokan nem já­ratnak újságot, mert a kávéház­ban megtalálják s elolvassák va­lamennyit. De faluhelyen s kis városban is majdnem minden in­telligens ember járat legalább egy napilapot. Itt aztán nagyon megfontoltan kellene mindenkinek megválasztani, hogy melyikre fi­zessen elő. Hiszen utóvégre ma már legtöbb helyen első sorban a napilap az egész család szel­lemi tápláléka. Mindenik család­tag olvassa, keresi benne a neki való részt s lassacskán, öntudat­lanul, észrevétlenül is rányomja bélyegét a lap az egész család Jelkületére. Nem csekély kérdés hát az, hogy ki melyik lapra fi­zet elő. Első sorban fontos ez politikai szempontból. A legerősebb füg­getlenségi érzésű ember lelkét is megzavarja, megingatja, ha folyton 67 es lapot olvas. Nem is szólva arról, hogy önmaga ellen cselekszik, ha a 67-es törekvés sajtóját támogatja. Nem a főispánok által olyan melegen ajánlott félhivatalos Ma­gyar Nemzetről akarom olvasóin­kat visszariasztani. Hála istennek még eddig nem láttam eleven embert, aki a Magyar Nemzetet a kezébe vette volna s pláne aki arra előfizetett volna. Annyira még nem sülyedt a magyar tár­sadalom, hogy ilyen lapokat is bevegyen. Annyira még nem ve­szett ki a közönségből az erkölcsi érzék, hogy előfizetőket kaphatna olyan újság amely tavaly függet­lenségi volt, most pedig mun­kapárti. De van sok napilap, amely 67-es irányú, de mindenféle mes­terkedésekkel be tudja magát fész­kelni a függetlenségi érzésű ol­vasókhoz is. Mindig a magyar­ságról, a magyar érzésről, ma­gyar imperializmusról prédikál. Hirdeti, hogy a magyar nemzet­nek a Balkán államok felett való uralomra kell törekednie. Persze az olvasóknak tetszik ez a nagy magyar érzés, előfizetnek a lapra s észre se veszik, hogy hangos nemzeti frázisok takarója alatt a legszolgalelkübb osztrák politikát adja be nekik az az újság s mig nagy hangon azt hirdeti, hogy a magyar uralkodjék a Balkánon, azalatt cinikusan szolgálja azt a politikai törekvést, hogy Ausztria uralkodjék mi rajtunk. Mintaképe az ilyen lapoknak a Budapesti Hirlap. Ez ma a leg­hívebb támogatója a Khuen po­litikának, amelynél sivárabb, go­noszabb, nemzetietlenebb politi­kát sose űztek még Magyarorszá­gon. Hiszen látja most már min­denki, hogy ez a kormány lelket­lenül teljesiti az osztrákok minden követelését. Létszámemeléssel, hadi költségekkel elviselhetetlen gyil­kos terheket rak a nemzetre. Gyufa adóval, petroleum mono­póliummal, vasúti tarifa emelés­sel, száz más eszközzel megnyuzza az osztrákok javára ezt a szeren­csétlen nemzetet. Hozni pedig nem hoz semmit. Az egyetlen készfizetést Ígérte, arról is lemon­dott. 1867. óta nem volt még kormány, amely ennyi szolgalel- küséggel áldozta volna fel a ma­gyarság minden érdekét az osz­trákok javára. S ezt a kormányt támogatja feltétlenül, minden bű­nös törekvésében, a magyar érzé­sekkel dicsekedő Budapesti Hirlap. Amennyit már ez a lap változ tatta az irányát, ahogy végigszol­gált már mindenféle kormányt, ha öntudatosan járna el a magyar olvasóközönség, egyetlen előfize­tőjének se volna már szabad len­nie. S mégis hány helyen látom ott magyar emberek asztalán, a kikről pedig tudom, hogy erős, jó függetlenségi érzelmüek. A Pesti Hirlap, a Pesti Napló szintén volt már sokféle párti s az ember soha se tudhatja, hogy a jövő héten milyen párti lesz. Hogy lehet ilyen lapokat járatnia Azért, mert könyvet adnak aján­dékba ? No bizony tiz könyvért se tűrném, hogy saját lapom rán­gasson engem folyton hol ellen­zéki, hol kormánypárti irányba. Igaz, tagadhatatlan, hogy ügye­sen és élénken szerkesztik ezeket a lapokat. De még abba se sok a köszönet. Hiszen én szívesen elolvasom a Pesti Hírlapnak, Az Újságnak sze'lemes cikkeit, tár­cáit, néha még az apróhirdetéseit is, de már ha fiatal lányom (vagy akár fiam is) volna, nagyon vi­gyáznék, hogy egyik-másik ilyen cikk, tárca (meg különösen apró hirdetés) a kezébe ne jusson. Es mégis hány olyan helyre járnak Ibolya kisasszony. I. Nehéz télen, csikorgó télen, késő éjszaka, araikor már a haladó sötét­ség és az ébredő hajnal szürke, li- lakók é3 piszkosbarna színekkel át­itatott ködből szőtt nászágyon ölelte egymást, gyors katonás lépé­sekkel siottera hazafelé. Az arcom pirosra csípte a hideg, de azért nem fáztam, a terhes nappali élet emlé­keztető jeleivel: bágyadt munkás­emberekkel, csilingelő szemetes ko­csikkal találkoztam, de azért el nem szomorodtam. Születésnapról jöttem a saját magam huszonötödik szüle­tésnapjáról és ki az aki még csak huszonötéves és már is szomorú ? Nagy akaratok feszültek bennem: úgy éreztem, hogy izmos karokkal csak a domború mellemhez kell ölelni szóles-e világot, hogy meg. törjem, hogy összeroppantsam. Egész éjjel egy rejtett tüzekben égő asszo nyi szempár élesztette bennem ezt a hevületet. Az asszony egy jó ba­rátom felesége volt. Mit bánom én? A jó barátomat már megszűrte, fakó színekkel már megszürkitette az élet. Szeméből kilopta a tüzet, hajából kiszívta a selyem a fekete szint, arcáról letörölte a rózsás himport. Az asszonynak is van szeme, hogy lásson. Mit bánom éu ? A világ a huszonötéveseké 1 II. Hideg folyósóról hirtelen nyitott be a szobámba s lágyan hízelkedve ölel körül a langymeleg levegő. Egyszerre megdöbbenve állok meg a vaksötélben. Mi ez? Ez a sürii enyhe feketeség ma ismeretlen báj­jal cirógat. Újszerű illatot érzek a levegőben diszkrét és mégis álható erős ibolya szagot. Es miután három hétig küzdöttem ellene és sikerrel száműztem gondolataim közül, ellen­állhatatlan erővel jut eszembe me­gint a leány : Ibolya kisasszony. A leány, aki még majdnem gyermek és vékony, keskeny rubintgyürüs kacsóját remegve nyújtja búcsúzáéra. Nagy őzszemeiben alázatos ragasz­kodás. Szelíd hullámvonalakból for máit kis alakjában félénk odaadás. Az a győző parancsoló érzésem tá­mad, hogy itt van! Ibolya kisasz- szony 1 Az éjszaka sötétjében várt, mig én odakinn a villanyfényes éj­félben kóboroltam és rejtett tüzek­ben égő asszcnyszemekkel kacér­kodtam. Gyáván nyu!ok az ajtófélfa villamos gombja felé, azután egy hirtelen mozdulattal fölcsavarom a villanyt. Az ágy üres. Gyorsan sár kon fordulok. A szobában senki. Ta­nácstalanul fordítom a tekintetemet vissza az ágy felé. Es akkor a zöld tapétás falon meglátom az illatos újságot: egy remekbe hímzett ne héz faliszőnyeget. Acélszürke moaré selyem, valamivel sötétebb, ugyan­olyan szinü bársonyszególlyel. Es a selymen szétszórva tömérdek ibolya. Néhol pár szál egy csomóba; más­hol egy egy egész csokor. Azután valóságos ibolya eső: egymáson hempergő üde, harmatos virágok, mintha most szedték volna őket a mezőről. A terítő sarkához gombos- tüzve egy fehér névjegy. Rajta csak ez a pár szó: „Születésnapjára sok csókot küldök. Ibolya kisasszony III. Lassan vontatva kezdek vetkőzni. Azután hirtelen ledobálok magamról minden ruhát és gyorsan a takaró Lapunk mai száma <5 oldal, ilyen lapok, ahol fiatal lányok is vannak a családban és hozzá jut­nak. Nem szabad az ujságelőfizetés dolgát oly '^könnyedén venni. Jól fontolja meg mindenki most, mi­kor az előfizetés megujitására ke­rül a sor. Magyar érzésű, magyar irányú lapot keressen s ne járas­son olyat, amely léha, cinikus, kozmopolita hangjával elrontja az olvasói lelkét. Akiben pedig füg­getlenségi érzés van, az ne járas­son 67-es irányú lapot. Ha min­den függetlenségi érzésű ember függetlenségi lapra fizetne elő, a 67-es lapok mihamar beadnák a kulcsot, vagy meggondolnák a dolgot s átfordulnának ők is füg­getlenségi irányba. Nem akarok lapokat ajánlani, mint a főispán ur a Magyar Nem­zetet, de annyit jó lélekkel s tel­jes meggyőződéssel mondhatok, hogy aki függetlenségi érzelmű ember igazán magyar, igazán ko­moly és tartalmas napilapot akar járatni, annak a számára alig ne­vezhetnék meg mást, mint a füg­getlenségi pártok két lapját, a Magyarországot, vagy a Buda­pestet. Próbálja meg mindenki, meg­látja, mennyivel jobban esik még az újságolvasás is, ha a lelkének az érzésének megfelelő irányú cikkeket talál benne. — december 10. Fejes István üdvözlése. Mint azt előre is jeleztük, Sátoraljaújhely vá­ros képviselőtestülete ma délelőtt tisztelgett Fejes István püspöknél. A küldöttséget, melyben mintfgy 60 képviselőtestületi tag vett részt, Far­kas Andor h. polgármester vezette. Az üdvözlésre Fejes meghatottan vá­alá buvok. Alig magamra huzom a takarót s akárcsak illetlen szemér­metlenséget követtem volna el, en- gedelemkérőn nézek az ibolyák felé. Az ibolyák pedig — mintha harais- kás leányszemek volnának — go­noszkodva mosolyognak rám s egész kábító illatfelhőbe ölelnek. — Nos urfi! — mondják a virá­gok — Te megszöktél előlünk, de mi utánad jöttünk ! Hozzuk az úr­nőnk szerelmes üdvözletét ! Ugye szépek, gyöngédek, szűziesek va­gyunk. A lelke legtitkosabb álmát öltögette finom selyemszállal belénk ez a leány, éjszakai órákban, a pi­henéstől ellopott időben. Mi pótoltuk neki az álmot, de drága áron: az arca megsápadt, a szeme szomorú lett miattad. Ugy-e harmatosak va­gyunk ? Az ő könnye csillog raj­tunk 1 Minden éjjel töméntelen köny- nyet sirt el, amióta egyszerre ott hagytad, többé elkerülted. Érdemes vagy ilyen tiszta, nagy szeretőire? Felelek nekik őszintén, nagy ve- zekléssel : — Nem. Nem vagyok érdemes! — Miért gyötrőd hát? Miért hagy­tad el ?

Next

/
Oldalképek
Tartalom