Felsőmagyarországi Hirlap, 1910. július-december (13. évfolyam, 52-103. szám)

1910-11-26 / 94. szám

FELSOMAGYARORSZÁGI HIRL \P Szombat november 26. Midőn néhány évvel ezelőtt itten az első vándortárlatban gyönyörköd­hettünk néhány sornyi — Dem any- nyira bírálatot — mint ösmertetést írtam róla nyíltan bevallván, hogy a magasabbra helyezett képekről nem irok, mert azokat nem látom eléggé. Cikkemet a „Felsőmagyarországi Hirlap“-hoz adtam be, de az soha meg nem jelent. Igaz, hogy akkor még nem voltam a lappal összeköt­tetésben, tehát biz én meg sem kér- dezém, miért nem jelent meg. Nem hinném, hogy valaki sértést látott benne, tehát csak azt kell hinnem, hogy egy nálam nagyobb szakértő nem találta arra érdemesnek, hogy a lapba helyet foglaljon. Most utólagosan még is megjegy- zek annyit, hogy a tárlat történelmi festészetben igen szegény volt, mind össze 2 (kettő) ilyen darab találko­zott benne, a melyeket alispánunk a vármegyeházi termek részére meg is vett — nagyon helyesen — mert ilyen nyilvános termekbe ilyenek illenek. Kevébé dicsérhetem, aki a város­háza részére vásárolta a tanácste­remben most is látható három képet amelyek közül szerény müizlésem szerint csak egy jó. Pedig volt ott egy tájkép, amely háromszorta is többet is ért mindaháromnál együtt véve- Szerintem azt kellett volna megvenni Telepytől „A Tihanyi öböl“ cim alatt. Ha szegény volt történelmi festé­szetben az első vándortárlat ez már épen meddő volt, Most tehát nem is ilyeneket vásárolt alispánunk, de táj­képeket. Ezekben aránylag bővelke­dett úgy az első, mint a mostani tárlat. A megvásároltak ellen semmi kifogás se tehető, szépek, jók. Azzal azonban nem sértem alispánunkat, ha megvallom, hogy egyéni ízlésem szerént talán másokat választottam volna s nevezetesen megvettem volna „Makovica várát“ Bruck Mik­sától, habár ez mint tájkép semmi vei se jobb a megvettekm 1, de mint ilyen is megállja helyét, azonban nekünk történelmileg „igen érdekes, mert ez alatt vau Zborón a száz hársfa amelyek alatt II. Rákóczy Ferencz az Európai hatalmakhoz szóló „Recrudescunt antiqua in clytae gen­us Hungarae vutnera« kezdetű hires szózatát kibocsájtá. Városunkat minden esetre háiára kötelezé az 0. M. Képzőművészeti Társulat, hogy a meglátogatott vá rosok közzé felválté, csak az idői keveseljük, a meddig tárlatát élvez­hettük, ezt még vagy három nappal megloídhatta volna. Matolai Etele. 94. szám (2) jtöisk olcz a püspöki székhelyért Fejes István Ujhelyben marad fiz installáló közgyűlés. Emlitettük annak idején, hogy milyen fékeveszett agitációt fejtet­tek ki a miskolciak Fejes István püspökké való választása ellen. Az egyházkerület óriási többségét azon­ban nem tudták megtéveszteni azok a minden alapot nélkülöző fondor­latok, amelylyel Fejes István ellen harcoltak és Kun Bertalan örökébe az arra legméltóbbat, az újhelyiek érdemekben gazdag költőpapját: Fejes Istvánt ültették. Most, hogy a választás megtörtént, a miskolciak minden igyekvóse oda irányul, hogy a püspöki székhely Miskolcon maradjon és ezért a Kun Bertalan halálával megüresedett miskolci lelkészi állásra meg akarják nyerni Fejes Istvánt. Ámde az uj püspök. Fejes István, már jó előre megmondotta, hogy Ujhelyben kíván maradni és a neki felajánlott miskolci lelkészi állást nem fogadja el. Es ehhez a kijelen­téséhez Fejes István ma is ragasz­kodik és ezt ki is fogja jelenteni annak a küldöttségnek is, amely legközelebb megjelenik nála, hogy felajánlja neki a miskolci lelkészi állást. Egyébként, hogy Fejes Istvánnak elhatározott szándéka Ujhelyben maradni, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy már intézkedett aziránt, hogy a püspöki iroda és titkári hi­vatal Miskolcról Ujhelybe költöz­ködjék. De bizonyítja szándékát az is, hogy az installáló közgyűlést nem Miskolcra — mint azelőtt szokásban volt — hanem Sárospatakra hívták egybe. D ó k u s Ernő egyházkerületi fő­gondnok és Yadászy Pál esperes, püspökheiyettes ugyanis összehívták már Fejes István püspök beiktatá­sára a tiszáninneni egyházkerület rendkívüli közgyűlését. A rendkívüli közgyűlésnek, illetve a püspöki be­iktatásnak — mely december hó 1-én fél 10 órakor lesz Sárospata­kon, a programmja a következő : 1. F ej s István püspök beikta­tása. a) Az egyházkerületi köz­gyűlés tagjai és a megjelent ven­dégek dec. 11-én d. e. 9 órakor a főiskola imatermében összeg} ül vén, onuan harangjelre a templom­ba vonulnak, b) A templomban közéneklés után megnyitó imádsá­got mond Révész Kálmán abauji esperes, c) Ima után énekel a fő­iskolai énekkar, d) Az ének el­hangzása után egy bázkerüieti fő­gondnok a közgyűlést megnyitja, a szavazatszedő küldöttség elnö­két jelentésének megtételére fel hívja, a választás eredményét meg­állapítja, azt megerősíti s a meg­választott püspököt az eskü leté­telére felkéri, e) Püspök az esküt Radacsi György egy bázkerüieti lelkészi főjegyző előolvasása mel­lett leteszi. 1) Egyházkerületi fő- gondnok üdvözli a püspököt s a hivatali pecsétet átadja, mire a a püspök válaszol, g) Azután Va- dászy Pál legidősebb esperes, püs pökhelyettes, .a püspököt hlvata lába beiktatotínak nyilvánítja, reá íövid imában áldást kér és székéi átadja, h) A főiskolai énekkar a gyülekezettel együtt az uj énekes könyvből énekli: „Szent egyhá­zunk őrállóit áld meg Úristen, Ve­zesse néped böics tanácsadóit. Az igaz, buzgó hit, Felséges atyaisten“. Éneklés közben a püspök az ur- asztala körül álló főgondnokkaí esperesi és gondnoki karral, egy- házkerüleli tanácsbirákkal kezet fog és a szószékre megy. i) Ennek végeztével a püspök a szószékről elmondja székfoglaló beszédét és áldó imádságát, j) Ima után gyü­lekezeti ének: * Aidd meg Úristen a te népedet.“ 2. Egyházkerületi főgondnok a rendkívüli közgyűlés berekesztését indítványozza. Köz­gyűlés után a püspök a templom ban fogadja a jelentkező küldött­ségeket a megállapítandó sorrend­ben. (Akiknek lakásra van szük­ségük, kéretnek mielőbb jelent­kezni Radácsi Györgynél Sáros­patakon.) Lelkészek kéretnek a templomi ünnepélyen papi diszöi- tönyben, világiak lehetőleg ma­gyar díszruhában megjelenni. Az instellációra nagyban készülnek különösen az újhelyiek, hogy mél­tóképen fejezhessék ki szeretelükíf ragaszkodásukat a püspökké válasz­tott országos nevű lelkészük iránt és kifejezzék egyben hálájukat azért, amiért közöttünk marad és meghozza Ujhelynek azt a dicsőséget, hogy a tiszáninneni ref. egyházkerület püs­pöki székhelye lehet. Ez is politika? Egynéhány részlet az ipartestület régebbi gazdálkodásából A túloldal sehogysem tud be­lenyugodni abba, hogy az ipar­testület vezetését végre megfe­lelő kezekre bízták. Sehogy sem tudják elviselni, hogy a Gáthy-féle garázdálkodásoknak vége és nem lehet többé az iparestület vagyo­nát Csáky-szalmájaként kezelni. Fáj a lelkűk, hogy vége annak a szép, kellemes időknek, amikor az ipartestület pénzén lehetett eszem- íszomokat. dáridókat rendezni. A munkapártot támogató új­ságok valósággal nekidühödve tárgyalják az ipartestületi ügyeket és támadják a jelenlegi vezetősé­get. Mindazt a rengeteg bűnt, mulasztást, amely a régi elnök­ség és elöljáróság lelkét terheli, a mostani vezetőség terhére Ír­ják és őket szeretnék felelőssé tenni azért, hogy az ipartestület a tönk szélére jutott és nem talál kivezető utat az anyagi zavarból. De Móré ur is íészkelődik. Ez a kiváló ember, akinek tud tlan- sága oka minden bajnak, minden veszedelemnek, szintén a mostani eiő'járóságot szeretné felelőssé tenni az ő bűneiért. Feljelentést adott be a kereskedelemügyi mi­niszterhez, — persze ő méltósága a főispán ur utján — amelyben azt kívánná bizonyítani, hogy ők tisztességesen, lelkiismeretesen ve zették az ipartestület ügyeit és csak mostan vált lehetetlenné a testület vezetése, mióta az uj elöljáróság kormányoz, amely po litikai okokból indított harcot a régi elöljáróság ellen és politikai okokból támadja annak minden intézkedését. Tehát a politika oka ennek is Igazán kacagni kell az embernek túloldal kapálódzásain. Mindenben politikai célt keresnek. Politikából derítettük ki annak idején, hogy Székely Elek eltussolta V a 1- k o vszky sikkasztását és ezzel lehetővé tette, hogy továbbra is sikkasszon. Politizáltunk, mikor nyilvánosságra hoztuk a kukurica panamát, a maga undoritó való­diságában. Politizálunk, amikor követeljük, hogy derítsenek vilá­gosságot az 1904-ben kivágott, de még eddig soha el nem szá­molt szálfákról. Politizáltunk, ami­kor sorra lelepleztük Gáthy Géza bűneit. Politizáltunk, amikor nyil­vánosságra hoztuk, hogy miképen tartotta meg továbbra is hivata­lában Meczner Gyula főispán a fegyelmi választmány által sikkasz tásért hivatalvesztésre Ítélt Gáthy Gézát. Es politikából űzték el az iparosok a régi vezetőséget, po­litikából támadják őket ma is. tag# Hallgattuk egy ideig ezeket a bósszantóan éretlen vádaskodá­sokat, de most amikor vérszemet kaptak a munkapárti újságok és mind vehemensebbül igyekeznek — természetesen újból a politi­kával vádolva — támadni a je­lenlegi ipartestületi vezetőséget, csakhogy a régit valamiképen tisz­tára moshassák, nem hallgatha­tunk már mi sem. Ráfogunk mu­tatni azokra a „politikai“ okokra amelyek szükségessé tették, hogy elűzzék helyéről a régi vezetősé­get és lelkiismeretesebb kezekre bizzák az ipartestület ügyeinek vitelét. Az ipartestület pénztári napló­jában a kiadási tételek alatt a következők találhatók : 1907 évben egy vacsoráért kiadtak 115 K. — fill. Ugyanez év julius 1-én ál­domás cimén 40 „ — „ Julius 13 án késorborórt 15 , - , „ 20-án értekezletből felmerült költségekért 20 , — „ 1910 év február 17-én értő- keztetből felmerült költ­ségért 14 „ — „ Április 7-én ugyané cimen 15 , 30 , Junius 30-án „ _____„ 50 „ — . Összesen 279 K. 30 fill. Es ez csak egy jelentéktelen kis része az ilyenformán elköltött pénzeknek. Ott van pld. egy té­tel, amely szerint Friedmann Lajos bádogos felvett földfuvaro­zásért 150 koronát. Maga Fried­mann Lajos igazolja, -hogy ezt a munkálatot ő sohasem teljesitette. Es igy tovább. Oldalokat lehetne összeirni ehhez hasonló dolgokkal amelyek mind a lelkiismeretlen, bűnös gazdálkodást igazolnák. De hát a túloldal azért csak továbbra is politikai célt fog ke­resni, abban, hogy az ipartestü­let vezetését kiragadák a Móré Dániel és társai kezéből és to­vábbra is Búza Barna intrikájá­nak, politikai gyűlöletből eredő hajszája eredményének fogja mon­dani azt, hogy Hericz Sándor és egy hozzáértő elöljáróság vette kezébe \z ipartestületi ügyeket. Mert hát nekik az az idő tetszett jobban, mikor ipartestület pénzé­ből dáridózhattak a hívek és Gáthy Géza dirigált. Hát az bizonyos, hogy azok az idők jobban meg­feleltek a kormánypárti erkölcsök­nek. Es ezért csak sirassák to­vábbra is a letűnt szép időket. fi mi győzelmünk. Hiába mesterkedtek. A szerdai választás nem jelöltek, hanem pártok mérkőzése volt. A munkapárt mérkőzése a független­ségi párttal. Vagy még pontosabban Meczner Gyula mérkőzése a függet­lenségi párton. S ez a választás a függetlenségi párt erején s a munkapárt kisebb­ségén kívül még egy tényt igazolt: Meczner Gyula mesés népszerűtlen­ségét. A kukorica-főispán itt senki­nek se kell. Nem csak ő bukik el mindennült, ahol Ujhely Bodzásuj* lak nélkül határozhat, hanem elbu­kik mind aki, akit ő jelöl, vagy aki vele van összeköttetésben. Nem is csoda. Utóvégre sok a feltétlenül hódoló rnungó Ujhelyben is, de a közönség nagyobbik részó-

Next

/
Oldalképek
Tartalom