Felsőmagyarországi Hirlap, 1910. július-december (13. évfolyam, 52-103. szám)

1910-11-12 / 90. szám

90. szám (3) Szombat, november 12. FELSŐMAGYARÖRSZAGI HÍRLAP A kulisszák mögül, Hericz Sándor leleplez Ä régi gazdálkodás titkai. tudásának, minden képességének gyümölcseit; elhozták körünkbe azokat a képeket, amelyek rövid egy évtized alatt, oly sok hirt, oly sok dicsőséget szereztek a magyar névnek. Es — köszöntjük körünkben a vándorkiállítás agilis igazgató­ját: Balogh Bertalant, aki határt nem ismerő fáradhatatlan tévé kenységgel munkálkodik azon, hogy a vidék érdeklődését, párt­fogását felköltse a magyar mű­vészet iránt. Lelkesen köszöntjük a kultusz- miniszter körünkben megjelent képviselőjét és az ez alkalomból közénk érkezett fővárosi művé­szeket és írókat. Vajha fáradsá­gos, nehéz munkájuk a reméltnél is nagyobb sikert érne el. * A megnyitási ünnepélyről és az ezt követő társasebódről a követke­zőkben számolunk be : Fogadtatás. A Budapest felől érkező déli gyors­vonattal érkezett Ujhelybe K. L i p- p i c h Elek miniszteri tanáesos több festőművész és iró kíséretében. A vendégek fogadására megjelentek az állomáson Meczner Gyula főis­pán, D ó k u s Gvula alispán, P a t a k y Miklós városi főjegyző és tár­sadalmunk szine-java. A vendégeket Pataky Miklós főjegyző üdvözölte a város közönsége nevében, amire K. Lippich Elek válaszolt. Ezután ko­csikra ülve a vendégek a fogadá­sukra megjelentekkel a vármegye- házára hajtattak. Megnyitás. Már jóval 1 óra előtt nagyszámú puplikum töltötte meg a vármegye- háza nagytermét. Különösen a hölgy­közönség jelent meg nagy számban. Pontbau 1 órakor kezdődött a kiál­lítás megnyitási ünnepélye a Hym nusszal, melyet a gyártelepi dalárda énekelt Vágó Gyula karnagy ve­zetése alatt. Majd a főispán üdvö­zölte a kultuszminiszter képviselőjét és a kíséretében megjelent festőmű­vészeket és írókat. Bal ogh Berta­lan a tárlat igazgatója üdvözölte a kultuszminiszter képviselőjét, háláját fejezte ki Zemplénvármegye közön­ségének azért a támogatásért, amely­Itt élt, itt járt, erre ment a he­gyekbe vadászatra, arra vonu't kí­séretével, kurucaival az országúton, Szerencsről, Tokajból Patak felé. Ha behunyom a szemem, szinte lá­tom a nyalka kurucok szép lovas­csapatát, szinte hallom a tárogatót... Aztán megborzongat valami hűvös, őszi szellő. Mintha néma sóhaj futna át felettem a fán, annak a lombja is összerezdül. Sárga levelek hulla­nak róla. Őszi harmat után Nagy hegyeknek ormán Fujdogál a hideg szél, Fujdogál a hideg szél.; Azóta se pihent ez a mi szép vi­dékünk. 1849-ben itt vívták a ma­gyarok első diadalmas csatájukat az osztrák hadsereg ellen. Rettene­tes télben, csikorgó januári hidegben. Itt terül el előttem a nagy csatatér, ahol háromnapos kemény tusa után Klapka legyőzte és visszaszorította Schlicket. Arról jött Schlick, Kas­sáról egyenesen Debrecennek tartva, hogy elfogja az országgyűlést és a kormányt. Ott állt Klapka, ott Bá- thori-Schultz, ott a dombon a len­gyelek, Woronyeczky. Az apám még lyel lehetővé tették a kiállítás ren­dezését. A megnyitó beszédet a kul­tuszminiszter képviseletében K. Lip- picb Elek miniszteri tanácsos mon­dotta. aki rövid lelkes beszédben buzdította a közönséget a kiállítás pártolására. Végül Bruck Miksk fes­tőművész ösmertette meg a kiállí­tást a megjelent közönséggel. Banket. D. u. 2 órakor társasebéd volt Kovács Károly állomási éttermé­ben. A társasebéden nagyszámú elő kelő közönség és a kiállítás meg­nyitására közénk érkezett fővárosi vendégek jelentek meg. Az első feiköszöntőt Meczner Gyula főispán mondotta a kutuszministerre. Több szép felköszöntő hangzott még e és a társaság a legkedélyesecb han­gulatban maradt együtt a pesti gyors­vonat indulásáig, hogy szívélyes bu csut vegyen a kultuszminiszter kép­viselőjétől és a hazatérő művészektől. A kiállítás most már állandóan nyitva lesz nov. 22-ig. Megtekinthető a kiállítás d. e. 8 órától esteli 7-ig. Minden este 5 órától 7 ig sétahangverseny lesz kiállítás helyiségében. Belépt.- dij 60 fillér. Idényjegy 3 korona. A kiállítás utolsó napján több képet fognak a közönség között kisorsolni, Egy sosrjegy ára 1 korona, — november 12. Felhívás Sátoraljaújhely pénzintéze­teihez, kereskedőihez és iparosaihoz. A napi sajtóból vett értesülés szerint az Osztr. Magyar Bank fióktelepei nek számát 10 el szaporítani fogja Eminens érdeke a városnak, a ke­reskedelem és iparosság szempontjá­ból messze kiható érdek, hogy egyik fiók városunkban nyerjen elhelye­zést. Sátoraljaújhely városa sok al­kalmat mulasztott már el. mit a vá­ros emelkedése a kereskedelmi for­galom érdekében előnyösen felhasz­nálhatott volna. Hogy a múltak hi­bájába ne essünk, ragagdjuk meg az alkalmat, iddjekoráu foglaljunk ál­lást amellett, hogy városankban ily baukfiók létesüljön. A szükséges te­endők megbeszélésére folyó hó 13-á.n d. e. 11 órakor a városháza nagy­termében tartandó közös értekezletre, az érdekelt közöket tisztelettel van szerencsém meghívni. Grünbaum Simon. Móré ur és pártja seliogysem tud nak beletörődni abba a nagy válto­zásba, mely a régi elöljáróságot kivetette az ipartestület elnöki szé­kéből. Nyugtalan vérük további cse­lekedetre készteti őket és — hűen önmagukhoz — a hazugság csúf fegyverével igyekeznek ártani a tisztitó munkára vállalkozott uj elöl­járóságnak. Legutóbb a dr. Grósz Dezső ur segélyével — van-e ki e nevet nem ismeri — egy panaszos kérvényt szerkesztettek, melyben valótlansá­got valótlanságra halmozva olybá kívánják feltüntetni a dolgot, mintha az ipartestület tönkretételéért nem is a régi elöljáróság, hanem Búza Barna és politikai hívei volnának a bűnösök, — és vizsgálatot kérnek az uj elöljáróság ellen a rainistertől. A minden alapot nélkülöző valót­lan és épen ezért nevetséges vádas­kodásra mi azonnal megtettük észre­vételeinket. Most azonban a legille­tékesebb helyről, magától az ipar­testület elnökétől érkezett válasz, mely a maga valóságában tárja elénk a helyzetet és rántja le a lep­let arról a gonosz gazdálkodásról, mely Móré Dániel elnöksége alatt a tönk szélére juttatta az ipartestüle­tet. — A válasz a következő : Lássunk tisztán. A közérdek helyi reflektorjai, he­lyesen hírlapjai, visszamenőleg mint­egy hét gonosz esztendőt felöl elve, az ipartestületet, időről-idöre külöm- böző színárnyalatokban megvilágítva oly szemkáprásztató módon és érte­lemben mutatták be a nagy közön­ségnek. hogy a megértés és tisztán látás még a közel állók előtt is szinte kizártnak látszott. Mig végre f. hó 2 ikán a közérdek helyi reflektorai­nak nesztora: a »Zemplén“ a „ku­liszák mögül* cira alatt az ipartestü­letnek a nagy közönség szemei és értelme előtt eltakart bajait egy ér­dekes felebbezésben megvilágította. Mivel engem ezen felebbezés által a kuliszák mögül kiugrasztottak. A nagyközönség előtt mintegy kény­telen vagyok rá mutatni nagyjából arra, hogy ezen gonosz hét esztendő alatt mi is történt a rég tépdelt ku­liszák mögött. Ezt most már annál könnyebben tehetem, mert a viszo­nyok úgy alakultak, hogy azok mögé most én is alapos betekintést nyer- tem. Előadom tehát meg nem dönt­hető adatok és okmányok alapján az igazságot. Külömböző oldalon bizo­nyára ellenszenvet is fog ébreszteni ezen vállalkozásom, azonban a köz­érdek szempontjából mégiscsak meg­szelendő, hogy a még két év előtt anyagiakban szilárd, hivatásában vi­rágzó és nem csekély tekintélynek örvendő ipartestületet mi döntötte a romlásban. Es ezért csak lássunk tisztán. Móré a hibás, Erősen hangoztatják, hogy a poli­tika oka a romlásnak. Pedig hát minden józan ész tiltakozik ezen tarthatatlan ráfogással szemben. Hi­szen az újhelyi iparos osztály soha sem üzérkedett a politikával és az ipartestületnek épenséggel nem sza­bad üzérkedni vele. Hogyan lehet tehát azt állítani hogy a politika okozta volna ezen testület anyagi romlását. Rövid időre esetleg elő­idézhet a politika is az iparosok kö­zött békétlenséget, de magának a testületnek anyagi romlását soha. Az ipartestület romlása Móré Dániel el­nökké történt megválasztásánál kez­dődik és főkép abban csúcsosodik ki hogy érthetetlen módon görcsösen ragaszkodott ezen állásához még akkor is, amidőn már teljesen meg­győződhetett arról, hegy .az iparos osztály bizalmára méltatlan és a tes­tület vezetésére képtelen. Gáthy dirigált. Móré Dániel vezetése alatt nagy változáson ment át az ipartestület. A Bánóczy Kálmán elnöksége alatt kellő ellenőrzés mellett féken tartott Gáthy az ellenőrzés alól teljesen fel­szabadult és ő lett az ipartestület mindenhatósága. A meglevő jóté- konycélu alapítványi és egyéb pénz összegek felett — felhasználva Móré Dániel nem „tudomságát“ — ő ren­delkezett. De ő rendelkezett min­denben. A székház építésénél hal­latlan bűnös könyelmüség és vissza­élés állapítható meg, az ipartestület kebelében létező szövetkezetben, az iparosok nevére közel negyvenezer koronáig váltók hamisittattak. Botrányos dolgok. A pénzintézetektől felvett pénz­összegek legnagyobb részt a pénz­tárnak nem adattak át, azokról Ko- valcsik János pénztárnok — beval­lása szerint — C3ak akkor vejt tu­domást, amidőn a nem látott pénz­összegek után lejárat alkalmával ka­matokat kellett fizetnie. De kama­jYíagyar-frane^ia biztosító intézet sátoraljaújhelyi főügynöksége Landesmann JVtiksa és (társánál Sátoraljaújhely Rákóci-utca 1 sz. mutogatta a helyet, ahol ő, mint tízéves gyerek, az ütközet után a sorba fektetett halott honvédeket látta. E őttem van Liszka, ahonnan Kossuth Lajos édes anyja származik, iejebb jobbra Monok, ahol a kor­mányzó született. Milyen szép ez a vidék 1 Es mi lyen nagy ez a vidék ! Tán a környéknek ez a nagy his tóriája ól a tokaji borban ? Azért olyan felséges, azért olyan páratlan Talán azt a sok nagy hevülést, a a lelkesedésnek azt a sok, mesés lángolását, aminek ez a vidék ezer éven át tanúja volt, mind magukba szítták ezek a hegyek s beleoltják évrői-évre a borba, amely tőkéiken terem. Hátha egyszer még a borból visszatérne az emberek leikébe is? Felséges bornak kell lenni az idén Kevés, de kitűnő. Fele aszú volt a szőlőnek. Sürü, barna sugárban cső rog a kádba a borok királya. Bizony nem szép igy piszkosan, zavarosan. Olyan, mint az arany, mikor sárban, iszapban kimerítik. Milyen kristály- tiszta, tündöklő aranysziu lesz abból a piszkos barnaságból két-három esz­tendő múlva ! Hátha ilyen a nemzetek élete is ? Zavaros, piszkos, sötét korszakok után következik nálunk is a megtisztulás a kristálytiszta, nemes ragyogás ide­je I Majd meglátjuk! Nagyon jó borunk lesz. Mérem mustmérővel. A szomorodni bor még csak megmutatja a cukorfokát. 26 28—30. Da az aszú rakoncátlanko- dik. Az olyan sürü, hogy egyáltalá­ban nem tud benne Jesülyedui a must mérő. Egyszerűen kidobja magából az egész instrumentumot. Hogyisne! Ö a király s ki hallott olyat, hogy a magyar borok királyát holmi német szerszámmal méregessék ? Olyan jó itt szüretelni! Úgy saj­nálom, hogy már vége lesz Itt hagy­nom az én mosolygó, szép vidéke­met, nem beszélgetek tovább a nagy emlékekkel, vissza kell térni a mi kis életünkbe, a mi csúnya, piszkos önző világunkba. Az üres szőlőtő kéket jó melegen betakarják földdel aztán jön majd a december s a szép vidéket, a nagy emlékeket, félénk réményeket s mindazt, ami még ma őszi napfényben szelíden moso­lyog rám — hóval fedi be a tél, hóval fedi be a tél !

Next

/
Oldalképek
Tartalom