Felsőmagyarországi Hirlap, 1910. július-december (13. évfolyam, 52-103. szám)

1910-10-05 / 79. szám

79. szám (2) FELSOMAGYARORSZÁGI HÍRLAP Szerda, október 5. rosi ügyeket az mindjárt tudta, hogy Búzának igaza van. Határozhat ez a képviselőtestület amit akar, mégis az történik, amit a most már „lo­vaggá* vedlett főispán parancsol. De nem is kell parancsolnia. Elég egy tekintet és hűséges szolgája: Reichard Salamon mindjárt elérti ura parancsszavát és akép cselek­szik. A képviselőtestület pld. elhatá­rozta, hogy a polgármester vezeté­sével tisztelegni fog az alispánnál 40 éves szolgálati jubileuma alkalmából. Az ünnepségek már mind lefolytak, ámde a város képviselőtestülete mindmáig sem tisztelgett az alispán­nál, mert a polgármester ur iudja, hogy ez a tisztelgés esetleg kelle­metlen volna a főispánnak. Nem szí­vesen irtuk le e sorokat, mert hi­szen nem kellemes ilyen dolgok fesze- getése a jubiláns alispánnak, dehát egy darabka történetet kivántunk megörökíteni, amelyből majdan meg­tudhatják, hogy Ujhely város a zül- 1 lésnek már olyan fokán is állott, a mikor a dobsinai jég vitézlő lovag­jává avatott Reichard Salamon pol­gármester, ügyvéd és törvényszéki hites német tolmács az ínséges ku kurica patronusának : Meczner Gyu­lának óhajára nem üdvözölt egy Dókus Gyulát. Bíróság elé Méltóságos úr! Ismét lovagias ügy tartja izgalom ban a vármegye közönségét. Ezúttal maga a főispán ur áll ólén a lovagias hadakozásnak. Hihetetlen dolog. Egy 70 éven felüli ember karddal a ke­zében kívánja elhallgattatni azokat a — valljuk be őszintén — nagyon is súlyos vádakat, amelyekkel sze­mélyét és főispáni működését már hosszú idő óta állandóan illetik. r Sokszor, nagyon sokszor irtunk mi már e lap hasábjain a párbaj ellen. Gyakran hangoztattuk már, hogy ez a középkori, barbár szokás nemcsak, hogy ellenkezik minden modernül gondolkozó ember jóizlé- sével, de egyébként is alkalmatlan arra, hogy a becsületen ejtett csor­bát kiköszörülje. De különösen al­kalmatlan a becsület tisztázásának ez a módja, ha közhivatalban levő embert közhivatali működéséből ki­folyólag ér valamelyes támadás. Es Meczner Gyula — dacára magas ko­rának — mégis ezt a módját válasz­totta az elégtételvevósnek. Miért? Önkéntelenül is ez az kérdés tolul az ember ajkára, ha ezt az esetet hallja. Ha soha sem tettünk volna sem­milyen észrevételt a párbaj ellen, ha soha nem kutattuk volna az in­dító okát a „lovagiaskodás“ utáni vágyakozásnak, — ez az eset okvet­lenül gondolkodóba kell, hogy ejtse az embert azon, hogy miért nem igyekeznek az emberek a becsület te­rén is modernizálódni és miért akarja egy márfegy veres mérkőzésre gyenge öreg ember is istenítéletre bízni igazainak az eldöntését ? Mert mi is történt ? Dr. Búza Barna e lap hasábjain megvádolta Meczner Gyulát, a vármegye főis pátiját azzal, hogy a kormány által 1905. évben az Ínséges kisgazdák részére küldött kukoricának több mint 1U részét olcsó pénzen meg­vette és a szűkölködő kisgazdáknak alig maradt valami. Meczner Gyula egy ideig válaszra sem méltatta ezt a rendkívül súlyos vádat és amikor már nem lehetett sehogy sem kitérni a vádak elő), nyilatkozott a Zemplén hasábjain és kijelentette, hogy ő nem vett semmilyen kukuricát, de nem is vehetett, mert ő a nagy osztozkodás idején Abbáziában volt. Sajtópert azonban nem indított a főispán ur, hogy magát a vád alól tisztázza. Ámde Búza Barna levelet kapott az abbáziai fürdőigazgatóság­tól, amelyből kitűnik, hogy a főis­pán ur az osztozkodás idején nem volt Abbáziában. Visszavágott tehát Búza Barna a főispán urnák és a legnagyobb nyilvánosság előtt kije­lentette, hogy a főispán úr hazudott. Es Meczner Gyula — aki most már igazán nem hallgathatott el — újból nem sajtópereit, hanem „lovagias“ térre terelte az ügyet. Vagyis az ő 70-nól több esztendejével hajlandó kiáilani karddal a kezében, esetleg életét kockáztatva, csakhogy a bíró­ság elé ne kelljen állania. A bíróság az nem játszik. Ott a legtágabb teret adnak a bizonyítás­nak és ezért ott esetleg kiderülhet, hogy a főispán ur ludas a kukuricá- zásban és hazudott is. A párbaj az sokkal könnyebb valami Mert ha sike­rül ép bőrrel, esetleg kiheverhető sebesüléssel menekülni belőle, ez esetben reparálva van a becsület azáltal, hogy a vádló nem léphet többé fel újabb vádakkal. A min­denható kódex szabályai szerint ugyanis lovagias utón elintézett ügyet többé tárgyalni nem lehet és igy a panaraavitéz bátran űzheti tovább apró praktikáit, mert nem kell tartania a rettenetes, reá nézve szörnyen kellemetlen vádak feiuju lásától. De megeshetik — és ez na­gyon ritka eset — hogy egyik, vagy másik fél halálos sebet kap és akkor pedig igazán el van intézve az ügy. Ezért kellemesebb megkerülni a bíróságot és istenítéletre bízni a ku- kukurica-panamák ügyet is. Ezért kell most annyi elhallgatott súlyos vád és sértés után — egyszerre a becsületét féltékenyen őrző lovaggá vedleni. Am a főispán ur ezúttal nagyon tévedett, mert a ,,'ovagias“ mérkőzés­sel nem lesz befejezve ez az ügy. Ha Búza Barna nem mer szembeszállni a társadalom e középkori barbár föl­deitől fogva a suffragettek voltak kormányon.) A hölgy-miniszterelnök haragosan fordult a tolakodó felé : — Mit háborgatsz semmiiekellő ? A veréb nem hagyta magát. — Látom, hogy excellenciád ide­ges. Bizony mondom, hogy van oka rá, magam se lennék különb olyan országos gondok súlya alatt. — Ugyan mit értesz te ehez fa­jankó, menj a dolgodra és hagyj békén. Még ez a kurta elutasítás se hozta ki sodrából a verebet s rendületle­nül tovább csiripelt. — Egy jó tanácscsal szolgálhatnék nagyméltóságodnak mert tudom, hogy az utazás gondjai emésztik. De bármilyen baja is lenne, az én taná­csom meggyógyítaná. Röviden csak annyit mondhatok excellenciáduak, hogy tegye le az okulláréját. A veréb erre egyet-kettőt perdült a levegőben és hirtelen elszáilott. A gólya-miniszterelnök először dü­hös volt, hogy ilyen ostobaságokkal merészelte őt háborgatni a veréb, de aztán hirtelen eszébe jutott valami és elmosolyodott, levette az oküllá róját s egyszerre hirtelenében meg­változott körülötte az egész világ. Persze, persze, hiszen mindjárt gondolhatta volna 1 Csak semmi fon­toskodás és nagyképűség, félre min­den csaló és hazug pápaszemmel, mely meghamisítja, sütetté teszi és megrontja az életet és valóságot. Az a vihar, mire odaérkezik, elmú­lik s itt az ősz, nincs mire várni, utazni kell 1 Egy óra múlva már indult Afrika felé az egész gólya-társadalom. A veréb pedig boldog és megelé­gedett volt, hogy mondott végre ő is valami okosat. A gólyák pedig azóta tényleg nem viselnek pápaszemet . . III. A fiú azt kérdezte: — Szeretsz ? A leány pirulva válaszolt: — Szeretlek. A fia újra szólt: — Meddig ? A leány felelte : — Örökre. S mig ajkuk egybeforrott, szemük­ben ott borongott valami méla sej­tés az őszről, az elmúlásról, virágok hervadásáról, színek fakulásáról. IV. A lélek elment egyszer a testhez látogatóba és ezt mondta neki: — Hallod-e barátom, te túlságo­san visszaélsz az én jóságommal és türelmemmel, mindent felemésztesz, mindent lefoglalsz a magad számára s nekem nem hagysz semmi mást, mint egy pár üres hangulatot, né­hány méla sóhaját a természetnek, meg Petrarca szonettjeit. Pedig ta Ián ón volnék a valaki és te a senki. — Úgy? — mondotta a test — elégedetlen vagy és reformokot kí­vánsz ? H dyes, én átengedek a szá­modra minden fiiét és büftöket, cse­rébe azonban add nekem a halhatat­lanságot. Lélek nem szólt semmit, hanem csendesen elsompolygott. fogásával és alávetve magát a pár­bajkódex szabályainak, magába en­gedi fojtani is a szót; mi, ez az új­ság, nem fogjuk elhallgatni a főis­páni füleknek oly nagyon kellemet­len kukurica-panamák szellőztetését rainddaddig, mig bíróság elé nem állít minket a főispán ur! Városi közgyűlés, Végre egy nyugodt lefolyású színvona­las gyűlés. Rendkívüli közgyűlést tartott szept. 19-én délután a város kép­viselőtestülete. Es — megelége­déssel konstatálhatjuk — ez a gyűlés volt hosszú idők óta az egyedüli, amelyen minden mel­léktekintet nélkül egyedül a város érdekei tolultak előtérbe a tár­gyalások során. Nem tomboltak a szenvedélyek. Sem felekezeti, sem pártpolikai érdekek nem sze­gődtek útjába ezúttal a tárgya­lásnak és igy lehetővé vált, hogy szinvonalas, minden tekintetben érdekes viták során szűrődhessék le a képviselőtestület helyes vé­leménye egyes tárgyaknál. Különösen a csatornázás kér­désénél volt részünk alapos és minden apró részletet felölelő vi­tában és ennél a tárgynál alakult ki a hallgatók előtt az a kelle­mes tudat, hogy végre a város­háza termében is belátták a csendes, nyugodt, minden mellék­tekintetektől ment, egyedül a város érdekét szem előtt tartó viták szükségességét. Ennél a tárgynál és különösen az e tárgy­ban történt állásfoglalásnál győ­ződtünk meg arról, hogy egy kis jóakarattal lehet komoly eredmé­nyeket még ebben a testületben is elérni. Az érdekes gyűlésről egyéb­ként az alábbiakban számolunk be részletesen; Megnyitás. Pontban 3 órakor nyitotta meg dr. Reichard Salamon polgármester a képviselőtestület közgyűlését. A gyűlés iránt kevés érdeklődést tanú­sítottak a képviselőtestületi tagok. Jelen voltak : Jelenek Adárn, Halász József, dr. Székely Albert, Reichard Ármin, Kroó Gyula, dr. Róth Jó­zsef, Szédítik János, Grünbaum Simon, Bettelheim Sándor, Deutsch Adolf, Schwarc lgnácz, dr. Klein Károly, Rose József, dr. Lichtenstein Jenő, Alexander Vilmos, Widder Gyula, Hellinger Gábor, Neuman Jenő, Radó Ödön, Friedman Lajos, Schweiger Márkusz képviselőtestületi és Bogyay Béla, dr. Kellner Győző, Mitrik Mihály, Schmied Lajos, Ké- részy Gyu'a, dr. Szepesi Arnold előljárósági tagok. A vámbérlet. Apró jelentéktelen ügyekkel kez­dődött a tárgyalás. A képviselőtes­tület minden érdeklődés nélkül sza­vazta meg a beterjesztett tanácsi és előadói javaslatokat. Első érdekes tárgy a járásbíróság egy kérelme volt. Székely Elek ugyanis sajtópert indított dr Búza Barna ellen rágal­mazás címén azért, mert a vámbór- leti ügy nem épen kellemes illatú A Nagyszebeni Földhitelintézet törlesztéses kölcsönt nyújt házakra és földbirtokokra. Bővebb felvilágositás Dr. BURGER JAKAB sátoraljaújhelyi ügyvéd urnái kapható.

Next

/
Oldalképek
Tartalom