Felsőmagyarországi Hirlap, 1910. július-december (13. évfolyam, 52-103. szám)
1910-10-05 / 79. szám
79. szám (2) FELSOMAGYARORSZÁGI HÍRLAP Szerda, október 5. rosi ügyeket az mindjárt tudta, hogy Búzának igaza van. Határozhat ez a képviselőtestület amit akar, mégis az történik, amit a most már „lovaggá* vedlett főispán parancsol. De nem is kell parancsolnia. Elég egy tekintet és hűséges szolgája: Reichard Salamon mindjárt elérti ura parancsszavát és akép cselekszik. A képviselőtestület pld. elhatározta, hogy a polgármester vezetésével tisztelegni fog az alispánnál 40 éves szolgálati jubileuma alkalmából. Az ünnepségek már mind lefolytak, ámde a város képviselőtestülete mindmáig sem tisztelgett az alispánnál, mert a polgármester ur iudja, hogy ez a tisztelgés esetleg kellemetlen volna a főispánnak. Nem szívesen irtuk le e sorokat, mert hiszen nem kellemes ilyen dolgok fesze- getése a jubiláns alispánnak, dehát egy darabka történetet kivántunk megörökíteni, amelyből majdan megtudhatják, hogy Ujhely város a zül- 1 lésnek már olyan fokán is állott, a mikor a dobsinai jég vitézlő lovagjává avatott Reichard Salamon polgármester, ügyvéd és törvényszéki hites német tolmács az ínséges ku kurica patronusának : Meczner Gyulának óhajára nem üdvözölt egy Dókus Gyulát. Bíróság elé Méltóságos úr! Ismét lovagias ügy tartja izgalom ban a vármegye közönségét. Ezúttal maga a főispán ur áll ólén a lovagias hadakozásnak. Hihetetlen dolog. Egy 70 éven felüli ember karddal a kezében kívánja elhallgattatni azokat a — valljuk be őszintén — nagyon is súlyos vádakat, amelyekkel személyét és főispáni működését már hosszú idő óta állandóan illetik. r Sokszor, nagyon sokszor irtunk mi már e lap hasábjain a párbaj ellen. Gyakran hangoztattuk már, hogy ez a középkori, barbár szokás nemcsak, hogy ellenkezik minden modernül gondolkozó ember jóizlé- sével, de egyébként is alkalmatlan arra, hogy a becsületen ejtett csorbát kiköszörülje. De különösen alkalmatlan a becsület tisztázásának ez a módja, ha közhivatalban levő embert közhivatali működéséből kifolyólag ér valamelyes támadás. Es Meczner Gyula — dacára magas korának — mégis ezt a módját választotta az elégtételvevósnek. Miért? Önkéntelenül is ez az kérdés tolul az ember ajkára, ha ezt az esetet hallja. Ha soha sem tettünk volna semmilyen észrevételt a párbaj ellen, ha soha nem kutattuk volna az indító okát a „lovagiaskodás“ utáni vágyakozásnak, — ez az eset okvetlenül gondolkodóba kell, hogy ejtse az embert azon, hogy miért nem igyekeznek az emberek a becsület terén is modernizálódni és miért akarja egy márfegy veres mérkőzésre gyenge öreg ember is istenítéletre bízni igazainak az eldöntését ? Mert mi is történt ? Dr. Búza Barna e lap hasábjain megvádolta Meczner Gyulát, a vármegye főis pátiját azzal, hogy a kormány által 1905. évben az Ínséges kisgazdák részére küldött kukoricának több mint 1U részét olcsó pénzen megvette és a szűkölködő kisgazdáknak alig maradt valami. Meczner Gyula egy ideig válaszra sem méltatta ezt a rendkívül súlyos vádat és amikor már nem lehetett sehogy sem kitérni a vádak elő), nyilatkozott a Zemplén hasábjain és kijelentette, hogy ő nem vett semmilyen kukuricát, de nem is vehetett, mert ő a nagy osztozkodás idején Abbáziában volt. Sajtópert azonban nem indított a főispán ur, hogy magát a vád alól tisztázza. Ámde Búza Barna levelet kapott az abbáziai fürdőigazgatóságtól, amelyből kitűnik, hogy a főispán ur az osztozkodás idején nem volt Abbáziában. Visszavágott tehát Búza Barna a főispán urnák és a legnagyobb nyilvánosság előtt kijelentette, hogy a főispán úr hazudott. Es Meczner Gyula — aki most már igazán nem hallgathatott el — újból nem sajtópereit, hanem „lovagias“ térre terelte az ügyet. Vagyis az ő 70-nól több esztendejével hajlandó kiáilani karddal a kezében, esetleg életét kockáztatva, csakhogy a bíróság elé ne kelljen állania. A bíróság az nem játszik. Ott a legtágabb teret adnak a bizonyításnak és ezért ott esetleg kiderülhet, hogy a főispán ur ludas a kukuricá- zásban és hazudott is. A párbaj az sokkal könnyebb valami Mert ha sikerül ép bőrrel, esetleg kiheverhető sebesüléssel menekülni belőle, ez esetben reparálva van a becsület azáltal, hogy a vádló nem léphet többé fel újabb vádakkal. A mindenható kódex szabályai szerint ugyanis lovagias utón elintézett ügyet többé tárgyalni nem lehet és igy a panaraavitéz bátran űzheti tovább apró praktikáit, mert nem kell tartania a rettenetes, reá nézve szörnyen kellemetlen vádak feiuju lásától. De megeshetik — és ez nagyon ritka eset — hogy egyik, vagy másik fél halálos sebet kap és akkor pedig igazán el van intézve az ügy. Ezért kellemesebb megkerülni a bíróságot és istenítéletre bízni a ku- kukurica-panamák ügyet is. Ezért kell most annyi elhallgatott súlyos vád és sértés után — egyszerre a becsületét féltékenyen őrző lovaggá vedleni. Am a főispán ur ezúttal nagyon tévedett, mert a ,,'ovagias“ mérkőzéssel nem lesz befejezve ez az ügy. Ha Búza Barna nem mer szembeszállni a társadalom e középkori barbár földeitől fogva a suffragettek voltak kormányon.) A hölgy-miniszterelnök haragosan fordult a tolakodó felé : — Mit háborgatsz semmiiekellő ? A veréb nem hagyta magát. — Látom, hogy excellenciád ideges. Bizony mondom, hogy van oka rá, magam se lennék különb olyan országos gondok súlya alatt. — Ugyan mit értesz te ehez fajankó, menj a dolgodra és hagyj békén. Még ez a kurta elutasítás se hozta ki sodrából a verebet s rendületlenül tovább csiripelt. — Egy jó tanácscsal szolgálhatnék nagyméltóságodnak mert tudom, hogy az utazás gondjai emésztik. De bármilyen baja is lenne, az én tanácsom meggyógyítaná. Röviden csak annyit mondhatok excellenciáduak, hogy tegye le az okulláréját. A veréb erre egyet-kettőt perdült a levegőben és hirtelen elszáilott. A gólya-miniszterelnök először dühös volt, hogy ilyen ostobaságokkal merészelte őt háborgatni a veréb, de aztán hirtelen eszébe jutott valami és elmosolyodott, levette az oküllá róját s egyszerre hirtelenében megváltozott körülötte az egész világ. Persze, persze, hiszen mindjárt gondolhatta volna 1 Csak semmi fontoskodás és nagyképűség, félre minden csaló és hazug pápaszemmel, mely meghamisítja, sütetté teszi és megrontja az életet és valóságot. Az a vihar, mire odaérkezik, elmúlik s itt az ősz, nincs mire várni, utazni kell 1 Egy óra múlva már indult Afrika felé az egész gólya-társadalom. A veréb pedig boldog és megelégedett volt, hogy mondott végre ő is valami okosat. A gólyák pedig azóta tényleg nem viselnek pápaszemet . . III. A fiú azt kérdezte: — Szeretsz ? A leány pirulva válaszolt: — Szeretlek. A fia újra szólt: — Meddig ? A leány felelte : — Örökre. S mig ajkuk egybeforrott, szemükben ott borongott valami méla sejtés az őszről, az elmúlásról, virágok hervadásáról, színek fakulásáról. IV. A lélek elment egyszer a testhez látogatóba és ezt mondta neki: — Hallod-e barátom, te túlságosan visszaélsz az én jóságommal és türelmemmel, mindent felemésztesz, mindent lefoglalsz a magad számára s nekem nem hagysz semmi mást, mint egy pár üres hangulatot, néhány méla sóhaját a természetnek, meg Petrarca szonettjeit. Pedig ta Ián ón volnék a valaki és te a senki. — Úgy? — mondotta a test — elégedetlen vagy és reformokot kívánsz ? H dyes, én átengedek a számodra minden fiiét és büftöket, cserébe azonban add nekem a halhatatlanságot. Lélek nem szólt semmit, hanem csendesen elsompolygott. fogásával és alávetve magát a párbajkódex szabályainak, magába engedi fojtani is a szót; mi, ez az újság, nem fogjuk elhallgatni a főispáni füleknek oly nagyon kellemetlen kukurica-panamák szellőztetését rainddaddig, mig bíróság elé nem állít minket a főispán ur! Városi közgyűlés, Végre egy nyugodt lefolyású színvonalas gyűlés. Rendkívüli közgyűlést tartott szept. 19-én délután a város képviselőtestülete. Es — megelégedéssel konstatálhatjuk — ez a gyűlés volt hosszú idők óta az egyedüli, amelyen minden melléktekintet nélkül egyedül a város érdekei tolultak előtérbe a tárgyalások során. Nem tomboltak a szenvedélyek. Sem felekezeti, sem pártpolikai érdekek nem szegődtek útjába ezúttal a tárgyalásnak és igy lehetővé vált, hogy szinvonalas, minden tekintetben érdekes viták során szűrődhessék le a képviselőtestület helyes véleménye egyes tárgyaknál. Különösen a csatornázás kérdésénél volt részünk alapos és minden apró részletet felölelő vitában és ennél a tárgynál alakult ki a hallgatók előtt az a kellemes tudat, hogy végre a városháza termében is belátták a csendes, nyugodt, minden melléktekintetektől ment, egyedül a város érdekét szem előtt tartó viták szükségességét. Ennél a tárgynál és különösen az e tárgyban történt állásfoglalásnál győződtünk meg arról, hogy egy kis jóakarattal lehet komoly eredményeket még ebben a testületben is elérni. Az érdekes gyűlésről egyébként az alábbiakban számolunk be részletesen; Megnyitás. Pontban 3 órakor nyitotta meg dr. Reichard Salamon polgármester a képviselőtestület közgyűlését. A gyűlés iránt kevés érdeklődést tanúsítottak a képviselőtestületi tagok. Jelen voltak : Jelenek Adárn, Halász József, dr. Székely Albert, Reichard Ármin, Kroó Gyula, dr. Róth József, Szédítik János, Grünbaum Simon, Bettelheim Sándor, Deutsch Adolf, Schwarc lgnácz, dr. Klein Károly, Rose József, dr. Lichtenstein Jenő, Alexander Vilmos, Widder Gyula, Hellinger Gábor, Neuman Jenő, Radó Ödön, Friedman Lajos, Schweiger Márkusz képviselőtestületi és Bogyay Béla, dr. Kellner Győző, Mitrik Mihály, Schmied Lajos, Ké- részy Gyu'a, dr. Szepesi Arnold előljárósági tagok. A vámbérlet. Apró jelentéktelen ügyekkel kezdődött a tárgyalás. A képviselőtestület minden érdeklődés nélkül szavazta meg a beterjesztett tanácsi és előadói javaslatokat. Első érdekes tárgy a járásbíróság egy kérelme volt. Székely Elek ugyanis sajtópert indított dr Búza Barna ellen rágalmazás címén azért, mert a vámbór- leti ügy nem épen kellemes illatú A Nagyszebeni Földhitelintézet törlesztéses kölcsönt nyújt házakra és földbirtokokra. Bővebb felvilágositás Dr. BURGER JAKAB sátoraljaújhelyi ügyvéd urnái kapható.
