Felsőmagyarországi Hirlap, 1910. július-december (13. évfolyam, 52-103. szám)

1910-10-01 / 78. szám

FELSÖMAGYARORSZÁGI HÍRLAP Szombat október 1. 78. szám (3) asztalfőn. Jobbra és balra tőle a szomszédos vármegyei jegyzői egy­letek elnökei: Morvay János, Cse- keDyák János, Tóth József, Si- korszky Gyula és Szoták István a zempléni jegyzői egylet elnöke fog­lalt helyet. A vármegye tisztvizelői közül Pintér István és Bernáth Ala­dárral élén közel húszán vettek részt a társasvacsorán, de — mond­hatjuk — hogy ott volt a város színe java is. A második fogás után felállott Haraszthy Vince s emelt poharat az ünnepeltre, Dókus Gyula önmagát is felülmúlva válaszolt. Es ezzel megeredt a felköszöntők árja. Sorra felszólalt Szoták, Morvay, Csekenyák, Tóth Sikorszky éltetve az ünnepel­tet s dicsérvén a jegyzői kart. Nagy hatást keltett Szirmay István tiszti­főügyésznek Nagy János ujcsanáiosi bíróra mondott felköszöntője s Nagy Jánosnak erre adott válasza. Az egyszerű, de sok tehetséggel meg­áldott ujcsanáiosi bíró valósággal ünnepelés tárgya lett. Nagy tetszés­sel fogadták még Búza Barna szó­noki hévvel előadott beszédét, ki a jegyzői karra emelte poharát. Nyolc órakor távozott az ünnepelt alispán a társasvacsoráról, a közön­ség is lassan lassan oszladozni kez­dett, a jegyzők azonban — nagyja és apraja örege és fiatalja — Szir­may köré gyűlve, vidám zene szó mellett mulattak be a sötét éjsza­kába. Újabb üdvözlések. A jegyzői egylet közgyűlése után a helyi sajtó tette tiszteletét Dókus Gyula alispánnál. A hírlapírók nevé­ben Matolai Etele üdvözölte az al­ispánt. Másnap, 29-én, a közgyűlést megelőzőleg a vármegyei tisztikar, élén Thuráuszky László főjegyzővel, tisztelgett a közszeretetben álló al­ispán előtt. Az üdvözlő beszédeit Thuráuszky László tartotta, Dókus raeghatottan a következőkben vá laszolt: Kedves Barátaim! Szeretett Munkatársaim! Szivemben és lelkemben meghatva vagyok attól a szép és meleg be­szédtől, melyet első munkatársam és barátom nevetekben is hozzám inté­zett. Fogadjátok ezért a nekem igen becses üdvözlésért őszinte szeretettől áthatott köszönetemet. Köszönöm nektek azt is, hogy meghallgatva kérésemet, szolgálatom e nevezetes napján nem külsőségek­ben, hanem szivetekben emlékeztek meg rólam. Erre azért kértelek, ben­neteket, mert titeket, mint csalá­dom tagjait szeretlek tekinteni, már pedig á családtagoknak egymás iránti érzelme a szív és lélek össz­hangjából ered és a szeretetben nyer kifejezést. Az az őszinte pár szó, az a meleg kézszoritás, a melyet e nap emlékére váltunk, kifejezi az őszinte bizalmat és igaz szeretetet. Ez pedig nekem tőletek mindennél értékesebb ajándék, mert elismerése annak, hogy én nektek tudva és akarva fájdalmat soha sem okoztam, vele­tek szemben méltántalanságot el nem követtem és bizonysága annak is, hogy velem szemben nem érezté tek a felebbvalót, hanem a jó bará­tot a testvért és szerető apát, akit mindenkor és mindenben oldalaitok­nál tudhattatok. Jól esik elösmernem és bizonyíta­nom, hogy ti az én szolgálatomat megkönnyítettétek és öröm veletek az együttműködés, mert megértette­tek, nem kényszerből, nem a tör­vényt féltve teljesítettétek elvállalt kötelességeiteket, hanem belső ér­zésből és követve a hivatása magas­latán álló tisztviselő kátéjának ama intő szavát: ne kellve, de vágyva dolgozzál, mert azzal hazánk boldog­ságát, felvirágzását és függetlenségét munkálod. Szeretném még szivemet előttetek hosszasabban szólva kitárni, mert az tele van irántatok érzett szere­tettel, de a kötelesség parancsszava feladataink teljesítésére szólít s igy kénytelen vagyok beszédemet befe­jezni, amit azzal az őszinte óhajtás­sal teszek, áldjon meg a jó Isten ti­teket, családaitokat zavartalan földi boldogsággal és megelégedéssel, en­gem pedig ajándékozzatokat meg továbbra is azzal a mi nekem a leg­becsesebb őszinte igaz barátságtokkal. Közvetlen a közgyűlés előtt úgy a római, mint a görög kath. papság teljes díszben üdvözölte az alispánt, amely üdvözlés láthatólag különö­sen meghatotta az ünnepeltet. A közgyűlés után a honvéd helyőrség tisztikara Desewffy őrnagy vezetése alatt tatte tiszteletét. Ezenfelül az ország legkülömbözőbb helyeiről tö­megesen érkeztek az üdvözlő távi­ratok. A sátoraljaújhelyi ált. ipartestület elöljáróságát Hericz Sándor elnök f. hó 29-ére rendkívüli ülésre hívta egybe, melynek egyedüli tárgya népszerű alispánunk üdvözlése fe­letti határozathozatal volt. A gyűlés tagjai a Zöldy Nándor jegyző által készített és előterjeszti, következő határozati javaslatot: A sátoraljaújhelyi ált. ipartestület elöljárósága, mint a sátoraljaújhe­lyi képesítéshez kötött mesterséget folytató iparosok képviselete Méltó- ságos csabacsüdi Dókus Gyula es­és kir. kamarás urat, t. Zemplén, vármegye alispánját, úgyis mint a sátoraljaújhelyi járás volt főszolga- biráját s e vonatkozásban az iparo­sok ügyeinek akkori elsőfokú inté­zőjét, jelenben pedig, mint másod­fokú felettes hatóságát a közpályán eltöltött 40 éves szolgálati jubileuma alkalmából mélységes tisztelete, osz­tatlan nagyrabecsülése, őszinte sze­retető s törhetetlen ragaszkodása jeléül a legnagyobb lelkesedéssel üdvözli, iránta úgy az egyes ipa­rosok, mint a hivatalos ipartestü­lettel szemben évtizedek során nyil­vánított nagyfokú jóindulata, szere­tetteljes, odaadó s mindenkor elő­zékeny eljárásáért a legmélyebb há Iával adózik. Ennek kifejezést adandó, a sá­toraljaújhelyi ált. ipartestület elöl­járósága elhatározza: hogy Dókus Gyula vm. Alispán Urat, a vármegye első tisztviselő­jét s felettes hatóságát 40 éves köz­szolgalati jubileumaalkalmából kül- döttségileg az ipartest, elöljáróság utján üdvözli, az ipartestület ügyei körül min­denkor tanúsított kiváló tevékeny­ségét, az iparosok érdekeinek fel­karolása s támogatása körül szerzett érdemeit jegyzőkönyvileg'megörö- kiti és a jubilánsra az isten áldását kérve kívánja, hogy azt a legelső helyet, melyre őt e megye közönsége emelte a mi javunkra is még hosszú időn át üde egészségében és teljes szel­lemi erőben megtarthassa. Közfelkiáltással s egyhangú lelke­sedéssel elfogadták s a jegyzőkönyv művészi kivitelű másodlatának át­adása, úgy az erre szervezendő kül­döttség összeállításával az elnöksé­get bízták meg. A küldöttség érte­sülésünk szerint a jövő hét folyamán fog a jubilánsnál tisztelegni. Az ünnepély után úgy a jegyzői kar, mint a tisztviselő kar az alis­pánnal együtt levétettete magukat az ő nagy nap örök emlékéül. Befagyott bizalom. Nem volt bizalmi szavazat. Pe­dig bevonult rá a főispán egész leltári mameluk csapata. Ott volt mind egy szálig az az elem, amely mindig kész bármit meg­szavazni a mindenkori főispánnak. Most is megszavazta volna hűsé­gesen a bizalmi indítványt. Mégse terjesztették elő. Persze most azt mondják, hogy nem is akarták. Nem is készültek rá. Eszükben se volt. Pedig bizony volt. Hiszen be­szélték szerte az egész várme­gyében. Készültek rá. Mindent elkövetett a főispán, hogy meg­kapja a bizalmi szavazatot. Vagy ám tagadja le, hogy nem azért volt-é Ktövélyesen Zempléni Moskovics Gézánál ? Nem őt kérte-é, hogy nyújtsa be a bi­zalmi indítványt? Moskovics Géza aztán felment Pestre s kikérte az Andrássy Gyula gróf véleményét. S az ered­mény az lett, hogy a bizalmi in­dítványt nem adta be. Állítólag aztán azt mondta a főispánnak, hogy az ellenzék akar ellene támadást intézni s bizal­matlanságot indítványozni. S erre megígérte Moskovics, hogy akkor ezzel szemben ő védeni fogja a főispánt s megteszi a bizalmi in­dítványt. Erre persze nem került a sor, mert az ellenzékből senki nem gondolt olyan bolondra, hogy a megyegyiilésen intézzen táma­dást a főispán ellen. Ez már csakugyan esze ágába se jutott senkinek. Mondják különben, hogy An­drássy Gyula gróf egyáltalában nem csinált titkot abból a felfo­gásából, hogy Meczner Gyula dolga nem tartozik a megyegyü- lés elé, hanem azt csak a sajtó- biróság előtt lehet elintézni. így aztán, akik az ő felfogását köve tik, szintén nem lettek volna hajlandók a bizalmi indítványt megszavazni, bár ellene se sza­vaztak volna. A gyűlés előtt a katholikus pa­pok is abban állapodtak meg, hogy az esetleges bizalmi indít­vány felett való szavazásban nem vesznek részt. Egy pár kivétellel ez volt a jegyzők megállapodása is. Es úgy beszélik, hogy ilyen felfogásban volt Mailáth József gróf is. így hagyott fel aztán a főispán a bizalmi Indítvánnyal. Tényleg senki se szavazott volna ellene, de mellette is igen kevesen sza­vaztak volna. Csak a Bálint Já­nosok és Schveigerek csapatja. Ilyen bizalomrn mégse reflektált Öméltósága. Inkább más útra terelte az ügyét. Lovagias elégtételt kért Búza Barnától a támadásokért Persze, ha egy-két lyukat lőnek a levegőbe, akkor már meg lesz cáfolva a sikkasztók pártfogása, a kukurica panama, meg a többi vád. Sajtóper kell itt, főispán ur, e egyéb nem segít! * A gyűlés külömben Dókus Gyula üdvözlése után választás­sal kezdődött árvaszéki ülnökké, Martyassovszky Kálmáu visszalé­pése után, Pilissy Bélát, az ő he­lyébe szolgabiróvá Bálinth Berta­lannal szemben szótöbbséggel Spillenberg Bélát választották. Végül megemlítjük, hogy a hegyaljai köleönért 76 szavazat 3 ellen elvállalta a vármegye a jótállást, Egy hónappal ezelőtt egyhangúlag mondta ki hogy nem vállalja. Ssép kis vármegye! Részletes tudósításunk a kö­vetkező : Dókus Gyula ünneplése. Pontban 10 órakor nyitotta meg Meczner főispán a gyűlést. A tanács­terem zsúfolásig megtelt. De tömve voltak a folyósok, a főispáni és al- ispáni kisterem is, Elsőnek Majláth József gróf szó­lott. Rövid, de lelkes szavakkal adta elő írásban is beterjesztett azon in­dítványát, hogy Zemplénvármegye közgyűlése Dókus Gyula alispánt 40 évet elért közszolgálati működé­sének alkalmából üdvözölje és érde­meit jegyzőkönyvileg örökítse meg. Lelkes éljenzés és taps között emelte határozattá a vármegye kö­zönsége Majláth gróf indítványát. Dókus Gyula a vármegye bizottsá­gának határozatát moghatottan fo­gadta s következő beszéddel vála­szolt : Méltó ságos Főispán Ur! Tekintetes Törvéayhatóság! Méltóságodnak elösmerő szép sza­vait, mellyel szolgálatomat méltatni szives volt, ő méltóságának kitünte­tő indítványát, mellyel engem meg­tisztelt, hivatali elődöm és régi jó barátom meleg szavait, a tekintetes törvényhatósági bizottsági tagjainak érdemeimet túlhaladó kegyes elös- merését, szivem egész melegével és igaz hálájával köszönöm. A tekintetes Törvényhatóság imént meghozott határozatával ismét ab­ban a legszebb jutalomban részitett, mellyel 40 éven át, minden alkalom­mal megajándékozni kegyes volt. Mert alig végeztem el tanulói pályá- lyámat s jelentkeztem szolgálatába való felvételre, készséggel teljesítette azt a vágyamat, hogy mint tisztvi­selő családból származó ifjú várme­gyémet én is szólgálhassam, azon időtől pedig kitüntető bizalmával, emberi fogyatékosságom jóakaró el­nézésével és hathatós támogatásával 'okról-fokra emelve a legszebb és legnagyobb állással a mit közbiza- om adhat megtisztelt. Azok a csekély sikerek 'a melye­ret szolgálatomban elérhettem, nem az én érdemeim. Embertársaim meg­különböztetés nélküli szeretetét a munka iránti vágyat a szülői házból loztam magammal, azt jó szüleim plántálták a szivembe és lelkembe. íomáromy József- Dókus József és \Iatolay Etele alispánok alatt szol­gálva, ők vezettek és oktattak arra hogy ne kötelességből 'dolgozzam, hanem a munka iránti benső szeré­téiből, ők értették meg velem, pél­dájuk’által azt is, hogy a magas ál­lás adta hatalmat nem másra, mint polgártársaim és ez által hazánk ja­vára használjam fel. A tekintetes Törvényhatóság tagjai és tisztviselő társaim pedig mindég csak szeretet­tel támogattak s igy nem volt ne­A Nagyszebeni Földhitelintézet törlesztéses kölcsönt nyújt házakra és földbirtokokra. Bővebb felvilágosítás Dr. BURGER JAKAB sátoraljaújhelyi ügyvéd urnái kapható.

Next

/
Oldalképek
Tartalom