Felsőmagyarországi Hirlap, 1910. január-június (13. évfolyam, 3-51. szám)

1910-02-05 / 11. szám

11. szám (2) FELSŐMAGYARORSZÁGI HÍRLAP Szombat, február 5. ván. Tény az, hogy Palásthy az előkelőbb színészek gárdájához tar­tozott, kinek van ízlése, esetleg ren­dezői képessége, de már elejétől kezdve biztosnak látszott, hogy nincs férfias energiája, mi egy direktor elsőrendű kelléke és nincs tőkéje, a mely minden kritikus körülmények között fedezetül szolgálhatna arra, hogy egy társulatot elzüllésbe nem visz. Alig hihető, hogy bármily csekély beruházást is eszközölt volna Pa* lásthy. Igazolják ezt a díszletek, a melyek még az elhunyt Polgár igaz gató tulajdonából fenmaradt foszlá­nyok és a közönség illúzióját szá­mos esetben tönkresilányitották, iga­zolják ezt a szinrekerült darabok, melyek szintén Polgártól öröklődtek át, a nehány uj darab beszerzési jo­gának költségeit, pedig — hir szerint — kiegyenlítetlenül hagyta az új­donsült direktor ur. Bizonyára az anyagi zavarokból következtethető az is, hogy a zene­kar teljesen primitiv, élvezhetetlen volt, sőt az énekkar sem állott hi­vatása magaslatán. A szinrekerült újdonságok meg­választásánál a díszletek silánysága volt az irányadó, mert nagyobb költ­ségekbe az igazgató bele nem me­hetett. Nem egészen a jó szándék­nak tudható be tehát az a körül­mény, hogy az operettek, dalmüvek háttérbe szorultak a drámai müvek előnyére. Ha ez nem igy lenne, úgy kizárólag a dicséret hangján kellene megemlékezünk azon törekvésről, a mely a klasszikus tragédiákat, mo dern színmüveket és vígjátékokat ismertette meg velünk. Közönségünk fényesen rehabili tálta magát akkor, a midőn a klasz- szikus előadásoknál zsúfolásig meg­töltötte a színházat. Régen láttunk oly impozáns nézőtéri közönséget, mint ez idén és bizonyossá lett az, hogy megfelelő alappal kezdő és reálisan gazdálkodó direktornak exisz- tenciája fényesen biztosítva van vá­rosunkban, mert itt még gazdasági lag rossz esztendőben is pártolni tudták és akarták a színházat.. Pár­tolta az a közönség, melynek tü reime az utóbbi években oly sok­szor lett próbára téve és számtalan szór becsapódott. Az ensembléről szólván, nem hall­gathatjuk el, hogy a társulat sok jeles erővel rendelkezett. így a nők között Tábori Frida a primadonna szerepkörben minden igényt kielé githetett. Hangja kellemes, játéka tetszetős ós.fiatalos frissességgel moz­gott a színpadon. Magasné Fekete Rózsi igen bájos egyéniség és mint naiva kívánni valót nem hagyott hátra. Sz. Pozsonyi Lenkének nagy hanganyaga van. Halasi Mariskát kész művésznőnek mondhatjuk, aki drámai szerepeket a legelőkelőbb társulatban is kerálhat. Halasiné a kómikák mintaképe úgyszintén Szász Anna igen is lelkiismeretes színésznő, kellemes beszéd modorával drámai és vígjátéki szerepben megfelelő. A férfiak közül Palásthy tűnt ki elsősorban sokoldalúságával, főkép kellemes, szép hangjával. Váradi Mártont, mint baritonistát méltóan megkedvelhette közönségünk, Cseh Ferecnek tiszta tenorja ugyancsak elismerésre méltó. Magas Béla dis- tingvált játékával közkedveltséget szerzett. Szalóky igen szympathikus kómikus, Szakács Andor a klasszi­kus körök alakításában mester. Hasz­navehető egyének különösen epizód szerepben még.- Kertész, Horváth, Justh és Parlagi. Bátran állíthatjuk, hogy a felso­roltakból álló társaság nívója kielé­gít bennünket és a jövő társulatnál irányitóul tekinthető. Lényeges az, hogy minden szerepkörnek megle­gyen az alkalmas egyéne. Az össz- játék nem mindig volt kifogástalan és a szereptudás tekintetében külön minősítési táblázatot állithanánk össze. A műsor egybeállítása sem volt mindig szerencsés. Az újdonságok bemutatásai nem voltak arányosan elosztva s igy előfordult, hogy 1—1 heti repertoirt teljes közönnyel fo­gadót a közönség, mivel csupa agyon­csépelt darabbal állott. A zóna elő­adások programmja sem volt minta­szerű. Mascagni operája nem ily al­kalomra való s csöppet sem csodál­koztunk, hogy teljesen üres nézőtér előtt folyt le e világhírű mü elő­adása. Ugyanígy volt a Velencei kalmárral is. A délutáni előadások műsorára ez idén már nagyobb gondot fordítot­tak. De meg is volt az eredménye : állandóan telt ház. Dicséretes törekvés volt az ifjú­sági előadások meghonosítása. Saj­nos, nem a színház vezetőségén múlt, hogy már az első előadással be kellett fejezni a kitűzött értékes darabok sorozatát. A konzorcium sok szépet ígért, de bizony keveset tartott be, prima­donna nem volt, Palásthy szerepkö rére sem akadt erő. Ily körülmények között kétséges, hogy a tavaszi szezonra a szinügyi bizottság engedélyt adjon előadások tartására. Vezető nélkül társulat eredményes munkát nem végezhet s ily anomáliából 2 ízben elég volt. Azt hiszem, hogy a konzorciumnak sem célja huzamosabb ideig ily kö­rülmények között maradni. Ha azon­ban a tavaszi játs zási e gedélyt el­nyerni óhajtják, úgy ezt csak az előleges átszervezéssel — melynek módjait ők tudhatják leginkább — érhetik el. Mindenesetre elsősorban szerződ­tetni kell megfelelő primadonnát, ki kell egészíteni a zeuekart és egy kissé lelkiismeretesebben kell berendezni a darabokat. A jövőre nézve pedig hisszük, hogy a szinügyi bizottság a legna­gyobb lelkiismerettséggel intézkedik majd, hogy városunk egy teljesen megfelelő társulathoz jusson. Két körülmény^ fontos : hogy szerve­zett szinkerület legyen és hogy a társulat igazgatója anyagi és mű­vészi garanciát nyújtson. Ez utóbbi kellék tekintetében — legalább a tapasztalat is igazolja — helyes és kívánatos, hogy maga a direktor is színész ember legyen, ki a szín­házi élet minden titkát maga is jól ismeri, tapasztalata van a darabok megválogatásában és az ensemble összeállításában. Az anyagi biztosí­ték módját kis élelmességgel a szin­ügyi bizottság elintézheti. Egy város kulturális életére a színház rendkívül nagy hatással van. Ily fontos kérdést tehát óvatosan, nagy körültekintéssel s a város kö­zönsége igényeinek megfelelően kell megoldani, Köd. HÍREK. Megdorgálásra ítélt tanító. Zwbavisel Lajos sókúti tanitó ügyében, aki ellen hazafiatlan irányú törekvések miatt a kir. tanfelügyelő fegyelmi eljárást in­díttatott, felettes felekezeti hatósága már meghozta az Ítéle­tet. Bár erősen megérzik a ha tározaton, hogy e hatóság a csá­vába került tanítót mindenkép­pen menteni és elkövetett bű­nét a lehetőség szerint enyhit- getni és lefokozni igyekezik, mégis kénytelen volt őt dorgá­lásra ítélni. Nem zörgött tehát a haraszt hiába. Csakugyan ha- zafiatlan szól fújt, ha csak szel­lőnek akarja is degradálni az illetékes felettes hatóság, mely az ily kijelentéseket, hogy: „Jönnének csak a szerbek, én velük tartanék a kutya magya­rok ellen“ stb. csak nyegleség­ből és éretlen hencegésből eredő elszólásoknak minősíti. Ez alka­lomból lehetetlen elfojtanunk egy megjegyzést. Mi nem tar­tozunk azok sorába, akik a taní­tótól megköveteljük, hogy ok-- vetlen a tökéletesség mintaképe legyen. Tudjuk, hogy ő is csak ember. Ezért hajlandók vagyunk sok gyarlóságot megbocsátani neki. Egy gyarlóságot azonban semmi szin alatt meg nem bo­csáthatunk. S ez a hazafiatlan- ság. Sőt a hazafiatlansággal való gyanusithatásnak még csak ár­nyéka is oly bűn előttünk a ta­nítóban, hogy érte a legerősebb megtorlást sem találjuk tulszigo- runak. Hát kitől várhassuk, hogy gyermekeinket a haza iránti sze­retőiben fogja nevelni, ha tőle nem. Hát ki csepegtesse beléjük a haza iránti tántoríthatatlan hű­séget, ha nem a tanitó. Hát ki­től tanulja meg a gyermek a Szózat szent igéit, a „Hazádnak rendületlenül“-t, ha tanítója a magyar nemzet ellenségeivel érez együtt. Zwbavisel Lajos tanítótól elvárjuk, hogy ha már ily könnyedén menekült abból a bajból, melybe könnyelműsége és — miként az Ítélet mondja — nyeglesége sodorta, hogy , visszafordul a csuszamlós lejtő­ről és ezentúl hü fia lesz ennek a hazának, mely neki is kenye­ret ad. A kir. tanfelügyelőt pe­dig kérjük őrködjék e határszéli vármegyében továbbra is az ed­digihez hasonló éberséggel és körültekintéssel a magyarság ér­dekei fölött és rántsa le a lep­let könyörtelenül az olyan taní­tóról, akihez magyar érzelem dolgában csak a legkisebb két­ség fér is. így megóvja e me gye szinmagyar érzületíi és ki­fogástalan hazafias gondolkozásu derék tanítóságának eddigi szep­lőtlen hírnevét és rászolgál mind­nyájunk hálájára és köszöne­tére is. felkérjük lapunk tisztelt elő­fizetőit, hogy a január hó végén lejárt előfizetési dijat lehetőleg postafordultával küldék be, ne­hogy a lap további küldésében akadály legyen. — A függetlenségi kör táncmulat­sága f. hó 1-én este volt. A mulat­ság — mint előre látható volt — szépen sikerült, bárba nem volt any- nyira népes, mint az előző években. A jelenvoltak a legkedélyesebb han­gulatban töltötték az éjszakát és a fiatalok vígan, tűzzel ropták a tán­cot reggeli 7 óráig Oláh Rudi mu­zsikája mellett. A négyeseket 50 pár táncolta. A mulajságból szép összeg jutott a kör könyvtár-alapja javára. — Végrehajtók szervezkedese. Az r. t. városok végrehajtói értekezle­tet tartottak f. é. február hó 2-nap- ján Sátoraljaújhely városházának ta­nácstermében. Megjelentek az érte­kezleten lakóhelyük városi végre­hajtóinak megbízásából: Böbék Já­nos egri, Dinovics Miklós, Tomcsá- nyi Géza ungvári, Konyha Béla ri­maszombati, Rosenberg Sámuel mun­kácsi, Szabó Béla, Weinstock Lipót beregszászi, Vasvári Arthur leibici, Hellinger Gábor, Schwartz Markusz és Zsihovics Gyula a sátoraljaujhe lyi végrehajtók. Az értekezleten ho­zandó bárminemű határozathoz való csatlakozásukat a fentieken kívül 43 r. t. város végrehajtói jelentet­ték be. Az értekezlet tárgya a r. t. városok végrehajtóinak sérelme volt amelyet ama körülményből látnak, hogy a belügyministerium által a r. t. városok államsegélyére vonatkozó törvénytervezettel egyidejűleg ké­szített fizetési táblázatból a végre­hajtók kihagyatttak. Az értekezle­ten jelen volt r. t. városi végrehaj­tók megalakították a „r. t. városi végrehajtók or3z. szövetségét“ és diszelnökül: dr. Reichard Salamon sátoraljaújhelyi polgármestert, elnö­kül : Gecsei Jenő, városi adéügyosz- tályi főnököt, pénztárnokká és jegy­zővé : Márton Elek ok. jegyzőt, h. pénztárnokká és h. jegyzővé Kelemen Miksa oki. jegyzőt alelnökké : Schvarc Márkusz sátoraljaújhelyi és Vasi’ári Arthur leibici városi vóerehajtókat, választmányi tagokká: Rosénberg Sámuel munkácsi, Konyha Béla ri­maszombati, Szabó Béla beregszászi, Tomcsányi Géza ungvári, Párái La­jos mármarosszigeti és Hellinger Gá­bor sátoraljaújhelyi végrehajtókat választották meg. A szövetség első gyűlésének határozataként kimondta, hogy testületileg belép a r. t. vá­rosok polgármestereinek orsz. egye­sületébe és az egyesület vezetősé­gével való tárgyalás Céljából az el­nök, Vasvári Artur, Konyha Béla és Rosenberg Sámuel tagokból álló bizottságot küldte ki. A végrehajtók sérelmének és óhajainak emlékiratba foglalását és a belügyminisztériumhoz való juttatását is elhatározták. — Szabad líceum. (Városháza nagy­terme.) Folyó hó 6-án, vasárnap este 6 órakor közérdekű előadást tart dr. Ligeti József. Tárgy : az egészséges életmód. — A február hóban'tar­tandó többi előadások: 13-án: Gár* dós Mór. Az emberi szervezet élet­működése, 20-án: Kardos Ignác. Kü­lönböző ásványok bányászata, 27 én; a) dr. Visegrádi János. A Magas Tátra., b) Kertész Ödön. A magyar müballada fejlődése. — Uj vonatközlekedóe. A varannó­lőketerebesi vonalon május hó 1 tői egy uj, harmadik vonatot állítanak be a menetrendbe. Ez az intézkedés — mely a 2 évvel ezelőtt a keres­kedelmi minisztériumban járt küldött­ség kérelmének az eredménye — a kereskedői körökben nagy örömet keltett, mert a kereskedelmi és ipari forgalom megnövekedését remélik ettől. — Elismerés és köszönet. A kul­tuszminiszter báró Schell Ferenc bodrogkisfaludi birtokosnak, aki az ottani rk. iskola építési költségeihez 2500 koronával járult, elismerését és köszönetét nyilvánította. — Gimnázium Abaujszántón. Mint Abaujszántéról Írják, ott egy három osztályos gimnázium létesítését hatá­rozták el, melynek céljaira Nemes Lajos, kir. tanácsos, volt zemplón- vármegyei kir. tanfelügyelő, 60 ezer korona értékű telket adományozott. — Egy ostornyelért egy ember ólet. A napokban Szerencs határában a kissé bepálinkázott Volneszki Gyula meglátta, hogy az ő régebben elve­szett ostornyele Székely István aura*

Next

/
Oldalképek
Tartalom