Felsőmagyarországi Hirlap, 1910. január-június (13. évfolyam, 3-51. szám)

1910-05-25 / 42. szám

42. szám (3) FELSOM AGYAR ORSZÁGI HÍRLAP Szerda, május 25. közönséget nem kellett erőszak­kal kényszeríteni az ünneplésre. Ünnepelt az magától lelkesen, rajongóan. Es ez a lelkesedés, amint a hatalmas tömeg végig- hömpölygött a város utcáin, csak folyvást nőt. De emelte az ünnep fényét, értékét, hogy lejött hozzánk a gazdasági felszabadulás egyik láng- lelkü apostola is. Holló Lajos az orsz. függetlenségi 48-as párt alelnöke részt vett az ünnepün­kön és hatalmas szavával, meg­győző igazságaival csak még na gyobb lelkedésre ragadta a kö­zönséget. Az ő beszédéből tud­hattuk meg azt, hogy milyen ha­talmas erőt bírunk mi volt kép- vilőnkben, az ő gyújtó hatású be­szédéből győződtünk meg most már igazán azokról az igazságok­ról, amelyek a gazdasági felsza­badulást feltétlenül szükségessé teszik. A csodálatosan szép, lélekemelő ünnepről egyébként a követke­zőkben számolunk be : Holló fogadtatása Már kora reggel Ünnepi szint mu­tatott a város. H( llő Lajos ideórke- zése reggel pontban 6 óra 30 percre volt jelezve és már korán népesedni kezdtek az utcák, hogy Hollótt mél­tóképen fogadják. Az állomásnál csak mintegy 50-60-an jelentek meg a fogadásra kijelöltek. Holló Lajost érkezésekor hatalmas éljenzéssel fo­gadták, de ünnepélyes fogadtatás nem volt. Bevonulás kocsikon történt. Az utcán már sürü embertömeg várta Hollót és lelkesen tüntetett mellette az útvo­nalon végig. Holló a Pannónia szálló­ba szállt, hogy lemossa magáról az ut porát, a fogadására megjelentek pedig a függetlenségi körbe hajtattak. Ide jött nemsokára Holló Lajos is. Itt reggeliztek. A kör ekkor már zsúfolásig megtelt közönséggel, akik egész idő alatt lelkesen ünne­pelték Holló Lajost. Kivonulás. Pél 9 órakor aztán mintegy 40 en kocsiba ültek és kimentek vidékre. Gyönyörű látvány volt, amint 14 fel- lobogózott, feldíszített kocsi végig­vonult a városon. Ekkor már hatal­mas tömeg verődött össze az utakon és sürü sorokban állt sorfalat az út­vonalon tüntetve a nagynevű ven­dég és az általánosan szeretett jelölt mellett. Vidéken Először Borsiba ment a menet, a hol Holló megtekintette Rákóczi szülőházát, majd Ladmóczra mentek ahol részt vettek az ottani rof. egy ház templdmgoinb felszentelési .Un népén. Innen Csarnahóra rándultak át. Valamennyi községben lelkesen foggadták őket. Térszüke miatt azon­ban nem hozhatunk e helyütt bő vebb tudósítást a történtekről Lada móczról Kisbárin és Borsin keresz­tül tért vissza a menet d. u. fél 5 órakor Ujhelybe. Fogadtatás. Itt már ezrekre menő közönség várta az érkezőket. A kisállomástól egészenn a Rákóczi utcai kőhidig eiuber-ember hátán tolongott, hogy kivegye a részét az ünneplésből. A mint Holló Lajos kocsija láthatóvá vált, hatalmaz óljenriadal zúgott fel és amint közel ért a közönséghez hatat más virágzápor indult meg mely per­cekig tartott. A köny kicsordult az em­ber szeméből, látva ezt az óriási lelke­sedést. Holló Lajost fehérruhába öltö­zött lányok ólén Tóth Ilonka fogadta és ügyesen elmondott tártál más be szód kíséretében egy virágcsokrot adott át neki. Ritttár Ilonka Búza Barnának adott át egy csokror, majd láthatóvá vált Dómján Elek evang. lelkész alakja a tömeg közepén, Dómján gyönyörűen megkonstru­ált hatalmas beszéddel üdvözölte Hollót a függetlenségi párt nevében, rámutatva azokra a nagy küzdel­mekre, amelyeket a párt a függet­lenségi elvekért viv. Holló Lajos vá­lasza után megindult a menet a Rákóczy-uton, a Wekerle-téren és a Molnár István-utcán át a torna­csarnok-térre. Valóságos diadalme­net volt ez az ut. Mintegy 7—8000 ember vonult végig a meneben zász­lókkal, lelkesen éltetve a független­ségi eszme tántoríthatatlan bajnokait. Amerre a menet elvonult az abla­kokból kendőket lobogtattak a nők és sok helyütt virágot szórtak a menetre. A gyűlés. Ilyen diadalut volt a felvonulás és ilyen lelkes tüntetések közepette ért a menet a gyűlés színhelyére. A gyűlést Matolai Etele nyitotta meg. Utána Búza Barna emelkedett szó­lásra, hogy programmját elmondja. A nagyhatású,terjedelmes programm- beszédből a következőket közöljük. Búza Barna beszéde. Mélyen t. Polgártársak! Jól esik nekem megállapítani és büszke elég­tétellel hirdetni, hogy itt nem bár­óikkal, türelmi igazolványokkal el­látott, megtűrt egyéneket, hanem szabad magyar polgárokat látok és köszöntök magam előtt, (Úgy van !) hogy nem csendőr szuronyok, nem hatósági asszisztencia mellett, hanem az Isten szabad ege alatt szabadon, nyíltan és emelt fővel tudjuk és mer­jük hirdetni a magyrr nemzet iga­zait. (Úgy van !) Az volna a feladatéra t. Polgár­társaim, hogy ezen a gyönyörűséges szép alkalmon prograramot adjak politikai hitvallásom tekintetében. (Éljenzés. Felkiáltások : Éljen Búza Barna !) De talán épen nem szerény­telenség tőlem, ha azt mondom, hogy ennek az Ujhelynek talán mégis fe­lesleges, hogy prograramot adjak. (Úgy van ! Halljuk !) Hiszen 10 esz­tendő óta vagyok én Ujhelyben, 10 esztendő óta ismer engem és 10 esz­tendő óta az én programmom, az én törekvésem, az én eszményképem hajszálnyit sem változott. Az én programmom ma is az, ami volt az óta, mióta gondolkozni kezdtem min­dig, arait édes apámról tanultam, a mit a történelem lapjairól szívtam magamba .... Az én programmom ma is Magyarország teljes állami függetlensége. (Éljenzés). Mit akar a munkapárt? De mielőtt ennek a programmnak két részletére áttérnék, igazság szerint felelnem kellene egy másik prog­ramme. Programmjára annak a párt­nak, amely ellenünk szervezkedik, programmjára annak a jelöltnek, aki messze idegenből én ellenem hoztak ide a hatalmasok, hogy engem és velem talán a függetlenségi törek­véseket ebben a kerületben letör­jék. (Abcug Kazy I Úgy van I Hall­juk Búzát!) De t. Polgártársaim, mikor én en­nek a nemzeti munkapártnak a prog­ramijáról akarok beszélni, őszintén s igazán megmondom, hogy zavarba jövök, mert ennek a pártnak, amint én látom, amint én tudom, Prog­ramm ja nincs. T. Polgártársaim I A Nóé bárkája óta nem volt a világon vegyesebb társaság, mint az, mely ott a Nemzeti Társaskörben szervezkedett Magyar- ország nemzeti törekvéseinek a letö­résére (Úgy van !) Feltalálható abban mindenféle pártárnyalat, minden gon dolkozás, minden irányzat az ultra- kierikalizmustól a radikalizmusig a gazdasági függetlenség híveitől a gyarmati állapot rajongóiig, a válasz­tási jog kiterjesztésének legradiká­lisabb hívétől a választási jog meg­szorításának a hirdetőjéig, mindenki benne vann ebben a pártban, úgy mint Nóé bárkájában benne volt az egész sereglete ("Nevetés). Es e felett a csodálatos sereglet felett mintegy összetartó erő áll a német és horvát származású Khuen-Hóder váry (Abcug) Mit akar Tisza ? Hát ez a Khuen-Héderváry én előttem csak egy kitömött bábu, a hasbeszélő pedig t. Polgártársaim az a magyar nemzetnek örjöngő prófé­tája Tisza István (Abcug 1 Le vele !) O beszól Khuen-Héderváry helyett, ő jött el ide Ujhelybe is a munka­pártnak a magasztos elveit hirdetni. Elolvastam a beszédet és megtanul­tam abból a beszédbő', hogy nem lesz önálló vámterület, nem lesz magyar vezényszó, nem lesz általános szavazati jog. Sajátságos egy prog­ramra ez, amely csupa negatívumból áll, amely csak azt hirdeti mindig, hogy mi ne legyen. Es hát mégis kerestem, hogy mit akar hát Tisza István ? Hát ő nála, a frázisok ellen­ségénél, aki mindig azok ellen dü­höng, akik jelszavakkal bolonditják a népet, ő nála egy csomó frázist, egy csomó üres jelszót hallottam. Hallottam, hogy munka, halottam, hogy dolgozzunk, haladjunk előre, mindig csak előre. Dehát merre van az az előre ? Milyen eszközökkel megy előre azt nem mondta meg Tisza István, Mit akar Kazy ? Előre! Dehogy voltaképen mi az az előre, azt nem tudtam megérteni az ő beszédéből. Egy kicsit felvilá­gosított talán az ón t. ellenjelöltem­nek Kazy Józsefnek elmondott be­széde; ő már megtoldotta ezt a szót. Ő már egy szótaggal többet kiáltott! O már Ujhelyben is, meg a vidéken is azt kiáltotta a népnek, hogy: legelőre ! (Éljenzés, nevetés és taps. Halljuk !) Igenis, Polgártár- társaim, ki kell jelentenem, hogy a kormánypárt jelöltjének a legfőbb, a legfontosabb programija volt itt is és különösen a vidéken is ez a fölkiáltás, hogy : legelő ! T. Polgártársak! Ez a nemzet meg van támadva az életének a gyö­kereiben, ezt a nemzetet meg akar­ják fojtani, ez a nemzet kétségbe­esett küzdelmet viv az osztrák ha­talmi elnyomó törekvések ellen. Es mikor mi itt vagyunk az ólet-ha 1 ál- harc küzdelmében akkor előáll naiv arccal egy államtitkár ur és nem talál egyéb csalogatót a magyar nép számára, mint azt, hogy : adok nek­tek legelőt! Megváltoztatta a Kossuth Lajos jelszavát. Kossuth ezt a jel­szót kiáltotta a magyarság felé: Tengerre magyar! Kazy József azt kiáltotta Ujhelyben : Legelőre ma­gyar! (Nevetés. Taps. Felkiáltások: Éljen Búza Barna!) íme t. Polgártársaim, hát legelő is kell ennek az országnak. Felismertük azt mi is, hogy szükség van itt le­gelőkre és mi csináltunk egy tör­vényt arról a múlt országgyűlésen, hogy igenis az állam segítse a köz­ségeket legelőknek a megszerzésé­ben. Csináltuk azt a törvényt be­csületes szándékkal, a nép boldogi- tásának a szándékával és nem is ál­modtuk, hogy akadhasson olyan el­vetemült kormányzat, amely ezt a becsületes, a nép javát szolgáló in tézkedóst is korteskedésre fogja fel­használni. Ipart és kereskedelmet. En igazán gondolkozni kezdek t. Polgártársaim, mikor azt hallom, hogy itt nincs egyéb programraja a munkapártnak, mint a legelők osz­togatása. S ón úgy látom, hogyha ez a munkapárt győzne és bevál- taná mindazt az Ígéretet, amit Új helyben tett, hát akkor a következő öt évi ciklust elnevezhetnők a szar­vasmarhák aranykorának. Epen az a baj, hogy csak legelője van Magyar országnak, hogy csak földművelés­ből él ez a szerencsétlen ország és nem tud benne az ipar s a kereske­delem kifejlődni. T. Polgártársaira! Hiszen az a mi meggyőződésünk, hogy egy olyan ország, amely csak földműves, az csak gyarmata más országoknak. Mert ez az ország a földművelés mellett gazdaggá csak az ipar és kereskedelem kifejlesztése által le­let. Arra pedig megtanított bennün­ket a világ minden nemzete, a tör­ténőiéin, hogy ipar kifejlesztése vám nélkül teljes lehetetlenség. Ez veze­tett bennünket arra, hogy minden egyéb követelést félretéve felfüg­gesztve, követeljük szilárdan és ren­dületlenül a gazdasági függetlensé­get és ennek keretében az önálló nemzeti jegybankot és az önálló vámterületet. (Éljenzés.) Az önálló bank. Tisza István, a próféta azt hir­dette, hogy az önálló bank vesze­delmes és hogy pusztulást jelentene erre az országra. Hát máskép for­málta az Isten ezt a szerencsétlen országot, mint bármely, más orszá­gát ennek a világnak? Hát ami min­den más országában a világnak ál­dást, fejlődést, boldogulást hoz a nemzetre, az csak miránk hozna nyomorúságot, pusztulást? A szak­értőkre hivatkoznak, a szakértőkre, akiket kihallgattak és akik azt mond­ták, hogy az önállóbank veszedel­mes lesz az országra nézve. Hát en- gedelmet kérek, jelentse csak ki ő felsége azt, hogy ő hajlandó az ön­álló bankot engedélyezni ennek a nemzetnek és akkor hallgassák ki még egyszer azokat a szakértőket 1 En meg vagyok győződve t. Pol­gártársaim, hogy sokkal kedvezőbben alakul majd akkor az Ő véleményük erről az önálló bankról. Az obstrukciő. T. Polgártársaim! A király föl­oszlatta az országgyűlést, amelyben a nemzet akarata az önálló bank mellett nyilatkozik. Feloszlatta az országgyűlést és mi történik t. Pol­gártársaim ? Most mikor a nemzeti akaratot úgy letöri a király, most, mikor a nemzeti akarat letörése fel­támad halottaiból Tisza István, akkor Tisza követeli a Justh-párt teljes letörését. Hát t. Polgártársaim ez a magyar nemzeti akarat úgy tűnik föl, mint egy dolog, amit most lát­tam a mi szép kőrútunkon. Itt az országúton kiágazik egy igen szép ut talán Szőllőske felé. Nagyon szép ut, gyönyörűség lehet rajta kocsi- kázui. Csak az a baj, hogy egy tábla van kitéve az elején és arra rá van írva, hogy: ezen az utón ti­los a közlekedés! így vagyunk mi a mi nemzeti akaratunkkal. Mindig azt hirdetjük, hogy azt tehetjük, amit akarunk és akkor, amikor csakugyan egyszer már azt akarjuk tenni, akkor azt mondja nekünk őfelsége: hogyha pedig ezt akarjátok, hát úgy felosz­latom az országgyűlést, hogy arról kódul az egész nemzetetek. Es t. Polgártársaim 1 valóságos cinizmus, hogy amikor a nemzeti akarat letö­résére küldenek ide egy idegen kor­mányt, akkor Tisza István a nem­zeti akarat védelmére emel lobogót és mi velünk szemben, mi ellenünk akarja raegvédelmezni a nemzeti akaratot. Dühöng az obstrukció el­len, azt mondja, le kell tiporni azt a pártot, amely előre bejelenti, hogy obstruálni fog, megakadályozza a parlament működését. A kormány obstruál, Pedig hát Justh Gyula sem je­lentette be határozottan az obstruk- ciót, de Khuen Héáerváry egész ha­tározottan bejelentette, hogy ő a nemzet ellen igenis obstruálni fog. Egész világosan bejelentette, hogy feloszlatja az országgyűlést és addig tart választásokat újra meg újra, amig csak el nem éri azt, amit ő akar. Ez az obstrukció t. Polgártár­saim, ez a nemzeti akarat cinikus és gonosz letörése és aki a nemzeti akarat diadalát hirdeti, hát annak először ezzel a törekvéssel kell szem- beszállani. Mert t. Polgártársaim, könnyű azt a nemzeti akaratot meg­védeni mi velünk szemben, akik a nemzet jogait védelmezzük Tisza Istvánnal szemben a magyar nemzet akaratát. De én azt mondom, Magyarorszá­gon nem lehet egymás után három választást tartani ennek a kormány­nak. Megmondta Deák Ferenc az uralkodónak, hogy Fenség, Magyar-

Next

/
Oldalképek
Tartalom