Felsőmagyarországi Hirlap, 1910. január-június (13. évfolyam, 3-51. szám)

1910-03-23 / 24. szám

24. szám (2) FELSOMAGYARORSZÁGI HÍRLAP Szerda, máreius 23. r Es ebbeli akaratunkat legérthetőb­ben és legméltóbban a nemzeti jo­gokért mindig bátran és elszántan harcoló eddigi képviselőnknek, dr. Búza Barnának, újból leendő meg­választásával fejezhetjük ki. — márc. 23. Igazat Írj. A „Zemplén“ c. félhi­vatalos újság legutóbbi számában már megint ellentétbe jött az igaz­mondással. Ok, akik oly fennen hir­detik a morált, ők akik nagyképűs­ködésükben mindig azt vágják sze­mébe a többi lapoknak, hogy „iga­zat irj!“, most ismét valótlanságot állítottak. Sőt nem is egyszer, hanem mindjárt többször vette semmibe egy számban régi kedves jelszavát. Azt irta a „Zemplén“ legutóbbi szá­mában, hogy az iparosok pénteki értekezletén 50—60-an voltak, hogy azon felszólalt Székely Albert dr. és hogy Búza Barnát a tanács megfosztotta iparbiztosi megbízatá­sától. — Hát kénytelenek vagyunk konstatálni, hogy a „Zemplén“ fent közölt állításaiból egy szó, egy betű sem igaz, sőt annak ép az ellenke­zője igaz, mert a pénteki értekez létén mintegy 120—140 iparos volt jelen, az értekezleten Székely Albert fel nem szólalt és Búza Barna ön­ként mondott le iparbiztosi megbi zatásáról erre az alkalomra, mert aktiv részt vevén a mozgalomban, elfogultnak tartotta magát. — Ez az igazság és nem amit a „Zem­plén“ firkál. Hja, de hát csak az ökör következetes és igy miután a „Zemplénének jelszava az „igazat irj“, csak természetes, hogy sohasem ir igazat? Nyilatkozat. A Zemplén foglalkozik azokkal, amiket az ipartestület helyzetéről mondottam. Azt kérdi, mért enged­tem én, mint iparhatósági biztos, hogy az ipartestületre kedvező épít­kezési szerződést minden szükség és kényszerűség nélkül olyan hátrányo­san megváltoztsssák, az 5 és fél szá­zalékos kamatot 6 és 7 százalékra felemeljék s mórt nem tiltakoztam ez ellen. Felvilágosítom a Zemplént, hogy én ezt semmi sziu alatt nem enged­tem volna, csakhogy mikor én ipar­hatósági biztos lettem, ezek a változ­tatások már mind meg voltak csinálva. En csak akkor jöttem rá ezekre, mi­kor elmondták, hogy nem bírnak kijönni a költségvetésükkel s én kezdtem könyvekből, adatokból ku­tatni, hogy miképen emelkedhetett ilyen túlságosra az ipartestület terhe. Akkor találtam azokat az elöljáró- sági, bizottsági, közgyűlési határoza­tokat, amelyek ezeket a felemelése­ket megszavazták s amelyekről az illető üléseken résztvevők, mikor kérdeztem, hogy hogy tehettek ilyen bolondot, nem tudtak semmit s nem emlékeztek semmire. En tehát már nem segíthettem. Annyit láttam, hogy a 20,000 korona utáni 5 és fél százalékos kamatnak 7 százalékosra való felemelését még közgyűlés nem hagyta jóvá s ezért indítványoztam a múlt évi közgyű­lésen, mondja ki, hogy a 7 százalé­kosra való felemelést nem fogadja el s a 20,000 korona után csak 5 és fél százalékos kamatot fizet. Csak­hogy egy hét múlva vettem észre, hogy Móréék már előbb, szinte az én iparbiztosságomat megelőzőleg, olyan kötelezvényt adtak erről a 20,000 koronáról a vállalkozónak a szerződés ellenére s anélkül, hogy kötelesek lettek volna, amelynek alapján a vállalkozó, illetve helyette egy bank, az egész 20,000 koronát, 7 százalékos kamatokkal betábláztatta a székházra. Ezt én a gyűléskor még nem tud tam. Mikor megtudtam, akkor lát­tam, hogy most már muszáj a 7 százalékot tovább fizetni, mert kü­lönben ellicitálják a székházat. Ezt megmondtam Mórééknak s ígértem, hogy megpróbálom a 25.000 koronát olcsó kamatra vagy kamat nélkül megszerezni. Próbáltam is sokféle­képen, végre arra jutottam, hogy legjobb lesz a város segítségével rendezni a dolgot. Erre vonatkozó terveimet el is mondtam nekik, de ők már akkor jobbnak látták a főis­pánhoz menni a 25,000 koronáért s e!adni érte a lelkűket. Ez a tiszta igazság. Búza Barna. — márc. 23. Egy darab Ázsia. Múlt számunkban megemlékeztünk arról, hogy Móré Dániel és 27 társa bea dványban kér­ték a tanácsot B uza Barna iparbiz­tosi megbízatásának visszavonására. Megírtuk azt is, hogy miután a ta­nács nem akart csak úgy beugrani Móré uréknak, azok visszavonták a kérvényt. Utóbb derült csak ki, hogy ez a visszavonás is főispáni parancsra történt. Szombaton délután ugyanis távirat érkezett a tanácshoz Buda­pestről, melyben a miniszter nevé­ben Meczner Gyula főispán utasítja a tanácsot Búza Barna felfüggesz­tésére és hogy a vasárnapi gyűlésre más biztost küldjenek ki. A főispáni távirat későn érkezett, mert Búza Barna kérelmére ekkor már döntött a tanács ez ügyben. De felemlítjük ezt az esetet csupán azért, hogy lát­hassa belőle mindenki, hogy mi kö­vetkezik mostMagyarországon. Orosz országban megtörténik, hogy csupa bosszúból elitéinek valakit, de hogy minden kihallgatás, minden előzetes vizsgálat nélkül Ítélkezzenek valaki felett, arra még Oroszországban sem volt példa eddig. Hieronymi ur az első, aki ezt meghonosítja, az ő ne véhez fog füzödui a modern ítélke­zésnek ez a legújabb módja. jügytakaritás az ipariesfiildben. Meczner főkortes első kudarca. Csúfos, szégyenteljes vereséget szenvedett vasárnap délután a muszkapárt. Az ipartestületi vá­lasztás alkalmából érte őket a vereség. Belevitték ennek a be­csületes testületnek a kebelébe a napi politikát és a főispáni ol­dalról minden erővel neki feküd­tek — egyedül politikai szem­pontból — a választásoknak. Maga a főispán állt a mozgalom élén. Ö vezette, ő rendezte a mozgalomnak minden egyes rész­letét, ő tervezte azokat az egyes intrikákat, amelyek alkalmasak voltak az ipartestület kebelében a felekezeti gyűlölködést is fel­éleszteni. Es mikor ezt látta a függet­lenségi párt, mikor észrevették azt a tervszerűen folytatott alat­tomos aknamunkát, amelyet a főispáni irodából intéznek az ipartestület egysége ellen — csak­hogy Búza Barnának az iparosok közt elért népszerűségét, közked­veltségét gyengítsék,— ugyancsak belement a választásba és másik oldalról igyekezett mogdönteni azokat az aknákat, a melyeket a főispán ur őfődarabontsága oly ügyesen kezdett elnelyezgetni. Megszervezte az ellenzéket és minden igyekvésével segítette az ellenmozgalmat. Es ettől a pillanattól kezdve politikai kérdéssé is vált az ipar- testületi tisztujitás. Politikai harccá is fejlődött az imént még csak csöndes mozgalom, mely jelenté­keny fontossággal bir a jövő ala­kulataira. Röviddel a választás előtt tehát már nemcsak Móré és Hericz, hanem a főispán és Búza Barna is szemben állottak egy­mással. Örömmel konstatáljuk, hogy mindjárt ebben az első harcban Búza Barna került ki győztesen, amennyiben most már bizonyos, hogy az ő általa segített párt jelöltje: Hericz Sándor kerül az élére az ipartestületnek. Bebi­zonyult, hogy az újhelyi iparosok híven kitartanak a függetlenségi zászló alatt és semmi körülmé­nyek közt sem hajlandók behó dőlni judáspénzért a muszkák zempléni főkortesének: Meczner Gyula őfődarabontságának. * De fontossággal bir ez a köz­gyűlés más szempontból is. Uj életre fog kélni az ipartestület. A máig rossz utón vezetett tes­tület rendes, hozzáértő kezekbe kerül és ami fő: megszabadulnak az iparosok rossz szellemüktől: Gáthy Gézától. — Ez az ember volt minden bajnak az oka. En­nek az embernek köszönhető, hogy az ipartestület a tönk szé­lén áll és ennek az embernek köszönhető az iparosoknak oly fokú lekicsinylése, hogy pénzért megvásárolhatóknak hitték őket. Vége lesz most mindennek. Kipusztul az ipartestületből min­den csalafintaság, minden titko lódzás. Nyílt, becsületes uralom fog következni rövid idő múlva az ipartestületben, mely az ed­digi megaláztatások után uj fényt, uj tekintélyt fog szerezni ennek a becsületes polgárseregnek. * Es hogy már most be nem következett a változás az ipartes tület vezetésében, annak egye­düli oka az a ravasz furfang, a mellyel kijátszottak minden tör­vényes intézkedést, Híven eddigi munkásságukhoz, szembehelyez­kedtek a törvénnyel és alapsza­bályokkal és egy ravaszul kieszelt botrányos pucscsal meghiúsítot­ták a választást. Előbb híveiknek fuvattak rückwertskoncentrierungot majd ők maguk is (az elnök ur és a jegyző) otthagyták az ipar­biztost, közgyűlést, megszöktek, hogy lehetetlenné tegyék a vá lasztást. Ezzel a botrányosan csúf eljá­rással meghiúsították ugyan, hogy kivessék őket azonnal azokról a helyekről, melyeket érdemetlenül töltenek most be, — de az ipa­rosok akaratának érvényesülését csupán elodázták, de végleg meg nem hiúsították. Ez az akarat előbb utóbb érvényesülni fog. Április 3 án lesz a végső leszá­molás napja, amikor már semmi­féle furfanggal sem lehet lesz megakadályozni, hogy megsza­badítsák az ipartestületet azoktól, akik belehajszolták a teljes anyagi romlásba és előidézték a legna­gyobbfoku gyalázatot, amely csak szabad, független iparosokat érhet. A gyűlésről és a gyűléssel kap­csolatos egyéb eseményekről az alábbiakban számolunk be rész­letesen : Gyülekezés. Már napokkal a gyűlés előtt fék­telen korteskedés folyt az ellenpár­ton. Kortesek járták be a várost és miden iparost kapacitálni igyekez- teket. Különösen a felekezeti ellenté­tek igyekeztek minden erővel ki­élezni. Csak természetes, hogy nem nézte összetett kézzel miudezt a Hericz-párt, hanem szintén erősen szervezkedett. Pénteken és szomba­ton este értekezleteket tartott.ak Va­sárnap délután pedig a függetlenségi körben gyülekeztek össze, hogy tö­megesen, impozáns számban vonul janak a gyűlésre. A felvonulás. Mintegy 150-en gyűltek össze a függetlenségi körben, valamennyien Hericz hívei, akik a legnagyobb lel­kesedéssel készültek a választásra. 1/i 4 órakor aztan útnak indult a menet. Hosszú tömött sorokban vo­nultak fel a főutcán végig az ipar­testületre. Es amikor igy mentek, élvezetes volt nézni azokat az öröm­től sugárzó arcokat, amelyek az elszántságot, a küzdelemre való kész­séget tükrözték vissza. — Fut az ellenpárt. Valóságos rémületet keltett Móréék körében, amikor hírül hozták, hogy a Hericz párt folyton növekvő, ha­talmas csapata érkezik. Eszüket vesztve szaladgáltak a főkolompo­sok és biztatták a már menekülésre kész kicsiny csapatot. De hát hiába volt minden, mert ekkor már a ve­zetőség is látta, hogy a felvonult hatalmas tömeggel szemben nem ve­hetik fel a küzdelmet. Gáthy Géza tehát kiadta a jelszót csapatjának a visszavonulásra. Es ekkor megkez­dődött a rückwertskoncentrierung. Gyors egymásutánban vonult le az 50—60 főből álló Móré-csoport a ká­véházba. Ez azonban csak még jobb kedvre hangolta az ekkor már 240 főre szaporodoti Hericz-pártot. Tré­fás megjegyzésekkel kisérték a le­vonulást. Még mindég félnek. Mórééknak az volt a tervük híveik kivonultatásával, hogy határozat­képtelenné tegyék a gyűlést. Arra azonban nem gondoltak, hogy a Hericz-párt oly rohamosan fog sza­porodni, hogy egymaga is határozat­képessé teszi a gyűlést. Pedig hát körülbelül ilyennek látszott a helyzet. Móré úr tehát kiállott a terem kö­zepére és felszólította azokat, akik nem iparosok, hogy távozzanak a terembői. Erre a felszólításra kivo­nult vagy 10 ember, de a helyzet még mindig veszedelmes volt Móré urékra, amennyiben nem igen volt kilátás arra, hogy sikerül a határo­zatképtelenséget megállapítani. De hát megérkezett az iparbiztos is és mert már nem lehetett a gyűlés megnyitását tovább halasztani, — bevonult az elnökség. Az iparosok némán várták a gyű­lés megnyitását, de es késett egy kissé, mert az elnök éz iparbiztos közt egy kis vita keletkezett a ha­tározatképesség megállapítása körül. Móré látva a rá nézve veszedelmes helyzetet, félt a határozatképesség­nek törvényes formában való meg­állapításától és csak úgy egyszerűen kívánta feloszlatni a gyűlést. Az iparbiztos azonban látva, hogy az 569 tagnak több mint a fele van jelen, követelte, hogy az elnök nyissa meg a gyűlést és szabályosan, a név felolvasása után állapítsa meg, hogy a gyűlés határozatképes-e ? A pucs. Csakhogy nem azért állt Gáthy Móré háta mögött, hogy megengedje a gyűlésnek törvényes formák közt való lefolytatását, odasugott Mórénak és erre Móré anélkül, hogy megnyi-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom