Felsőmagyarországi Hirlap, 1910. január-június (13. évfolyam, 3-51. szám)

1910-03-23 / 24. szám

24. szám (3) FELSOMAGYARORSZAGI HÍRLAP Szerda, március 23. tóttá volna a gyűlést és névsorol­vasással konstatálta volna a határo­zatképességet, egyszerűen feloszlatta a gyűlést. Óriási lárma keletkezett erre. A jelenvolt iparosok követelték a gyűlés megtartását és öklüket rázva rohantak Mórénak. Móré csak ezt a zavart várta,^hirtelen, mint a kámfor, úgy eltűnt rossz szellemével: Gáthy Gézával. Törvénytelen a feloszlatás. Alig lehetett lecsillapítani az ipa- rosok háborgatását. Csak akkor ült el kissé a zaj, amikor szólásra emel­kedett Farkas Andor iparbiztos és konstatálta, hogy a feloszlatás tör­vénytelen volt. Majd Kaszárda rend­őrőrmesterhez fordult, hogy hívja be az elnököt és a titkárt. Megszöktek. Rövid idő múlva megérkezett Ka­szárda őrmester és jelentette, hogy Móré elnök eltávozott és Gáthy tit­kár nem hajlandó az elnök nélkül a gyűlés előtt megjelenni. Újabb vi­har tört ki erre az iparosok körében és követelték a gyűlés megtartását. Gyűlés. Farkas Andor azonban a hivatalos adatok nélkül nem folytathatta le a gyűlést, hanem jegyző választására kérte fel a jelenvoltakat, hogy a történteket jegyzőkönyvbe vétet­hesse. A gyűlés Adávi Antalt vá­lasztotta meg jegyzővé, akinek Far­kas Andor tollba mondta az előbb konstatált törvénytelen eljárását az elnökségnek, majd jegyzőkönyvhite- lesitőkül Hericz Sándort és Herman Gézát jelölve ki, a gyűlést berekesz­tette annak kijelentésével, hogy az uj gyűlés április 3-án lesz. A függetlenségi körben. A jelenvoltak az iparbiztos élteté­sével vonultak ki a teremből és az­tán a kapunál egy részük csoportba verődve a függetlenségi körbe vo­nult, ahol Búza Barna és Hericz Sán dór intéztek lelkesítő beszédeket az iparosokhoz. Ezzel ért véget a gyűlés, a mely hogy Méréék bukását vonja maga után, az immár kétségtelen. Válasz Alexander Vilmos urnák, a komoly gon- dolkozásu tapasztaltabb embernek — Sztropkőről. Az Alexander ur hazájában tör­tént. — Szónokol a rabbi s szónok­latát megzavarják a hátulsó sorok­ból. Odaszól a rabbi, aki arrogáns, aki szamár, menjen ki. Felszólal erre onnan a legutolsó sorból egy elkeseredett hitsorsos: „Kérem, én egy szót sem szóltam, miért menjek én ki ?“ Akárcsak Alexander Vilmos ur! En „Verbuválnak“ cimü cikkem­ben a »tolakodó stréberekről«, a po litikai „senkik és semmikről“ szó­lottám és Alexander Vilmos ur ta­lálva érezte magát. Helyes ! Érdemében nem kívánok foglal kozni Alexander ur bolondgombáival, hiszen senki sem veszi azokat ko­molyan, hiszen jól tudják, hogy csu­pán azért kovácsolta ellenem azt a nevetségesen hazug vádat, hogy a zsidóságot megbántottam, hogy hal­latlan szerénytelenségével és stró- berségével az újhelyi zsidóság vé­dőjének tolja föl magát. Ha a zsi­dóságnak védelemre volna szüksége, azt ellátnák a komoly, tekintélyes, arra való emberek és semmi szük­ség sincs önre, akit szürkesége any- nyira megtéveszt, annyira elbizako- dottá tesz, hogy azt a bölesesség jelének veszi. Téved, Alexander ur, a szürkeség nem mindég a bölcses­ség jele, hiszen gyakran látunk kö­zönséges „szürkét“ is. Ön legke­vésbé van hivatva kritikát gyako­rolni ; azt bízza csak magasabb ní­vón álló emberekre. Ön még na­gyon kicsiny pont és az Ön „ko­molysága" csak abban a komikum­ban domborodik ki, hogy saját ma­gát „komolyan“ veszi. Hogy a „Simi-Samu-Salamon" parodikus ver­sem mennyire „nem sikerült“, azt sem ön van hivatva elbírálni. Ne­kem elég, sőt a legjobb elégtétel, hogy az általam külömben nagyon tisztelt három ur közül kettő gratu­lált is hozzá. Tehát lassabban egy kissé Alexander barátom; jó lesz kissé szerényebbnek lenni és leszál­lítania magát kellő kicsiny értékére. Tanácsait is tartsa meg a saját maga részére és azoknak osztogassa, akik kérik Öntől (?). Verseimet, humoros karcolataimat és cikkeimet sem Ón által fogom megbiráltatni, azoknak témáit és irányát sem fogom Öntől és véleményétől függővé tenni. Schuster bleib bei deinen Leisten Ha Ön ezen igazságnak annyira alávetné magát, akkor Ón még most is Sztropkón kereskednék. De Ön a legjobban hasonlít a szappanbuborékhoz, amelyet ha fel­fújnak, rögtön a magasba tör. Csak. hogy a magasba töréshez Önnek még olyan hivatottsága sincs, hiszen a szappanbuborékot legalább más fújja, ellenben Ónt, Alexander barátom, csak saját maga fújja, fújja, fújja. Tehát csak fújja ! Állunk elébe. Kroő József. Nem szívesen bár, de kénytelenek vagyunk ebbe a vitába mi is bele­szólni. Alexander úr azt állította, hogy Kroó József cikke antisemita irányú. Hát ezt az igaztalan, de egy­ben nevetséges vádat mi is vissza utasítjuk. Ha abban a cikkben csak egy sértő célzás lett volna is zsidó polgártársainkra, mi okvetlenül meg­tagadtuk volna annak közlését. A mi lapunk mindig kerülte bár­mely irányban is a felekezetieske- dést, sőt határozottan állást foglalt az ellen, ha ily irányú tendenciát észlelt valamely mozgalomban. Es ez a cikk éppen azt a csúf, elitélendő tendenciáját támadta a muszkáknak, hogy zsidó polgártársaink körében a felekezeti gyűlölködés raegvát igye­kezett elhinteni. Csak rauszkapárti szemüvegen lehetett abból mást kiolvasni. Jó lesz hát ha Alexander ur meg- tanúi értelmesen olvasni, mielőtt cikkek Írásához fog máskor. Mert feltűnni lehet alaptalan támadások utján is, a stréber hajlamokat ki lehet elégíteni valótlanságok papírra vetésével is, de hogy komolyan ve­gyenek valakit, ahhoz mindenekelőtt az igazmondás szükséges. Ennyit akartunk csak a magunk részéről Alexander ur támadásira megjegyezni. Es ezek után törtet­het előre most már kedve szerint, — mi nem fogjuk válaszra méltatni. A szerkesztőség. Református bál. Szombaton e hó 19-én este tar­totta meg e református egyház sző- kásos évi táncmulatságát a városi színházban és régi jó szokásához hi- ven ezúttal is műkedvelői előadás sál kapcsolatosan. A reformátusok bálja évről-évre a legsikerültebb bá'ok egyike s mi is megszoktuk már, hogy évről-évre a legteljesebb elismerés hangján szól- juuk a mulatságról. Hogy a szom­baton tartott mulatságról a szokottnál hízelgőbb hangon emlékezünk meg, annak okát abban adjuk, hogy a rendezőség jóvoltából ez alkalom­mal különleges meglepetésben és élvezetben volt részünk. Ez a meglepetés Szávay Gyula neves költőnk „Eleven Ujság“-a volt a mely dr. Holló Andor és Isépy Zoltán helyi vonatkozású nagyon ügyes és szellemes átdolgozásában a megjelent díszes közönségnek nem mindennapi élvezetet nyújtott. Mindenesetre kellemes meglepetés volt ez a rendezőség részéről s hogy fáradozásukat a kívánt siker jutal­mazta s a kívánt eredmény meg volt, annak a fel-felzugó tapsokon kívül a jelenlévő közönségnek fesz­telen jó hangulata a legnagyobb bi­zonyítéka. A közönség mindvégig nagy élvezettel hallgatta az' előadást és elismerő tapsai úgy a szerzőknek mint a szereplőknek és a rendező ségnek is szóltak. A mulatságot mint említettük az „Eleven Újság" szinrehozatala nyi­totta meg. A színpad egy kiterített újságot ábrázolt megfelelő díszes kiállításban s az újság egyes rova­tait műkedvelőink elevenítették meg s élőszóval mondották el a Szávay dr. Holló és Isépy társszerkesztők sok szellemmel és ügyességgel megirt helyi vonatkozású cikkeit. Már a Székely Mária által előadott „Előfizetési felhívás“ nagy tetszéssel találkozott, a mely az ifj. Bajusz József által mondott „Vezércikk“, majd pedig a dr. Bajusz Zoltán és Spillenberg Béla által leadott „Táv­iratok“ illetve „Cáfolatok“ után mind­inkább fokozódott. A „Tárca“ rovatban verset Pri- hoda Kató mondott, a prózát pedig egy egy felvonásos színmüvet Isépy Zoltánné, Isépy Zoltán és Magas Béla, színtársulatunk kedvelt tagja játszották el azzal az igazi művé­szettel, a mit dicsérnünk fölösleges. A „Divat“ rovatban Lakatos Lenke, a „Sport“ rovatban Juhász Elza te hetségük legjavával nyújtottak élve­zetet, a „Nyilttér“ rovatot szemé­lyesítő Dotigó Gyula pedig műked­velőknél csaknem szokatlan ügyessé sógóvel és biztonságával érdemelte meg az őszinte tapsokat. A „Napi hirek“-et Kossuth Jerne, Horváth Margit, Székely László, Szé­kely Lajos és Wieland Andor mon­dották el ; az „Apró hirdetések“-et személyesítő Bernáth Borbála, Isépy Natika, Fejes Ilonka, Bajusz Gyurka, Bernáth Gyula, Fejes Pistuka és Nyomárkay Pistu pedig bátor fellépé­sükkel általános derültséget keltettek A „Szerkesztő üzenetei“-t Isépy Zoltán tolmácsolta és a válogatott, találó, sok szellemmel és humorral megirt üzenetek hatalmas tapsokat kaptak. Ezekben adjuk a sikerült est ké­pét, a mely mutatja, hogy a siker el nem maradhatott. A műkedvelői előadás ügyes ren dezése az Isépy Zoltán érdeme, az ő sokoldalú tehetsége és művészete ez alkalommal is meghozta a legnagyobh erkölcsi sikert s hogy a mulatság anyagilag is nem érte el a siker tetőfokát, annak oka abban rejlik, hogy a közönség a jegyekhez nem juthatott könnyen hozzá. A műkedvelői előadás után a tánc- mulatság a legjobb hangulatban a késő reggeli órákig tartott, (mb.) SZÍNHÁZ. Jönnek a színészek. A sátoraljaúj­helyi szinikerület színtársulata ■— mint értesülünk — f. hó 27-én, hus- vét vasárnapján kezdi meg az újhelyi pótszezont. A társulat most Nagymi- hályban játszik és onnan jön be vá­rosunkba. Vasárnap délután a „Tilos a csók“ operettel kezdik a szezont és este a „Trenk báró“ kerül színre. Hétfőn délután a „Suhancot“ este újból a „Trenk bárót adják. A tár­sulat megszerezte a fővárosi színhá­zak legújabb újdonságait, melyek e szezonban mind színre kerülnek. Hisszük, hogy a közönség pártfogolni fogja ezt a magára hagyott társula­tot és lehetővé fogja tenni, hogy a társulat megkeresse azt, ami a meg­élhetéséhez szükséges. A társulatot ösmeri már publikumunk, tudja, hogy megfelel annak a nívónak, amely az újhelyi igényeket kielégíti, ha ehhez még hozzávesszük, hogy a társulat két uj szubrettet szerződte­tett Antal Erzsi és Körmön dy Ilonka személyében — akikről a be­regszászi és nagymihályi kritikák a legelösmerőbben nyilatkoztak — és hogy a zenekart megfelelően meg­erősítették, akkor bizton remélhetjük, hogy ez a társulat meg fogja érde­melni a közönség legnagyobb fokú támogatását. —Megjegyezni kívánjuk még, hogy Magas Béla társulati titkár már ideérkezett a bérletek gyűjtése céljából. A szinügyi bizottság ülése. A város szinügyi bizottsága f. hó 22-én dél­előtt 11 órakor ülést tartott D ó k u s Gyula alispán, bizottsági elnök el­nöklete alatt. A bizottság tárgyalás alá vette a színtársulat azon kérel­mét, hogy a tavaszi pótszezont f. hó 27-én megkezdhesse. Elhatározták, hogy véleményezik a tanácsnak, hogy a színtársulatnak márc. 27-étől május 1-ig terjedő időre adja meg a játszási engedélyt. Ezenkívül tár­gyalásra került a szinikerület ügye és megbízták E h 1 e r t Gyula bi­zottsági tagot, hogy a szinikerület megalakítása ügyében továbbra is folytathassa a megkezdett tárgya­lásokat. HÍREK. — Nemesi előnév. A király Szo­lt o 1 a y Emil miniszteri osztályta­nácsosnak, sátoraljaújhelyi lakosnak, valamint törvényes utódainak, régi magyar nemességük épségbeu tar­tása mellett, az „érsekujvári“ előnevet adományozta. — Városi közgyűlés. Dr. Reichard Salamon polgármester f. hó 24-ének d. u. 3 órájára rendkívüli közgyű­lésre hívta össze a képviselőtestület tagjait, egyben a hitelesítő ülést f. hó 25 ének (nagypéntek) d. u, 3 és fél órájára tűzte ki. — Igazán cso­dálatos az a könnyelműség, amely- lyel nálunk a városi ügyeket keze­lik. Immár második eset, hogy ün­nepnapra tűznek közgyűlést, mintha naptár nem is léteznék azon a vá­rosházán. Kérjük tehát a polgármes­ter urat, hogy — hacsak sürü bu­dapesti utazásai ebben meg nem gátolják — igyekezzék ezt a hibát még idejekorán reparálni. — Jubileum. Moldova nyi Géza m. kir. adóhivatali pénztárnob f. hó 22-én töltötte be állami szolgá­latának 40-ik évét. A közszeretetben álló hivatalnokot jubileuma alkalmá­ból sokan keresték fel'társadalmunk legelőkelőbbjei. A pénzügyigazgató­ság tisztikara E i s e m a n Oszkár pénzügyigazgató, a számvevőség R i - may Lehel h. számvevőségi főnök és az adóhivatal tisztikara Szeles Gábor ellenőr vezetése alatt testü­letileg üdvözölte a jubilánst, aki meghatottan mondott köszönetét a fényes ünnepeltetésért. — Nyugdíjazás. A hivatalos lap közli, hogy S o m o s 3 y András dr. lőcsei ügyészt — akinek újhelyi sze­replését a vándorló alispáni arckép tette feledhetetlenné — a napokban nyugdíjazták. — Zemplénvármegyei rabsegéiyző egylet közgyűlése. 1910. évi március 20-án folyt le a vármegyeháza kis­termében E i s e r t h István kir. fő­ügyészi helyettes elnöklete alatt. A gyűlésen a tagok szép számban je­lentek meg. A tárgysorozat első pontja az 1909. évi jelentés és mű­ködés ismertetése volt, mely előzőén jelentés alakjában már közölve lett az egyesület tagjaival. Es ebből a jelentésből már eleve látható volt, mily szépen éleszti az embertársak irányában az alvó szeretetet az egye­sület és hogy az egyesület vezetése oly kezekbe van letéve, kik a nemes érzéstől és hivatástól áthatva, az önérdek mellőzésével fáradoznak a szerencsétlenül járt embertársaik megmentésén. Nagy helyesléssel vet* tók tudomásul a jelentést, a száma­dásokat és a tisztviselőknek a fel­mentvén } t megadták. A közgyűlésen ezután alapszabályraódositásokra ke­rült a sor, melyek között igazi hi-

Next

/
Oldalképek
Tartalom