Felsőmagyarországi Hirlap, 1910. január-június (13. évfolyam, 3-51. szám)

1910-03-23 / 24. szám

Tizenharmadik évfolyam. 24. szám. Sátoraljaújhely, 1910. Szerda, március 23. Megjelen minden szerdán és szombaton este. Kéziratokat vissza nem adunk. Szerkesztőség: Kazinczy-utcza 2. Kiadóhivatal: Landesmann Miksa és Társánál. POLITIKAI ÚJSÁG. LAPVEZÉR: MATOLAI ETELE. POLITIKAI FŐMUNKATÁRS: Ür. BÚZA BARNA. Előfizetési ár: Egész évre 10 korona. Félévre 5 korona. Negyed évre 2 korpna 50 fiilér. Egyes szám ára 10 fillér Hirdetéseket a legjutányosabb árban közlünk Éljenek az iparosok! Kalapot emelünk Ujhely nemes, derék, férfias iparos polgársága előtt. Amit vasárnap cselekedett, az eszményképe volt a rendület­len, hajthatatlan, büszke polgári öntudatnak. El fog ennek a hire szállani szerte az országban és ahová el fog érni, mindenfelé tisztelettel emlitik majd az újhelyi iparosság nevét. Es bizony mondom, akár­merre jár majd az országban bármelyikük, büszkén mutathatja be magát úgy, hogy: én újhelyi iparos vagyok. Mert erre a szóra mindenütt tisztelettel veszik le előtte a kalapot. Ez a mi iparosságunk szegény. Nehéz anyagi gondokkal vivődik. Keserves küzdelmet folytat állan­dóan a mindennapi kenyérért. Es mégis mennyivel több emberi önérzet, mennyivel több önzetlen hazafiság van benne, mint akár­hány jómódú, független nagy ur­ban ! Milyen hatalmasan tudja visszaverni a csábitó kisértéseket, amelyekkel hite és meggyőződése ellen törnek. Undorító hadjárat az, amit a a muszkapárt az újhelyi iparosok tisztessége és hazafisága ellen indított. Felhasználták azt, hogy az ipartestületnek egy gyönge lelkületű elnöke van, akit telje­sen hatalmába kerített s orránál fo<rva vezet a zavaros múltú tit- kár. Gáthy Géza. Gáthyt mint városi köziyazga- tási gyakornokot, a vármegye fegyelmi választmánya több rend­beli régi sikkasztás miatt hivatal- vesztésre Ítélte. Novemberben hozták az Ítéletet, de azóta sincs kézbesítve. Hogy hol lappang, azt majd a megyegyülésen meg­kérdezzük a főispán úrtól. Gáthy menti a bőrét. Kedvé ben jár a főispánnak, bizonyára azért, hogy az az ítélet ezután se legyen kikézbesitve. Hogy erre érdemeket szerezzen, liferálni akarja az iparos szavazatokat a muszkapártnak. Kitűnő alkalom erre, hogy az ipartestületet az ő őrült gazdál­kodásuk a tönk szélére juttatta. Huszonötezer korona fedezetlen adóssága van az ipartestületnek, amelynek hat évvel ezelőtt még kilencezer korona készpénz va­gyona volt. S maholnap, ha igy marad, ellicitálják az ipartestület házát. Mit csinál hát Gáthy? Elvezeti Mórét, a gyönge lelkületű elnö­köt, a főispánhoz. S másnap Móré már egész szemérmetlenül, tar­tózkodás nélkül, nyíltan hirdeti, hogy i ő belép a muszkapártba. Alert a főispán megígérte neki, hogy kieszközöl az ipartestülelnek 25000 korona állami segélyt, ha az iparosok mnszkapártiak lesznek. Igaz, mondta, hogy ha két hét alatt le nem lesz téve a 25000 korona, akkor ő is felteszi a pi­ros tollat. De most már beirat­kozott a muszkapártba s meg is választották ott alelnöknek. A főispán boldogan szaladt Pestre s jelentette Khuennak, a darabont főnöknek, hogy Ujhely polgárságát már egészen behó- ditotta a muszkapártba, mert ime, az ipartestület elnöke is el­vállalta a muszkapárt alelnökségét. S azalatt itthon mi történt? Ujhely iparosai megérezték, hogy arculcsapás az ő számukra elnö­kük hitehagyása. Hogy emberi önérzetüket sértette meg a re­negát elnök, mikor elaídta őket pénzért a főispánnak. Talpra ál­lottak, pár nap alatt villámgyor­san szervezkedtek. Egyetlen szer­vezőjük a férfi büszkeség, a pol­gári önérzet volt. S felvonultak, mint egy hatalmas tábor, vasár­nap délután az elnökválasztásra. Vasárnap még alaki szabályok ürügyével, sikerült Mórénak el­halasztani a közgyűlést április 3-ára. Aztán mefisztójával, su­galmazó ördögevei, Gáthyval együtt kiszökött a teremből, gy forma szerint, alakilag még nincs elmozdítva az elnökségtől Móré 1 )e aki látta az óriási többséget, az tisztában lehet vele, hogy Móré tényleg, lényegileg már meg­bukott s immár nem elnöke és nem is lesz többé az ipartestü­letnek. Megtanulhatja ebből mindenki, s különösen a főispán ur, hogy az újhelyi iparosok becsülete, szavazata nem eladó. Megtanul­hatja, hogy egy gyönge lelkű, ingatag, gonosz befolyás alatt álló embert, aki véletlenül az ipartestület elnöke, elhódíthat, de evvel még nem hódította meg az újhelyi iparosokat. Sőt: en­nek egyetlen következménye az, hogy azt a megtévedt embert kizárják maguk közül. Aki a musz­kapárt alelnöke, az nem lehet elnöke az ipartestületnek. Ez a két állás összefétlietetlen, mert az újhelyi iparosok híven kitar­tanak a függetlenségi zászló mel­lett. Megtanulhatja a főispán úr, hogy Ujhely polgárságával, mégse lehet úgy elbánni, mint a hoty- kai birkanyájjal. Es fog még ta­nulni sok egyebet is, ha ilyen eszközökkel akarja itt a muszka­pártot diadalra juttatni. 4» A mi lapunk vármegyei lap. Ne vegyék mégis rossz néven a vármegyei olvasók, ha egy új­helyi testület ügyével ilyen bő ven foglalkozunk. Vármegyei ér­dekessége is van ennek az ügy­nek. Szükséges, hogy az egész vármegye közönsége megtudja, milyen eszközökkel kezd kortes­kedni a mi főispánunk. Es jó az is, ha látja a vármegye közön­sége az újhelyi polgárság hatal­mas, nagyszerű, lélekemelő pél­dáját. Emeljünk kalapot az újhelyi iparosok előtt! Házfeloszlatás után. (rá!.) Bezárultak tehát az ország­ház kapui. Fel van oszlatva immár az a képviselőház, melynek műkö­déséhez annyi reményt fűzött a nemzet. De hiába. Bebizonyult rövid időn belől, hogy a mi alkotmányos­ságunk még nem az igazi, hamisí­tatlan idkotmány, ahol a túlnyomó nagy többség akarata feltétlenül dönt és érvényesül, hanem csak aféle alkotmányosdi, ahol még az absolut többségnek is csak addig van meg a cselekvési szabadsága, áruig a hatalom érdekeit kész szol­gálni. Rendjén is folyt az elmúlt ország- gyűlés idején a parlamenti élet mind­addig, amig az országgyűlés csak azokat az ügyeket intézte, amelyek nemzeti követeléseinket előbbre nem vitték és a felsőbb hatalmak köreit zavarták. Mihe.yt azonban a nemzet bizalmával megajándékozott függet­lenségi párt — a nemzettel szemben vállalt erkölcsi kötelességéhez hiveu — komolyan követelni kezdte pro- grammja egyetlen pontjának, a nap­tári idő által előtérbe tolt önálló jegybanknak megvalósítását, nyom ban lehetetlenné vált a parlament. Nyomban beállott a szüksége annak, hogy a nemzet megkérdeztessék: akarja-e hát azokat a nemzeti jogo­kat, amelyek mellett a múlt válasz­tás alkalmával oly imponáló erővel állást foglalt, vagy pedig azóta meggondolta magát és elejtette kö­vetelésed. Hát lehet-e egy józanul ítélő és gondolkozó nemzetről olyasmit föl­tenni, hogy raáról-hónapra — mert 4 év csak ilyen csekély idő egy nemzet életében — megváltoztassa v 1 lőtt elveit és nézdteit, lemondjon jogosan táplált reményeiről, lemond­jon olyan követeléséről, amilyen pl. az önálló jegybank is, amelyhez való jogát nincs ember e hazában, sőt maga a kormány és korona is nyíl­tan elismeri ? És ha a kormány nem ebben a feltevésben oszlatja fel a képviselő­házat, akkor tulajdonképpen miben bízik hát ? A hírek szerint szokatla­nul nagyra növelt választási pénz­tárban talán ? Ebben ugyan a leg­erősebben fog csalatkozni. Nem va­lami tizedrangu, műveletlen Balkán állam talán Magyarország, hogy ilyes eszközükkel lehetne önérzetes, lelkes népére hatni. Vagy abban reménykedik, hogy a nemzeti jogok bátor harcosait egy, esetleg több választással anyagilag tönkre fogja kényszeríteni? Ez ellen is könnyen talál majd gyógyszert a nemzet. A központi választási pénztár ellenében életbe léptetheti választási keriile- tenkint a helyi választási pénztára­kat, melyeket a választó polgárság intelligensebb, módosabb, lelkesebb tagjai fognak majd megtölteni oly mértékig, hegy a törvényes válasz­tási költségek ezekből fedezhetők legyenek és igy a jelölt megmen­tessék attól, hogy anyagilag tönkre jusson. Nem képzelhetek olyan választó kerületet, ahol a függetlenségi esz­méhez hü választó polgárság jelölt­jének meg vagy meg nem válazztá- sát az illető jelölt magán ügyének tekintené. Erkölcsi és hazafiui ér­deke az minden egyes választó pol­gárnak, hogy a parlamentbe a nem­zeti ügy lelkes harcosait küldje vissza. A tiszta érzésű választó pol­gár nemcsak hogy anyagi jutalmat nem vár és nem remél, de a haza­fias cél érdekében tehetségéhez mér­ten m 'g áldozatot hozni is hajlandó. Ivrzel gyakorlatilag is bebizonyítja hazába* szintisztaságát. Fis ha látja majd a kormány hata lom, hogy a magyarral ezzei az esz­közzel sem képes kifogni: ha látja majd, hogy semmiféle pénzen szerzett müvihar ki nem szakítja és ki nem dönti a nemzeti jogok ..bátor harcosait, ezeket az erős tölgyeket, a nemzeti közérzé3 szilárd talajából, ebből kénytelen lesz akarva, nem akarva levonni azt a rá nézve bizonyára keserves kö­vetkeztetést, hogy ezzel a nemzettel csak jogos kiváuságainak kielégitóse árán lehet boldogulni. Szereztessük meg ezt a tapasztalást az ország sorsának jelenlegi intézőivel az el­következendő választások során 1 Polgártársak! A küszöbön álló választások által azt a kérdést intézi az országhoz és igy hozzánk, az új­helyi választó kerület polgáraihoz is, az ez iránt csodálatos módon még mindig kételkedő kormányhatalom : akarjuk-e nemzeti jogaink megvaló­sítását s e jogok közt első sorban az önálló jegybankot, minden állam önállóságának, sőt létezésének ezt az elemi ismertető jelét? Erre a kér­désre természetesen az egyedül le­hetséges válasz csak az lehet, hogy : ak arj uk 1_______________________ __ Lapunk 4- oldal.

Next

/
Oldalképek
Tartalom