Felsőmagyarországi Hirlap, 1910. január-június (13. évfolyam, 3-51. szám)
1910-01-08 / 3. szám
3. szám (2) FE L S 0 M A G Y A R O R S Z A G I HÍRLAP Szombat, január 8. A politikai helyzet ugyanis pén- teken olyan rohamosan bonyolódott, hogy Justh Gyulának, bármennyire óhajtott volna is lejönni Ujhelybe s Beregszászba, Budapesten kellett maradnia. A mai nap folyamán az újonnan kinevezett kormánynyal s a pártok közt fontos, elhatározó tárgyalások lesznek, amelyekről Justh- nak elmaradni lehetetlen. Ezért kérte úgy az újhelyi, mint a beregszászi függ. pártot, hogy a népgyü- lést halasszák el, mert a népgyü- lésen ígérete szerint mindenesetre meg akar jelenni. Miután a politikai viszonyok alakulását ma nem lehet kiszámitani, még nem írhatjuk meg biztosan, hogy mikor jöhet Justh Gyula, de minden valószínűség szerint a jövő szombaton vagy vasárnap. Ezt természetesen még idejében közzé- tesszük. Búza Barna, kerületünk képviselője fent volt Pesten s mindent elkövetett, hogy Justh most jöhessen s ne kelljen a népgyülést elhalasztani s még csütörtökön este hivatalosan is megállapították az elnökséggel az utazási programmot, de pénteken közbejött politikai bonyodalmak megzavarták a számítást s a viszonyok felől való tájékozódás után Búza Barna is meggyőződött arról, hogy az ország érdeke feltétlenül kívánja, hogy Justh most Pesten maradjon s a mai bizalmas konferenciákon részt vegyen. Justh kijelentette képviselőnk előtt, hogy végtelenül sajnálja, hogy most az Ígéretét be nem tarthatja, de a legközelebbi alkalommal feltét lenül eljön, hogy személyesen is bocsánatot kérjen az újhelyiektől a mostani elmaradásért. Dr. Reichard Salamon. A városháza nagyterme f. ho 3 án minden külsőség nélkül is ünnepi díszt öltött, mert ekkor iktatták be nehéz, de díszes hivatalába Reichard Salamont, a most megválasztott polgármestert. A beiktatásnál nagytekintélyű férfiak őszinte szavakkal ecsetelték az uj polgármester egyéniségét, kinek tartalmas, szép múltja a szép jövő perspektíváját tárja elénk. Évtizedek óta általánosan becsült polgára városunknak. Pályafutásához egy kis folt sem tapadt,.,, mély gondolkodásával, általános tudásával, szeplőtlen jellemével imponált mindenkinek s a közbizalom már régtől fogva a fórumon tartja őt. Es az az ember ő, ki kiterjedt ismeretköre s közismert tehetsége dacára nem kereste a kitüntetést s nem vágyódott a díszes hivatalok után, Viselkedésben, modorban az igénytelen cívis, erényben konzervatív, érzésben liberális, ki nem bírál, nem rombol, de a közügyek zaj tálán munkása, a város érdekeinek lelkes támogatója, a régi önzetlen typusok egyik mohikánja. Nagy el foglaltsága dacára ápolja a kulturális törekvéseket. Munkálkodik iskolaügyben s nagy tudással — mint előadó — a felnőttek oktatásánál is szerepel. Nem akad még a városban olyan, ki ne tisztelné s becsülné Reichard Salamont, mint a puritán egyéniség mintaképét. A felsorolt tulajdonságok méltán indokolttá teszik a köz bizalmát, mely őt a város fejévé tette meg. Téves felfogás, de legalább is lokális u szomorú viszonyQk következté ben, hogy ez állásra rátermettség szükséges. Nem, munkakedv, kitartás szükséges itt. Városunk vezetése zátonyra jutott, zavarok mutatkoztak, a sok baj orvoslásához ember szükséges, ki a város ügyeit intéző egyéneket fásultságukból feirázza, ember szükséges, hogy friss munkakedvvel példát mutasson egy tisztviselő karnak s ember szükséges, ki társadalmunk gyarlóságain tuleresz- kedve, kicsinyes gáncsoskodásokat letiporjon s a cél érdekében a hiúságnak szikráját is kiölni tudja leikéből. Mert mi — sajnos — a rátermettség fogalma alá soroltuk már a személyes dicsszomjat is; azt hívén, hogy a polgármesternek fényleni kell, nem használni, hogy ki tüntetés &?.n«s*Hb'8fntö érték. A rátermettség fogalma alá soroltuk az erőszakosságot, az önteltséget, a diplomatikus furfangot is. Mindezek múló s hamis erények, a mennyire imponálnak, annyira ártanak is. Dr. Reichard Salamon egyéni tulajdonságai garanciák arra, hogy a vezető helyen is kidomborítani s értékesíteni képes lesz ezeket, A midőn ezen állásra az esküt letette, tudatában volt annak, hogy nehéz, tövises helyzetbe jutott, tudja azt, hogy óriási munkaköre s felelőssége az elismeréssel arányban nem lesz. Vikarzó tengerben ül hajóra, elhagyva a kényelmes szigetet, hegy az elemekkel megküzdhessen. A cél igy még nagyobb, még magaszto- sabb. Mert ő, ki bizonyára csak a közérdeket tartván szem előtt összeütközésbe jő a magánérdekekkel, ki az emberi tiszta gondolkodásnak s meggyőződésnek hódol, ellensége lesz minden a közügyek terén kóros tünetként támadni szokott felekeze- tieskedő mozgalomnak s ki a város anyagi helyzetét ismeri s reális szemüvegen keresztül nézi, az eszmékben utazó vezető férfiakat bizonyára a helyes ösvényre terelni igyekszik. Tisztelettel hajiunk meg Dr. Reichard Salamon küzdelmes útja előtt; munkakedvet, kitartást, testi és lelki frisseséget kívánva, szívből üdvözöljük őt. K. Ö. SZINHAZ. Tanítónő. Bródy Sándor kiváló falusi életképét elevenítették fel pénteken este a közönség gyenge érdeklődése mellett. Pedig a kiválóan jó előadás nagy óbb érdeklődést kelthetett volna. Az előadás lelke Halasy Mariska, a társulatnak ez az izzig-vérig intelligens drámai szendéje volt. Szerepét a legnagyobb művészi tökélylyel játszotta meg. Minden mondata, minden szava természetes, minden páthosztól ment volt és eltalálta azt a hangot, a mely a közönség lelkét fogja meg és valósággal lekötve tartja azt az egész előadáson. Játéka legnagyobb hatást a harmadik felvonás búcsú jelenetében érte él, amikor úgyszólván raegrikatta a közönséget, mert minden szava szívből fakadt és szívhez szóit. Volt is része ünnepeltetésben bőven. Szép jelentős sikerei voltak még Parlaghy Bélának is, aki a tanító különben is szimpathikus szerepét helyes felfogással, minden részletében alaposan kidolgozvajutatta érvényre és ezzel újabb bizonyítékot nyújtott arra nézve, hogy határozott tehetség, mely még kiforrásra vár ugyan, de már ma is fölül emelkedik azátlagon. Atöbbi szereplők nagyrészben szintén jók voltak. Tábory Frida jutalomjátéka. Már közeledünk a szezon befejezése felé. Ezt bizonyítják a jutalomjátókok, melyek sorát Tábory Frida, társulatunk jeles szubrettje nyitja meg. Tábory jutalomjátéka szerdán, f. hó 12-én este lesz a „Suhanc“-ban. A Suhanc Táborynak egyik legkiválóbb szerepe és ezért már előre is biztosítva látjuk az est sikerét. Hisz- szük, hogy közönségünk méltányolni fogja azokat a kellemes estéket, miket Tábory művészete szerzett nekik e szezonban és a jutalomjátékon szinültig megtölti a színházat. A szinikerület ügye ismét aktuális. Aktuálissá t)tte gr. Festettek Andor orsz. szülészeti felügyelő itt időzése. Festetich csütörtökön délben érkezett városunkba és itt a szinikerület megalakítása ügyében tárgyalt Dókus Gyula alispánnal és dr. Reichard Salamon polgármesterrel: a szinikerületbe gr. Festetich be akarja hettek ily aljasságra egy ilyen csinos, kedves leánykával szemben, mint amilyen én vagyok. vRose. — Mit tudnak ők rólad? Ha azt írtad volna, hogy tizenhat tavaszt láttál, hogy szőke és karcsú vagy, biztosra vették volna, hogy fel akarod őket ültetni: a valóságban egy ötvenkét éves agg-szüz vagy, aki kék pápaszemet hord ... Es mi történt volna akkor ? Jeanne. — Kétyeleim támadtak 1 Mindjárt holnap utána járok a dolognak és megszerzem az akadémikus urak valódi kézírását. Es ha véletlenül még is kijátszottak volna, akkor . . . Rose. — Akkor ? Jeanne. — Akkor meglakolnak érte. Olyan gorombaságokat fogok nekik Írni, hogy kénytelenek lesznek válaszolni. Rose. — Nem úgy. Küld el nekik inkább az arcképedet. Hallgas rám. Ez a legjobb módszer. En is úgy teszek, ha valami hírneves ember képéről van szó: elküldöm a pof ócskámat. Ez olyan hatással van a tökfejekre, hogy a legtöbb esetben viszonozzák a képet. De tisztelettel legyen mondva: eddig még egyikükben sem találtam fel álmaimnak lovagját. Franciából: Makra Máté.------------------------- Alapittatott 1831-ben. -------------—“—— Triesti Általános Biztosító Társaság (Assicurazioni Generáli) részvénytőkéje és készpénzbeli tartalékai 324 millió korona. Mvétetnek: élet-, tűz-, betöréses-lopás elleni, továbbá jég- és baleset biztosítások. — Jeanne. — Vagy: „Egy szerencsétlen, fiatal tüdőbajos leány, akinek napjai megvannak számlálva ..“ Vagy: „Tudom, hogy nagy merészséget követek el, de fogadtam az unoka-fivéremmel, hogy ámbár ön lángész, aziért lesz olyan szives és nem fogja megtagadni . . stb. Vagy: Madeleine. — Már elég! Jeanne. — De még nem végez tem be. Rengeteg változatom van. Hol öreg hölgy, hol szerény hivatalnoknő, hol grófnő vagy maquise vagyok : olasz, spanyol, angol, olasz, vagy creole; amint jön . . . Rose. — Es néger! Jeanne. — Persze, az is. Egy alkalommal igy írtam : „Hatalmas Mester 1 Könyörüljön meg egy szegény, néger leánykái), akit a társai kigu- nyolnak és írjon neki magas fehér kezeivel egy szócskát“. Bortiie. — Kinek Írtál igy ? Jeanne. — Ahoz semmi közöd. Rose. — Es válaszolt az illető ? Jeanne. — Egy szóval: „Folytassa“. Madeleine. — Es aztán mindnyájan válaszolnak ? Jeanne. — Majd mind. Persze nem mindjárt. De végtére mégiscsak rászánják magukat. Barthe. — Meg is ismételed a kérést ? Jeanne. — Amig csak nem válaszolnak. Türelemmel mindent el lehet érni. Ha igy nem sikerül a dolog, akkor úgy csinálom, mert meg vagyok róla győződve, hogy csak rajtam múlik, ha nem találom el a helyes hangot. Tényleg: ha jó hangnemből kezdem, sosem késik az óhajtott, drága kártya. Ah ! olyanok is akadtak, akik hajthatatlanok. Rose. — Például ? Jeanne. — Nem mondhatom meg : üzleti titok. Berthe. — Az akadémiai tagokkal is kikezdtél ? Jeanne. — Hogy kikezdtem-e! Persze, hogy kikezeltem ; még pedig alaposan. Egy almanach-ból kiírtam az egész díszes társasagot. Hihetetlenül hangzik bár, de tény, hogy - a „Halhatatlanok“ között olyanokra is akadtam, akik ösmeretlenek előttem. Ezeknek eleinte resteltem Írni. De végre mégis csak kivágtam nekik egy pár hatalmas bókot. Madeleine. — Már mind együtt vannak a „Halhatatlanok“ ? Jeanne. — Még nincsenek meg mind. Hiányzik még . . . — Berthe. — Kicsoda ? Jeanne. — A legutolsó, a legújabb tag ; egy gazdasági iró. Rose. — Ah I igen . . . tudom már . . . aki a muslica-lélekről irta azt az értekezést. Madeleine. — De hogy ... az csak névrokona annak. Jeanne. — Ez utóvégre sem lényeges : fő, hogy az is meg lesz. Rose. — Nekem van két egyforma Vogüé-képem; az egyiket elcserélném veled egy Lotti-képért. Jeanne. — Hogy is ne! Madeleine. — Bourget meg van már neked? Jeanne. — De még mennyire meg van: “Claude Larcher“ aláírással. Rose. — Igazán szép gyűjteményed lesz. De most ötlött valami az eszembe ; egy rettenetes dolog, a mitől megfogsz dermedni. Jeanne. — Micsoda ? Rose. — Osmerted te a „Halhatatlanok,, kézírását, Jeanne. — Nem ösmerem ! Miért? Rose. — Bizonyos vagy benne, hogy ők magok válaszoltak ? Jeanne. — Oh! hát te feltételezed . . „ Rose. — De hagyj kibeszélni! Nekem mondották, hogy . . . Jeanne. — Elég! Hallgas ! .,. , Madeleine. — Szegény kis Jean- ne-om . . . Nézd csak hátha az inasaikkal válaszoltattak . . . Berthe. — Vagy a titkáraikkal. Rose. — Es aztán ? . . . Mit tesz az ? ... A hit üdvözít. Jeanne. — Nem 1 . . . nem I • • . Eu érzem, hogy ők nera veteraed-
