Felsőmagyarországi Hirlap, 1909. július-december (12. évfolyam, 53-103. szám)

1909-12-24 / 102. szám

102. szám (3) FELSOMAGYARORSZÁGI HÍRLAP Péntek, december 24 tói körében is a legnagyobb meg­botránkozást keltett a beszéde. Mindjárt azzal kezdte felszóla­lását, hogy megvádolta a vele ellenkező véleményen levőket, akik a törvényes álláspontot véd­ték, majd személyében — gyanú­sító éllel — támadta meg dr. Rosenthal Sándort, dr. Chudovszky Móricot, a különböző felekezetek lelkészeit és végül az elnöklő he­lyettes polgármestert, akit táma­dásával ki is űzött az elnöki szék­ből. Es igy folytatta beszédét mindaddig, mig az időközben az elnöki székbe ült P a t a k y fő­jegyző erős kézzel meg nem fé­kezte a vakmerőségig személyes­kedő szónokot. Idáig jutott tehát ennek a sze­rencsétlen város sorsának az in­tézése. Fiatal, úgyszólván tapasz­talatlan emberek véletlenül be­kerültek a közgyűlési terembe és most ott féktelenkedéssel akar­nak érvényesülni. Pedig hát az ily tenorban k ezdett működés csep­pet sem alkalmas az egymás meggyőzésére, erőpróbák rende­zésére pedig nem a közgyűlési terem való. A dolgok idáig való sülyedését nem reméltük, de nem remélte senkisem. Most azonban már el vagyunk készülve a legrettene­tesebb dolgokra is, sőt a kezdet természetes folyományának fogjuk tartani, ha nemsokára tetleges- ségnek leszünk szemtanúi. Ettől a képviselőtestülettől — ilyen előzmények után — már nem érhet minket meglepetés. A képviselőtestület eme sajná­latos eseményekben gazdag gyű­léséről egyébként a következők­ben számolunk be : Megnyitás. Mikor Farkas Andor h. polgár- mester megnyitotta a közgyűlést alig 10—15 képviselőtestületi tag volt a teremben. Úgy egynegyed 4 óra feló kezdtek tömegesebben jönni a városatyák, úgy, hogy mikorra a Találkozás a manége-en. Irta: Constantin Maud. Dólfelé járt az idő. A manége-en már csak ketten maradtak: az ová­lis baude mentén, egy jelentéktelen külsejű ur oldalán Hans Kleinmeis­ter ügetett. Mikor már entrain voltak, az ifjú „mester^ ostorát hirtelen a magasba kapva, finom soprán hangra vezé­nyelte : — Capriole ! Fenn a lovarda erkélyén egy fel­tűnő szép és elegáns hölgy beszél­getett az istáló-tulajdonossal. Az üde hang hallatára hirtelen összerázkódott a hölgy és teknőc- lorgnonját gyorsan szeméhez emelve kémlelt le. Amint vége volt a tánc nak, idegesen tudakolta: Ki az a fiú ott lenn ? Tippelt - papa, az egykori fiá- keres, bizalmaskodva tolta lila-vörös, puffadt arcát a hölgy ezreket érő boutonjához és harsogva súgta : — A lovagló-mesterem fia. Szol­galatjára méltóságos grófné. Az öreg kificamította a lábát, most a fia he­lyettesíti, hogy — e remek egy kö­lyök ? Mi ? dr. Grosz Dezső és társai ösmert in­dítványának tárgyalására került sor, már mintegy 72 en voltak együtt a képviselőtestület tagjai. Apróbb ügyek. Elhatározták, hogy aDókusGyula utcán 3 villanylámpát állítanak fel. — A hivatalos hirdetéseket továbbra is az eddigi módon teszik közzé. — Bogyay Béla közig, tanácsosnak 6 heti szabadságot engedélyeztek. — Richvalszky Ferenc volt városi Ír­nok özvegyének 550 kor. évi nyug dijat szavaztak meg. — A ’beruhá­zási kölcsön kötvényének elfogadása tárgyában nem határoztak. — A legtöbb adófizetők 1910. évre érvé­nyes névjegyzékét megállapították. E^ső helyen hg. Windischgrätz La­jos 6378 kor. 81 fül., utolsó helyen Alexander Manó 655 kor. 40 fill, adóalappal szerepel. — A sírásók fizetését havi 4 koronával emelték. — A rendőrlegénységet lakpénzük felemelése iránti kérelmével alap hi­ányában elutasították. — Szoták András rendőrt 358 kor. évi nyug­díjjal nyugdíjazták. — A Kossuth Ferenc utca járdázásánál felmerült többlet kiadást megszavazták. — Fortunyák-féle pince értékesítésének ujab) kísérletével megbízták a ta­nácsot. Az adóügyosztály szervezése. Az adóügyosztály újjászervezése • tárgyában érkezett törvényhatósági határozatot tudomásul vették. Egy­ben kimondották Némethy Bertalan indítványára, hogy csak egy adó­jegyző állást rendszeresítenek: a vezetőit. A másik két állás csak se- gédjegyzői lesz. A vezető jegyzői állásra mindjárt behelyezték Ge c sey Jenőt, a segédjegyző állásokat azon­ban csak 1910 júniusban töltik be. Ezt a határozatot nyomban hitelesi tették és megküldték az alispánnak. A Vörös Ökör ügye. A polgármester javaslatott tett a közgyűlésnek a Vörös Ökör értéke­sítésére vonatkozóan. A javaslat egyelőre azt találja legalkalmasabb­nak, hogy a jelenlegi bérösszegek 40 százalékkal emeltessenek, mert csak igy kerülhetők el a folytonos ráfizetések. Végleges megoldásul azonban az uj építkezést tartja leg­megfelelőbbnek. A közgyűlés a ja­vaslatot véleményezés végett kiadta a pénzügyi bizottságnak. — Neve ? — Hans Kleinmester. Az az par­don : Hans von Braun. — Braun . . . Braun . . . Bécsi ? — tudakolta a hölgy — Na, persze, hogy idevaló. Így csak mi, osztrákok tudjuk megülni a lovat, — hangzott a dölyfös vá­lasz. — Ez a Haus fog engem is ta­nítani ? — Szolgálatára,méltóságos grófné. A fiú majd csak nem gyermek még, de ne aggassza. Látja mily remek capriole-t lovagol. Szent Fiákerre 1 különb terre-á terre-t, cronpadeot, vagy mezaire-t mint Hans, még szent Pál se tudná produkálni. Még az öreg Braun se. Pedig ez nagy szó, mert jelenleg ő a legjobb ma­gasiskola-lovas egész Becsben. — Nagyon szép fiú, — szólt a hölgy és leeresztve lorgnonját meg­indult Tippelt után, le a lépcsőkön. — Piaffe! — hangzott fet újból a csengő hang. Most a két lovas „büszke-lépés“- ben kétszer megkerülte a köröndöt; majd könnyedén véve a baude aj­taját, aa erkély alatt befutottak az istálóba. Haus csak futólag pillantott fel Kiss Ödön búcsúja. Kiss Ödön h. polgármester levelet irt a közgyűlésnek, melyben vele szemben eddig tanúsított jóakaratá­ért a képviselőtestületnek köszönetét mond, egyben indokát adja annak, hogy miért nem pályázik a polgár- mesteri állásra. A közgyűlés Fejes István, Némethy Bertalan és Schiller Kálmán felszólalásai után sajnálattal vette tudomásul, hogy Kiss Ödön a polgármesteri ál­lásra nem pályázik. Győz a törvény. Dr. Grósz Dezső és társainak múlt számunkban közölt indítványa ke­rült először tárgyalás alá. Dr. Grósz volt az első felszólaló, aki mindjárt beszéde elején heves, személyes élű támadások! al kelt következő módo­sított javaslata védelmére : Égj részt azért mivel az általá­nos tisztujitás közel van, tehát ily rövid tartamú mandátumért a legalkalmasabb egyének esetleg tartózkodnak a pályázattól, más­részt azért, mivel a multi pályá­zatra csak amiatt nem jelentke­zett több pályázó, mivel ösmerték a, közhangulatot, hogy Kiss Ödönt óhajtják polgármesterül, mely pályázat azonban Kiss Ödön visszalépése miatt .meddő maradt: végül, tncrt az uj választás és ha­táridő oly rövid időre lett megál­lapítva, hogy sem a képviselőtes­tület. sem az esetleg pályázni óhajtók nem tájékozhatták magu­kat, a város közönségének érde­kében áll, hogy ily fontos állás betöltésénél mentői több idő és alkalom nyujttassók arra, hogy többen pályázhassanak, akik kö­zül a képviselőtestültt a legal­kalmasabbat választhatja, a kép viselőtestület határozatilag ki­mondja, hogy a város polgármes­teri állását a mostani pályázat alapján betölteni nem kívánja és kéri az alispán ur Öméltóságát, hegy a f. hó 23 ára tűzött vá­lasztást halassza el, hogy a kép­viselőtestületnek fentjelzett óhaj­tása megvalósítható legyen. Grósznak támadásai valóságos meg­botránkozást keltettek a képviselőtes­tület tagjai körében. Az ellentmon­dások valóságos áradata indult meg a beszéd nyomán. Ez azonban nem használt, sőt ugylátszik, olaj vo't a tűzre, mert a támadások mind éie­sebbek voltak, sőt már az elnöklő h. polgármestert is megtámadta, aki ezért átadta helyét Pataky főjegyző­nek. Bs mindezek a támadások azért voltak, mert nem tudta inditványá- nák törvényességét bizonyítani. Kincsessy Péter volt a következő szónok, aki a községi törvény 84 és 102 §§-iból mutatta ki, hogy az indítvány egyenesen a törvénybe ütközik. Kér ügyészi véleményt. Miklósy István válaszolt Grósz vád­jaira, melyet beszéde Közben egye­sekre és az egész képviselőtestü­letre szórt. Rámutatott arra, hogy melyik kormányzás alatt jutott lej­tőre a város, hogy mikortól leplez­ek azt a sikkasztást, mely most utóbb kiderült és sok egyebekre, melyei, kellemetlenül érintették a Székely-pártot. Az indítvány ellen foglalt állást. Dr. Székely Albert h. ügyész véle­ményében teljesen azonosítja magát Kincsesy felfogásával. Némethy Bertalan kertelt még na­gyokat az ő szokott módján, majd dr. Erényi Manó és Grünbaum Simon vonták vissza az indítványon levő aláírásaikat s aztán szavazásra ke­rülhetett a sor. A szavazás ered­ménye, hogy 31 szavazattal 22 el­lenében elvetették a Grósz indít­ványát. Bizottságok újjáalakítása ? A képviselőtestület knbelében lé­tesült bizottságok újjászervezése, vagy kiegészítése fölött nagyobb vita indult meg, melyben részt vet­tek : dr. Lichtenstein, Némethy, dr. Grósz, Widder és Miklósy képvise­lőtestületi tagok. Utóbbi, nehogy állásfoglalását a bizottsági tagság­hoz való ragaszkodásnak tekintsék, a pénzügyi bizottsági elnökségről és tagságról lemondott. Ugyanezen in­dokból lemondottak összes bizott­sági tagságaikról : Kincsessy Péter, Matolai Etele, dr. Székely Albert és Némethy Bertalan is. — A sza­vazás eredménye az volt, hogy el­fogadták Némethy indítványát, mely szerint a képviselőtestület kebelbeli bizottságai 6 évre alakulnak, azon­ban minden 3 évben kiegészíttetnek. Az ülés esti fél 7 órakor ért véget. Megyegyúlés. Nagyon látogatott gyűlése volt kedden a vármegyének. Egészen megtelt az ősi nagyterem. Nem Értesítem a n. é. közönséget, hogy tulhalmazott raktáramból férfi éz női divatcikkek, dísztárgyak és rövidáru cikkek 25 °í0-al a gyári áron alól — a rossz üzletmenetei miatt — e hó utoljáig kaphatók. Úgyszintén a még raktáron lévő Kolloid Volfram villanyégő 50-es 2 K. 80 fill,, gömbölyű 50-es 3 K. 20 fill, és 100 gyertyafényü 3 K. 80 fillérért szerezhető be. Tisztelettel ALMÁSI MENYHÉRT. az erkélyre ; csak annyit látott, hogy Tippel-papa egy szürke cilinderes hölgygyei beszélget. Hogy szép-e, vagy csúnya, vén-e, vagy fiatal a nő : igazáu nem tudta megmondani. Mily nagy volt hát a meglepetése, amint lováról ieszállva, a szürke ci­linderes tulajdonosával szemközt ta­lálta magát. Az asszonynak vörös volt a haja, fekete a szeme, bágyadt madonna- szerű a tekintete és érzókies a szé­pen iveit, piros szája. Kígyó vonalú testén észbontóan feszült meg a világosszürke lovagló- dress. Hans úgy gondolta, hogy valami meséből odaröppent lündérrel van dolga; meglepődve, lángbaborult arccal állta a nedves fényben ra­gyogó szemek cirógató, kutató pil­lantását. A varázst, mely mindkettőjüket fogva tartotta, Tippelt törte meg. A fiú vállára csapva, húsos kezének egy széles gesztusával igy mutatta be. — íme az én kis mesterem. Szol­gálatára méltóságos grófné. Hans összeütötte sága csizmás bokáit és addig sosem érzett édes borzongással ajkához emelte csókra nyújtott illatos kezét. — Hansikám, — szólt újból Tip. pelt, — vezettette elő Vahabitát. ^méltósága, a grófné, a magasisko­lából óhajt órákat venni. — Vahabitát ? — álmélkodott Hans és Tippelt-hez hajolva halkan mondotta : — így tavaszkor nagyon nyug­talan Vahabita. Nem foguuk vele boldogolni. Apám is neki köszön­heti a lábficamját. Talán inkább. — — Ne okoskodjék, szólt visszafoj­tott hangon Tippelt. — A grófné, amint mondja ügyes lovas és hozzá illő telivér-ló nincs az istálómban, — tette hozzá színpadias páthosszal. Blővezették Vahabitát. A grófné megsimogatta, megveregette a te- livér-kanca karcsú nyakát, felhúzta a keztyüjót és legbóditóbb mosolya kíséretében Hans tenyerébe fektetve lakk-csizmás lábát könnyedén fel­pattant a nyeregbe. Még csak alig egy párszor lova­goltak körül, rendes trott-bau, Hans és a grófné, mikor Braun,4 a „meis- ter“ bebicegett a manége-be. A bende korlátjának dőlve nézte, mint állnak meg és fia a nő kantár-szí­jába markolva magyaráz halkan.

Next

/
Oldalképek
Tartalom