Felsőmagyarországi Hirlap, 1909. július-december (12. évfolyam, 53-103. szám)
1909-09-04 / 71. szám
Tizenkettedik évfolyam. 71. szám. Sátoraljaújhely, 1909. Szombat, szeptember 4. POLITIKAI ÚJSÁG. Megjelen minden szerdán és szombaton este. Kéziratokat vissza nein adunk. Szerkesztőség: Kazinczy-utcza 2. Kiadóhivatal: Landesmann Miksa és Társánál. LAPVEZÉR: POLITIKAI FŐMUNKATÁRS: MATOLAI ETELE. ür. BÜ2A BARNA. Előfizetési ár: Egész évre 10 korona. Félévre 5 korona. Negyedévre 2 korona 50 fiilér. Egyes szám ára 10 fillér. Hirdetéseket a legjutányosabb árban közlünk. A munka küszöbén. Itt az ősz és a szeptember be- köszöntével újra megélénkül a politikai élet, amely nyáron át jóformán kihalt volt és semmiféle eseményt sem kinált a krónikás tolla alá. Szeptember azonban, noha a ház csak a hónap végén nyílik meg, már pezsgő elevenséget hoz a politikában és nagyjelentőségű politikai nyilatkozatokat várhatunk, amelyek talán közelebb segítik a válságot a megoldáshoz. Legnagyobb érdeklődéssel természetesen Kossuth Ferenc miniszternek Aradon, a Kossuth szobor leleplezése alkalmából tartandó beszéde és Andrássy Gyula gróf miniszternek kassai nyilatkozata elé tekintenek. Hz a két beszéd valószínűleg rend kívül jelentős momentum lesz a mostani krízisben és a minisztere^ a parlament két legtekintélyesebb pártjának vezerei bizonyára körvonalozni fogják ekkor miképen képzelik el a megoldás módozatait és lehetőségeit, A politikai hadállások a nyár eleje óta semmivel sem változtak. A kisasszony nincs itthon. A kis legény tanyára ráborult a bánat s az örökké vidám, szerelmes levegőjű szoba olyan most, mint egy kripta, melyen Sándorfy ki és besétál mint egy halott s nem találja meg helyét, nem lel nyugalmat. Még néhány nappal ezelőtt sorra érkeztek az illatos rózsaszínű levelek és Máriunbádi látképek. Most már ezek is lassan elmaradoztak. Az utolsó levélben is csak ennyi állt: — Nem irhatok többet. Ne türelmetlenkedjék. Nincs egy szabad per cem se, mindig a nyakamon ülnek. Ha a helyzet változik, rögtön irok. Üdvözli Jolán. Két hót múlt el már s a helyzet még mindig nem változott. Sándorfy Dem kapott azóta semmiféle életjelt a leánytól. Nem tudta mi van vele, néha csaknem a kétségbeesésbe kergette ez a bizonytalanság. Néha órákig ott hevert a pamlagon lecsukott szemekkel s hogy nyugtalanságát csillapítsa, visszaálmodta mindazokat a titkos délutáni kirándulásokat, amiket délutánonként Jolánnal rendezett. Képzeletben ott csavargott a budai hegyek között, ahol minden rejtekhely, minden bokor, szép forró idi lekről regél az emlékezetnek. Két Mégis — úgy tetszik — mintha az egymással ellentétes nézeteket valló pártok között bizonyos kon- ciliánsabb magatartás és hangulat lenne észlelhető és a közös érintkezési pontok keresésére nagyobb lenne a hajlandóság, mint azelőtt. Odaát Ausztriában már serényen dolgozik a kormány, hogy a pártok között békét teremtsen és helyreállítsa a parlament munkaképességét. Az osztrák parlament különböző hatalmi tényezői a kibékülés muukáján fáradoznak és nyíltan utalnak arra a szükségre, hogy a magyar parlament követeléseivel szemben feltétlenül kívánatos az osztrák peichsrat egységes fellépése és állásfoglalása. Általában Ausztriában mindig láthatjuk, hogy az egymással legélesebb harcban álló pártok rögtön közös harci sorokban tömörülnek, mihelyt arról van szó, hogy magyar érdekekkel szemben kell síkra szállani. Ez az egyöntetűség, mindenkori egyértelműség bármily sajnálatos legyen is magyar szempontból, mégis követendő példa nekünk. Megtanulhatjuk belőle, hogy harcban az egységesség a leghatalmasabb ereje a küzdő félnek és visszavonás, belviszály, belső hadakozás mellett a győzelem mindig kétséges. Nekünk is tömörülni kell az osztrákokkal szemben és tömör egész táborban kell felvonulnunk, ha azt akarjuk, hogy diadalra vigyük fegyvereinket. Ma sajnos a magyar politikai pártok között nincs meg az egyetértés és a két állam egymással való mostani nagy csatájában sokan az ellenséges álláspont erősítésére és a nemzeti hadállások gyengítésére siettek. Éppen mi szolgáltattuk a legjobb fegyvert az ellenfél kezébe, amikor nyíltan feltártuk a magunk gyöngeségét és komoly, elszánt küzdelem helyett a benső veszekedés, viszálykodás képét mutattuk. Most az ősz beköszöntével az újból meginduló küzdelem a siker nagyobb reményével biztat. Az ősszel összeülő delegációktól a közös miniszterek lényegesen fokozódott állami szükségletek kielégítését, főleg nagyarányú hadi beruházások megszavazását kérik. A mi helyzetünk tehát kedvezőbb, mint ezelőtt, mert ezekre a költségekre múlhatatlan szükség van és ha mi e költségek megszavazásának feltételéül a mi kívánságaink meghallgatását és honorálását állítjuk oda, akkor bizonyára kétszer is meg fogják gondolni, vájjon kockáztassák-e azt, hogy a magyar delegáció — rideg visszautasításra találva — szintén elutasítással, a megszavazás megtagadásával felelj en. Mi nem zárkózunk el e nagyobb mérvű beruházások anyagi eszközeinek biztosításától. De feltétlen meggyőződésünk, hogy az ország csak akkor vállalhatja ezeket a növekvő és súlyos terheket, ha módot nyújtanak neki arra, hogy pénzügyi erejét tovább fejlessze és gazdaságilag megerősítse magát. Aki a monarchia nagyhatalmi állásának szilárdítását, haderejének fejlesztését akarja, annak tisztában kell lenni azzal is, hogy Magyarország csak akkor járulhat ehhez hozzá pénzügyi erejével, ha a házba ment reggelire. Tizenegy óráig lapozgatta az újságokat s úgy tett mintha olvasná őket, pedig dehogy olvasta őket, ott járt az esze Jolánnál. Tizenegy órakor fölugrott helyéről a legközelebbi bérkocsi állomáson bedobta magát egy kocsiba s szinte remegő hangon kiáltotta a kocsisnak. — Rottenbiller ufcza 18. Mikor a konflis baktatott vele, úgy érezte, mintha a kerekek a szivén gurulnának végig s alig vette észre, hogy megállt a konflis a kapu előtt. Kiszált, fölrohant az első emeletre s reszkesztve csöngetett be Jolánék ajtaján. Néhány másod- percz múlva ajtótt nyitott a szobaleány : — Jó reggelt Sándorfy ur. — Mikor érkeztek, Mari ? — Tegnap este. — Jolán kisasszony itthon van? — Igen, de alszik, mert nagyon kifárasztotta az ut. — Akkor majd délután jövök. Adja át kézcsókomat a nagyságos asszonynak és Jolán kisasszonynak. — Jó megmondom. Kézit csókolom — Alázszolgája. Az ajtó ismét becsukódott és Sándorfy sápadtan az izgalomtól, ment lefelé a lépcsőn. Nagymihályi Sör- és Malátagyár Részvénytársaság. Gyárt: Márciusi, Korona és Casinó sört. Sátoraljaújhelyi főraktár: Egyesült Szikvizgyár és Sörnagyraktár, Justus-utcza. Zemplénmegyei képviseleteink : Mezőlaborcz, Sztropkó, Homonna, Varannó, Gálszécs, Királyhelmecz, Perbenyik és Szerencsen állandóan friss és zamatos sört szállítanak. Lapunk 8 oldal. esztendőn át, hány alkonyat, hány zápor és vihar érte ott utol, hányszor bújtak össze egy-egy szikla üregben, amikor az eső rajtuk ütött s úgy örültek az olyan viharnak, amely ürügyet szolgál ilyen édes elbuvásra. Es most mindez csak volt. Néha azzal vigasztalta magát, hogy Jolánnak is kell erre gondolnia. Azt a sok-sok csókot nem pusztithatja el az emlékezetből, miket esküvések és vallomások közepette egymásnak adtak. Majd meg odavitték illúziói marienbádi fenyvesek közzé s látta Jolánt, hallotta hangos nevetését, még a visszhangját is, oly élénken tudott képzelődni s ilyenkor a féltékenység még jobban felingerelte. Szeretett volna sírni, de nem tudott, csak a szive fájt. A sok sivárgástól néha úgy belenyilalt a szivébe, hogy azt hitte menten ketté szakad. Az egész augusztust ilyen rettenetes bizonytalauságban töltötte Sándorfy. Úgy várta azt a szeptembert, mintha minden üdvösségét, boldogságát az hozna meg s mintha minden szenvedéseitől és rettenetes kínjaitól a szeptember váltaná meg. Minden reggel nézte a kalendáriumot s számolva lapozgatta szeptember felé, vájjon hány napot kell még igy eltölteni s mikor fölkelt olyan mohó gyönyörűséggel tépett le egy lapot mintha az legalább is egy ezres bankó volna. Augusztus utolsó éjszakáján Sán- dorfy nem ment haza aludni. Egész nap olyan izgalom fogta el, hogy alvásra gondolni sem mert. Tudta, hogy elsején érkezik Jolin, mert apjának, aki egy részvénytársaság vezérigazgatója, eddig van szabad sága s másodikán reggel már el kell foglalnia ismét hivatalát. Az egész éjszakát egy zenés kávéiiázban töltötte s merengve ábrándozva hallgatta az opera-áriákat, kerin- őket és különböző polkákat. Már zúgott a feje a sok muzsikától és a különböző italoktól, amit unalmában elfogyasztott. Az éjszaka nagyon hosszú volt, úgy érezte néha, hogy ez az örökkévaló, melyre hajnal nem virrad többé. Sötét volt még de az utcaseprő gépek már jelezték, hogy a hajnal nincs már messze. Sándorfy kinézett a kávéház ablakán, fölnézett az égre. Már szürkülni kezdett. Egy kő esett le szivéről. Gyorsan belenyúlt zsebébe kivette pénztárcáját, kopogtatott a pinezérnek, fizetett és elment. Mikor kiért az utcára, a jó hajnali levegő megcsapta sápadt so vány arcát s mély lélegzésekkel ha, zafelé tartott. Otthon megmosdott- rendbeszedte ruháját s ismét kávé
