Felsőmagyarországi Hirlap, 1909. július-december (12. évfolyam, 53-103. szám)

1909-09-04 / 71. szám

71. szám. (2) FELSŐ MAGÍARORSZAGI HÍRLAP Szombat, szeptember 4. mostani gazdasági megkötött helyzetéből kiszabadulva, szaba­don és saját érdekeinek megfe­lelően építheti ki gazdaságát. A refrain tehát örökké ugyanaz : kívánjuk az önálló bank felláli- tását, kívánjuk, hogy az ország önállóan rendezhesse be hitel­igényeinek ellátását. Ez a refrain igazán már az unalomig sokszor ismétlődik. Oly világos, olyan egyszerű, olyan könnyen érthető dolog; a monarchia csak akkor lehet igazán hatalmas, tekintélyes, ha mindkét állama szabad, nagy és virágzó. Ha az osztrákok el­lenünk törnek, ha a magyar gaz­dasági érdekeket akarják elnyomni és a magyar gazdasági életet akarják megbénítani, akkor tulaj­donképen saját maguk ellen dol­goznak és rövidlátó, ostoba po­litikával a monarchia tekintélyé­nek sülyedését, erejének fogyá sát segítik elő. Viszont aki Ma­gyarország felvirágzását, gazda­sági megerősödését kívánja, az evvel közvetve a monarchia ér­dekeit is szolgálja. Önálló bank nélkül nem fejlőd­hetünk, megbénulunk, elszegé­nyedünk, elsorvadunk. Pedig a kettős államszövetségben mi va­gyunk az életerősebb, fejlődéské- pesebb fél, ami egységességünk virágzásunk adja meg a monarchia igazi hatalmi súlyát. Ausztria nem­zetiségei ezerfelé húznak, százfelé gravitálnak. Törvényhozása rég­óta nem munkaképes és a poli­tikai pártok elkeseredett, éles harcot vivnak egymással. Mi egyek vagyunk, senki más szö­vetségét nem keressük, mindig törhetetlen hűséggel állunk a trón mellett. Aki ellenünk dolgo­zik, az ellensége a monarchiának és idegen érdekek jó vagy rossz­hiszemű szolgája. Délután ismét fölment, úgy fél- négy felé, becsöngetett s ismét a szobaleány nyitott ajtót. — Későn tetszett jönni. Nincs itt­hon a kisasszony. — Nincs itthon ? — és néhány másodpercre elakadt a szó a torkán. — Mikor ment el ? — Ezelőtt egy félórával. — Hova? — Nem mondta a kisasszony. — Jó majd eljövök máskor. Mikor leért az utcára, forogtak vele a házak s úgy érezte, hogy az egész utca ő rá dől. Nem tudta most mit csináljon, ösztönszerüen megállt a kapunál és várt, hogy mit? maga sem tudta. A lábai gyö­keret vertek ott, tehát megállt. Félóra múlva női lépések és férfi topogások ütötték meg a fülét. Be­nézett a kapun s Jolán egy szikár szőke fiatalemberrel karonfogva sé­tált kifelé. Sándorfy arcza bíbor­vörössé vált mikor megpillantotta őket s úgy tett mint egy házbeli ismerős, kalaplevéve köszöntötte Jo lánt. Jolán diszkréten visszaköszönt s aztán odaszolt vőlegényéhez : — Villanyosra ülünk. Sándorfy szemei előtt pedig el­borult a világ s csak ez csengett irtózatosan a fülébe. — A kisasszony nincs itthon. Peterdi Andor. A jövő nemzedék. Irta: Búza Barna. Az iskolaév kezdete döntő hatás­sal vari mindig az ország jövő fej­lődésére. Nemcsak az egyének sorsa, a nemzet jövője, fejlődése is erősen függ attól, hogy az uj nemzedékek­ből mennyi lesz jogász, mennyi mér­nök, mennyi gazda, mennyi iparos, mennyi kereskedő. S ez a mérleg bizony még mindig nagyon kedvezőtlen az ország fej­lődése szempontjából. A magyar középosztály — még pedig a legtágabb értelemben — sajnos, még mindig csaknem teljesen benne él abban a régi hagyomány­ban, hogy magyar fiú számára csak egy pálya lehet: végig járni a gim­náziumot, aztán elvégezni a jogot. A legtöbb apa ezt olyan természe­tesnek találja, hogy szinte el se tudja képzelni más módját az életre való előkészítésnek, mint gimnázi­umba adni a fiút s aztán jogot vé­geztetni vele. Aki esetleg orvosnak, mérnöknek megy, azt már különcz- ködésnek tekintik. Ez a hagyomány a legnagyobb baja a mi gazdasági fejlődésünknek. íme: hirdetjük, hogy agrikultur állam vagyunk. Hirdetjük, hogy szeretjük ezt az ezeréves történe­lemtől megszentelt földet. De hogy szeretjük ? Akinek még megvan az apáitól örökölt ennyi vagy annyi száz vagy ezer hold földje s a fiát arra neveli, hogy utána ezen az ősi földön gazdálkodjék, száz közül ki­lencven még ma is úgy készíti erre a fiút, hogy szépen elvégezteti vele a gimnáziumot és a jogot s mikor a jogi vizsgákat, talán a szigorlatokat Í3 ugy-ahogy letette, akkor haza viszi s átadja neki a birtokot, vagy annak egy részét: no most gazdál­kodjál benne. Az uj gazda pedig nagyon jól tudja a római jogot, a perrendtartást, a büntetőtörvényt s mindezen tudományokkal felszerelve hozzá fog művelni ősei földjét. Azt igen tudja, hogy mi volt Rómában a praetor hatásköre, mog hogy hány­féle a legis actio, de hogy mit, hová és mis or kell vetni, azt az öreg bé­restől kérdezi meg. Hát az bizony kész nevetség, kész romlás a XX. században, ami­kor a toldraivelés már nagyszabású, hatalmas tudomány, ilyen előkószült- séggel fogni hozzá egy földbirtok kezeléséhez. Nem igy kell sze­retnünk ezután a magyar földet,. Úgy szeressük, hogy tanuljuk meg ápolni, művelni, gondozni, akkor aztán ő is jobban fog minket sze­retni. Es akkor egy nemzedék múl­tán nem leszünk, ott, ahol most va­gyunk, hogy a magyar föld átlagos terméshozama éppen íóiannyi, mint a német földé. Itt van a másik nyílt sebe gazda­sági életünknek .• az az immár más- félmilliárdra menő s évről-évre nö­vekvő tétele az ipari behozatalnak. Másfélezermilló koronát adunk ki a külföldre ipari cikkekért. Ezeket mind elkészithetnők itthon s ez a sok pénz akkor mind itthon marad­hatna. Es nem is lesz addig egész­séges gazdasági életünk, mig nem itthon készítjük el az összes ipari szükségletünket. Igaz : ennek első feltétele az ön­álló vámterület, hogy raegvédhes- sük iparunkat idegen iparok verse­nyétől. De azonfelül egyéb is kell: magyar emberek, akik ezeket az ipari cikkeket gyárakban, műhe­lyekben elkészítsék. Ehhez pedig megint nem elég a római jog és a perrendtartás. Erre készülni tanulni kell és csak akkor fejlődhetik az ország, ha ifjúságából minél többen készülnek műszaki, ipari, kereske­delmi pályákra. A szülők igy gondolkoznak : ha a fiú gimnáziumot, jogot végez: kap hivatalt, s bár kevés, de leg­alább biztos fizetést. Nagyon rosszul szeretik a fiaikat azok a szülők, akik igy gondolkoznak. Igaz, a hivatal b i z- tos, mint a virágnak az üvegház. Biztosítja holtig a mindennapi ke­nyeret, — igaz, legtöbbször nagyon sovány kenyeret. De hát olyan gyenge, olyan sat­nya lenne már a magyar ifjúság, hogy csak üvegházi levegőben tud megélni? Es nincs egyéb törekvése nincs magasabb becsvágya, mint biztosítani magának a mindennapi kenyeret, s ezen a sovány kenyéren tengődni holta napjáig ? Ne ilyennek neveljük a jövő nem­zedéket. Ne hivatalok védett üveg­házai felé tereljük. Ki az életbe, a szabad levegőre, az erőket mórkőz- tető versenybe ahol igaz, viharok dúlnak, veszélyek fenyegetnek de ahol megedződik a lélek, megacélo- sodnak az izmok, s ahol fényes, nagy eredmények jutalmazzák a lankadatlan, kitartó küzdőt. Ne félt­sük a fiainkat az élet viharaitól, megpróbáltatásaitól, ne igyekezzünk őket ezek elől eltévesztett szülői szeretetből hivatalok védett fedele alá bujtatni. El a magyar fiukban a magyar nemzet ősereje, s meg bir az küzdeni minden veszedelemmel. Ha tízszer földre sújtja a sors, talpra áll tizenegyszer is, s nem csügged, mig ki nem vívja magának a tisztességes megélhetést. Hivatalból csak éppen, hogy megél, tengődik az ember. V a • gyónt szerezni csak iparral, kereskedéssel lehet. Nekünk, magya­roknak pedig vagyont kell sze­reznünk, komoly értékes munka által való meggazdagodásra kell tö­rekednünk, mert csak gazdag nem­zet lehet szabad és boldog. Száz meg száz példája áll előt­tünk máris az intenzív, okos föld- mivelésből, a becsületes ipari és ke­reskedelmi munkából való meggaz­dagodásnak. Ezek a példák vezes­sék az életre készülő magyar fiuk becsvágyát, ne a hivatalok sovány, de biztos kenyere. Akkor lesznek belőlük erős, jómódú, független ma­gyar emberek, s akkor lesz Magyar- országból is gazdag, szabad, hatal­mas ország. Ne hivatalnokokat neveljenek fia­ikból a magyar szülők, hanem tanult, munkabíró, az élet minden körülmé­nyei közt helytálló földművelőket, iparosokat és kereskedőket. Ilyen nemzedékekre van szüksége ennek a nemzetnek. A Vörös Ökör ügye. — Führer Miklós ajánlata. — A Vörös Ökör építkezési ügye ismét aktuális. A képviselőtestü­let legközelebbi ülésén ismét foglalkozni fog evvei a kérdéssel. Führer Miklós építész ugyanis a Vörös Ökör helyén emelendő szálloda épitésére vonatkozólag újabb ajánlattal fordul a képvi­selőtestülethez. Az ajánlat főbb pontokban a következő: 1. Hajlandó a mostani Vörös Ökör helyén 450.000 korona költséggel benyújtott tervei sze­rint egy kétemeletes szállodát építeni. 2. A város a telekre való betáblázással 450.000 korona épitési kölcsön felvételét enge­délyezi, amely összeg az épit- kezés arányában folyósítandó. 3. Az épitkezés megkezdése előtt 50.000 korona biztosítékot tartozik letenni, amely biztosí­ték mindaddig lekötve marad, amig az épitkezés el nem ké­szül és amig a helyiségek leg­alább is olyan áron kiadva nincsenek, amely bérleti bevé­telek úgy a felveendő kölcsön amortizálását, valamint a telek­vétel amortizálását, az állami adót s a szokásos előirányzott fenntartási költséget fedezik. 4. Az épület jövedelme 25 egymásután következő éven át az építő tulajdonát képezi, de abból első sorban fizetni tar­tozik a felvett kölcsön amor- tizátióját. Évi 7600 koronát, mint a telekvétel amortizátióját, az összes fenntartási költsége­ket, az állami adót, a községi adót, községi adó alá az épü­let nem kerül. Ezen fizetések pontos teljesítésére nézve a város a lehető legszigorúbb feltételeket kötheti ki. 5. A város a telek be nem épített részét megfelelő kert­helyiség kivételével a saját cél­jaira bármikor felhasználhatja, vagy beépítheti, de az esetben a használatból elvont terület arányában kevesebb amortizá­ciót fizet a telek vételára után. 6. Huszonöt év múlva az épület a város tulajdonába megy át s azt teljes jókarban tartozik átadni, a természetes kopástól eltekintve, a melynek mérve szerződésben határoz- tatik meg. Ezután az épitkezés módjaira vonatkozólag tesz részletes aján­latot és végül a jövedelemre vo­natkozólag a következő kiszámí­tást teszi: Ezennel tudomására hozom, a n. é. közönségnek, miszerint sikerült megszereznem a hires budai Kristályvíz“ képviseletét, a mely viz jégveremben raktározva, mindenkor friss “ ^ —— töltésben nagyban és kicsinyben nálam kapható --------­Unschitz Adolf sörnajrykereskedésében Sátoraljaújhely.

Next

/
Oldalképek
Tartalom