Felsőmagyarországi Hirlap, 1909. július-december (12. évfolyam, 53-103. szám)

1909-08-28 / 69. szám

69. szám 2)

FELSOMAGYARORSZAGI HÍRLAP

Szombat, auusztus 28.

lemnek nálunk a nemzet vezérei állanak most, akik egyúttal a korona tanácsadói is és a függetlenségi párt mai hadállásában nem egy törpe kisebbség, hanem impozáns többség, amely jelenleg a leghatalmasabb politikai faktor ebben az országban és amely nélkül egy lépést sem lehet előre tenni. Aztán meg a bankküzdelemben nem jogok kivívásáról van szó, nem úgynevezett vivmá- nyok kicsikarásáról, hanem törvényben gyökeredző jogunk érvényesítéséről, amelyre nézve szabad kezet nyertünk, amelyért pénzben is megfizettünk. A katonai kérdésekben a király fel* ségjogára hivatkozott. Az önálló bank kérdésében a mi részünkön van a törvényes jog, amelyet számtalanszor elismertek és hangsúlyoztak.

A bankküzdelemben nem hiú reménység kecsegtet minket. An nál is inkább érvényesithetjiikjogunkat, mert ehhez Ausztriának semmi hozzászólása sincs és a bankszabadalom lejártával okvetlenül íel kell állítani az önálló bankot ha csak nem akarunk teljes pénzügyi anarkiát teremteni az országban. A küzdelem jogos, reális, célokért folyik és a siker reményével biztat. Nem szabad kát kishitlien félreállani a harcsorokból, hanem tömörülnie kell minden magyar embernek, a nem zet minden osztályának a harcos táborban, hogy biztosítsuk agyőzeimet, amelynek kicsikarása egyenesen életkérdés ránk nézve.

az üdvösségem is ; de most hogy önként felajánlotta, leszállította az értékét, mig az a könyvemet ériisi módon emelte.

— Kell is nekem a te gitárod, — vetettem oda fitymálóan — ez a könyv tíz olyat is megér.

— Pityó egy percre elcsöndesedett, de vágyakozó tekintetét nera vette le a könyvemről. Kis idő múlva újra könyörgésre fogta a szót:

Add legalább bölcsön, édes jó Vilikém, hallod ?

— Hogy is ne, hogy piszkos kezeddel bemaszatold ?

Ez az argentum hatott, Pityó nem zaklatott tovább, hanem még egyszer rám vetette sötét szemét, amelyből a lelke esdekelt felém, azután sarkon fordulva gyorsan elszaladt. Valószínűleg szégyelte, hogy kövér könnyek peregtek le arcán.

Két napig nem láttam Pityót, helyette Erzsók asszony cselédje hozta a reggeli süteményt. Tudakozódtam kis pajtásomról:

— Valami nyavalyája van a szegénynek, mert se nem eszik, se nem iszik, csak didereg és úgy gub- baszkodik a napsütésben, mint a beteg tyuk, — magyarázta a kis cseléd.

A harmadik napon ismét megjelent Pityó. Már messziről láttam kis púpos alakját. Mintha valami ördög csiklandozott volna, felugrottam kezembe kaptam a Robinsonomat és odaterpeszkedtera vele a nyitott

Piaci mizériák.

— A [kofák garázdálkodása. —

Sokszor jelentek már meg kisebb nagyobb közlemények e lap hasábjain a piaci árak tulmagas volta miatt. Sokszor hívtuk fel a városi hatóságok figyelmét a kofák garázdálkodására. Felszólalásainknak volt is némi hatása, mert a képviselőtestület uj piaci szabályrendeletet alkotott, melyben szabályozta a kofák elővásárlási jogát. A szabályrendelet roost van a miniszter előtt jóváha gyás céljából és valószínűleg még jó idő fog eltelni, mig annak jóváhagyására sor kerül. A kofák tehát egyelőre szabadon garázdálkodhatnak a piacon. A rendőrség, melynek hivatása volna a közönség érdekeit addig is megvédeni mig az elővásárlást tiltó szabályrendelet jóváhagyást nyer, a lehető leglanyhában teljesiti ez iránybani kötelességét és úgyszólván összetett kezekkel nézi a kofák rablógarázdálkodását, a közönség kiszipolyázását.

Valósággal hajmeresztő dolgokat tapasztalhat az ember egy egy hét i vásáron a piacon. A rendőrség ugyanis eleget vél tenni kötelességének, ha megakadályozza, hogy a kofák a piac megnyílta előtt vásárolják össze a holmit, de abba egyáltalán nem kíván beleavatkozni, ha a kofa már kora hajnalban megköti az üzletet, foglalót ad a vett árura és a tulajdonképeni átvételt halaszthatja csak a megengedett időre. így történik aztán, hogy habár 8 óráig a falusi emberek állanak a behozott áruk mellett, a közönség mégsem tud vásárolni, mert az áru már le van foglalva és csak őrzője annak a mellette álló falusi ember.

ablak mellé. A kis nyomorult elhalványodott, azután elvörösödött, a mint könyvemmel meglátott. Ügy tettem, mintha észre sem vettem volna és színlelt érdeklődéssel lapoztam benne. így ment ez vagy egy hétig : Pityó mindennap sóvárgó szemmel őgyelgett az ablakom alatt, én pedig kegyetlenül kérkedtem előtte kincsemmel. Egyszer kétszer még könyörgött érte, aztán nem szólt többet csak szemével simogatta. Ez a forró vágyakozás és néma bámulat nekem nagyon jól esett és a könyvet szememben igen, igen becsessé tette. Most a világért sern váltam volna meg tőle egy percre’ sem. A mesebeli sárkány nem őrizhette jobban király kisasszonyát, mint én a Robinson diszkiadását. Egyszer azonban mégis eltűnt.

Szüleimmel a szomszéd városban voltam rokonokat látogatni; amikor ismét haza kerültem, észre vettem, hogy a könyvem hiányzik. Rögtön Pityót gyanúsítottam. Elszaladtam Erzsók asszony portájára, éktelen lármát csaptam :

— Te tolvaj, elloptad a könyvemet ! — kiáltottam Pityóra.

Az a határozottság, amelylyel rátámadtam, annyira megdöbbentette, hogy nein is védekezett, hanem tüstént megvallott mindent:

— Édes jó Yilikém, ne haragudj. Isten bizony nem akartam a könyvedet ellopni, csak még egyszer jól megnézni . . .

— Aki a másét elveszi, az lop, érted I Es te most tolvaj vagy, a

így történik aztán, hogy a kofák továbbra is szabadon garázdálkodnak a piacon és valósággal rabolják a közönséget. A keddi hetivásáron történt például, hogy egy idevaló előkelő kereskedő neje dinnyét akart vásárolni s e célból odament a szekér mellett álló falusi emberhez és megkérdezte, hogy hogy adja a dinnyét. A falusi ember azt válaszolta, hogy a távolabb álló kofáé a dinnye és további kórdezősködósre elárulta, hogy darabonkint 80 fillérjével adta el. Az úri asszony ekkor a kofához fordult a dinnyék ára dolgában és szinte megrémült, mikor a kofa kijelentette, hogy a dinnye ára darabonkint 80 fillér.

A pénteki hetivásáron egy helybeli magas állású állami tisztviselő almát küldött eladásra. Az eladással megbízott asszony még jóformán le sem ült, megjelent ott egy főutczai kofa és megvásárolta az almákat darabonkint 4 fillérért. Egy fél órával később már darabonkint 10 fillérért árulta a sátrában az almát.

Hát ezek valósággal hajmeresztő állapotok. Ez már túl megy a szabad kereskedelem legtágabb korlátain is. Ez már valóságos rablás, a mikor a tehetetlen közönségből a legarcátlanabb módon kirabolják a legutolsó fillért is. A város mintegy 20000 lakosa ki van szolgáltatva 40—50 kofa rablógarázdálkodásának, mert azok összevásárolnak a piacon mindent és aztán 150—200 százalék nyereséggel adnak túl rajta. Ezeken az állapotokon segíteni kell. A segítés módja pedig első sorban a közönség kezében van. Szövetkezzen a vásárló közönség és állapodjanak meg egyértelmiileg abban, hogy kofáktól nem vásárolnak.

Ha pedig azt tapasztalja akárki, hogy az árut egyik kofa lefoglalta, hivjaa legközelebbi rendőrőrszemet, akinek kötelessége a kofát nyomban előállítani. De raegeshetik — aminthogy volt is rá példa — hogy a rendőr vonakodik eleget tenni kötelességének ; ez esetben leghelyesebb megnézni a rendőr számát és azt akár a rendőrségen, akár valamelyik helyi lap szerkesztőségében bejelenteni, amely aztán majd gondoskodik arról, hogy a rendőr is. a kofa is elvegye méltó büntetését.

Ilyen utón módon elejét lehet venni a kofák rablógazdálkodásának. De ha a közönség továbbra is olyan nemtörődömséggel fogja nézni a kofák pimaszkodását s meg fog elégedni azzal, hogy vásárlás után odahaza panaszolja el baját, akkor ezen a állapoton soha sem lesz segítve, a piaci árak továbbra is elképzelhetetlenül magasak lesznek és a kofák tovább fogják szipolyozni, rabolni a közönségét.

Ebrendjünk egyszer már öntudatra, lássuk be, hogy nem a közönség van a kofákért, de a kofák a közönségért és cselekedjünk e szerint. így érhetjük el csak a piaci árak csökkenését.

MEGYE ÉS VAROS.

)( A vármegyei virilisek névjegyzékének összeállitása.Zemp lén vármegye igazoló választmánya a vármegye legtöbb adót fizető bizottsági tagjainak 1910 évre érvénynyel biró névjegyzékét a f. évi szeptember hó 3-án tartandó ülésén fogja kiigazítani. Mindazok, akik az 1886. évi XXI. te. 26 §-ának kedvezményét igénybe akarják venni, el ne műSzenes Cipót

•sn elsőrendű uriDivat s kalapüzldében Sátoraljaújhely, főtér a megyeházával szemben.

Az iskolai idényre tanulóknak fehérnemüek, kalapok, nyakkendők, harisnyák legelőnyösebben beszerezhetők.

Legfinomabb férfi czipők.

Nagy választék legújabb divatu kalapokban, fehérnemüek, nyakkendők, zsebkendők stb. uridivat külön- ■

.■■ legességekben. -r-------------csendőr el fog érted jönni és a tömlőébe kisér — hajtogattam kérlelhetetlenül.

Pityó halotthalvány lett az iszonyattól. Sötét bársonyos szemét kétségbeesetten és rémülten meresztette rám, közben reszketés futott át gyönge, nyomorék testén. Er zsók asszony az ő szokott energiájával vetett végett a jelenetnek : Pityót belóditotta a házba, engem pedig ki az utcára. Még az nap este visszakaptam a könyvemet. A kis cseléd hozta el. Elmondta, hogy Erzsók asszony irtóztató igazságot tett: piszkafával verte el az elvetemedett gyermeket.

A haragom egyszerre elpárolgott Szorongó szívvel toltam odébb a könyvet; már nem is szerettem annyira s nagyon-nagyon megbántam, hogy nem adtam odaPityónak.

Mikor másnap kijöttüuk az iskolából, találkoztunk Pityóval. Az utcán lődörgött. Nagyon levertnek látszott, a szeme ki volt sírva, az arca megdagadva: eszembe jutott, hogy a pékmesterné nem csak az urát pofozza és igen megsajnáltam a kis nyomorultat. Amint észre vett bennünket, futásnak eredt. Ezt a megugrást kihívásnak vettük és valami vad harei szomjúság támadt fel bennünk; Üvöltve rohantunk utána és tele torokkal kiáltottuk :

— Tolvaj, tolvaj! tömlöcbe vele!

Visszafordult egy percre és rám nézett fájdalmasan, panaszosan, mintha kegyelemért esdekelt volna; de a gyermek nem ismert irgalmat.

Amint az üldözőbe vett vadat, úgy kergettünk az előlünk menekülőt az utcákon végig. Nem álltunk meg akkor sem, amikor megkerülte a templomot és a folyó felé vette útját. Csak mikor a sodró árba vetette magát, akkor vert gyökeret a lábunk. Hangtalan rémülettel néztük, hogy küzd a hullámokkal: Az egyik magasra vetette, a másik eltemette. Mikor már nem láttuk többé, kétségbeesetten kezdtünk segítségért kiálltozni . . .

Két nap múlva kihúzták a Pityó holttestét a vízből és csendesen el- földelték.

— Jó helyen van a kis nyomorult, — mondták az emberek— legalább egy koldussal kevesebb van a faluban. Ez volt a kis Pityó nekrológja . . .

Másnap szakadt az eső és hideg szél csapott végig az utcákon, de nekem nem volt maradásom a házban. Hónom alá dugtam Robinson diszkiadását és kiszöktem vele az utcára. Az utamat egyenesen a temető felé vetettem. Egy lélek sem volt kint. Megkerestem a frissen fel hántolt sirt és az egyszerű fejfára borulva kitört belőlem lelkemnek első nagy fájdalma: A kis koldus kihűlt szive fölött elzokogtam gyermeki szivemnek minden gyötrelmét . . . Mikor kissé lecsöndesed- tem, tiz újammal mély gödröt ástam Pityó sírjába és beletemettem a Robinson diszkiadását, azután szó pen elegyengettem fölötte a földet.

H. G. N.