Felsőmagyarországi Hirlap, 1909. július-december (12. évfolyam, 53-103. szám)
1909-08-28 / 69. szám
Tizenkettedik évfolyam. 69. szám. ¥¥ Sátoraljaújhely, 1909. V Szombat, augusztus 28. POLITIKAI ÚJSÁG. Megjelen minden szerdán és szombaton este. Kéziratokat vissza nem adunk. Szerkesztőség : Kazinczy-utcza 2. Kiadóhivatal: Landesinann Miksa és Társánál. LAPVEZÉR: MATOLAl ETELE. Előfizetési ár: POLIIIKAI FŐMUNKA IÁRS: Egész évre 10 korona. Félévre 5 korona. NegyedUr. BÚZA BARNA évre 2 korona 50 f'bér. Egyes szám ára 10 fillér. Hirdetéseket a legjutányosabb árban közlünk. jte csüggedjünk. A múlt vasárnap Szegeden tartott agitációs nagygyűlés az első napja volt most a nyári szünet után az önálló bankért folytatott küzdelemnek, amelyet ismét teljes erővel visz tovább a függetlenségi párt. A nyári szünet, a politikában beállott vakáció sok találgatásra adott alkalmat és pozitívumok hiányában merész röptű fantázia különböző kombinációkat kergetett, hogy a kánikulában döbbenetes szenzációkkal szórakoztássa a jámbor és hirre éhes közönséget. A szenzáció legteteje volt az, hogy a politikai kulisszák mögött sötét- lelkű fondorlatok folynak és Ap- ponyi meg Kossuth összeesküdtek, hogy a nemzet háta megett elárulják a — nemzetet. Az önálló bank vezérharco'sairól is sokan — vérmesebb képzelő tehetséggel megáldottak — tudni vélték, hogy csuíosan leszerelték és hitvány koncokért beadták a derekukat. Ezeket a sületlen találgatásokat magától értetődőleg senki Pityó. Pityó Olaszország ege alatt, pillantotta meg a napvilágot. Szülei kóbor énekesek voltak, akik város- ról-városra, faluról-falura vándoroltak a mindennapi kenyérért. Az anyja tüzes szemű, formás teremtés, a Szanta Luciát énekelte, az apa szikár, bronzszinü, zord tekintetű férfi, gitáron kísérte, a kis Pityó pedig maszalos barna kezébe gyűjtögette a filléreket, amelyeket az emberek odavetettek. Nagyon unalmas lehetett napról- napra Szanta Luciát énekelni, mert az olasz menyecske egy szép napon abba hagyta a dalolást, magához vette az összegyűjtött filléreket és egy majomtáncoltató földijével megszökött. A férj nem szólt semmit, csak a tekintete lett egy kissé zordabb ; csöndesen leakasztotta a nyakáról a gitárját, kivette övéből hegyes kését és megfente jó élesre, aztán halálos gyötrelemmel a lelkében és féltékenységgel a szivében nekivágott a nagy világnak, hogy a hűtlen csalfát megkeresse ... A kis Pityóval nem törődött sem az apja, sem az anyja, ott felejtették a falunkban . . . Erzsók asszony a kövér pékmes- ternó, megszánta a félig kiéhezett se vette komolyan. Mégis, aki talán megingott volna a küzdelem komolyságába vetett hitében és bizalmában, annak kellő megnyugtatással szolgált a szegedi nagygyűlés, ahol a függetlenségi pártnak számos tagja jelenlétében az egész alföld népe — mondhatni — rendületlen szilárdsággal foglalt állást az önálló bank felállítása mellett és bátor, erélyes hangon követelte, hogy az önálló bankot 1911-ben, az önálló vámterületet pedig 1917- ben múlhatatlanul felállítsák. Ez a lelkes, teljesen egyhangú, komoly és mégis elszánt állásfoglalás mindenkit meggyőzhetett arról, — aki talán kétkedett volna benne, hogy a küzdelem ereje és intenzivitása egy percre sem lankadt és a nemzet óriási többsége a győzelembe vitt szilárd hittel, reménységgel vijja tovább a harcot. A szegedi nagygyűlés legkiemelkedőbb momentuma volt a bankért folyó küzdelem kiváló ve zérének, Holló Lajosnak nagyszabású beszéde. Talán egyetlen beszédében sem foglalta még tálján árvát s magához vette. Ezentúl ő hordta ki a faluba a ropogós kiflit, meg a barna-piros zsemlét. Erzsók asszony hatalmas alakját, mi gyerekek, inkább csak távo'ról tiszteltük és ha megpillantottuk már messziről kitértünk az utjábó). Azt beszélték tudniillik róla, hogy nemcsak az urát, de a cselédjeit is pofozza és egyszer pedig az egyik vevőjét sajátkezüleg kidobta a boltjából, mert azt találta mondani, hogy a zsemle napról-napra kisebbedik. Pityót tulajdonképen Pietrónak hívták, de mi nem tudtunk az olasz kiejtésű névvel megbarátkozni és elkereszteltük Pityunak. Ha incselkedtünk vele igy kiáltottunk utána : Ityóka, pityóka, ripityóka ! . . . Csöndes vérii gyermek volt, de azért nagyon tudott haragudni. Dühében rémesen fintorgatta az orrát s ránk öltögette a nyelvét. A teste vézna, sovány volt. Tizenkét éves lehetett, de nem látszott hat évesnél idősebbnek ; púpos is volt. A feje barna selymes fürtjeivel és nagy sötét, bársonyos szemével hasonlítót a Murilló-féle angyalfejeeskékhez. Hozzám nagyon ragaszkodott, mint egy hűséges állat, úgy kisérte a nyomomat. Anyám ugyan azt mondta, hogy sehogysem illik Pityó a társaságomba, de gyerek észszel úgy össze ily szerencsés tömörséggel, ilyen meggyőzően az önálló bank mellett felsorakoztatott érveket és hatalmas argumentumai, gyújtó heve rendkívül mély hatással volt nemcsak a gyűlés jelenlevő közönségére, de országszerte. Felszólalásában különösen megragadott az a passzus, amelyben a körülöttünk levő kis államok gyarapodására utalt és figyelmeztetett arra, hogy Magyarország csak úgy állhatja, meg helyét, csak úgy teljesítheti nagy nemzetközi hivatását, ha nagygyá, hatalmassá, gazdaggá tesszük. Minden nemzet legfőbb igyek- vése a saját anyagi erejének, gazdagságának növelése. A nagy ipari verseny, amely hova-tovább mind kiélezettebb és elkeseredettebb lesz az egyes nemzetek között, halaszthatatlan kényszererővel sürgeti, hogy mi is lépést tartsunk a többi államok ipari íejlődésével. Sajnos ez a fokozott verseny a legerősebben Ausztria részéről nyom minket és gazdasági erők leghatalmasabb forrása az ország hiteléletének önállósítása és ha nem rendelkezünk okoskodtam, hogy nem kell mindig anyám véleményére hallgatni s mivel nekem Pityó nagyon-nagyon tetszett, valahányszor csak. szerét ejthettem, kiszöktem vele a füzesbe, ahol senki sem háborgatott bennünket.. Tizenkét éves koromban, szüle- tésemnapjára Robinson diszkiadását kaptam az apámtól. Délután kifu- jtottam vele a füzesbe, ahol Pityóval találkoztam. Sugárzó arccal kérkedtem a kincsemmel. Pityó mellém kuporodott és szorosan egymáshoz bújva nézegettük a könyv színes képeit amelyekhez rövid magyarázatot fűztem. Egészen kipirult az arca és a sötét szeme csillogót. Mikor a könyvet becsuktam és fölemelkedtem, irigysóvárgással pillantott rám. — Szép könyv, mi? — Kérdeztem boldog büszkeséggel. — Gyönyörű — válaszolt egyszerűen Pityó, de a szemében kigyulladt a lelkesedés tüze. Azután gyön géd szeretettel, mint anya a gyér mekón, végigsimitott kis barna kezével a könyvemen, kis idő múlva pedig könyörögve szólt: — Add nekem, Vili! Ez a kérdés annyira meglepett, hogy első pillanatra torkomon akadt a szó. önálló bankkal, ha nem magunk intézzük hiteligényeink ellátását, ha egy velünk ellenségeskedő állam pórázán kell a világpiacon megjelennünk és a nemzetközi ipari versenyben részt vennünk, akkor ennek természetszerűleg csak erőink megbénulása lehet a következménye. A szegedi nagygyűlés kapcsán egy sajnálatra méltó jelenséget kell leszögeznünk. Amig az ország népe rendületlenül odaadással és elszántsággal sorakozik az önálló bankért küzdők táborában, addig az ország intelligenciájának egy része bizonyos közönyös nembá- nomsággal, bizalmatlansággal és részvétlenséggel nézi ezt a hatalmas küzdelmet. Valami fásultság üli meg a kedélyeket és kishitű csüggedéssel állanak félre, ahelyett, hogy ők is tömörülnének a kibontott zászló alá. Lélektanilag érthető ez a kishitűség. Ausztria a maga túlsúlyával, erejével min- dig győzedelmeskedett velünk szemben. Nehéz, nagy harcokban tudtunk mindig csak valami keveset kicsikarni. De ma a helyzet mégis másként áll. A küzde— Mit? Ezt a könyvet . . Robinson diszkiadását, hogy én neked adjam? — Kérdeztem a kérdés merészségétől hüledezve . . . — Megbolondultál, Pityó? — Neked adom érte a parittyámat, amelyért a minap olyan nagyon könyörögtél. — Hogy beverjem vele az ablakomat és jó verést kapjak érte az apámtól ? — Add nekem a könyvet, — ma- kacskodott Pityó — elviheted helyette a gitáromat. Elszédültem a boldogságtól. Volt szebbnél-szebb értékesebb játékom, még vasutam is, amely körben szaladt, ha befütötték ; de mi volt mind ez a Pityó gitárjához. Néha kilopta a füzesbe, halkan pengette s hazája legszebb, leglágyabb melódiáit dalolta melléje. Azután ölébe fektette hangszerét és csodálatos színes meséket regélt napsugaras, narancsillatos hazájáról és azokról a városokról, amelyeket dalolva és lanton pengetve szüleivel bebarangolt. Még a lélekzetemet is visz- szafojtottam ilyenkor, úgy hallgattam Pityó szavát. Szép Ígéretek fejében sem akart eddig kincsétől, az egyetlen apai örökségtől megválni . . . Még egy héttel ezelőtt, nem, még tegnap is odaadtam volna érte Nagymihályi Sör- és Malátagyár Részvénytársaság. Gyárt: Márciusi, Korona és Casinó sört. Sátoraljaújhelyi főraktár: Egyesült Szikvizgyár és Sörnagyraktár, Justus-utcza. Zemplénmegyei képviseleteink : Mezőlaborcz, Sztropkó, Homonna, Varannó, Gálszécs, Királyhelmecz, Perbenyik és Szerencsen állandóan friss és zamatos sört szállítanak. Lapunk S oldal.
