Felsőmagyarországi Hirlap, 1909. július-december (12. évfolyam, 53-103. szám)
1909-08-14 / 65. szám
65. szám (2) FELSOM.A GY'ARORSZAGI HÍRLAP Szombat, augusztus 14. most a függetlenségi pártot, mint a parlament többségét uton- utfélén vádolni, hogy erőszakos kodik, előráncigálja karjánál fogva a bankkérdést és veszélyeket idéz e-ő azzal, hogy a királytól az önálló bankhoz való hozzájárulást kívánja ? Maradjanak tehát csak a hatvanhetesek szépen magukra és gyakorolják magukat továbbra is a bécsi akarat előtt való meghajlásban és a szent »közössége imádásában. A nemzet nem ér már rá bálványimádók hókuszpókuszával bíbelődni. A nemzeti önállóságnak leghatalmasabb elő' feltétele a gazdasági függetlenség. Az önálló nemzeti bankot az érvényesülés teréről leszorítani nem lehet. Tudja ezt nagyon jól mindenki és ezért van bizalommal eltelve a nemzeti bankért folytatott küzdelem sikere iránt. Kossuth-szobor ügye. — Mikor lesz a leleplezés? — A sátoraljaújhelyi Kossuth-szobor ismét egy lépéssel haladt a megvalósulás felé. Dr. Hornyay Béla a szoborbizottság alelnöke és dr. Búza Barna országgyűlési képviselő Lika Károly szobrász- művész szakértő kíséretében í. hó 13-án megtekintették a szobor immár teljesen kész agyagmintáját Gárdos Aladár szobrászművész műtermében. A szobor úgy a kiküldött bizottsági tagoknak, mint a szakértőnek nagyon tetszett és a legnagyobb elismeréssel nyilat koztak arról. A leginpozánsabb a szoborban, hogy az Kossuthot minden színpadi póz nélkül a maga méltóságában, egyszerűségében ábrázolja. A mellékalakok is szépen sikerültek -és méltó keretet alkotnak majd a szobor körül. Különösen tetszett a bizottságnak a harcba induló parasztember alakja, mely a megszólalásig hűen tükrözi vissza a Kossuth Lajos íángsza- vára harcba rohanni kész magyar paraszt lelki világát. A bizottság a szobron csekély, alig számbavehető változtatást eszközölt és megadta az engedélyt a szobor ércbe öntésére Most tehát már a szobor részben az ércöntődébe, részben a kőfaragóhoz kerül végleges elkészítésre és ha csak valami előre nem látható akadály közbe nem jön, október 10-én megtartható lesz a szobor leleplezési ünnepélye. Rövid időn belül tehát állni fog Ujbelyben is Kossuth-szobra, melyeit oly régóta várunk és hirdetni fogja nekünk azokat az örökké szent eszméket, melyeket követve elérhetjük ennek a sokat szenvedett országnak a szabadságát, függetlenségét. Kisiparosaink helyzete. Kisiparosaink mai helyzete valósággal kétségbeejtő. Küzd a nagyipari termeléssel, mely a modern termelési eszközöknek birtokában, megfelelő tőkével rendelkezik és játszi könnyedséggel szerezheti meg magának n indazokat az előfeltételeket, amelyekre neki, tömegcikkeinek előállítására szüksége lehet. Az államtól u nagyipar a legmesszebbmenő kedvezményeket élvezi, ingyen telket, adómentességet, szubvenciót kap, majd meg kartellekbe egyesül, hogy leküzdve, illetőleg lenyűgözve az egymással való verseny lehetőségét, szabadon határozhassa meg, kó- nyekedvére eresztve, a néki tetsző feltételeket, árakat, A kisiparos ellenben csak jelszavakat kap. Igaz, hogy ezek hangzatosak, mert ma minden második ember széles e hazában kisiparost ment és akciózik a kisipar felsegélyezésére ; nem tettekkel ugyan, de unnál több egyszerű és bővített mondatban. Ezt a szegény páriát sújtja a betegsególyző, a balesetbiztosítási törvény. Adó szempontjából pedig a kisiparos jövedelme a legnagyobb köny- nyedséggel megállapítható lévén, ezen eddig bevasalták azokat a tényleges tiz százalékokat, amelyekről maga az ország nagyeszű pénz ügyminisztere, Wekerle Sándor is azt mondotta az uj adótörvénytervezet indokolásában, hogy „ez a 10 százalék nem volt fenntartható, mert immorális és a valóságban keresztül nem vihető“. De bezzeg a kisiparosok jövedelmét megállapíthatták, — könyörtelenül bevasalták eddig is és bizonyára ezentúl is „a fenn nem tartható, mert immorális“ magas adóku'cs alapján megállapított adót. De egyik legnagyobb baj, hogy a kisiparos minden számba vehető tőke nélkül dolgozik, mert amit megkeresett magának legénysorban, ami kis pénzecskéje volt, azt felemésztették az első berendezés, az etablirozás előköltségei stb. Legfelsőbbrangu kérdés volna, ami az iparosok helyzetén egy csapásra segíthetne, ami épen a tör vénykezés egyik legfontosabb teendője lenne : a hitelezés és hitelügy rendezése. Rendezni kell a kihitele* lezóst, akár helyközi, akár szakközi kartellmegállapodás utján, olyfor- mán, hogy minden három hónál hosszabb idő óta kiegyenlítetlen számlakövetelést, legyen az bárkitől is eredő, minden egyhelybeli vagy egyszaktuabeli iparos átadni kénytelenüljön egy megfelelő szervnek, mely azután minden megkérdezte- tés nélkül gondoskodnék a kintlévőség behajtásáról. Ezt az akciót egy megfelelő pénzintézet is magára vállalhatná. A másik irány pedig, amelynek radikátis gyors megoldásával még sokat lendíthetnénk egyre jobban hanyatló kisiparunkon, ez a kisipari hitelszerzés megkönnyítése, hogy ezáltal szabadon mozoghasson, köny- nyebben juthasson tényleges munkájához szükséges tőkéhez és ez reá nézve ne túlságos megnehezítéssel járjon. Ezeken dolgozzunk, még mielőtt nincsen késő. Százezrek megmentéséről és jövő iparunkról van itt szó! Tanuljunk Sárospataktól. — Sárospatak huszárezredet kér. — Sárospatak város 12 tagú küldöttsége tisztelgett tegnap f. hó 13-án Jekeljalussy Lajos honvédelmi miniszternél, hogy Sárospatak részére egy huszárezredet kérjen. A küldöttségben részt vettek: hg. Windischgrätz Lajos, Meczner Gyula tőispán, Nagy Barna orsz. képviselő, Bessenyey Zénó dr. főszolgabíró, lovag Bogyay Zsigmond városi főbíró, Szabó Zsigmond, Kun Zoltán dr. képviselőtestületi tagok és még többen. A miniszter a küldöttséget szívesen fogadta és megígérte, hogy Sárospatak kérelmét a legnagyobb jóakarattal fogja elintézni. — Előzőleg már tisztelgett egy küldöttség ugyanezen ügyben a kassai hadtestparancsnokságnál is, ahol szintén jóakaratu támogatást helyeztek kilátásba. Ennyi a tényállás. Azt hisszük, hogy ehhez kommentárt hozzá fűzni fölösleges. Ha meg is tesz- szük, ez azért van, hogy rámu tassunk arra az óriási külömb- ségre, amellyel Patak és Ujhely kezelik a közügyeket. Sárospatak közönsége, amikor a város érdekeiről van szó, nem kiméi semmi fáradságot és költséget, hogy a városnak némi előnyt biztosítson. Mindig akad szép számban képviselőtestületi tag, akik mindent elkövetnek a város érdekében. A jelen esetben is több helyen eljártak a kalonaság ügyében. Ná lünk azonban senki sem törődik komolyan a város ügyeivel. Mig csak szónokolni kell, addig akad sok ember, aki beszél a város érdekében, de mihelyt egy kis anyagi áldozatról van szó, lámpással sem lehet embert találni, aki eljárna a város érdekében. Ezennel tudomására hozom, a n. é. közönségnek, miszerint sikerült megszereznem a hires budai Krkfálvvi76* képviseletét, a mely vjz jégveremben raktározva, mindenkor friss 99 y ------ töltésben nagyban és kicsinyben nálam kapható 1,,. Lipschitz Adolf sör nagy kereskedésében Sátoraljaújhely. A rejtekből egy nagy csomó levél került elő. Levelekben megirt történetek élete legszebb három esztendejének. Magához vette val t» mennyit, hogy bevigye abba a terembe, ahol az ősök képei függnek, ahol a ház egyetlen kandallója állt, mintegy kínálkozva arra, hogy ha muvá égesse a beleszórt titkokat. Mikor az első lap lobbot vetett, akkor jutott eszébe, hogy a legtökéletesebb modern regeny az, amit most eléget. Csaknem mosolyogva gondolta el, hogy ha lett volna hozzá ízlése és bátorsága, hogy ki adja névtelenül: micsoda hatást ért volna el vele! Bizonyos, hogy kelendőségben lett volna része, mert hű képe az erkölcs mesgyéjén járó, jóra és rosszra egy aránt gyönge asszonynak, akihez oly annyira hasonlítanak a többiek, de akinek finomsága erőtlenedet! lelke ezerszerte jobban átérezte a boldogságot és a szenvedést, mint amazok ... Egyenként dobta tüzbe eleinte, egy-egy sor izzó fénye ragyogott vissza rá s ő elolvasta akaratlanul is ... Te édes, te Szent, te Egyetlen egy ! . . . Kisértetek szálltak fel hozzá a betűkből, csókolgatni kezdték a szemét, homlokát, beletemették ajkukat még hajának selymébe is. A lángnyelvek suttogni, beszélgetni kezdtek, megismételték neki az írott szavak értelmét és szüntelenül fülébe csengett . . . szeretlek . . . örökre ... te, mindig csak te 1 Azután egy négylevelü lóhere esett a lángok közé. Azt különös- képen éppen akkor kapta, mikoy ő is küldött egyet neki. Még a szavak is, amiket hozzá Írtak, csaknem egyformák voltak. Emlékezik, milyen boldoggá tette őket az, hogy úgy összetalálkozott a lelkűk . . . Egy másik lapról szaggatva olvas le néhány sort. Féltékeny vagyok... szeretlek rettegve, gyarlón . . . Aztán megint . . . nem hiszem, hogy szeretsz, mert vau a hitnek egy felsőbb foka; a tudás . . . Ennek a lapnak látja folytatását is : , . . és ón ezt éreztem. Nevezz el hiú bolondnak, ökhittnek, csak ezt a tudattá vált hitet ne vedd el tőlem . . . Egy másik csomót dobott a tüzbe. Abból kicsúszott egy levél, rajta ez a bekezdés : Oh, te nagy gyermek, hogyan rá ismerlek a szivednek minden kis vonásában önmagámra .. . Később egészen érthetően olvasta egy lapról . . . Tisztán áll előttem immár, hogy nemcsak lelkedet, hanem az ajkadat, a mosolygásodat, a kezed simogatását . . . Kuszáit sorokból betűzi majd még: . . . nem tudok lemondani . . . Menekülj előlem, ha elveszni nem akarsz . . . Közben tízszer, húszszor, százszor is feléje kiabál egy szó ; Szeretlek 1 Szeretlek ! Ott volt az a szó minden lapon, ezzel fejezték be minden leveleiket. Igaz, később már el-elma- radt ez a rövid, égő kis vallomás. S mikor e szótól dísztelen leveleit bontotta halálra : szerelmük ha'dok- iásának szellője érte elfehéredett arczát és megremegett . . . Alert elmúlt a láz, elmúlt az álom, elmúlt minden, mielőtt betelt volna. Lehet, a természet rendje volt, hogy meg kellett halni az érzésnek, a melynek nem volt tápláléka. Va!ami keserű izli barátság vált belőle s ha éppen mondani valójuk van, rövidesen, csaknem üzleti hangon, pár sorral intézik el. A levelekből pedig, azokból a forró, sokszor indulatos, de mindig szerelemről beszélő levelekből — hamu lett. Kató asszony önkény te- lenül is kezébe vette a tüzet élesztő vasat és bele irta a hamuba: Fűit. Az esküvőtől már csak nagyon rövid idő választotta el a fiatalokat. Az öreg Kató — oh, mert nagyon öregnek érezte magát, — a kis Katóval szemben ült, hogy jó tana csókkal lássa el. Olyan szépen elgondolta, hogy mit fog mondani, de hogyan belenézett leányának bársonyos szemébe, amely éppen olyan volt, mint azé a szép anyjáé, vagy mint az övé s a melyben egy pillanatig az ő végzetüket sejtette meg — nem jött az ajkára egyetlen szó sem. Katóka csodálkozva, értelmetlenül nézett sírással küzdő anyjára s nem tudta megérteni azt sem, miért reszket olyan különösen a hangja, mig neki az Íróasztal titkos rejtekét ma gyarázza ?