Felsőmagyarországi Hirlap, 1909. július-december (12. évfolyam, 53-103. szám)
1909-08-14 / 65. szám
Sátoraljaújhely, 1909. Szombat, augusztus 14. Tizenkettedik évfolyam. 65. szám. POLITIKAI ÚJSÁG. Megjelen minden szerdán és szombaton este. Kéziratokat vissza nein adunk. Szerkesztőség: Kazinczy-utcza 2. Kiadóhivatal: Landesmann Miksa és Társánál. LAPVEZÉR: POLITIKAI FŐMUNKATÁRS: MATOLAI ETELE. Ür. BÜ2A BARNA. Előfizetési ár: Egész évre 10 korona. Félévre 5 korona. Negyedévre 2 korona 50 fiilér. Egyes szám ára 10 fillér Hirdetéseket a legjutányosabb árban közlünk. A közösség imádói. A hatvanhetes urak nem értik, hogy miért ver most a függetlenségi politikusok szive az önálló bankért, mikor annak előtte a katonai kérdésekért hevük. Hiszen ez — mondják — legjobb esetben is csak szeszély és ugrándozás, aminek nincs semmi féle okos magyarázata. Ismerjük el egyelőre, hogy ez „közvetlenség", de a függetlenségi politikusoknak legalább ver a szivük valamiért. De miért he vültek régebben is és most is a 67-es urak ? Mikor a katonai kérdésekről volt szó, akkor dühös haragjukban majd felfalták a nemzeti jogokért küzdőket. Nincs az a babiloni hasonlat, amit naponkint a fejükhöz ne verdestek volna. Es el kell olvasni az akkori lapokat, micsoda gyalázatos pocsékolást vittek ezek véghez minduntalan a harcolókban. Hazardőrök, nincs semmi veszteni valójuk a sansculotteok, kiverni valók a parlamentből. Sajtójuk épp oly piszkos volt a szidalmakban akkor is, mint most. De mikor aztán a rendíthetetlen, hosszas küzdelem nyomában a nemzeti öntudat napról-napra ébredezett, amikor a föld kezdett lábuk alatt megrezdülrii, amikor az érzelmek lángra lobbantak és egyszerre egy szenvedélyes izzó táborban állott az egész magyar társadalom: ugyanakkor a nagy nyelvelők egyszerre összerottyan- tak. A nemzetellenes uralom, mint a kártyavár, öszeomlott és csak az birt érvényesülni, akit nemzeti érzülete, becsületes jó ösztöne a nemzeti küzdelem táborába vitt. A szétszórtan heverő hazafias erők igy tömörültek egy lelkes és győzelmes táborrá. Lehetséges azonban, bogy olyanok is voltak, akit a sértett dőlyí kergetett át a győzők táborába. Ezek az egész küzdő tábort, nemzeti áramlatot, mind semmmiségnek képzelhették. Az ő úri gőgjük magasan lebegett a hétköznapi élet hullámai felett. Férfiak, pártok, küzdő emberek mind értéktelen semmiségek lehettek előttük. Azt képzelték talán, hogy egyiket meglehet venni, másikat félre lehet az útból állítani. Harmadikat felbérelt alakokkal, mindenkinek^ rendelkezésre álló, megfizetett spadasszinokkal el lehet a küzdelemtől riasztani. Mert az úri felfogással, úgy látszik, megegyeztető, hogy piszkos kezű, felbérelt embereket uszítsanak becsületesen s önzetlenül küzdőkre, hogy azokat a hatalomra törekvők utjából eltávolítsák Csakhogy ez egyszer keményebb legényekre akadtak. A függetlenségi párt nem egy beterelhető tömegnek bizonyult. Nem egy úri akólban pőrére nyírható nyáj az. Ellenkezőleg, öntudatos, biztos célokért küzdő és kitűzött irányában férfias bátorsággal előre haladó nemzeti tábor. A katonai kérdések nincsenek félredobva. Aki azt állítja, hogy a függetlenségi pártnak nincsenek katonai kívánalmai, az tudva valótlant állít. Csakhogy a politikailag teljesen analfabétának is tudnia kell azt, hogy a katonai kérdések az őfelségével történt megegyezés folytán egyelőre kikapcsoltattak. Őfelsége is elejtette a Széli Kálmán idejében rezgeti meg soha egy sóhaj se abból, ami a te sziveden úgy viharzott at ■ . . Ez a szóba nem foglalt gondolat csaknem szemrehányás volt. Katolnay Kató 22 éves szive itált igy a szép anyja egy el nem temetett szerelmi regénye fölött. A titkos fiók árulkodott és a késői unokát valósággal feszélyezte, hogy külsejében szakasztott mása megtóvedt szép anyjának. Legalább ez volt a família ossz hangzó véleménye. Pedig ha szigorúan vesszük, a hasonlóság csak félig talált. Alakja vékony, magas nyaka, fejének formája de főképp hófehér, rózsás arczbőre tulajdon az volt. A szemének bársonyos tekintete tévedésig egy. De az ajka körül még se hasonlított hozzá. Talán csak a mosolygása. Kató gyermekasszony volt még s a boldogság magaslatáról Ítélt. Két éves kis lánya ölelő karja, daliás, hü emberének imádó szerelme templomot varázsolt otthonából, a hová el nem jutott, föl nem ért semmi abból az iszapos posványból, amiből — messze alatta — a bűn hajtott virágot. De az idő haladt s magával ragadott sok mindent, amit többé vissza nem hozhatott. Katónak férje a házon kívül is szedte már később támasztott rendkívüli katonai követeléseket. A nagy katonai létszámemelés és ezzel járó nagy katonai terhek hűvösre tétettek. Ehhez a nemzet is hozzáadta a maga szankcióját. Időközben az általános választói jog megalkotását tűzték ki közösen célul. De már ugyanakkor a függetlenségi párt kimondotta, hogy az időközben lejáró önálló bank kérdését el nem engedi. Ez a király- lyal való megegyezéskor ki nem kapcsoltatott. A függetlenségi párt eddig, sőt maga a képviselőház is, feliratában mindjárt követelte az önálló hitelszervezet megalkotását. Egy évvel ezelőtt még ők hirdették legjobban, hogy az önálló nemzeti banknak nincs semmi akadálya. Kormányzati szavukkal állottak jót a 67-es politikusok is azért, hogy a nemzetnek ebben a dologban teljesen szabad keze van. Nem teoretikusan, a jog „elismerése“ formájában, hanem konkrét 1911-re, a mostani közös bank szabadalmának lejárta idejére. Micsoda perfid dolog tehát a virágot és a csókot, nyíltan is suttogtak már egy egy merész kalandjáról. Yalósziuüleg irt ő is — bár ha nem a feleségének — olyan forró haisgu leveleket, amilyeneket Katolnay Kató talált az ősanyja hagyatékában és csodák csodája! — az Íróasztal titkos fiókjában is kerültek izzó, szenvedélyes sorok, amelyekkel azonban Kató már nem ment a szép anyja képe elé, hogy neki tegyen érte szemrehányásokat. Oh sok minden megváltozott tizenöt éven belül! Emlékezett a változások első idejének forradalmára is. Arra a gyönyörű nyárra és még szebb őszi napok gyönyörteljes szenvedéseire. Csudás frissen maradt meg az emlékezetében minden. Pedig a legnagyobb fantáziájú költő se Írhatott volna azoknak az időknek történetéből mást, mint egy hosszú boldogságos, felejthetetlenül édes csóknak az elegiáját . . . A szomszéd falu ura, a fiatal Szentandrássy, gyakori vendég volt náluk, mióta Kató asszony lánya hajadonná serdült. Mikor aztán rá került a sor arra, hogy a gyermeke sorsa felett határozni kellett, kinyílt az Íróasztal titkos fiókja is, hogy mielőtt átadja azt leányának, benne ne maradjon valami a 15 évnek történetéből . . . Nagymihályi Sör- és Elsőrangú modernül berendezett hazai ipartelep. Évi gyártás 30000 hl. Malátagyár Részvénytársaság. Márciusi, Korona és Casinó sört. Sátoraljaújhelyi főraktár: Egyesült Szikvizgyár és Sörnagyraktár, Justus-utcza. Zemplénmegyei képviseleteink : Mezőlaborcz, Sztropkó, Homonna, Varannó, Gálszécs, Királyhelmecz, Perbenyik és Szerencsen állandóan friss és zamatos sört szállítanak. Lapunk 8 oldal A titkos fiók. Irta: Gömbösné Galamb Margit. A régi családi bútorok között legszebb darab az a XVI. Lajos korabeli íróasztal volt, amely a Katolnayak között élő szokás szerint mindig a legidősebb leányt illette meg. A fiuk sohasem tarthattak igényt erre a remek dologra, amelyért azonban — ezt csak értékének emelésére hangoztatta a faraiba — csakhogy nem apróbb uradalmakat ígértek . . . Ez mindenesetre túlzás volt. A Katolnayak már évszázadok óta nem voltak abban a helyzetben, hogy módjukban lett volna uradalmakat ajándékozni. Sőt az utóbbi időben ugyancsak okosan keil élniük, hogy ősi birtokuk teher nélkül állja ki á világtörvényt: a vagyon hullámzását. Az azonban kétségtelen, hogy az az íróasztal remekmüszámba ment. Tulajdon az a Boulle készítette, aki 1675 ben a Versaillesi palotában a duphin szamára tervezte a bútorokat. Ez a darab, amelyhez nagy áldozatok árán jutott egyik ritkaság- gyűjtő Katolnay, Boullenek Domenico Cucci tervére készült remeke volt. Amit a fiuk sohasem tudtak — s ez a család leányainak nagylelki erejére vall — két titkos fiók rejtőzött az asztal faragványai között Hogy az a két liok mi mindent rej tett évszázadok óta, azt nem jegyezte fel a krónika. De hogy kiváló és becses szolgálatokat tett a két rejtek a Katolnay lányoknak, azt elképzelheti mindenki, aki csak egyszer is végig tekinthetett az ősanyák fiatalkori arcképein. Olyan szépek voltak valamennyien, hogy megkisértés nélkül egyik sem élhe tett. Hogy mikép állták ki a kisértést, arról tanuiágos példa nem maradt az utódokra, csak az a néhány megsárgult franczia levél, amelynek egészen elhalványult Írása olyan lángoló érzésekről beszélt, hogy az egyik unoka egyszer odament vele annak a szép anyjának a képéhez, akihez a levél szólt és a fejét csóválva gondolta el: — Már énnekem mindegy, nagymama, de én nem hiszek a te öz szemed szelídségében. Ha te olvastad és megőrizted ezeket a leveleket, akkor bele is égett a lelkedbe minden betű, az a te két szelíd szemed — én nem tudom most már — sirt és ragyogott a titkos, bűnös boldogságtól . . . Oh, nagymama, hogy éppen tehozzád kel'ett hasonlítanom nekem, akinek lelkén nem
