Felsőmagyarországi Hirlap, 1909. július-december (12. évfolyam, 53-103. szám)
1909-07-07 / 54. szám
9¥ Tizenkettedik évfolyam. 54. szám. Sátoraljaújhely, 1909. Szerda, julius 7. POLITIKAI ÚJSÁG. Megjelen minden szerdán és szombaton este. Kéziratokat vissza nein adunk. Szerkesztőség: Kazinczy-utcza 2. Kiadóhivatal: Landesmann Miksa és Társánál. LAPVEZÉR: POLITIKAI FŐMUNKATÁRS: MATOLAI ETELE. Ür. BÚZA BARNA. Előfizetési ár: Egész évre 10 korona. Félévre 5 korona. Negyedévre 2 korona 50 fiilér. Egyes szám ára 10 fillér Hirdetéseket a legjutányosabb árban közlünk. Készüljünk őszre! Irta: Búza Barna. Keserves végzete a mi nemzetünknek, hogy hiába indul meg komoly elhatározással a munka, lejlődés, hfcladás utján, mindig közbejön valami, ami békés munkáját megzavarja, fejlődésének útját állja. így szakadt léibe most is egy három év óta tartó nyugodt fejlődés, a céltudatos, komoly munkának sok reménnyel biztatóan megindult korszaka. Elkezdődött a munka most három éve mindenütt az országban. Kicsi és nagy dolgokban szép tervek, a nemzetei előbbrevivő gondolatok érlelődtek, sok hasznos akció indult meg, sok értékes intézmény felépítése kezdődött meg, ami mind arra lett volna alkalmas, hogy kisegítse ezt az országot mostani nyomorúságában s rávigye a boldogulás útjára. Es mikor már belejöttünk a munkába, mikor az egész ország gépezetének kerekei egybevágó szabályos forgásba jöttek, akkor az idő haladása bedobott egy fi sárospataki Rákóczi-várban. Irta: Markó Miklós. II. A katonának nevelt herezeg nagy szeretettel foglalkozik a magyar katonai kérdéssel. Erről a tárgyról most májusban egy 90 oldalas érdekes röpiratot is adott ki „Néhány őszinte szó a katonai kérdések rendezéséről“. Irta: Valaki —fölirással. A herceg a röpiralban amellett száll síkra, hogy a nemzeti érzést nem szabad kiirtani a magyar katonából, majd ezeket a figyelemreméltó sorokat Írja: „Két tényező tarthatja kívánatos színvonalon a néphadsereget : a vas fegyelem, mint külső összetartó erő s a nemzeti érzés, mint reávivő indító eszme. Egyik a másik nélkül csonka erőtlen. Csak együtt, egymást kiegészítve, mint két hatalmas szárny, emelheti a haderőt a győzhetetlenség büszke saslakára s csak ama két kellék birtokában takarhatja be biztos védőszárnyaival, óvhatja meg bajtól, veszélytől a munkás nemzetet e két erős lábon szilárdan álló néphadsereg.“ A magyar alkotmányos élettel az idén ismerkedik meg közelebbről a herceg, aki rendes hallgatónak iratkozott be a hires sárospataki jogterminust a működő gépezetbe s attól egy ijedt zökkenéssel hirtelen megint megállt, megakadt minden. Már kezdtük azt hinni, hogy csakugyan haladhatunk ezután valamit előre, hogy önmagáért van ez a magyar nemzet s önmagáért, a saját boldogulásáért fáradhat, dolgozhat szabadon, akadály nélkül — s most egyszerre a királyi vétó szavában megint elénk mered a kegyetlen valóság, hogy mi nem önmagunkért vagyunk, nem tehetjük szabadon azt, amit a magunk érdeke kíván, hanem azért élünk, hogy egy másik ország javát, érdekeit szolgáljuk s annak az országnak az érdekeihez kell szabnunk minden cselekvésünket. Es kegyetlen súlyos küzdelmeket kell vívnunk, ha csak egy hajszálnyira is érvényesíteni akarjuk avval a másik országgal szemben a magunk jogait, érdekeit. Nem mondhatja senki, aki elfogulatlanul nézi az eseményeket, hogy szertelen követelésekkel vittük bele a nemzetet ebbe az újabb megpróbáltatásba. Ellenkezőleg : elmentünk az engedéakadémiára. A kollégium ősrégi épülete meglehetősen messze fekszik a vártól, s igy a herczeg kocsin jár oda. Ilyenkor a hercze: asszony hajtja a szürke lovas gigget, a her- czeget a kollégium előtt leteszi és tovább hajt a tanyára, hol mindennap maga ügyel fül a terjedelmes tejgazdaságra. Visszafelé azután érte megy a hercegért, ki akkor rendesen még az előadást hallgatja. A herczegné ilyenkor leszáll a kocsiról, fölmegy az előadás termébe, bekopogtat és szép szerényen leül az utolsó padba. A meglepett jogászok persze boldogan üdvözlik a szép hallgatónőt, az előadó tanár pedig udvariasan siet befejezni az előadást. A herczegi pár azután karon fogva lelkes óváczi közben távozik a kollégiumból. Sárospatak vára kétszáz éven át el volt zárva a nyilvánosság elől. Most, hogy uj gazdája megnyitotta kastélyát és a pompás várkertet a nagyközönség részére, nem lesz érdektelen tehát a Rákóczink kedves családi fészkéről egyet-mást elmondani. A várat és annak erődítéseit I. Endre királyunk kezdte építeni. A vár az Anjouk koráig az Arpád- házbeli királyok kedves tartózko dási helye volt. II. Endre után IV. kenységben a lehető legvégső határig, ameddig csak a becsület feláldozása nélkül elmenni lehet. Hiszen készek voltunk s vagyunk ma is elfogadni a kartelbankot, amely pedig már erősen korlátozott formája az önálló banknak. De tovább nem mehetünk s itt meg kell ütköznünk, mert ha hiba lenne a legcsekélyebb engedékenység nélkül mindent követelni s evvel mindent kockára vetni még nagyobb hiba lenne folyton, mindig és mindenben engedni s evvel a bécsi akarat tehetetlen, engedelmes rabszolgá jává sülyeszteni ezt a nemzetet. Igenis, a békesség érdekében szükséges, hogy engedjünk követeléseinkből, amennyit csak a nemzet megszégyenítése nélkül engedhetünk, de ép olyan szüksé ges aztán, hogy ahol már véget ér az engedékenység határa, ott pedig férfias elszántsággal megálljunk és kitartsunk. Evvel az érzéssel fogadjuk a válság megoldásának őszre való halasztását. Most jól esik, hogy legalább újra lélekzetet vehetünk, hogy a fojtogató köd legalább pár hónapra szétoszlott. Hogy Béla, V. István, Róbert Károly, Nagy Lajos, majd Zsigmond királyok birtokában volt Sárospatak, mig 1436 ban a Pálóczi család kapja zálogul. 1526-ban Percnyi Péter erdélyi vajda, koronaőr, Eger vára kiváló építőjének birtokába kerül, ki olasz várépítők segítségével elsőrangú vizierősséget épített Sárospatak várából. Perényi Péter fia, Gábor halála után a ruszkai Dobó-család kapja Patakot 1576 ban Miksa császártól. Majd Bocskai István 1605-ben elfoglalja, de már 1608 ban ismét a császárnak kezébe kerül, kiktől serkei Lorántffy Mihály 313,000 forinton váltja magához. Lorántffy leánya, Zsuzánna I. Rákóczi György felesége lesz s ekkor következik be Sárospatak aranykora. Erdély fejedelme befejezi Perényi várépítő nagyszabású megerősítési munkálatait. Kétszázötven esztendővel ezelőtt a várban erős helyőrség volt, jól fizetett hajdú zsoldosok, pánczélos darabontok, kiknek felszerelése a várat övező negyven holdas kert alatt trachit-sziklába vésett emeletes kazamatákban volt elhelyezve. A közel ezer főre menő gyalogságon kívül volt ott későbbi a Rákóczi szabadságharcz idején egy csapat ősszel mi lesz, az pedig attól függ, hogy erőgyűjtés, vagy el- lankadás időszaka lesz-é számunkra ez a három hónap. Végzetes csapás lenne az országra, ha ez a rövid pihenő el- lankadásra s aztán teljes behó- dolásra vezetne. Nem szabad igy történnie. Gyűjteni, szervezni, egyesíteni kell az erőket, hogy őszre az egész nemzet elszánt erejével állhassunk meg jogaink érvényesítése mellett. Akkor biztos a diadalunk, bizonyos, hogy ha teljes győzelmet nem is aratunk, de legalább egy lépéssel- előbbre vihetjük nemzetünk ügyét s megteremthetjük a jövendő haladásunk, a békés, munkás fejlődésnek lehetőségét. A nemzet kitartásán, egyetértésén, öntudatán áll, hogy igy legyen. Mindenki tegye meg a kötelességét, állja meg becsülettel a helyét, akkor igy is lesz. A polgármesterkérdéshez. Városunkat most a polgármester kézdés izgatja. Ez a téma ma a legük tuálisabb. Aktuálissá tette a közelgő választáson kívül Kiss Ödön legutóbbi lemondása. Eddig lovas tatár, az egyetlen mohamedán hitü csoport a magyar szabadság- harcos hadseregben, amelynek tagjai önként állottak Rákóczi szolgálatába. A mellett vár minden védőmüvei bővelkedett. Lenn a tömör, oltatlan mésszel épített három méter vastagságú falak ágyuablakaiból mértföldnyire hordó csatakigyók villogtak elő, fenn a rovátkos pár- kányzaton bombavető, rézből készült taraczkok, puskaforraáju kartácsszórók és tüzes szurok koszorú-, meg kévehajitók feküdtek sorban, amelyek az ostromra előnyomuló ellenség fatornyainak felgyujtására szolgáltak. Sárospatak vára ebben az időben maga egy egész kis város volt. Kaszárnya épületeiben és egy emeletes kazamatáiban háromezer harczos is elfért. A 1642 ben I. Rákóczi Ferenc erdélyi fejedelem idejében magyar nyelven irt leltár öt megerősített bástyáról szól, ezek : a vörös bástya, az oroszlán-bástya, a középbástya, az uj-bástya és a tömlöcz- bástya. Ez utóbbinak romjai még máig is láthatók a városi Kossuth- kert felé vezető ut mellett. A leltár összegezése szerint volt a várban 21 ágyú 4038 golyóbissal, 36 tarack 4527 golyóbissal, nagymenyiségü Nagymihályi Sör- és Malátagyár Részvénytársaság. SX“1* I«“ Gyárt: Márciusi, Korona és Casinó sört. Sátoraljaújhelyi főraktár: Egyesült Szikvizgyár és Sörnagyraktár, Justus-utcza. Zemplénmegyei képviseleteink : Mezőlaborcz, Sztropkó, Homonna, Varannó, Gálszécs, Királyhelmecz, Perbenyik és Szerencsen állandóan friss és zamatos sört szállítanak. Lapunk 4- oldal.
