Felsőmagyarországi Hirlap, 1909. július-december (12. évfolyam, 53-103. szám)
1909-08-07 / 63. szám
63. szám (2) FELSOMAGYARORSZAGI HÍRLAP Szombat, augusztus 7. latkozik. Nem kell nagyon mész szire mennünk : itt vannak az osztrák Adria-parti fürdők. Semmiféle náció nem tűrné, amikor az ő pénzéből élnek ezek, az ottani lehetetlen indolenciát, egyenesen rosszakaratot, amelyben a magyaroknak része van. Hogy a magyar türdők népte- lenek, szegényesek, abban — valljuk be — ők is bűnösök. Mert nem oknélküli az a panasz, hogy a magyar fürdők minden kényelmetlenségük es primitívségük mellett hallatlanul drágák. Ha már pénzt dobok ki, mondják az emberek, azért a pénzért jól is akarom érezni magamat, amire pedig magyar-fürdőhelyen — igaza van — nem igen nyílik mód. De egy okos akció igenis segíthetne ezeken a bajokon. Ami élhetetlenségünk, hogy itt vannak ezek a gazdag természeti kincsek, gyönyörű vidékek, pompás gyógyvizek, nagyszerű üdülő-helyek és mindez úgyszólván teljesen parlagon, kihasználatlanul hever. A magyar fürdő tulajdonosokban nincs kellő élelmesség, ötlet, vállalkozó szellem, a magyar közönségben pedig nincs meg a hazafias kötelességtudás; az áldozat- készség — enélkül a kettő nélkül pedig soha a mi fürdőink nem fognak felvirulni. Ne csináljunk divatot abból, hogy külföldön szaladgálunk, ott költekezünk, lenézve azt, ami magyar és iparkodjunk ügyes, vállalkozó, agilis munkával európai komfortot teremteni fürdőinkben. Amit pedig itt politizálás cime alatt elmondottunk, az csak kicsiben tükre annak, amit az egész vonalon a gazdasági életben buzgón gyakorlunk. A magyar iparra is szórul-szóra állanak ezek, ott is ép úgy hazafias, önfeláldozó, lelkes támogatásra van szükség, elutasítására annak, ami idegen, felkarolására annak, ami hazai, mert csak úgy lehet erős, virágzó magyar ipart teremteni, amely Most a hittanból mutatunk be nehány mondatot. Ismételjük, hogy csak az első hat lapot olvastuk s innen is csak a következő legkomi- kusabb stilpróbákat válogatuk ki: 1) Kezdetben megteremtette az Isten az eget és a földet. A második napon teremtette meg az örökkévaló az égboltozatot. — Mindezeket az örökkévaló csupán szavával teremtette meg, kivéve az embert, kit saját képmására úgy alkotottá, hogy földből emberi alakot formált és élő lelket lehelt belé s igy áll az ember testből és lélekből (Hallott már ön, szerző uram, valamit a fából való vaskarikáról ? Hanem, hát ne búsuljon, különbet nem faragott még senki fia. mint ön az „alkotottá“ szavával). 4) Ezért tartják az izraeliták ünnepjeiket úgy, hogy az első estét számítják a következő naphoz, mert szent Thoránk szerint a nap áll egy estéből és egy reggeltől. — (Nagyon mulatságos szerző urnák azon mániája, hogy az Örökkévalótól eredő tórát mindig nagy T-vel, az Örökkévalót pedig mindig kis ö-veí Írja. Ugyan kérem, mit vétett önnek a jó Isten 1) 5) Es bocsátott az Isten az emberre mély álmát megállja helyét a világversenyben Csakhogy ott is, itt is elsősorban a társadalom közönyét kell megtörni, amely gátja nálunk minden nemzeti haladásnak, erőgyarapodásnak. Hogyan segítsünk. Hozzászólás Búza Barna orsz. képviselő ur e cimmel megjelent cikkéhez. Lelki bánatunkban, anyagi nyomorunkban sokszor a szívből jövő s szivünkhöz férkőzni igyekvő vigasztalás oly jól esik, mintha bajunkon ezzel csakugyan segítve volna. E lap érdemes politikai főmunkatársának (a julius 31-iki számban) vezércikkét olvasva, kidomborodik előttem a cikkíró egyénisége, ki mint e város orsz. képviselője fájdalommal tapasztalja és felfogja kerületének nyomorba jutását s a legtisztább intenciók vezérletével szóval, tollal s tettel igyekszik enyhíteni az elemi csapások folytán bekövetkezett nyomorúságot. Szükséges volt ennek előrebocsátása cikkének érdemleges tárgyalása előtt, nehogy úgy tűnjék fel, mintha én a t. képviselő ur idealizmusát, eredményes ténykedését kétségbe vonni akarnám; s a midőn eszméjét némileg bírálni óhajtom tulajdonképen csak összeegyeztetni fogom a szerény véleményemmel. Politikai főmunkatársunk ugyanis a súlyos bajokat általános építkezéssel akarja némileg ellensúlyozni. Négy nagyobbszabásu intézmény épületének sürgős felépítését szorgalmazza, u. m. a vármegyeházát, a városi szállodát, polgárifiuiskolát s a csatornázást. De mielőbb ezt a gondolatot a köztudatba szuggerálnánk, vizsgál, juk meg teljes tárgyilagossággal, hogy nyomorúságos esztendőben tényleg oly üdvös-e minden tervbe vett, vagy megvalósulás előtt álló építkezéseket megvalósítani. Tény az, hogy nagyobbszabásu építkezések a város iparosaira s kereskedőire csak üdvös hatásúak lehetnek. A munkások összes kereseteiket itt költik el, az anyag beszerzését helybeli kereskedőknél eszközük. Iparosaink, kereskedőink érzik ezt. Csakhogy ők adófizető polgárok is, kik a városi terekhben részüket kiveszik. Es ha oly építkezésből látnak forgalmat, mely csak meg- terheltetésükkel vihető keresztül úgy nagy köszönet nincs benne, mert ha növekednék is a bevételük, másrészről érzik a terhek emelkedését a pótadó növekedésében. Mert mihelyt a városi építkezésekhez szükséges tőke forgalomba jön, akár kölcsön utján is, már a városi közterhek emelkedtek. Még egy másik aggodalmamat is kifejezésre kell juttatnom. Az építkezési vállalkozó rendesen pályázat, árlejtés, vagy másuton nyer megbízatást, de rendesen az nyom a latba, hogy ajánlata anyagilag a legelőnyösebb volt. Tegyük fel, hogy a városi szálloda építését egy fővárosi vállalkozó nyeri el, akkor ő megteheti azt is, hogy munkásait más vidékről, vagy külföldről hozatja. A minden munka nélkül maradt — még szőlőmunkához sem jutható — helyi munkások pedig éhesen nézhetik, hogy idegen emberek mikép veszik szájukból a falatot, vagy pediglen a kivándorlásra határozzák el magukat. Ez nem pesszimizmus kérem, hanem határozott feltevés, a mit mindjárt, egy példával világitok meg. Ersekujvárott a város kor- mánysegitséggel monumentális fő- gymnáziumot emeltetett e nyáron. A vállalkozó csak idegen munkásokkal dolgoztatott a város dologra szívesen kész emberit mellőzve. Képzelhető a zúgolódás, az elégü- lenség e tény hatása alatt. — Már most fontosnak tartom tehát kijelenteni, hogy az építkezésekkel e körülményre figyelemmel legyünk. A t. képviselő ur indítványát, eszméjét csak módosítva tartom alkalmasnak. Igen, építkezzünk a jövő esztendőben, de nem általánosságban mindent, a mi ebben, vagy határozatiig elfogadtatott ugyan, de keresztülvitele sürgősnek nem mondható. Ep az ínséges esztendőben ne bolygassuk ezeket. Szorgalmazhatjuk a vármegyeháza felemeltetését. Egyrészről, mert ez már 5 évvel ezelőtt határozatba ment, másrészről — bár városunk színhelyén essközöltetik a közel 1 miliós munka — az egész vármegye terhe ez s nem csak egy eladósodott szegény városé. Nem érzem magam hivatva eldönteni, hogy a felszínre hozott intéz menyek közül melyiket valósítsuk meg már a jövő esztendőben. Valamennyit semmiesetre sem, még akkor is, ha a kölcsönhöz könnyen juthatunk. A kölcsönösszeg ne legyen nagyobb, mint amennyit az építkezés igényel. Hogy azonban egyéni nézetemet ismételten (mert megtettem már ezt többször e lap hasábjain) kifejezésre juttassam, én a csatornázási munkálatok megkezdését indítványoznám a jövő esztendőben. Igaz, hogy ezek a munkálatok igénylik a tervbevett építkezések között a legnagyobb tőkét, az is tény, hogy csak a város terheltetik meg vele, de közegészségügyi szempontból ez már el nem ódázható és városunknak legsikerültebb az egykor legjövedelmezőbb intézménye: a vízvezeték, lesz tökéletes mü ezáltal. Az állami polgári fiúiskola céljaira emelendő épület sürgős építése csak akkor lenne üdvös, ha a költségeknek legalább felét az állam viselné, mert ha a város az épületet az állami tervek szerint, de saját költségén felépitteti, azt állami költségvetés szerint, de ugyancsak a városi pénztárból berendezi s felszereli, úgy már egyre megy, hogy az iskola állami, vagy községi leend-e, mert ez utóbbi esetben is a kormány készséggel ad annyi segélyt, a mivel a dologi kiadások fedezve lehetnének, a tanéveket pedig úgyszólván az állam fizetné az 1906 évi rendelet alapján. Maramarosszigeten s Nyiregyházán pl. csak a lakbért Ezennel tudomására hozom, a n. é. közönségnek, miszerint sikerült megszereznem a hires budai KriptáiVVl7é* a mety viz jégveremben raktározva, mindenkor friss 99 y ' ......■ töltésben nagyban és kicsinyben nálam kapható " -...... Lipschitz Adolf sörnagykereskedésében Sátoraljaújhely. és elaludt (AzIsten aludt el?) 6) Midőn az ember szivében elégedetlenségét őszintén megbánva, uj életmódjához fogott, mindjárt alkalma volt Istennek újabb parancsolát teljesíteni. — 7) . az Isten Ábel áldozatot elfogadta. 8) . . hát őriző je testvéremnek vagyok-e? 9) Nagyobb a bűnöm, mint hogy elviselhetném. 10) A teremtés utáni első óvezredbeu az első emberpár ivadékai nagyon elszaporodtak, de elfelejtették ősatyjuknak a teremtő Istenről szóló hagyományait. .... — 11) Erőszak, kegyetlenség és erkölcstelenség uralkodott a világban. 12} Midőn az első emberpár, kik holttestet még soha sem láttak Ábelt ilyen állapotban találtak, sokáig nem tudták mi tévők legyenek vele, mig a temetőbogár példáján okolva, ők is őt a földbe temették. 13) Az isten aztán negyven napig és negyven éjjelig esőt küldött. 14) Az özönvíz utáni ezredévben elszaporodott emberiség megint bálványimádásba siilyejt el annyira, hogy vakmerőségükben elhatározták, hogy égig emelkedő tornyot építenek, lő) Akkor támadt egy férfiú, ki saját bölcsesége és okossága által belátta. A szerző ur a héber nyelvtant is tárgyalja könyvében. De evvel nem untatjuk a t. olvasót, mert nem akarunk itt a könyv egyes nagy hiányainak boncolásába bocsátkozni, (hisz még azt sem említettük, hogy a szerző még a veszít is csak itt-ott használja.) Mutatóul azonban csak egy-két szabályt és feladatot kerestünk ki az első hat lapon levő nyelvtani részből. 1) Minden betűnek az a hangja, mivel a neve kezdődik, 2) Ezenkívül kell tudnunk, hogy öt betűnek külön alakja van . . 3) A héber nyelvnek is van nak magánhangzói, csakhogy azok nem betűk, hanem pontok és vonások, melyek részint a betűk alatt, részint fölötte, részint bennök vannak. 4. írjátok le a fenti 4 mondatokat és írjátok fel minden szóra a magyar fordítását. 5) Az előbbi 5 verset ird le és ird rá a magyar fordítását. 6) írjátok le az ebben a leckében foglalt héber mondatokat és minden szóra irjájok rá a magyar fordítását Nevezzétek meg azon mondatokban előforduló raagáhangzókai. 7) Ragozzátok le ,. igét. Mindezeket összevévén. az azt sem tudja, min bámuljon inkább, a szerő ur vakmerőségén-e vagy nyelvbeli tudatlanságán-e ? Hisz köztudomású dolog, hogy több zamatos magyarsággal fordított bibliánk és számos kitűnő hittani kézikönyvünk is van izr. iskolák számára s a szerző ur mégis merészkedik az ő semmit sem érő fércmunkájával a nyilvánosság elé lépni s azt akarja, hogy a középiskola I-osztályának 9—10 éves izr. tanulói emésszék m^g az ő csúnya magyartalanságait, érthetetlenségeit ! A tankönyvirodalom terén szűnjék meg minden pajtáskodás, csak egy legyen előttünk szent: a hazai tanügyi irodalom emelése és az ezen irodalom hivatottjainak pártolása. De kíméletlenül ostorozni, tönkre- silányitani kell holmi obskúrus kontárok „csinálmányáit“. Különben vigasztalót találhatunk abban az örvendetes körülményben, hogy a szóban levő kontármünek nem akadt kiadója, úgy, hogy szerzője saját költségén nyomatta ki.-I.
