Felsőmagyarországi Hirlap, 1909. július-december (12. évfolyam, 53-103. szám)
1909-07-31 / 61. szám
61. szám 2) FELSQMAGYARORSZAGIHIRLAP Szombat, julius 31. Harcz vagy gazdasági önállóság. Irta : Batthyány Tivadar gróf. Amidőn az elmúlt politikai évad izgalmas munkája után megkezdjük a nyári pihenőt, jó lesz, ha meg nem feledkezünk ezen idő alatt is azon súlyos helyzetről, melyben édes hazánk közviszonyai szenvednek. Ha gondolkozunk, elmélkedünk a közelebbi jövő nagy problémája felett, gondolkoznunk, törekednünk és törődnünk kell a nyár folyamán is a haza sorsával, annál is inkább, mert nehány heti pihenő után legkésőbb szeptember hó elején megkezdődik azon nagy politikai munka, hogy ne mondjam harc és háború, amely hivatva van évtizedekre, talán századokra is kiterjedőleg az ország s a nemzet jövő fejlődésének útjait megalapozni. A külügyi helyzet bizonytalan. Minden oldalról izzó hangulattal találkozunk; földgömbünk nem egy helyén olyan fókuszok lát hatók, amelyekből vajmi könnyen újabb nemzetközi bonyodalmak, háborús veszedelmek kezdődhetnek. Ezen helyzettel szemben mindazok, akik a kettős monarchia véderejének ügyével foglalkoznak, bizonyára már a jövő parlamenti idény legelején a hadi kiadások óriási emeléseinek követelésével fognak a nemzet elé lépni. Azon nemzet elé, amelynek anyagi viszonyai oly gyengék, hogy belső konszolidációja követelményeinek közigazgatási, közgazdasági, közlekedési, szociális és kulturális téren anyagi erők hiányában, alig-alig képes még csak lassú lépésekben is megfelelni. S ha mégis azt követelik tőlünk, hogy ne riadjunk vissza újabb anyagi áldozatoktól a véderő fejlesztése érdekében, természetszerűleg merül fel az a kérdés, hogy miből fedezzük ezen tőlünk kívánt rettentő újabb terheket ? A válasz ezen kérdésre igen egyszerű. Fejlesszük gyors léptekben köz- gazdasági viszonyainkat, tegyük a lehető leggyorsabb módon országunkat anyagilag erőssé és igy nagyobb terhek elviselésére képessé. Rze,Q axiómával szemben pedig knít ftflinerül a tevábbi kérdés, hogy mikép. A válasz ezen kérdésre ép olyan egyszerű. Ha igaz ugyanis, hogy a mai köz- gazdasági helyzetünkben, amidőn hitelügyünk egy Bécsben székelő közös jegybanktól s az osztrák nagy pénzintézetektől függ, amidőn a vámközösség ezer ponton neheziti meg közgazdasági fejlődésünket, az ország mégis valamelyest előbbremegy gazdasági téren is, úgy még bizonyosabb, hogy Ausztria gazdasági fejlődése aránytalanul gyorsabb és mélyrehatóbb s mi gazdaságilag az előrehaladás terén valóban csak az osztrákok után kullogunk. Kétségtelen, hogy Ausztriától való gazdasági függő helyzetünkben Magyarország teherviselő képessége sokkal kisebb mértékben fog emelkedni, semhogy az államkincstárral védelmi célokra felmerülő követeléseknek megleleljen. Ha tehát azt kívánják tőlünk, hogy véderőnket fejlesszük, hogy a hármas szövetségben Németország mellett az eddiginél nagyobb fegyveres erővel lépjünk fel s amellett kell, hogy az ország egyéb igényeit is legalább fokozatosan kielégítsük, úgy conditio siuequa non, hogy a nagyobb mérvű anyagi megterheltetésünk ellensúlyozására szóló módokat rendelkezésünkre bocsássák. Ez pedig az, hogy a lehető legrövidebb időn belül vagyis törvény által biztosított terminusokra gazdasági önállóságunk kiépítését lehetővé teszik. Mi nem azért küzdünk, hogy nemzeti hiúságunkat elégítsük ki a magyar jegybank létesítésével, hanem követeljük azért, hogy hitelügyünket önállósítva az országot olcsóbb és nagyobb mérvű bel- és külföldi hitelhez juttassuk. De követeljük azért is, mert ha most fel nem állítjuk a magyar jegybankot, 1917-ben egészen bizonyos, hogy külön vámterületet sem fogunk elérni. Ezek nélkül, valamint egy az egész vonalon tervszerűen vezetett oly közgazdasági politika nélkül, a mely minden téren, minden vonalon Magyarország megerősö dését a gazdasági önállóság utján előmozdítja, az ország lakossága nem lesz képes a nagyhatalmi állás igényelte több kiadásoknak fedezésére. Amidőn tehát kívánjuk követeljük a ma- gyár jegybankot s a külön vámterületet, teszszük ezt elsősorban és mindenekelőtt a magyar nép gazdasági erejének fokozására, de tesszük egyúttal azért is, mert csakis ez utón leszünk képesek, legalább némileg a véderő fokozásának költségeit az ország polgárságának újabb megterhelése nélkül fedezni. Békés fejlődés, anyagi jólét idebent, erős nagyhatalmi pozíció az európai koncertben tehát attól függ, hogy gazdasági függetlenségünket megkapjuk-e. Ezért egyaránt érdeke a királynak s a nemzetnek, hogy a függetlenségi és negyvennyolcas párt törekvéseit támogassák, ennek elvei mellett küzdjünk, s azokat legelsősorban gazdasági téren előbbre vigyük. Ezen nagy probléma megoldása pedig az őszi politikai kámpány kezdetén dől e. Ha közös erővel, úgy, miként eddig, ezentúl is egy csatasorban küzdenek széles e hazában mindazok, akik az ország gazdasági fejlődése érdekében a gazdasági önállóságot kívánják, úgy a siker biztos. Ha ellenben győznének azok, akik a történelmet visszacsinálva a fejlődés helyett stagnációt, a gazdasági erők önállósága helyett Ausztriával szemben való további vazalussi állapot fentar- tását akarják, úgy szomorú jövő elé nézünk. Ámde a választásoknál megnyilvánult népakarat letörésének kísérletével szemben nem maradnánk és nem maradhatnánk tétlenek, hanem küzde- nénk minden törvényes eszköz felhasználásával oly módon és oly erővel, amely rövid időn belül mégis csak az ország gazdasági függetleaségének a győzelmét biztosítaná. Tartsuk tehát szemünk előtt a nyári pihenő időben is édes hazánk érdekeit és dolgozzunk nap-nap mellett az ország gazdasági, anyagi füg- getlenitésének nagy munkáján. Az ellentábor pedig nyugodjék bele azon megmásíthatatlan ténybe, hogy a függetlenségi párt bírja a nemzet többségének bizalmát, ami holmi közösbank- szabadalom meghosszabbítást alkotmányos alapon lenetetlenné tesz. Néhány szó a hegyaljai borok értékesítéséről. Ezen lap múlt évi 96 és 97 ik számában bátor voltara, az orosz- országi bor viszonyokat, melyeket oroszországi utambau tapasztaltam röviden vázolni; ezen utamat mint a hivatkozott lapszámokban említettem is, kizárólag oly célból tettem, hogy az ottani viszonyokat a helyszínén megismerjem, s ezeket felhasználva szerény véleményem kifejtésével oda hassak, hogy ha lehet, a mint hogy lehet is ; a Hegyaljának ezen megbecsülhetetlen és kimerithetlen piaczát valamiképen visszaszerezzük. A közvélemény nem csak hiszi, de szentül meg van róla győződve, hogy világhírű borainkat Oroszországba a nagy vám miatt kivinni lehetetlenség, pedig a ki figyelemmel elolvasta fentebb hivatkozott cikkem fejtegetéseit, tisztában lehet az iránt, hogy ez egy nagy tévedés, csak a módot kell megtalálni, a mi mellett a borok ott fogyasztásra kerülhetnek, — azén cikkemben kifejtettem, hogy mily drágán fizeti a fogyasztó közönség azt a sok rósz pancsot, úgy annyira, hogy ha az itteni bor árakhoz, hozzá adjuk a vámot és szállítási költségeket, a mi boraink ott még mindig igen olcsók lesznek, természetesen bele számítván a régiét és a tisztességes hasznot is; az ott fogyasztásra kerülő borok semmi körülmények közt sem versenyezhetnének a mi nemesebb borainkkal. Hogy ezek ránk nézve igen biztató kedvező körülmények dacára boraink még se kerülnek az orosz piaczra, annak okát kizárólag önmagunkban kell keresnünk ; olyanok vagyunk mint a járni tanuló gyermek, a ki az édesanyja támasza nélkül még felállni sem tud; mi sem tudunk az állam támasza nélkül még egy szalma szálat sem keresetbe tenni. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy ezen nagy horderejű közgazdasági kérdésben az állam összetett kézzel nézve, mint vergődik és hanyatlik a Hegyalja, sőt ellenkezőleg az államnak minden rendelkezésére álló eszközzel oda kell hatnia, hogy az ország terményeit lehetőleg külföldön értékesíthesse; mert csak úgy képzelhető az ország vagyono- sodása, ha idegen pénz özönlik be, hiszen elég megy ki iparcikkekért; és igy nem csak erkölcsileg kell ezen kérdést felkarolnia, de kezdetben még anyagi áldozatoktól sem szabad visszariadni, hiszen az export fellendülése által ezen befektetésnek mondható tőke nem csak megtérül, de busás kamatokat is fog gyümölcsözni. Azonban az első lépést nekünk kell megtennünk, s ha az állam a komolyr céltudatos actiót, látja, lehetetlen, hogy ezen actió segítségére készséggel ne sietne. Ezen actióhoz az első kellék, az összetartás, egymás megértébe, egymás érdekének a támogatása, — hogy ne helyezzük a magunk érdekét a másiké fölé, hanem á közös célt tartva szem előtt önmagunkért és másokért egyformán dolgozzunk; mert csak igy fejthetünk ki erőt, a NAOY ocassiO l SCHÖN SÁNDOR és BARNA D. cégnél az összes raktáron levő nyári áruk u. m. batisztok, chifonok, sephirek, mosó és gyapjú delainek, Poplinok, gyapjú szövetek és ruha vásznak mélyen leszállított árakban kerülnek eladásra. — Az ocassió vásár folyó évi julius hó 20-ig taft. Mennyasszonyi kelengyékben nagy választék. ják, a hol nincs helyén, a hol „végig“ — vagy „át“ kellene írni. Valamely német lapban előjött a „druch“ szó, az illető fordító bele nézett a szótárba és találta “durch“ — keresztül és az óta mindenütt „keresztül“ írják. „Száz ötven mért- földön keresztül utazott“, — „ötven éven keresztül viselte hivatalát“. Pedig csak világos, hogy százötven mértföldön végig — nem keresztül utazunk, — ötven éven át, nem keresztül viselheti valaki hivatalát stb. „keresztül — jártam az eszén“ — — tűrhető, de itt is jobb „átjártam az eszén" vagy keresztül mentünk a Tiszán“ — jó, de itt is jobb át mentünk stb. Azt hiszem — bővebb magyarázat felesleges. 6. „Mellett — bei“. Ez is egy nagyon gyakran előforduló germanizmus. Nekem nagyon sérti magyar nyelvérzékeraet ha olvasom: „N. vármegye megtartotta közgyűlését a főispán elnöklete mellett, vagy.- nagy küldöttség tisztelgett a miniszternél N. képviselő vezetése mellett.“ stb. Talán a németben sem tökéletesen felel meg ez esetekben a “bei“ szó, de az nem a mi gondunk, nálok azonban egészen bevett szólás mód „bei Vorsitz des Obergespans, bei Führung dei N. N. stb. — Nálunk azonban maga a fogalom sincs jól kifejezve, mert a „mellett“ szó már magában is mintegy elválasztja egymástól a minek egymással szorosan összekapcsolva kell lenni. Tegyük fel bővebb magyarázat okáért, hogy egy társulat hatósági enge délyt nyert gyűlést tartani, de a hatóság jónak látja ellenőrzési jogát kiküldött biztosa áltál gyakorolni: Ekkor mondhatjuk, hogy X. társulat N. N. elnöklete alatt N. kiküldött kormánybiztos ellenőrzése mellett gyűlést tartott. — »N. N. vezérlete mellett« ha nem vezérlete alatt, de csak mellett vagyunk elhaladhatunk mellette és magára hagyhatjuk a vezért. Még világosabb lesz ez, ha például a következő német mondatot : „bei son stiger Strafe von . . . “ fordítjuk szószerint különbeni birság — vagy fogság büntetése mellettt tiltatik . . . Hát ez valami nyomás akar lenni, de ha nem vagyok a nyomás alatt, csak mellett, az rám semmi nyomást nem gyakorol azt nem érzem. Tehát ne Írjuk „100 kor. birság terhe mellett“ de terhe alatt. Matolai Etele. (Folyt köv.)
