Felsőmagyarországi Hirlap, 1909. július-december (12. évfolyam, 53-103. szám)

1909-07-31 / 61. szám

Tizenkettedik évfolyam. 61. szám. Sátoraljaújhely, 1909. Szombat, julius 31.

POLITIKAI ÚJSÁG.

Megjelen minden szerdán és szombaton este.

Kéziratokat vissza nem adunk. Szerkesztőség: Kazinczy-utcza 2. Kiadóhivatal: Landesmann Miksa és Társánál.

LAPVEZÉR: MATOLAI ETELE.

POLITIKAI FŐMUNKATÁRS: ur. BÚZA BARNA.

Előfizetési ár:

Egész évre 10 korona. Félévre 5 korona. Negyedévre 2 korona 50 fiilér. Egyes szám ára 10 fillér

Hirdetéseket a legjutányosabb árban közlünk.

Hogyan segítsünk?

Irta: Búza Barna.

Nagyon nehéz, talán szinte ínséges esztendő következik ránk. Szőlőből jövedelemre most már alig számíthatunk. A drágaság, husnak) lisztnek nagyon felszökött ára sújtani fog mindenkit. Az aratás ugyan még aránylag Zemplénben a legtöbb helyen elég jó, de a szőlőtermés elpusztulása lerontja, amit a jó aratás lendíthetett volna. Gyümölcs is igen kevés van. úgy, hogy semmi sincs, ami a szőlőből elmaradó jövedelmet pótolja.

így aztán az országos csapásból nagyon ki lógjuk venni mi is a részünket, talán még mi fogunk minden vidék közt a legtöbbet szenvedni. Nehéz gondokkal, súlyos aggodalmakkal nézünk a közel jövőbe. Más az, ahol jó esztendők, jó termések után jön egy-két csapásos esztendő. Küzködve ugyan, de kibírják. Hanem minket, akiket a tokaji bortermelés évtizedes nehéz válsága már úgy is az örvényre sodort, akik annyi megpróbáltatás után most vártunk épen egy kis javulást, fellélekzést, — minket valóságos katasztrófával fenyeget ez a legrosszabb időben jött újabb s még az eddigieknél is nagyobb csapás.

Nagyon is meg kell feszitenie az erejét mindenkinek, hogy ez alatt a csapás alatt össze ne roskadjunk, s a közélet minden tényezőjének azon kell igyekeznie, hogy amivel csak lehet, enyhítse legalább a helyzet nehézségeit.

Különösen súlyos lesz a hely zet Ujhelyben, ahol az ipar és kereskedés a legválságosabb viszonyokkal küzd már eddig is és ahol a szőlőtermés pusztulását legjobban fogják megérezni.

Első kötelessége ebben a helyzetben mindenkinek először is a legóvatosabb takarékosság, megfeszített munka és szorgalom. De kötelessége a hatóságoknak, társadalmi tényezőknek is, hogy segítsenek, igyekezenek a munkára, a keresetre minnél több alkalmat teremteni.

Több építkezés van már évek óta tervbe véve itt Ujhelyben. Öt éve már, hogy az uj vármegyeháza építését elhatározta a törvényhatósági közgyűlés. Négy

éve, hogy a városi képviselőtestület elhatározta városi szálloda és vigadó építését. Talán sikerülni fog már a jövő évre meg. szerezni az állami polgári fiúiskolát, s akkor az is a jövő évben kerülhet felépítésre.

Úgy kell igyekeznie mindenkinek, hogy mind ezek az építkezések a jövő évben történje nek meg. A vár- megyeháza építése 800,000, a városi szállodáé 400,000, a polgári fiúiskoláé 100,000 koronába kerülne körülbelül. Csak ebből a háromból már egymillió három- százezer korona jönne a városba, mert ennek az összegnek legnagyobb részét itteni iparosok kapnák, munkások stb. itt költenék el, szóval ez a pénz legnagyobb részben itt maradna. Ilyen jelen tékeny összeg már nagyon is enyhíthetné azt a kárt, amit a szőlőjövedelem elmaradása okoz, segítene kereskedőkön, iparosokon, könnyebbé tenné a nehéz, válságos esztendő elviselését.

A vármegyének, ha már úgyis akar székházat építeni, mindegy, hogy az idén veszi-é fel az erre való kölcsönt, vagy 2—3 év múlva, a városnak is egyre megy, hogy | jövőre, vagy pár évvel később

építi- é a szállodát, a fiúiskolát. A város lakosságának azonban óriási külömbség, hogy most jön-é az a pénz a városba, mikor elemi csapások folytán az ínség szélén áll, vagy pár esztendő múlva, mikor már talán jobb, könnyebb idők lesznek. Azért hát azon kell igyekeznünk, hogy amit meg akarunk építeni, azt mind a jövő évben építsük meg. Sok jó iparost, kereskedőt megmenthetünk vele a pusztulástól.

Úgy hiszem, a csatornázás is megcsinálható lesz a jövő éven. Ez is 800,000 korona, a fentebbiekkel együtt több mint kétmillió korona. Ha ennyi pénz kerülne a jövő éven Ujhelybe, valahogy mégis csak átvergődhetnénk ezeken a súlyos időkön és lenne módunk kivárni jobb esztendőt, jobb termést, kedvezőbb viszonyokat.

Adóelengedéssel, agrárkölcsönhalasztással a kormánynak is segítenie kell. De mi is tegyük meg a magunkét. Akkor csak kibírjuk valahogy addig, mig jobb idők jönnek.

Ismét egy csúnya germanizmus.

A rendőrkapitány . . . különösen arra volt tekintettel, hogy vájjon a korcsmák és mulató helyek a zárórát pontosan betartják-e olvasom a M. O.-ban. Ismét fogadnék, hogy a múlt század ötvenes éveinél előbbi időből a „betart“ szót ilyen értelemben senki se találja meg. „Kitart“ van, de „betart“ nincs, ilyen a „beszüntet,, — ein- stellen „belát“ — einsehen stb. is. Ez pedig annál nagyobb hiba, mert erre egy oly sajátságos szócskával rendelkezünk a „meg“ szóval, a melyet más nyelvek tőlünk méltán irigyelhetnek, mert azzal igen sokszor képezünk oly mondatot, a milyent más nyelven csak körülírással lehet kifejezni. Ne mondjuk és ne írjuk tehát „betart, beszüntet, belát“ — de megtart, megszüntet, átlát“ stb.

5. Keresztül — durch.

„Hát még a keresztül sem jó magyar szó ?„ gondolja némely t. olvasóm. Dehogy nem I a hol helyén van, mint p. o. »párbajban keresztül szúrta ellenfelét« — egészen jó, ez ellen semmi kifogásom. De fővárosi lapjaink ott is használNagymihályi Sör- és Malátagyár Részvénytársaság.

rir Gyárt: Márciusi, Korona és Casinó sört.

Sátoraljaújhelyi főraktár: Egyesült Szikvizgyár és Sörnagyraktár, Justus-utcza.

Zemplénmegyei képviseleteink : Mezőlaborcz, Sztropkó, Homonna, Varannó, Gálszécs, Királyhelmecz, Perbenyik és

Szerencsen állandóan friss és zamatos sört szállítanak.

Lapunk 6 oldal

Valódi magyarság.

1. Levélcimzés.

Újabban — vagy egy évtized óta — ily cimü levelet is kapok ;

„ . . . Matolai Etele innak nyugalmazott alispán“ — Hát ez egy oly csúnya germanizruus, a német címzésnek- oly szolgai utánzata, hogy mindannyiszor szinte a szégyen érzete fog el, ahányszor ilyen címzést látok.

Igaz, hogy a német igy címez: „An Se Wohlgeb. Herrn Attila v. Matolay pensionirten Yice-Gespan“, Igen, de az az „An“ — a minek nálunk a „nek“ rag felel meg — épen úgy vonatkozik a címre a Vi- cegespan-ra, mint a névre; (a mit az is bizonyít, hogy nem „pensionir* ter“ — de „pensionirten van Írva), tehát helyesen fordítva úgy van mint ezelőtt irtuk „ . . N N. nyug. alispán Urnák". — így ellenben a mint most írják igen sokan „ . N. N. urnák nyug. alispán“, minden igazán magyarul gondolkozó ember azt kérdezné — „hát ki az a nyugat mázott alispán, a ki Matolai Etele Urnák ir?“ Írjunk gondolkozva és meggondolva és ne utánozzunk minden újat 1 ne majmoljuk a németet.

2. A „lesz“ — mint szenvedő ige.

Hasonló szerencsétlen germaniz- mus az is, midőn a szenvedő ige jelen idejében használják a „lesz“ szót. Olvasám például egy fegyver- gyáros hirdetésében : „ . . itt minden egyes fegyver osztrák magyar lőporral ki lesz próbálva és a legmegfelelőbb töltött patronra lesz belőve.“

„Mikor?“ kérdezné erre természetesen minden egyszerű magyar ember, a kinek nyelvérzékét a germa- nizrausok még meg nem rontották.

Ez egyszerűen a német szenvedő ige alak. — a passivum jelen időben. Magyarul a szenvedő alak a „tátik, tetik“ ; do mivel ez sem valódi eredeti magyarság és nem is szép: most kerülni igyekszünk és inkább „activummal“ — cselekvő alakban fejezzük ki magunkat.

Németül „es wird gemacht“ magyarul szenvedő alakban „megcsi- náltatik“ — (és nem „meg lesz csinálva“) — cselekvő alakban „

megcsinálják„Es wird verschlossen“ „elzáratik,“ — elzárják stb.

Alig hogy ezt megírtam, olvasom a M. 0. jul. 24 ik számában a só- lyom-idomitásról.,, A sólyom lábára ..

azután utána eresztik egy . . , fogolynak, a melynek szárnya tollai ki lesznek tépve“ . . (Ugyan mikor ? a lóik században?.)

3. A „lesz“-nek párja a „lett". Ezzel is — kivált a hivatalos irályban sok csúnya germanizmussal találkozunk, — még sokkal gyakrabban, mint a „leszszel“. — Németül „wurde“. „Es wurde beschlossen, es wurde befohlen, es wurde angeordnet, és verhaftet stb. most igy írják magyarul, „el lett határozva, meg lett parancsolva, meg lett rendelve, le lett tartóztatva“ stb., tehát magyarul szenvedő alakban lenne, »megparancsoltatott, elrendeltetett, letartóztatott», cselekvő alakban »megparancsolták, elrendelték, letartóztatták«. — Úgy hiszem, nem veszteném el a fogadást arra, hogy ilyen „lett — elrendelve“ stb. kifejezést az ötvenes évek előtti időből senki se tudna nekem mutatni; — (ha csak nem oly vidékről, a hol a német nyelvnek nagy befolyása volt, a hol magyarul beszéltek, de németül gondolkoztak — de még ezt is kétlem.)

4. Betart — einhalten ; beszüntet — einstellen stb.