Felsőmagyarországi Hirlap, 1909. július-december (12. évfolyam, 53-103. szám)

1909-07-28 / 60. szám

Tizenkettedik évfolyam. 60. szám. Sátoraljaújhely, 1909. Szerda, julius 28. POLITIKAI ÚJSÁG. Megjelen minden szerdán és szombaton este. Kéziratokat vissza nem adunk. Szerkesztőség : Kazinczy-utcza 2. Kiadóhivatal: Landesmann Miksa és Társánál. LAPVEZÉR: MATOLA1 ETELE. POLITIKAI FŐMUNKATÁRS: Dr. BÚZA BARNA. Előfizetési ár: Egész évre 10 korona. Félévre 5 korona. Negyed­évre 2 korona 50 fiilér. Egyes szám ára 10 fillér Hirdetéseket a legjutányosabb árban közlünk. A jótékonyságról. A jótékonyság a legszebb leg­nemesebb emberi cselekedett. Akár egy ember, akár egy tes­tület fejt ki a jótékonyság terén tevékenységet, kell hogy az egész emberiség elismerésével, hálájá­val találkozzék e nemes cseleke­dete. De különös elismeréssel kell találkozni annak a jótékony­ságnak, melyet testületek gyako­rolnak, mert e testületek hivatá­sul tűzik maguk elé a nyomor­ban élők, az elhagyatottak segí­tését. Ilyen mindenki által elis­merésre méltó jótékonyságot gya­korol az Országos Gyermekvédő Liga, mely rövid fenállása óta — mint a hivatalosan kimutatható adatok bizonyítják — több mint húszezer elhagyott, nyomorban élő gyermeket mentett meg az éhhaláltól, a biztos pusztulástól a társadalomnak. Ez a nemes áldozatkészség, mellyel ez az intézmény a maga elé tűzött hivatást eddig gyako­rolta, méltó elismerésre talált az egész társadalomban. Bizonyitéka ennek az a mérhetetlenül nagy­fokú támogatás, melyben a Liga eddigi munkájában úgy a nagy- közönség, mint a sajtó részéről állandóan részesült. A gyermek­napok eddigi nagy sikerei bizo­nyítékai annak, hogy a Liga ne­mes törekvését egyiormán párt­fogolta ennek az országnak min den polgára vallás és társadalmi külömbség nélkül, sőt — az ed­dig tapasztaltak alapján — bát­ran állíthatjuk, hogy az emberek úgyszólván nemes versenyre kel­tek egymással a Liga támogatá­sában. És ez rendjén is volt igy. Ámde a jótékonyságnak is van nak határai. A jótékonyság gya­korlása is csak addig tarthat szá­mot elismerésre, amig a jóté kony fillérek gyűjtésében a meg­engedett határokat túl nem lépi. Ez a megengedett határ pedig addig terjed, amig a jótékony­ságra szánt fillérek önkéntes ada­kozásból, vagy szépszavu buzdi tások lolytán gyűlnek egybe. De nem találhat elismerésre, sőt ha­tározott rosszalást kell, hogy von­jon maga után a jótékonyságnak olyanformán való gyakorlása, a mely a jótékonyságra szánt fil­léreket a közönség félrevezetésé­vel, annak egyenes becsapásával igyekszik összeharácsolni. Az Országos Gyermekvédő Liga erre a meg nem engedett útra lépett. A legutóbbi tárgy- sorsjátékának eredménye alkal­mas annak hitnek a megérlelé- sére, hogy a liga a közönség cél- zatos lélrevezetésével igyekszik összeharácsolni a jótékonyságra szükséges filléreket. Hosszú hó­napok óta öles falragaszokon hir­dette, hogy minden kibocsátott sorsjegye nyer és pedig nyeregy értékes ezüst, vagy arany tár­gyat. Sőt szakértői véleményeket is közzétett ugyancsak öles fal­ragaszokon, melyen azok bizo­nyítják, hogy minden sorsjegy csak nyerhet, mert a legkisebb nyeremény értéke is messze túl­haladja a sorsjegyért fizetett ösz- szeget. Természetes, hogy mindenki igyekezett nem is egy, de több sorsjegyet vásárolni, sőt akadtak számosán, akik a szájukból von­ták meg a mindennapi falatot, csakhogy sorsjegyet vásárolhas­sanak, mert ugyan ki nem akar a mai világban jó üzletet csi­nálni, a Liga által kínált üzlet pedig elsőrangúnak ígérkezett. Mi mindjárt a falragaszok meg­jelentékor kételkedtünk az abban foglaltak valóságában, de nem tettük szóvá, mert lehetségesnek tartottuk azt az eshetőséget, hogy áldozatkész jómódú emberektől összegyűjtött ajándéktárgyak ke­rülnek sorsolásra. A következmé nyék első feltevésünket erősítet­ték meg. Kitűnt, hogy a Liga hirdetései valótlan dolgokat tar­talmaztak, hogy a közönséget fél­revezették, mert értékes arany és ezüst tárgyak helyett 10—20 fil­lér értékű kisejtelezett ezüst nip- pek és zsuzsuk kerültek sorso­lásraj melyeket egy osztrák gyá­rostól szerzett be potom áron a Liga. De legsúlyosabb az egész sorsjátékban az a szintén beiga­zolt vád, hogy a jótékonyság leple alatt közönséges üzleti ha­szonért a „Hermes“ bank csi­nálta az egész sorsjátékot, az vágta zsebre a haszon legnagyobb részét és a Ligának a jövedelem csak nagyon csekély része jutott azért, mert az ő cégére alatt folyt le ez az üzleti vállalkozás. Szomorú elfajulása ez a jóté­konyság gyakorlásának, mely semmiesetre sem tarthat számot elismerésre. Sőt kell hogy az egész társadalomban a legélesebb ellenszenvet váltsa ki a Ligának semmiesetre sem korrekt eljárása. Nem lett volna szabad a Liga nagynevű vezetőinek ennyire meg­feledkezni magukról s odadobva magukat cégérül egy bank ügyes spekulációval keresztülvitt üzleti vállakózásának, lejáratni azt a nehéz munkával megszerzett jó- hirnevet, melyet a Liga eddigi nemes jótékonyságával vívott ki magának ország-, sőt világszerte. A jótékonyság gyakorlása csak addig tarthat számot elismerésre, amig nemes áldozatkészség foly­tán önkéntes adományokból vi­hető keresztül, mihelyt azonban meg nem engedett utón, a kö­zönség félrevezetése árán akar egy testület jótékonyságot gya­korolni, az ne i csak erkölcsi szem­pontból nem korrrekt eljárás, de az intézménynek is kárára van, mert megyülölteti, ellenszenvessé teszi az intézményt és kockára teszi az eddig elért eredménye­ket is. Ezt jó lesz megszívlelni a Liga vezetőségének a jövőre nézve, ha komolyan fogja felhivatását és eredményeket kivan elérni a jótékonyság terén. A munkásbiztositó pénztári sikkasztáshoz. Nem szívesen fogunk e közlemény megírásához, egyrészt, mert egy megtóvelyedett, magáról megfeled­kezett embert kell ezáltal pellengére állítanunk, aki — későn bár — hi­báját némiképen jóvá tenni igye­kezett, de meg azért sem, mert nem szívesen kotorjuk fel a közélet bű­zös fertőit. De a közérdek és a ma­gunk igazolása kötelességünkké te­szik, hogy foglalkozva a munkásbiz­tositó pénztár legutóbbi botrányá­val rámutassunk arra, hogy hová vezetett egy lelkiismeretlen gazdál­kodás, mely a tagok érdekeivel szemben a magán érdekek folytonos hajszolásában meríti ki minden te­vékenységét. A sátoraljaújhelyi munkásbizto­sitó pénztár legutóbb megtartott évi rendes rovancsolá:a egy véletlen foly­tán bűnös visszaélésnek akadt nyo­mára. Kiderült, hogy a pén ztár ügy­vezető- pénztárnoka : Schon Miksa sik­kasztott. Sikkasztott pedig abból a pénzből, a mely a munkaadók és munkások nehéz munkája árán ösz- szegyült fillérekből a beteg és ro- kanttá vált munkások segélyezésére volt szánva. A pénztárnok elvette büntetését, amennyiben kénytelen volt elhagyni állását s kénytelen volt a hiányzó összeget is megtéríteni. A pénztár tehát egyelőre nem károsult sőt — ha mérlegeljük a töiténteket — nyert, mert egyrészt megszabadult egy lelkiismeretlen, megbízhatatlan tisztviselőjétől, másrészt bepillantást nyerve a pénztár belügyeibe, meg­győződhetett az igazgatóság arról, hogy a sátoraljaújhelyi munkásbiz­tositó pénztárban csak alapos rend­szerváltozással lehet rendet terem­teni. A pénztárnok ügyével tehát nincs többé mit foglalkoznunk, mert ő már elvette — ha enyhén is — bün­tetését. De nem mulaszthatjuk el, hogy ez ügyből kifolyólag rá ne mulassunk azokra a körülményekre, melyek lehetővé tették ennek a gyenge akaratú, a pénzvágy csábí­tásainak ellenállni nem tudó ember­nek, hogy bűnbe essék. Rá akarunk mutatni arra, hogy mi már mintegy 2 évvel ezelőtt követeltük a mun­kásbiztositó pénztárnak oly irányban való rendezését, melyek lehetetlenné tették volna a most kiderített bűn elkövetését. Már mintegy két évvel ezelőtt egész cikksorozatban foglalkoztunk a n unkásbiztositó pénztár belügyei- vel. Már akkor rámutattunk arra a tülekedésre, mely a tisztviselők közt — az elnököt sem véve ki — folyt azért, hogy egyrészt magasabb jö­vedelemre tegyenek szert, másrészt, hogy egyéni hiúságukat kielégít­sék. Az országos pénztár részéről megtartott vizsgálat annak idején sok kezelési szabálytalanságnak jött nyomára és ennek folytán elrendelte, Nagymihályi Sör- és Malátagyár Részvénytársaság. hazai ipartelep. Évi gyártás 30000 hl. Gyárt: Márciusi, Korona és Casinó sört. Sátoraljaújhelyi főraktár: Egyesült Szikvizgyár és Sörnagyraktár, Justus-utcza. Zemplénmegyei képviseleteink : Mezőlaborcz, SZtropkó, Homonna, Varannó, Gálszécs, Királyhelmecz, Perbenyik és Szerencsen állandóan friss és zamatos sört szállítanak. Lapunk 4- oldal.

Next

/
Oldalképek
Tartalom