Felsőmagyarországi Hirlap, 1909. július-december (12. évfolyam, 53-103. szám)

1909-07-28 / 60. szám

Szerda, julius 28. FHLSOMAGYARORSZAGI HÍRLAP 60. szám (2) hogy a pénztár élére egy felelős vezető-tisztviselő állíttassák. Nosza, megkezdődött erre a hajsza a ve zetői állás elnyeréséért. Schön Sán­dor igazgatósági elnök volt az olső reflektáns: ő elnökigazgató akart lenni busás fizetéssel. Grosz Dezső ügyész ügyvezetőigazgató akart lenni. Mig Ádám Antal ügykezelő és Schön Miksa pénztárnok azon kar­doskodtak, hogy uj vezetői állás ne kreáltassék, hanem a meglevő tisztviselők egyikét bízzák meg a hivatal vezetésével és erre ők ket­ten pályáztak. Szóval az egy Stich Lajos ellenőr kivételével megindult a pénztár tisztviselői közt a harc az egyéni érvényesülésért és anyagi haszonért oly mértékben, hogy a pénztár hivatalos helyisége állandó botrányos jelenetek tanyájává sü- lyedt, ahol a pénztár alkalmazottai egymás becsületét sem kiméivé tör­tek egymás ellen egyéni érdekekért. Ebben a hosszú ideig tartott ál­datlan harcban Grosz Dezső elesett. Neki ez év április elsején el kellett hagyni a hivatalt. Schön Sándor visszalépett és Adám Antal elbukott. Schön Miksa lett a győztes, ameny- nyiben megválasztották ügyvezető pénztárnokká. Es ez lett a veszte. Stich Lajos ellenőr ugyanis öreg ember lévén, nem bir már megküz­deni, azzal a munkahalmazzal, a mely az ő állásával jár. Állandóan sok volt a restanciája Adám azon­ban nem volt hajlandó az ellenőr­nek segédkezni — állítása szerint saját munkája nagyon igénybe vette — kénytelen volt hát Schön Miksa — felelős lóvén az ügymenetért — segédkezni az ellenőrnek. így tör­ténhetett aztán, hogy egy gonosz pillanatban megfeledkezett magáról és — lévén önmaga ellenőre — sik­kasztott. A bűn útja pedig lejtős és igy Schön Miksa részére sem volt azon megállás. Schön Miksa tehát áldozatává lett annak a tülekedésnek, mely oly el keseredetten folyt a tisztviselők kö­zött egyéni és anyagi érdekekért. Mi láttuk ezt előre s kellő időben fel is emeltük szavunkat ez állapo­tok eilen. Am meghallgatás helyett üldözés, terror volt jutalmunk és ime most Schon Miksa becsületének kellett áldozatul esni ahhoz, hogy iga­zunk bizonyítást nyerjen és óvó fi­gyelmeztetésünk meghallgattatásra találjon. Most azonban hisszük, hogy végre belátja a pénztár igazgatósága a mi igazunkat, belátja, hogy ebben a pénztárban eddig csak személyi har­cok folytak a tisztviselők közt, akik a tagok érdekeit mindig alárendel­ték az egyéni érdekeknek, be fogja látni, hogy itt erélyes intézkedé­sekre, rendszerváltozásra van szük­ség, mely lehetetlenné teszi, hogy a pénztárnok saját maga főnöke le­gyen, sőt kizárja annak a lehetősé­gét is, hogy a pénztáruoki teendő­kön kivül — pénzkezelés és pénz­tári napló vezetése — más teendő­ket is végezzen. De okvetlenül el kell tiltani a pénztárnokot a köny­veléstől, mert csak igy érhetjük el azt, hogy a pénztár megfeleljen ama nemes hivatásnak, mely célból nagy áldozatok árán létesitették. SZÍNHÁZ. Színházi szezonunk sorsa Nem időszerűtlen, ha már a sátor­aljaújhelyi szinikerület dolgával is foglalkozunk egy keveset. Rohamo­san közéig az az idő, amikor Pa lásthy igazgató társulatával bevonul Ujhelybe, jó lesz tehát akkorra tisz tán látni, hogy hogyan álunk a kerület dolgával. Mert hiába szer vezi Palásthy a társulatát bármily erősen, ha megfelelő kerülete nem lesz akkorra, mikor az újhelyi sze­zont meg akarja kezdeni, a szintigyi bizottságnak közbe kell vetnie ma­gát ebben a kérdésben, sőt ez esetre megvonni Palásthytól a játszási en gedélyt, mert nem lenne kellő biz­tosíték arra, hogy Palásthy kibírja az újhelyi 3 hónapos szezont. Ujhelynek tudvalevőleg két rész­letben tartozik a játszási engedélyt kapott színigazgató lejátszani a színi szezont, még pedig november hó második felében és december hó­napban, valamint márczius hónap­ban egész április közepéig. Nem le­het tehát közömbös reánk nézve, hol tölti az igazgató társulatával a közbeeső 2 hónapot már azért sem, mert éttől a két hónaptól függ a színházi szezon második felének a sorsa. Ha a két hónapot nincs hol töltenie, vagy olyan helyen kell töl tenie a társulatnak, ahol előrelát­hatólag anyagi vesztességgel fog zárulni a színházi szezon, akkor már kétségessé .válik az újhelyi sze­zon második felének a sorsa. Uj- hely nem olyan város, mely fedezni tudja a más városokban szenvedett anyagi vesztességet, ha tehát más városokra kénytelen lesz ráfizetni az igazgató, inkább feloszlatja a társulatát, mint azzal újabb kísér­leteknek tegye ki magát. Ezért tartjuk fontosnak, hogy a szinügyi bizottságunk kisérje figye­lemmel Palásthy kerületi szervezke­dését is és védje meg — ha szük­séges — Ujhelyérdekeit.Mert kerület még egyáltalán nincs. Ujhelyen és Beregszászon kivül nincsen még biz­tos városa Palásthynak s mert Be­regszász tavaszi állomás, eddig na­gyon kérdéses, hogy hol tölli Pa­lásthy a tél második felét. Biztos értesülésünk van arról, hogy Palásthy a Munkács elvesztésével szabadon maradt január és február hónapokat Békéscsabán szándékszik tölteni. E célból e hó 22 én Békéscsabán járt személyesen és ott kérvényt adott be a csabai színháznak január és február hónapokra való elnyeréséért. Kérvényében Palásthy a következő feltételek mellett kéri a csabai szín­házat: Beleegyezik abba, hogy a szinügyi bizottság abban az esetben, ha a társulat az Ígért követelmé­nyeknek meg nem felel a játéken­gedélyt időközben bevonja s haj­landó 10—15 előadás után napon. kint 30—50 koronát befizetni a köz­ség pénztárába, amely összeget csak abban az esetben kapná vissza, ha társulata a csabai igényeknek min­denben megfelelne, illetve azt a szinügyi bizottság teljesen jónak találná. Mindenesetre ez az ajánlat nagyon előnyös Békéscsabára s valószínű, — mert az ottani sajtó a legmele­gebben pártolja Palásthy kérelmét, — hogy meg is kapja a csabai színhá­zat a kért időre. A békéscsabai szin­ügyi bizottság e héten dönt Palásthy kérelme felett s igy még e hét vé­gén, esetleg a jövő hét elején már biztosan tudni fogjuk az eredményt. De mi abban az esetben, ha Palásthy megkapja a békéscsabai színházat, sem tartjuk a kerület összeállítását szerencsésnek. Békéscsaba eddig állandóan nyári állomás volt s va­lóságos deficitbányája a direktorok­nak. Kérdéses, hogy mint téli állo­más nem-e fog szintén deficittel zá­ródni ? Feltéve azonban, hogy nem fog deficittel záródni a csabai sze­zon, még mindig nem látjuk bizto­sítva az újhelyi színházi szezon má­sodik felét. Békéscsaba nagyon messze van Ujhelytől, az ide-oda utazás feltétlenül belekerül az igaz­gatónak 200 koronájába, ha most ehhez hozzáveszük akár Losonctól, akár Szolnoktól az ide jövetel költ­ségeit, amely a nagy távolság miatt szintén belekerül 1000 koronába, akkor az újhelyi 3 hónapos színházi szezonnak csak az utazási költsége belekerül 3000 koronába. Békéscsaba nem hoz be ebből egy fillért sem, sőt örülni kell, ha deficittel nem végződik az ottani szezon, — marad tehát az egész 3000 koronás útikölt­ség behozatala Ujhelyre. Hát van-e reményünk arra, hogy ezt a horribilis költséget Ujhely fe­dezni tudja ? Nem és ezerszer is nem. Ez a város csak nagyigényü, de nyújtani vajmi keveset nyújt. Az eddig tapasztaltak vajmi kevés re­ményt nyújtanak arra, hogy Ujhely fedezni tudja a társulat horribilis utazási költségeit. Szóval úgy va­gyunk vele, hogy akár megkapja Palásthy a békéscsabai színházat, akár nem, az újhelyi színházi szezon második felének kimenetele nagyon kétséges. A szinügyi bizottságnak intézkedni kellene e kérdésben még mielőtt nem késő és ha egyebet nem, legalább biztosítékot kell sze­rezni Palásthytól arra nézve, hogy a színházi szezonunk mindkét fele minden fenakadás nélkül a közön­ség igényeinek teljes kielégítésével fog lefolyni. Ha Palásthy biztosíté­kot tud nyújtani Békéscsabának, nyújtson biztosítékot Ujhelynek is. Nekünk már annyi kellemetlen­ségünk volt a mi közönségünk már annyiszor ült fel a direktorok nagyhangú Ígéreteinek, hogy többé • nem kíván bizonytalan szezonnak elébe nézni és ezért bármennyire is becsüljük Palásthy direktor sze­mélyét, mégis csak úgy tartjuk vég­legesen kiadhatónak részére az új­helyi színházat, ha kellő biztosítékot nyújt az egész szezon sikeréről. Ennek a megszerzése legyen most első sorban kötelessége a szinügyi bizottságnak. HÍREK. felkérjük lapunk tisztelt elő- fizetőit, hogy a julius hó végén lejáró előfizetési dijat lehetőleg postafordultával küld­jék be, nehogy a lap további küldésében akadály legyen. Nyári gondolatok. Ránk köszöntött a kánikula. Mindenki — aki csak teheti — siet, menekül fürdőre, vagy ár­nyas vidékre, ahol elviselhetőbb a nap forró melege, ahol, ha egye­bet nem is, legalább egy kis árnyas helyet talál, ahol meg­húzva magát végig szenvedheti a kánikula idejét. De vannak emberek, akiknek sem a foglalkozása, sem anyagi helyzete nem engedik meg a nyári üdülést, akiket ide köt a mindennapi élet utáni folytonos hajsza : a munka. Ezeknek az embereknek itt kell tölteni a nyarat a hires Hegyalja főváro­sában. Ezeknek az embereknek szintén joguk van a pihenésre. Es ha a megélhetésért folytatott állandó küzdelmek ide is kötik őket ehhez a városhoz, ha egész nap nehéz munkában kell is ró- botolniok, mégis joguk van hozzá, hogy legalább szabadidejükben, esténkint pihenhessenek. Joguk van hozzá, de alkal­muk ninc3. A mi rendezett ta­nácsunk jóakaratából ki lehet ugyan pihenni a nehéz munka és a forró nyári nap fáradalmait, de nincs hol. Minden valamire való városnak van egy közkertje, ahol árnyas fák tövében elhelye­zett padokon pihenhetik a nap fáradalmait azok, akiket bármely ok a városhoz köt. De nálunk, — nálunk van egy „Dianna" kert, ahol vannak ugyan fák, sőt vannak padok is, de van mel­lette egy Ronyvaárok is, ahol poshadtszagu vízben bókák ku- rutyolása teszi kellemetlenné az arravetődök „üdülését“. Ezt azonban még csak elvi- selnök valahogy; a ronyvaárok- ból kiáradó bűzt azonban nem bírja ki senki. Valósággal meg­fertőzi az egész kert levegőjét ez a bűzös mocsár. így van az tán, hogy városunk eme egye­düli közkertjét kerüli minden ember, aki csak valamennyire is törődik az egészségével. El van hagyatva ez a kert és a mi vá­rosi tanácsunk csak nézi ezt összetett kezekkel, valaminthogy a rendőrség sem törődik azzal, hogy ez a kis befektetéssel kel­NAGY ocassió ! SCHÖN SÁNDOR és BARNA D. cégnél az összes raktáron levő nyári áruk u. m. batisztok, chifonok, sephirek, mosó és gyapjú delainek, Poplinok, gyapjú szövetek és ruha vásznak mélyen leszállított árakban kerülnek eladásra. —- Az ocassió vásár folyó évi julius hó 20-ig tart. \l^.i*ivocc70 m i l/alarnnml/han tianrv valacxtph

Next

/
Oldalképek
Tartalom