Felsőmagyarországi Hirlap, 1909. július-december (12. évfolyam, 53-103. szám)
1909-11-20 / 93. szám
Sátoraljaújhely, 1909. Szerda, november 17. Tizenkettedik évfolyam. 92. szám. POLITIKAI ÚJSÁG. Megjelen minden szerdán és szombaton este. Kéziratokat vissza nem adunk. Szerkesztőség : Kazinczy-utcza 2. Kiadóhivatal: Landesmann Miksa és Társánál. LAPVEZÉR: MATOLAI ETELE. POLITIKAI FŐMUNKATÁRS: Ur. BÚZA BARNA. Előfizetési ár: Egész évre 10 korona. Félévre 5 korona. Negyedévre 2 korona 50 fiilér. Egyes szám ára 1® fillér, Hirdetéseket a legjutányosabb árban közlünk. Meghívó. A sátoraljaújhelyi függetlenségi és 48-as pártkörben vasárnap dl u. 5 órakor megbeszélést tartunk a politikai helyzetről, melyen Búza Barna, kerületünk ország- gyüiési képviselője fogja ösmer tetni a viszonyok alakulását. Felkérem tehát városunk függetlenségi polgárait, hogy a jelzett időben a kör nagytermében minél számosabban jelenjenek meg. A mostani nehéz politikai viszonyok ieltétlen szükségessé teszik, hogy minden polgára a városnak tisztán lássa a helyzetet. Kölcsönös megbeszéléssel, egymás megértésével igyekezzünk a súlyos válságban helyesen tájéko zódni s egységesen állást foglalni. Jöjjünk össze mindnyájan. Hazafias üdvözlettel: Kincsesy Péter. cliúi-k. Megcsalták a nemzetet. Irta: dr. Búza Barna. Küszöbön állanak a községi választások. Máskor izgató téma, most alig vesszük észre. Városunk sorsának, fejlődésének sok aktuális kérdéséről lehetne Írni. De ma lefoglal minden érdeklődést az összezavart politikai hely zet. Mi lesz ebből a szerenc étien országból, mi fejlődik ebből a keserves kavarodásból ? — ez a kérdés rontja ei ma minden gon dolkozó magyar ember nyugalmát. Gonosz játékot űztek megint evvel a nemzettel. Két esztendőn át bolondították avval, hogy szabad keze van a bank kérdésében, hogy az önálló jegybankot, ha akarja, 1911-ben felállíthatja. — Ezért felemeltették vele a quó- tát, felemeltették a katonai fizetéseket, vállaltatták a fokozott hadügyi költségeket. Belementünk mindenbe, abban a tudatban, hogy ezekért a nagy áldozatokért cserébe 1911 ben megtehetjük végre 40 év óta az első nagy lépést gazdasági önállóságunk felé. S most egyszerre kisül, hogy az önálló bank felállításáról a király hallani sem akar. A sok milliónyi teher után, amit három év alatt a nemzet nyakára raktunk, most még hosszabbítsuk meg a közös bank szabadalmát, s ezzel zárjuk el évtizedekre a gazdasági függetlenség útját. Ha a megszavazott milliókért most hozhattuk volna az önálló bankot, meg vagyok győződve, hogy nagyon jó vásárt csináltunk volna a nemzet számára. A gazdasági önállóság utjának megnyitása busásan megérte volna azt a pénzt, amit érte fizettünk. De ha milliók kidobása után most meghosszabbítjuk a közös bankot, akkor úgy érzem, gonosz módon visszaélünk az ország bizalmával. S ez csak a kezdet. Azután jönnek még a keserves kötelességek. Már eddig kiadott a kormány 100 millió koronát a szerb mozgósítás költségeire. Ez még nincs megszavazva s ezt is meg kell szavazni. Azután jön még vagy 400 millió a hadi hajókra s a hadsereg fejlesztésére. S ezt mind most kell kiizzadni, mikor immár a deficit szélén áll az államháztartás és az ország gazdasági helyzete a le hető legziláltabb. Mindig csak adni, mindig csak vállalni újabb terheket az össze- roskadásig, s nem kapni soha törvénybe biztosított jogainkból egy hajszálnyit sem : erre adott a nemzet többséget a függetlenségi pártnak ? Végzetes szerencsétlenség volt, hogy Kossuth Ferenc olyan könnyen, olyan kishitüleg abbahagyta az önálló bankért való küzdelmet. Mindenki tehette ezt, csak ő nem, aki Cegléd piacán megesküdött, hogy az önálló bankból nem enged. Ha kitart a függetlenségi többség a küzdelemben, feltétlenül biztos lett volna a diadal. Mert a király a mai nehéz, háborúval fenyegető nemzetközi helyzetben nem mert volna egy uj alkotni ny- ellenes kormányzással megpróbál kozni, bizonyosan engedett volna. Elég baj, hogy mindig akadnak, akik behódolásukkal, megfutamo- dásukkal megrontják a nemzeti jogok diadalát! De a gyengeség, a megalkuvás, a lemondás szánalmas jelen ségei mellett biztatóan láthatja a nemzet felvonulni a férfias elszántság és áldozatkészség példáit is. Mikor annyian készek a megalkuvásra, hogy a hatalmat megtarthassák ^négyszáz éves átok ez rajtunk.) Akkor jól esik látni egy Justh Gyulát, aki az ország első méltóságáról lemond, 24,000 koronás fizetést eldob elvei kedvéért, pedig mindezt ma is élvezhetné, ha nem szált volna síkra az önálló bankért, vagy ha ő is leszerelt volna. Es jól esik látni egy Meskó Lászlót, aki az államtitkárságot, egy gróf Vay Gábort, aki a főispánságot dobja oda, hogy küzdelembe menjen az önálló bankért pedig csak hallgatniok kellett volna, s megmaradhattak volna díszes állásukban, nagy fizetésükben. Es mellettük a függetlenségi párt 130 tagja hűségesen kitart programmja s a választóknak tett ígérete mellett. Most a nemzet kitartásán múlik minden. Ha erős lesz a nemzet, ha jogához ragaszkodik, ha egy esetleges választási harcban meg nem tántorodik, akkor a gazdasági függetlenség ügyének győzelme még igy is bizonyos. Ha a nemzet is a leszerelés, a lemondás mellé áll, akkor nem is érdemel egyebet, mint az örökös szolgaságot és nyomorúságot. En bízom a nemzet életösztönében, erejében, kitartásában. Hiszem, hogy nem fog a kishitűség pártjára állani. Bízom benne, hogy Kossuth Ferenc is kiragadja magát Wekerle és Rakovszky természetellenes szövetségéből, s visszatér harcolni azok élére, akik mindig az ő dicső apjának útját követték, akik ma is őszintén tisz telik őt, s készek elszántan men ni utána a nemzeti jogok kivívásának nagy harcaiba, de a lemondás, a megalkuvás útjára még az ő kedvéért se hajlandók lépni. Adja a magyarok istene, hogy úgy legyen! — nov. 17. A jól értesültek. A „Zemplén“ legutóbbi számában azon töpreng, hogy Czibur Bertalan, a nagymihályi választókerület képviselője megmarad e a függetlenségi pártban, vagy Kossuth Ferenchez csatlakozik-e ? Mi megnyugtathatjuk igen tisztelt laptársunkat, hogy Czibur Bertalan beit marad a pártjában. Bent marad azért, mert Czibur alkotmánypárti képviselő és eddig az alkotmánypárt tagjai egyáltalán nem mutattak hajlandóságot más párthoz való csatlakozásra. Csakhogy ezt a „Zempiőn“- nek, mint jól nevelt alkotmánypárti félhivatalosnak, mely „illetékes helyről“ nyeri „pozitív“ értesüléseit, legalább is illett volna tudni, anélkül, hogy ezt mi magyaráztuk volna meg nekik. A vármegye közgyűlése. A főispán úr csatározása. — Saját tudósítónktól. — Rövid lefolyású, de annál izgalmasabb gyűlése volt tegnap a vármegyének. A jegyzői nyugdijszabályren- delet adott alkalmat az izgalmakra és a főispán scenirozta az egészet. Rendkívül erős szavakban támadt neki a jegyzőknek és egyesek bűnéért az egész tekintélyes testületet tette felelőssé. Nem akarunk elfogultak lenni ebben a kérdésben, nem vezet minket ez ügyben semmiféle mellékgondolat, de bármennyire latolgassuk a történteket, sehogy sem tudunk a főispánnak igazat adni, sőt határozottan el kell ítélnünk tegnapi viselkedését. — Mert elösmerjük ugyan, hogy a jegyzők kérelme többféleképen fogható fel, de viszont azt is el kell ismernünk, hogy kérelmük méltányos. Es ezért sehogy sem tudjuk helyeselni, hogy akár személyes, akár mésféle ellenszenvek vezessék a vármegye fejét egy ilyen fontos kérdés elbírálásánál, sőt határozottan tiltakoznunk kell az ellen, hogy ellenszenvét olyan meg nem engedhető módon juttassa kifejezésre, ahogy azt tegnap tette. Az ellenszenv nyilvánításának van más tere, de hivatalos eljárás közben, vagy pláne a közgyűlési teremben elnöki székből semmiképen sem engedhető meg. Es a főispán ur ezt tette. Sőt annyira túl ment a határokon, hogy azokat, akik védelmébe vették a jegyzők méltányos kívánságát, egyszerűen meggyanúsította. Búza Barnának például azt vetette szemére, hogy politikát vise a vitába. Hát ezt kérem igazán nem értjük. Mi a Búza beszédében a politikának az árnyékát sem tudtuk felfedezni. Azonban a főispán ur szavaiban már felfedeztünk valamit, ha nem is politikát, de a politikai ellenszenvet. Búza beszéde ugyanis lelkesedésre ragadta a jegyzőket és ez talán lájt a főispánnak. Annyira fájt, hogy ezért megtámadta Búzát. De ez a cselekedete a főispán urnák visszafelé sült el, mert aki csak jelen volt a gyűlésen mindenki észrevette, hogy ez a megjegyzés mennyire tendenciózus, mennyire helytelen és éles ellenmondások követték a főispán ur szavait. Es hiába minden mesterkedés, hiába minden politikai megjegyzés a most megindult harcot ilyen kicsinyes eszközökkel nem lehet sem gyengíteni, de annál kevésbé megakasztani. A nemzet tisztán lát. Tudja már, hogy hol vannak a jó barátjai és hol van a helyes álláspont és a legközelebbi összecsapásnál Ítéletet fog mondani azok felett, akik a nemzet jogait elalkudják és az egész tevékenységüket a kicsinyes gyanúsításokban merítik ki. A gyűlés lefolyásáról egyébként az alábbiakban számolunk be részletesen : Lapunk 4 oldal.
