Felsőmagyarországi Hirlap, 1909. július-december (12. évfolyam, 53-103. szám)

1909-11-03 / 88. szám

88. szám (2) Szerda, november 3. ben. Es ennek a programmnak az éle a borászati ügyek fejte­getése közben jegesedett ki a mikor megtudtuk, hogy mennyire nagyarányú és messze évekre ki­ható munkával igyekszik a Hegy­alja fejlődését elősegíteni és Új­helyi a Hegyalja fejlődésének gócpontjává emelni. Megkapóan szép, elragadaón tényes ez a programmbeszéddel egybekötött beszámoló, mert azonkívül, hogy Búza munkássá­gának nagy értékéről tett tanú­ságot, egyben biztatásul, Útmu­tatóul szolgált a polgárságnak arra, hogy miképen emelhetik a várost közös akarattal arra pontra, mely azt történelmi múltjánál, kedvező gazdasági helyzeténél fogva joggal megilleti. Es a polgárság hálás is volt ezért Búzának. Soha nem tapasz­talt érdeklődéssel, fokozott figye­lemmel kisérte beszédét és hogy az abban foglaltak mindannyiuk véleményével, meggyőződésével találkozott, bizonyították a be­széd közben gyakran felhangzott zajos tetszésnyilvánítások. Amikor pedig befejezte Búza a beszédet, valósággal ünnepelték őt, mint a polgárságnak, a városnak leg­igazibb pártfogóját, jóakaróját. Hogy miket mondott Búza, hogy milyen képét nyújtotta ed­digi munkásságának, arról leghí­vebb tanúságot tehet maga a beszéd, melyet alább igyekszünk tőlünk lehetőleg bő kivonatban reprodukálni, hogy megösmer- hessék azt azok is, akik bármily ok miatt a beszámolón meg nem jelenhettek. Megnyitás. A gyűlést Kincsesy Péter a füg­getlenségi kör elnöke nyitotta meg a kör nagytermét megtöltő mintegy 300 ember jelenlétében. Rövid, szé­pen előadott beszédben kifejtette azokat a kötelességeket, melyet egy város képviselőjének követnie kell, ha annak érdekeit szivén viseli, ki­jelentette, hogy Búza Barna — az ő tudomása szerint — mindenben megfelelt ezeknek a kötelességek­nek, sőt erején felül igyekezett a város érdekeit előmozditani, azt fej­lődésében segiteni és felkérte Búza Barnát, hogy számoljon be a pol­gárságnak — mely őt bizalmával megtisztelte — eddigi munkásságáról. Búza beszéde. Búza Barna nagy csöndben, a je­lenvoltak élénk érdeklődése mellett kezdett beszédébe és nagy vázlatok­ban a következőket mondta: Nem akar ezúttal a nagy politi­kával foglalkozni; az az álláspont, melyet a parlamentben képvisel, közismert. De azt akarja kijelenteni, hogy mennyiben tett eleget azoknak a kötelezettségeknek, melyeket a szükebb hazájával: Sátoraljaujhely- lyel szemben akkor vállalt, amikor a polgárság jóindulata őt küldte fel az országházba. Szorgos érdeklődés­sel követte nyomon Ujhely viszo­nyait és mindent elkövetett, hogy a képviselői befolyás felhasználásával elősegítse Ujhely fejlődését. Hegyaljáért. Ennek a városnak a körülmények egészséges fejlődési utat nyitottak ; az ország gazdasági életében jelen tős szerepe van Ujhelynek. Góc­pontja a Hegyaljának, annak a Hegyaljának, mely a borok királyát osztja szólótokéiból .- a tokaji bort. Ez a helyzet jelöli ki Ujhely szere­pét az ország gazdasági életében. Ez teszi Ujhely hivatásává, fejlődé­sének alapjáva azt, hogy a tokaji bor értékesítésének központja a to­kaji bor igazi fővárosa legyen. Az országnak mindent el kell követnie, FELSŐMAGYARORS de ennek a vidéknek is fel kell használnia minden rendelkezésére álló eszközt, hogy a tokajhegyaljai bor forgalma beárkolja az egész vi­lágot. Es ez a záloga a mi fejlődé­sünknek is. A Rajna vidékén óriási a gazdagság, 1 hektár szőlő, 2000 négyszögöl értéke 50-00000 korona, egy hekroliter bor ára 400 korona és ezt az eredményt csak ügyes tevékenységgel értél, el a németek. Azon kell nekünk is igyekeznünk, hogy megszerezhessük a hegyaljai bornak ezt az értékét. Tiz évi foly­tonos, ernyedetlen munka első ered­ménye : az uj bortörvény, mely szó­ról szóra azokat az intézkedéseket tartalmazza, melyeket a szőlészeti szakosztály felterjesztésében kért. Sokan kifogásolják a törvény szigorú voltát, ő nem akar ezúttal ezekkel a kifogásokkal szemben érveket fel­hozni, csupán azt említi meg, hogy Ausztria és Németország sokkal szi­gorúbb bortörvényeket készítettek. Eddig főérve volt a bortörvényt tá madóknak az is, hogy Franciaország­ban nincs szigorú bortörvény, de ezekre most alaposan rácáfolt maga Franciaország, amennyiben most tör véuyjavaslatot készített, mely szigor tekintetében jóval felülmúlja az ed­digi összes bortörvényeket. A fő elv, hogy a borok feltétlenül tiszták le­gyenek, ezt a célt pedig elértük az uj bortörvénnyel és azért hiszi, hogy a Hegyalja népe pár év muiva ál­dani fogja a törvénv megalkotóit. A külföldön minden város hirdeti spe­cialitásait. Ha az ember bejön vala- meylik városba, nagyobbnál nagyobb szebbnél szebb formában hirdetik a specialitást. A mi egyetlen speciali­tásunk a tokaji bor s jóformán semmi reklámot sem csinálunk annak. Rek­lámot kell hát csinálni annak a pro­duktumnak, mely a szó szoros értel­mében gyöngye a boroknak. Hogy piacot teremthessünk és fel­kelhessük boraink iránt az ér dek- lődést, ennek a célnak szolgálatára indítványozta s tette lehetővé kor­mánysegély utján külföldi városok mintájára a városi borpince felállítá­sát. Nem az a célunk, hogy nagyobb mennyiséget adjunk el, de hogy mennél hathatósabb legyen általa a tokajhegyaljai bor rekláma. — Ezért is indítványozta annak a fel­állítását. Eddig sikerült a borpince javára a föidmivelési minisztertől 10,000 kor. kamatmentes kölcsönt és 6000 kor. évi államsegélyt, a keres­kedelemügyi minisztertől pedig az áilamvasuton egy elátusitó helyiség felépítését kieszközölni. Engedélyt eszközölt ki azonkívül arra is, hogy a borpincót az államvasutak összes vonalain díjtalanul hirdethessék Hogy milyen szép reményeket fűzhetünk a városi borpince fejlődése elé, leg­jobban bizonyítja, hogy most, ami­kor még csak a vasúti étterem egy asztalán árusítjuk a borokat; rövid 3 hónap alatt 1000 korona folyt be boreladásból. Hiszi, hogy a vasúti pavilion megnyíltával meg fog sok­szorosodul ez a forgalom. Indítvá­nyára a gazdasági egyesület a föld­mi velósügyi kormány támogatásával szaklapot fog kiadni, mely legköze­lebb három nyelven 60.000 példány­ban fog megjelenni s ingyen küldik szót Magyarországon, Ausztriában s Németországban, hogy a tokaji bor ismeretét tetjesszék. Az első szám vezető cikkét ő irta s hiszi, hogy ez is hathatósan segíti majd elő a hegyaljai bor reklamirozását. Borkezelés. Nagy baj, hogy boraink nincse­nek rendesen kezelve, mert szőlős­gazdáink a helyes kezelést nem ér­tik ; kell hát, hogy egyesült erővel oldjuk meg a helyes kezelés és a forgalomba hozatal kérdését. Akkor leszünk majd a fejlődés utján, ha a jobb bor palackokban került ki a piacra, mert a könnyebb kezelésen kívül ez körülbelül 100 % áremel­kedéssel is járna. Ma potom áron kell a termelőnek a bort eladni, mert nincs a szőlő továbbmunkálta- tására pénze. Hogy a bajon segít­sünk, kijárta, hogy megfelelő ál­ZÁGI HÍRLAP lamsegélylvel borközraktár létesül­hessen. A borközraktár személyzetét a kormány nevezi ki és az is fizeti. A borok tehát állami pincemester kezelése mellett lesznek elraktározva és a termelő a borra kölcsönt kap­hat majd. A gazdasági egyesület ugyan ellene mondott ennek a terv­nek, de a viszonyok megszilárdulá­sával nyélbe lehet ütni a dolgot. Előterjesztést tett a pénzügyminisz­ternek, hogy nagyobb vidéki váro­sokban italmérési engedélyt adjon kizárólag a tokaji borok árusítására. A pénzügyminiszter a legnagyobb készséggel tette magáévá az elő­terjesztést és eddig 12 nagyobb vá­ros italmérési engedélyének meg­adása van folyamatban, — többek közt Szabadkán, Pozsonyban, Vesz­prémben, Egerben, Kolozsváron, Brassóban akadt jelentkező, kik né­hány hét múlva meg is nyitják majd üzleteiket. Minden erejével igyeke­zett Ujhelyben a rabmunkáltatást szabályozni és ma már eredménye két is mutathat fel ez irányban. Sze­rette volna, ha Ujhely is igénybe vette volna az olcsó mezőgazdasági lakások kedvezményét. Ezeknek a lakásoknak a felépítési költségei 5 százalékos törlesztéssel fedeztetnek és ebből az 5 százalékból hármat fi­zet a munkás és kettőt az állam. Ezen a téren még nem tett Ujhely' semmit, de ő a földmivelésügyi mi niszteriumban 100 munkásházra elő­jegyezte a város igényét, úgy hogy a város bármikor hozzáfoghat az építéshez. Kitűnők a gyümölcs tér mékeink is, de mi ezt a termelést teljesen elhanyagoljuk. Külföldön minden talpalatnyi szabad területet gyümölcsfával ültetnek be, megte- hetnők ezt mink is s igy' nagymérvű mellékjövedelemhez juthatnak. A kormány a legjobb fajta gyümölcs­oltványokat harmadárban adja azok­nak ä kisgazdáknak akik ezt iránt jelentkeznek, ő maga szívesen vál lalkozik az ilyen olcsó oltványok megszerzésére. Kormánysegély. Az idei gyönge temésre való te­kintettel sok szőlősgazda jutott olyan helyzetbe, hogy nem képes szőlőjé­nek jövő évi megmunkáltatási költ­ségeit fedezni. Ezért indítványára felirt a gazdasági egylet a kormány­hoz oly irányban, hogy az ilyen szőlőtulajdonosoknak szőlőik meg munkáltatására kamatmentes köl­csönt adjanak. Kérelmét azonban teljes egészébeu nem teljesithette — Wekerle szerint — a kormány, hanem azt megígérte Wekerle, hogy minden eziránt kérelmező szőlőbir­tokosnak holdankint 300 korona köl­csönt ad 4 százalékos kamat mel­lett a jövő évi munkáltatásra. Es mert Wekerle ezt megígérte, nincs kizárva, — jelentette ki Búza álta­lános derültség közben — hogy még­is fogja tartani. Kereskedelmi ügyek. Az ipar és kereskedelem nagyon gyenge lábakon áll nálunk. A to­vábbfejlődésnek egyik első akadálya hogy nincsenek megfelelő vasúti összeköttetéseink, sem pedig a vi­déket a várossal egybekapcsoló utaink. Szabolcsvármegyében pél­dául Nyíregyházára mintegy sugár alakban futnak be a vármegyét a székvárossal összekötő vasútvonalak és utak. Ezeknek az állapotoknak uémiképen való enyhítése céljából egy vállalkozónak előmunkálati en­gedélyt járt ki egy Szobránctól Uj helyig kiépítendő vasútvonalra, a melyre — sok akadálylyal ugyan — az előmunkálatok erélyesen foly­nak, Ugyancsak az előbb említett célból kijárta, hogy Csap és Ujhely között a déli órákban egy uj vona­tot állítottak be, sőt felvetette már illetékes helyen, — s erre nézve biztatást is nyert, hogy Szerencs és Ujhely között mótorvasut közleke­dést létesítsenek. A kisállomás kibővítése most fo­lyik s rövidesen befejezést is nyer; a” nagyállomáson sziitén nagyobb- szerü átalakítások lesznek rövid időn belül jelentékeny befektetéssel s habár mindez nem teljes elérése régi óhajainknak, de mindenesetre nagy haladást jelent. Sokszor szá­mon kérték tőle a vasúti ut. kiépíté­sét, most örömmel jelentheti, hogy sikerült kieszközölnie, hogy a vasút félő vezető utat az államvasut már a jövő évben kiköveztesse. Országutaink alig vannak. A kör­nyék úgyszólván el van zárva Uj- helytől. Régi vágya volt például, hogy a Bodrogköz alsó részét egy megfelelő ut kiépitésével Uj helyhez csatolja, ám minden fáradozása hiá­bavaló volt. Hiába cikkezett, hiába beszélt gyűléseken ez iránt, a vár­megye vezetőinek akarata éivénye- sült és létrejött a Karád—sárospa­taki ut, amely a Bodrogköz alsóré­szének forgalmát teljesen Sárospatak­hoz csatolja. Hosszas küzdelmek után azonban mégis sikerült valóra vál­tani legalább annyit, hogy most Ka­tádtól Ujhelyig is csinálnak utat és ennek költségeire a kereskede­lemügyi miniszter első részletképen már ki is utalt 28000 koronát s ha sikerülni fog a bereclcii hidat meg­építtetni, — amire szintén vannak kilátásaink, — akkor van reményünk arra, hogy a Bodrogköz mifelénk is fog gravitálni. Régi vágya azonkí­vül a városnak — mert ez is jelen- tékenyen emeli városunk kereske­delmének forgalmát, hogy a bodrog- szerdahelyi hidvám eltöröltessék, azonban ez csak úgy lesz lehetséges, ha az állam megváltja a hidat. Ez irányban is tett már lépéseket s ha­bár eddig még eredménytelenül, de hiszi, hogy rendezett politikai viszo­nyok között ezt is elérhetjük. Szük­ségünk van azonkívül a Patakkal való intenzív, erős forgalmú össze­köttetésre és már volt is szó erről, mikor a villany vasutat vették tervbe. Azonban sokkal célszerűbbnek tar­taná, ha Arad példáját követnők és ezt az összeköttetést automobil-omni­busz forgalommal vinnők keresztül. Ez ugyan még a jövő zenéje, de hiszi, hogy létesülni fog. Ipari ügyek. Ujhely ipara leginkább kisiparból áll s ezért leginkább ennek fejlesz­tésére kell törekednünk. Egy legna­gyobb akadálya a kisipar fejlődésé­nek az 1884. évi rossz, elavult ipar­törvény, azonban ezen is rövidesen segítve lesz, amennyiben már foly­nak a munkálatok az uj ipartörvény létesítésére. A tervezett már készen van s annak előkészítésében ő is részt vett. Kossuth Ferenc szivén viseli a kisiparosok érdekeit és min­dent elkövet azok érdekében. így mikor ő szóvá tette a betegsegélye- zési törvény hiányait a parlament­ben s kifejtette, hogy az a kisiparo­sokat a tönk szélére juttatja, a leg­nagyobb készséggel azonnal hajlan­dónak mutatkozott az uj betegsegé­lyezési törvény elkészítésére s ma már kész a javaslat is, melynek elő készítésében szintén részt vett, s ha a viszonyok javulnak, rövidesen a parlament elé kerül elfogadásra. De bizonyítja a kereskedelemügyi mi­niszternek a kisiparosok iránti jó­akaratát az is, hogy ingyen munka­gépeket „oszt ki az arra érdemesek között. O maga mintegy 40.000 kor. értékű gépet eszközölt ki az újhelyi kisiparosoknak és hajlandó ily irány­ban bárki érdekében eljárni aki hozzá fordul. Az ipari termékek for­galomba hozatalát nagyban elősegí­tené egy ipari árucsarnok létesítése, melyben az iparosok termékeit kiál­lítás szerűen helyeznék el és meg­felelő kölcsönt is kaphatnának áru­ikra. Ezt az intézményt a város se­gítségével kívánná megoldani, a mi­niszter hajlandó a városnak olyan államsegélyt adni, mely megfelel az árucsaruok és annak berendezé­sére fordított összeg évi annuitásá­nak. Ugyanilyen alapon kívánja meg­oldani a faiparosok közös műhelyét, melynek gépfelszerelósót a miniszter már kilátásba is helyezte. EzekneK az intézményeknek a létesítését sür­gőseknek tartja, mert meggyőződése,

Next

/
Oldalképek
Tartalom